Bf.295/2018/8 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés b) pont], folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége [Btk.

1. §] mint felbujtó miatt, mint visszaesőt halmazati büntetésül 5 év 6 hónap szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani és megállapította, hogy a II. rendű vádlott a szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható. A Kecskeméti Városi Bíróság B.1647/
2. számú és B.1305/
3. számú ügyében alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette, míg a Pesti Központi Kerületi Bíróság 16.BPK.40.903/2014/
4. számú ítéletével kiszabott 1 év 6 hónap börtön végrehajtását elrendelte. A II. rendű vádlottal szemben 181.977.670,- forintra vagyonelkobzást rendelt el és egyben rendelkezett a bűnügyi költségről is. Az első fokú ítélettel szemben II. rendű vádlott neve II. rendű vádlott és védője jelentettek be fellebbezést elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében. A fellebbviteli főügyészség írásbeli indítványában a tényállás helyesbítése, a jogi indokolás, a jogszabályi helyek kiegészítése, a bűnösségi körülmények helyesbítése és kiegészítése mellett indítványozta, hogy az ítélőtábla az első fokú ítéletet hagyja helyben azzal, hogy a tárgyalási napok közül a
5. március
6. és június
7. napjára történt hivatkozást mellőzze. A fellebbezési nyilvános ülésen az ügyészség az írásbeli indítványát fenntartotta. A védő fellebbezését megváltoztatva elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. Álláspontja szerint az első fokú ítélet felderítetlen, az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a II. rendű vádlott védekezését, a beszerzés körülményeit, [név] szerepét. A felderítetlenség kiküszöbölése érdekében szükségesnek tartotta [tanú 1] tanúkénti kihallgatását, illetve, az I. rendű vádlott testvérének [tanú 2]nek az ismételt tanúkihallgatását. Az ítélőtábla a fellebbezéseket nem ítélte alaposnak. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet és az azt megelőző eljárást a Be.
8. §

(1)és

(2)bekezdése alapján teljeskörűen felülbírálta és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le. Az ítélőtábla az iratok egybehangzó adati alapján - Be. 593. §

(1)bekezdés

1. a)pontjára figyelemmel - az első fokú ítélet tényállást az alábbiak szerint helyesbítette: II. rendű vádlott neve II. rendű vádlott előéleteként felhívott 1. és 3. pont alatti elítélések esetében mellőzte a kitöltés dátumát, tekintettel arra, hogy e két elítéléssel kapcsolatos feltételes szabadságot a törvényszék az első fokú ítélettel szüntette meg. Ugyanezen okból mellőzte az első fokú ítélet 4. oldal második bekezdéséből a kitöltés időpontjának feltüntetését. A 4. oldal harmadik bekezdésében írtakat akként helyesbítette, hogy a II. rendű vádlott szabadulása után megismerkedett az I. rendű vádlottal. A 15. oldal utolsó három bekezdését és a 16. oldal első bekezdését a jogi indokolásba utalta, mert az ott felhívott keretjogszabályi rendelkezések a jogi indokolás részét képezik. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan és megalapozott, az a fenti helyesbítésekkel irányadó volt a felülbírálat során. A II. rendű vádlott az eljárás során végig tagadta a terhére rótt bűncselekmények elkövetését. Védekezésével szemben [I. rendű vádlott neve] I. rendű vádlott az eljárás során végig következetesen vallotta, hogy a [cég neve]-t a II. rendű vádlott kívánta működtetni, mert a büntetett előéletére tekintettel nem lehetett ügyvezető. A részleteket tekintetve vallotta az I. rendű vádlott, hogy a cég ügyeit, az áru beszerzését, értékesítését a II. rendű vádlott végezte. Vallomása saját magára nézve is terhelő volt. Az I. rendű vádlott ilyen tartamú vallomását mindenben alátámasztotta testvére, [tanú 2] vallomása, aki arról is vallomást tett, hogy a II. rendű vádlott a börtönben neki mesélt a vállalkozási elképzeléseiről és maga ajánlotta testvérét, az I. rendű vádlottat ügyvezetőnek. Az I. rendű vádlott és [tanú 2] vallomását alátámasztotta [tanú 3] vallomása, aki a kft. könyvelését végezte, illetőleg a vevői képviselők vallomása, akik vallották, hogy az ügyletek során végig a II. rendű vádlottal álltak kapcsolatban. A II. rendű vádlott [név] szerepével kapcsolatos védekezése is ismert volt az elsőfokú bíróság előtt. A védelem által a megalapozatlanság körében indítványozott bizonyítási indítványok már az elsőfokú eljárásban is előterjesztésre kerültek, mely bizonyítási indítványokat a törvényszék indokoltan utasította el. E körben kifejtett álláspontját az ítélőtábla mindenben osztotta. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a megfelelő körben lefolytatta. Az általa megállapított tényállás megalapozott és indokolási kötelezettségének is eleget tett a törvényszék. A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla álláspontja szerint nincs ok az első fokú ítélet hatályon kívül helyezésére sem eljárásjogi okból, sem pedig megalapozatlanság miatt. Ami a II. rendű vádlott felmentését célzó fellebbezéseket illeti, az ítélőtábla álláspontja szerint az ez irányú fellebbezések is a bizonyítékok mérlegelése ellen irányulnak, mivel azt kifogásolják, hogy az elsőfokú bíróság a II. rendű vádlott védekezését elvetve, a terhelő bizonyítékokat elfogadva bűnösségét a terhére rótt bűncselekményekben megállapította. A bizonyítékok értékelése az elsőfokú bíróság feladata. Megalapozott tényállás esetén a bizonyítékok eltérő értékelésére a másodfokú eljárásban nincs törvényes lehetőség. Ezért a II. rendű vádlott felmentését célzó fellebbezések sem vezethettek eredményre. Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból helyesen következtetett a II. rendű vádlott bűnösségére és a cselekmények minősítése is törvényes. Ami a bűncselekmények megnevezését illeti, az ítélőtábla utal a bűncselekmények megnevezéséről szóló 61. BK vélemény 2.
2. d)pontjában írtakra, mely szerint az elkövetői alakzatra utalás megelőzi a bűncselekmény megnevezését. Ebből következik, hogy a törvényszék nem a bírói gyakorlatnak megfelelően járt el, amikor a felbujtónak minősített II. rendű vádlott esetében a bűncselekmények megnevezését követően, csak a második bűncselekmény után jelölte meg, hogy mint felbujtó, bűnös. Ez a szövegszerkesztés azért sem helyes, mert félreértésre adhat okot és ellentétes a jogi indokolással is (20. oldal hatodik, hetedik bekezdés). Osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség álláspontját abban, hogy a II. rendű vádlott a felbujtói magatartáson túl, bűnsegédi magatartást is megvalósított, hiszen a vállalkozás irányításában is tevékenyen részt vett, azonban e magtartása a felbujtói magatartásba - mint enyhébb részesi alakzat - beleolvad. Az elsőfokú bíróság az általa alkalmazott jogszabályi helyek felsorolásánál elmulasztotta felhívni a Btk. 6. §

(2)bekezdését, a Btk. 459. §

(1)bekezdés 28) pontját és a 459. §

(6)bekezdés d) pontját, noha ezeket alkalmazta, ezért azok felhívását az ítélőtábla pótolta. A törvényszék által értékelt bűnösségi körülményeket tekintve az ítélőtábla a halmazatot mellőzte a súlyosító körülmények közül, hiszen a II. rendű vádlottal szemben halmazati büntetés került kiszabásra és ez ugyanazon körülmény kétszeres értékelését jelentené. További súlyosító körülmény a hamis magánokirat felhasználásának vétsége kapcsán a folytatólagos elkövetés. A másodfokú bíróság a II. rendű vádlott kezdeményező és irányító szerepe helyett a bűnsegédi magatartás megvalósítását értékelte súlyosító körülményként. Az irányadó büntetési tételkeret 5 évtől 11 évig terjedő szabadságvesztés, a középmérték 8 év. A középmértéktől az elsőfokú bíróság - helyesen - 2 év 6 hónappal tért el a II. rendű vádlott javára, amikor vele szemben 5 év 6 hónap szabadságvesztést szabott ki. Az előéletére is figyelemmel, az ítélőtábla nem látta indokoltnak a szabadságvesztés tartamának további enyhítését. A cselekmény jellegére, a bűncselekmény súlyára, a vádlott előéletére figyelemmel indokolt a vádlott közügyektől eltiltása, annak tartama arányos. Az elsőfokú bíróság a II. rendű vádlott esetében vagyonelkobzásról is rendelkezett, azonban annak csak jogszabályi alapját jelölte meg, indokát nem adta. Az ítélőtábla álláspontja szerint az intézkedésnek nincs tényállásbeli alapja. Maga az elsőfokú bíróság is csak azt állapította meg, hogy a II. rendű vádlott a vevő gazdasági társaságok által átutalt összegek 5-10 %-át tovább utalta a [cég neve] [pénzintézet neve]-nél vezetett bankszámlájára, amelyről az adott összeg az utalás napján vagy másnap felvételre került főként készpénzben ATM útján (5. oldal negyedik bekezdés, illetve 18. oldal negyedik bekezdés). Azt azonban a tényállás nem tartalmazza és arra kétséget kizáró adat sincs, hogy a teljes összeg a II. rendű vádlotthoz került volna. Így a vagyonelkobzás elrendelésének nincs törvényes alapja, ezért azt az ítélőtábla mellőzte. Az első fokú ítélet egyéb II. rendű vádlott neve II. rendű vádlottra vonatkozó rendelkezései törvényesek. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a védelmi fellebbezéseket nem ítélte alaposnak, azonban az első fokú ítéletnek II. rendű vádlott neve II. rendű vádlottra vonatkozó részét hivatalból is felülbírálva azt a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A Be. 561. §

(1)bekezdése értelmében az ügydöntő határozat rendelkező részében fel kell tüntetni a tárgyalási napok megjelölését. Mivel az elsőfokú bíróság

1. október
2. napján az eljárást megismételte, így az ezen tárgyalási napot megelőző tárgyalási napok felhívása szükségtelen, ezért a másodfokú bíróság a
3. március
4. és
5. június
6. napjára történő hivatkozást mellőzte. Az ítélet ellen a Be.
7. §

(2)bekezdés a) pontja alapján - figyelemmel a Be. 615. §

(1)bekezdésére - nincsen helye fellebbezésnek. ,

1. január
2. Dr. Benedek Tibor s.k. a tanács elnöke Sefta Márta dr. s.k. előadó bíró . Cserháti Ágota s.k. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.295/2018/
3. számú ítélete és a Kecskeméti Törvényszék 5.B.439/2016/
4. számú ítéletének II. rendű vádlott neve II. rendű vádlottra vonatkozó és jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. január
6. Dr. Benedek Tibor s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő