Bhar.186/2018/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző becsületsértés vétségében. Ezért a vádlottat megrovásban részesítette, egyben kötelezte az eljárási illeték lerovásával felmerült 10 000 forint bűnügyi költségnek a magánvádló nevében eljáró a magánvádló részére történő megfizetésére. Az elsőfokú ítélet - a vádlott által felmentés, illetőleg a magánvádló részéről súlyosítás, pénzbüntetés vagy közérdekű munka kiszabása érdekében bejelentett fellebbezései folytán történt felülbírálata során a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a

1. június
2. napján kihirdetett 2.Bf.298/2018/
3. számú határozatával megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és a vádlottat az ellene becsületsértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Felhívta a magánvádlót, hogy leletezés terhe mellett rójon le 10 000 forint fellebbezési illetéket. A másodfokú határozat ellen a magánvádló - képviselője útján - élt jogorvoslattal. A másodfokú ítélet kihirdetése és a magánvádló jogorvoslati nyilatkozatának megtételét követően,
4. július 1-jén hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló
5. évi XC. törvény [a továbbiakban: Be.], és annak
6. §

(1)bekezdésében írt átmeneti rendelkezésére tekintettel az ítélőtáblának e törvényt kell alkalmaznia a másodfokú bíróság ítéletének felülbírálata során. A magánvádló a Be. 779. §

(6)bekezdése szerint terjesztette elő fellebbezése írásos indokolását, amelyben kifejtette, hogy megalapozatlanok a másodfokú bíróság ítéletének megállapításai és a vádlott bűnössége kérdésében levont következtetése. A cikk egyértelműen összeköti M.P.É.-t - a másodfokú ítéletben is részletezett tulajdonságaival együtt - a magánvádlóval, amikor a vádlott arról ír, hogy ilyen ember fogja a magánvádló részéről a lakókat a csapadékvíz elvezetéséről tájékoztatni; a város tudatlan pártkatonaként betette a vízművekbe; ilyen ember fog a magánvádló részéről szakvéleményt adni, amely ahhoz fog vezetni, hogy nem lehet elkerülni a baleseteket, fertőzéseket, elöntéseket és az esetleges „életvesztéseket". Továbbá a vádlott kijelentette azt is, hogy M.P.É.-vel kapcsolatban a vízműnél sem tapasztalt „értelmeset, jót". A szöveget - M.P.É. becsületét sértő jellege mellett - csak úgy lehet értelmezni, hogy: - a magánvádló ilyen alkalmatlan személy foglalkoztatásával megfelelő szakmai szolgálatatást nem tud nyújtani; - a magánvádló tudatlan embereket foglalkoztat pártszimpátia alapon, azaz a foglalkoztatottakat nem az alkalmasságuk, hanem politikai nézeteik alapján válogatja (ami különösen sérti a közhasznú, a közösség érdekében szolgáltatást nyújtó magánvádló jó hírnevét); - a magánvádlót nem érdekli, hogy alkalmazottja milyen módon beszél az ügyfeleivel. Ebből egyértelműen az a kép alakulhat ki az olvasóban, hogy a magánvádló nem végzi megfelelően a feladatát, arra alkalmatlan, nem érdekli az ügyfelek kiszolgálása, továbbá szolgáltatásai minősíthetetlenek, sőt tevékenysége egyenesen életveszélyt jelenthet. Mindezek összességében sértik a magánvádló társadalmi megítélését, függetlenül attól, hogy a vádlott konkrétan nem azt írta le, hogy a magánvádló tevékenysége életveszélyt jelent. A magánvádló ezekre az okokra hivatkozva indítványozta a másodfokú határozat megváltoztatását, a vádlott bűnösségének megállapítását, és vele szemben pénzbüntetés vagy közérdekű munka kiszabását, ennek hiányában próbára bocsátás alkalmazását. A harmadfokú nyilvános ülésen a magánvádló képviselője összefoglalta fellebbezése írásos indokolásának a lényegét. A vádlott védője a másodfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt, utalva arra is, hogy Sz. településen két vízműszolgálató van. A vádlott az ítélőtábla tanácsa előtt utolsó szó jogán tett nyilatkozatában azt hangsúlyozta, hogy egy véleményalkotó cikkről van szó, mivel a magánvádló szenvtelenül viselkedik vele és másokkal szemben. A magánvádló által bejelentett fellebbezés alaptalan. Az ítélőtábla a Be. 618. §

(1)bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését az azt megelőző elsőfokú és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az első- és másodfokon eljárt bíróságok az eljárási szabályokat maradéktalanul betartották. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, mert felderített, hiánytalan, irathű és helytelen ténybeli következtetésektől mentes, így a tényállást - miként tette ezt a másodfokú bíróság a Be. 591. §

(1)bekezdése szerint - az ítélőtábla is irányadónak tekintette a másodfokú bíróság határozatának felülbírálata során [Be. 619. §

(1)bekezdés]. A tényállást egyébként a fellebbezésben támadás nem érte, a magánvádló a másodfokú bíróság jogkövetkeztetését sérelmezte. A magánvádló képviselője feljelentésében elsődlegesen a Btk. 226. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)és
2. c)pontjai szerinti rágalmazás vétségével, másodlagosan a Btk. 227. §

(1)bekezdése szerinti becsületsértés vétségével vádolta a vádlottat. A rágalmazás vétségét az követi el, aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, és súlyosabban büntetendő, ha a rágalmazást aljas indokból vagy célból, nagy nyilvánosság előtt vagy jelentős érdeksérelmet okozva követik el [Btk. 226. §

(1),

(2)bekezdés]. Becsületsértést az követ el, aki mással szemben

1. a)a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben vagy
2. b)nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el [Btk. 227. §

(1)bekezdés]. A rágalmazás és a becsületsértés - a védett jogi tárgy azonossága mellett - abban különböznek egymástól, hogy amíg a Btk.

1. §-a szerinti bűncselekmény csak tény állításával (híresztelésével, tényre közvetlenül utaló kifejezés használatával), addig a Btk.
2. §-ban szabályozott bűncselekmény a becsület csorbítására alkalmas kifejezés használatával vagy egyéb cselekménnyel követhető el. A becsület mint a büntetőjogi védelemben részesülő jogi tárgy két elemből, a társadalmi megbecsülésből és az emberi méltóságból tevődik össze. A társadalmi megbecsülés valamely természetes vagy jogi személyről, egyéni sajátosságairól, egyéni tulajdonságairól, magatartásáról vagy tevékenységéről, személyes értékeiről a környezetében kialakult társadalmi értékítéletet jelenti. Az emberi méltóság pedig az egyénnek azt az igényét fejezi ki, hogy olyan elbírálásban részesítsék, amely a társadalomban kialakult érintkezési forma minimális követelményeinek megfelel. Azt, hogy valamely állítás a becsület csorbítására alkalmas-e, nem a sértett szubjektív értékítélete, egyéni megítélése, érzelmi beállítottsága, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hanem annak van meghatározó jelentősége, hogy a tényállítás az objektív értelmezés alapján és a társadalomban kialakult általános felfogás szerint alkalmas-e a becsület csorbítására [BH1999.9.]. Az ítélőtábla osztotta a másodfokú bíróság álláspontját a tekintetben, hogy a www.buckaiszövetseg.blog.hu oldalon a vádlott által - az érintett fényképével együtt közzétett bejegyzés M.P.É.-re vonatkozóan tartalmazhat a becsület csorbítására alkalmas kifejezéseket. Nevezett személy egyéni tulajdonságaival és tevékenységével, különösen a szellemi képességeivel és szakmai felkészültségével kapcsolatban megfogalmazott negatív értékítélet alkalmas lehet a társadalmi megbecsülés és az emberi méltóság megsértésére. Helytálló lehet az a megállapítás is, amely szerint a rágalmazás törvényi tényállásába illeszkedő tényállításnak tekinthető a vádlottnak az a kijelentése, hogy M.P.É.-t az ügyfelekkel szemben tanúsított viselkedése miatt rúgták ki a korábbi munkahelyéről. A becsületsértés és a rágalmazás a Btk.
3. §

(2)bekezdése alapján csak magánindítványra büntethetőek, de a sérelmére megvalósított bűncselekmény(ek) miatt M.P.É. magánindítványt nem terjesztett elő. Kétségtelen tény, hogy M.P.É. munkáltatójaként beazonosítható a magánvádló kft., de a másodfokú bíróság okszerűen mutatott rá, hogy az ügy tárgyát képező szöveg nem tartalmaz kifejezetten a gazdasági társaságra, annak tevékenységére, működésére vonatkoztatható kijelentést. A feljelentésből és a fellebbezés írásos indokolásából is kitűnik, hogy a magánvádló saját tevékenységére kiterjesztően értelmez olyan szövegrészeket, amelyek kizárólag M.P.É.vel szemben fogalmaznak meg értékítéletet. Ilyennek tekinthető az a mondat, amely szerint különleges szakértelem és odafigyelés szükséges a fertőzések, balesetek, elöntések és „életvesztések" elkerülése érdekében, és ilyen kérdésekben M.P.É. fog szakvéleményt adni. Ebből semmiképpen nem vezethető le az az értelmezés, hogy a magánvádló ilyen személy foglalkoztatása esetén nem fog megfelelő szakmai színvonalú szolgáltatást nyújtani. Ugyanez vonatkozik azzal a mondattal kapcsolatban is, mely szerint M.P.É.-vel kapcsolatban „értelmeset, jót" a vízműnél sem tapasztaltak. Nevezett személlyel szembeni negatív értékítéleten túl elsődlegesen az önkormányzat vezetőivel kapcsolatos bírálatot tartalmaz az a megállapítás, hogy a „a város vezetése tudatlan pártkatonát tett be a vízművekbe". Az ítélőtábla álláspontja szerint a lakosság számára közszolgáltatást nyújtó vállalatok nagyobb türelemmel kell tűrniük a bírálatot, ugyanis tevékenységük kifejezetten közügynek minősül. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az Alaptörvény [VI. és IX. cikk] egyaránt védi a jó hírnév tiszteletben tartásához fűződő jogot és a véleménynyilvánítás szabadságát, ez utóbbi azonban a plurális, demokratikus társadalom alapvető értékei közé tartozik. A véleménynyilvánítás szabadsága nem korlátlan, de a jó hírnév és a becsület érdekében történő korlátozás sem vezethet odáig, hogy állampolgárok ne fogalmazhatnák meg akár kritikus álláspontjukat a közszolgáltatásokat végző vállalatok tevékenységével vagy az alkalmazottaik magatartásával, szakmai felkészültségével kapcsolatban; nyilván az ennek során használt kifejezések, kijelentések jellege nem közömbös. Jelen ügyben, ha a szövegkörnyezetből le is vezethető bírálat a magánvádló irányába a kérdéses személy foglalkoztatása miatt, ez az általános társadalmi felfogás szerint sem alkalmas a jó hírnév megsértésére, a becsület csorbítására (ekként nem is tényállásszerű), mivel - a fentiekben már részletesen kifejtettek szerint - a súlyosan bántó és sértő kifejezések címzettje kizárólag M.P.É. volt. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla osztotta a másodfokú bíróság álláspontját a tekintetben, hogy a vádlott nem valósított meg bűncselekményt a magánvádló sérelmére, indokolt volt tehát a vádlottnak a bűncselekmény hiányában történt felmentése. A másodfokú bíróság törvényesen rendelkezett a magánvádlónak a fellebbezési illeték lerovására történő felhívásáról is. Ezért az ítélőtábla - a Be. 620. §

(1)bekezdésének második fordulata alapján nyilvános ülésen - a fellebbezéssel megtámadott másodfokú határozatot a Be.

1. §-a alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság az ítélet megváltoztatására vonatkozó rendelkezésén túlmenően nem rendelkezett az elsőfokú eljárásban az illetékekről szóló
2. évi XCIII. törvény
3. §

(1)bekezdése szerinti 10 000 forint eljárási illeték lerovásával felmerült, és az elsőfokú bíróság által a vádlottra terhelt bűnügyi költségről. Ezt a Be. 782. §

(1)bekezdése alapján - figyelemmel a Be. 145. §

(1)bekezdés b) pontjára is - a magánvádlónak kell viselnie. Az ítélőtábla határozata elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 615. §

(1)bekezdése zárja ki. Budapest,

1. november
2. Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke . Lőrinczy Attila István s.k.. Németh Nándor s.k. előadó bíró bíró A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság
3. június
4. napján kihirdetett 2.Bf.298/2018/
5. számú ítélete
6. november
7. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
8. november
9. Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke