← Magyarország

Bf.325/2018/32 – Szegedi Ítélőtábla

Szegedi Ítélőtábla Bf.I.325/2018/

  1. A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Szegeden,
  2. január
  3. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő í t é l e t e t: A kábítószer birtoklásának bűntette miatt vádlott neve ellen indított büntetőügyben a Szegedi Törvényszék
  4. március
  5. napján kihirdetett 6.B.1312/2017/
  6. számú ítéletét megváltoztatja akként, hogy a vádlottat 617.746,- (hatszáztizenhétezer-hétszáznegyvenhat) forint elsőfokon felmerült bűnügyi költség megfizetésére kötelezi, míg 696.763,(hatszázkilencvenhatezer-hétszázhatvanhárom) forint bűnügyi költséget az állam visel. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. A vádlott lakcíme helyesen [cím 1]. A vádlott a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Megállapítja, hogy a vádlott tényleges tartózkodási helye a [cím 2]. A vádlott által
  7. március
  8. napjától
  9. január
  10. napjáig letartóztatásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztésbe. Kötelezi vádlott neve vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 25.000,- (huszonötezer) forint bűnügyi költség megfizetésére az államnak a Szegedi Törvényszék Gazdasági Hivatala felhívása szerint, míg 260.893,- (kettőszázhatvanezer-nyolcszázkilencvenhárom) forint bűnügyi költséget az állam visel. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság vádlott neve vádlottat kábítószer birtoklásának bűntette [Btk.
  11. §

(1)bekezdés 5. fordulat,
(2)bekezdés c) pont] miatt 6 év 6 hónap szabadságvesztésre és 7 év [ország] területéről kiutasításra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A vádlott által
  1. február
  2. napjától
  3. március
  4. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítani rendelte a kiszabott szabadságvesztésbe. Rendelkezett a bűnjelekről és a felmerült bűnügyi költségből a vádlottat 532.545,- forint megfizetésére kötelezte, míg 781.964,- forint bűnügyi költségről megállapította, hogy azt az állam viseli. Az első fokú ítélettel szemben ellenérdekű fellebbezések bejelentésére került sor: Fellebbezett az ügyész a vádlott terhére, hosszabb tartamú szabadságvesztés és fegyház végrehajtási fokozat megállapítása, a vádlott és a védő enyhítés érdekében. A fellebbviteli főügyészség írásbeli indítványában a tényállás, a jogszabályi helyek és a bűnösségi körülmények helyesbítése és kiegészítése mellett indítványozta, hogy az ítélőtábla az első fokú ítéletet változtassa meg, a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát súlyosítsa, azt fegyházban rendelje végrehajtani, egyebekben az első fokú ítéletet hagyja helyben. A védő a fellebbezés írásbeli indokolásában indítványozta, hogy az ítélőtábla a vádlott javára további enyhítő körülményként értékelje a vádlott betegségét, hogy korábban édesanyját támogatta, illetve, hogy a bűncselekmény elkövetése előtt rendezett körülmények között élt. Erre is figyelemmel indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet változtassa meg, a kiszabott szabadságvesztés tartamát enyhítse. A fellebbezési nyilvános ülésen az ügyészség és a védő fenntartotta írásbeli indítványát. Az ítélőtábla a fellebbezéseket nem ítélte alaposnak. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet és az azt megelőző eljárást a Be.
  5. §
(1)és
(2)bekezdése értelmében teljeskörűen felülbírálta és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le. Az ítélőtábla az iratok egybehangzó adatai alapján az első fokú ítélet tényállását az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette a Be. 593. §
(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel: A vádlott májcirrózis megbetegedésben szenved. Letartóztatását megelőzően beteg édesanyját támogatta. A vádlott
  1. február
  2. napján 20 órakor két ismeretlen társával jelent meg a „[cég neve]" nevű [nemzetiség neve] cég [cím 3] szám alatt található irodájában. A vádlott a bűncselekmény elkövetését megbánta. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan és megalapozott, az a fenti kiegészítésekkel és helyesbítéssel irányadó volt a felülbírálat során. A vádlott esetében [ország]ra történő belepése alkalmával tettenérésre került sor, a bűncselekmény elkövetését a bíróság előtt maga is elismerte, azt megbánta. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben lefolytatta, melynek eredményeként megalapozott tényállást állapított meg. A tényállásból helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekményt a törvénynek megfelelően minősítette. Az elsőfokú bíróság által felhívott jogszabályi helyek annyiban szorulnak kiegészítésre, hogy a delta-9-THC az
  3. évi
  4. törvényerejű rendelettel kihirdetett Bécsi egyezmény I. számú jegyzéke és a Btk.
  5. §
(1)bekezdés 18.) pontjának b) alpontja alapján minősül pszichotróp anyagnak. Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülmények kiegészítésre és helyesbítésre szorulnak: Az ítélőtábla a vádlott javára további enyhítő körülményként értékelte a vádlott betegségét, azt, hogy korábban beteg édesanyját támogatta, illetőleg, hogy a bűncselekmény elkövetését megbánta. A bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást kisebb súllyal értékelte enyhítő körülményként a tettenérésre tekintettel. Az így kiegészített és helyesbített bűnösségi körülmények mellett, figyelemmel az ítélőtábla ilyen jellegű ügyekben kialakított büntetéskiszabási gyakorlatára is, az elsőfokú bíróság által kiszabott 6 év 6 hónap szabadságvesztés - a kábítószer mennyiségét figyelembe véve - arányos, annak sem lényeges súlyosítása, sem lényeges enyhítése nem indokolt. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb, börtön végrehajtási fokozat megállapítása indokolt, ez az álláspont megfelel az ítélőtábla e körben kialakított gyakorlatának. A Btk. 35. §
(2)bekezdése szerint a büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre tekintettel van lehetősége a bíróságnak eggyel enyhébb végrehajtási fokozat meghatározására. Az a körülmény, hogy a vádlott külföldi állampolgár és a büntetését hazájától, családjától távol kell letöltenie, tény. Annak súlyát nem befolyásolja, hogy a vádlott számított-e a lebukásra, illetőleg arra, hogy az esetleges büntetést [ország]on kell letöltenie, mint amire az ügyészség hivatkozott. A Szegedi Ítélőtábla illetékességi területén kialakult bírói gyakorlat a magyar nyelvet nem ismerő külföldi állampolgár esetében figyelemmel van arra, hogy ez mennyiben ró nagyobb terhet a szabadságvesztés kiállása során e vádlottakra. E vonatkozásban tehát a másodfokú bíróság nem osztotta a főügyészség azon álláspontját, mely szerint a magyar nyelv ismeretének hiánya nem olyan körülmény, amely a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának enyhítését indokolja. A kiutasítás alkalmazása törvényes, annak mértéke arányos, az azzal kapcsolatos jogszabályi helyek közül azonban a másodfokú bíróság mellőzte a Btk. 59. §
(3)bekezdésére történő hivatkozást, mert azt az elsőfokú bíróság nem alkalmazta. Helyesen járt el a törvényszék, amikor a lefoglalt kábítószert elkobozta, azonban annak jogszabályi alapja helyesen, a Btk. 72. §
(1)bekezdés c) pontja. Nem osztotta az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját, mely szerint a toxikológiai véleménnyel összefüggésben felmerült bűnügyi költség (85.201,- forint) szükségtelenül merült fel, hiszen a vádlott kábítószert kísérelt meg az országba behozni, így annak tisztázása is szükséges volt, hogy a vádlott esetleg fogyasztott-e kábítószert a cselekmény elkövetése során. Így a szakvéleménnyel összefüggésben felmerült költség a vádlottat terheli Ezért a másodfokú bíróság a vádlottat 617.746,- forint elsőfokon felmerült bűnügyi költség megfizetésére kötelezte a Be. 574. §
(1)bekezdése alapján, míg 696.763,- forintról megállapította, hogy azt az állam viseli a Be. 576. §
(1)bekezdés b) pontja alapján. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezéseket nem ítélte alaposnak, azonban az első fokú ítéletet hivatalból is felülbírálva, azt a Be. 606. §
(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 605. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A vádlott útlevelének másolatából megállapította, hogy lakcíme helyesen: [cím 1] A feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés nem felelt meg a Btk. 38. §
(2)bekezdésében meghatározott törvényi szövegnek, ezért azt az ítélőtábla pontosította. A Be. 451. §
(7)bekezdése alapján - figyelemmel a Be. 561. §
(2)bekezdés b) pontjára, a 184. §
(2)bekezdés f) pontjára és a 10. §
(1)bekezdés 15) pontjára - megállapította, hogy a vádlott tényleges tartózkodási helye a [cím 2]. A vádlott által
  1. március
  2. napjától
  3. január
  4. napjáig fogvatartásban töltött időt is beszámította a kiszabott szabadságvesztésbe a Btk.
  5. §
(1)és
(2)bekezdése alapján. A fellebbezési eljárásban felmerült bűnügyi költségből a vádlott védelmével felmerült 25.000,forint bűnügyi költség megfizetésére a vádlottat kötelezte a Be. 613. §
(1)bekezdés és a Be. 571. §
(1)bekezdése alapján, míg 260.893,- forint bűnügyi költséget az állam visel a Be. 576. §
(1)bekezdés b) pontja alapján. Az ítélet ellen a Be. 458. §
(2)bekezdés a) pontja alapján - figyelemmel a Be. 615. §
(1)bekezdésére - nincsen helye fellebbezésnek. Szeged,
  1. január
  2. Dr. Benedek Tibor s.k. a tanács elnöke Sefta Márta dr. s.k. előadó bíró Dr. Cserháti Ágota s.k. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.325/2018/
  3. számú ítélete és a Szegedi Törvényszék 6.B.1312/2017/
  4. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
  5. január
  6. Dr. Benedek Tibor s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.