A határozat elvi tartalma: Amennyiben a munkavállaló által közölt rendes felmondást követően, a felmondási idő alatt, a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással megszünteti, függetlenül attól, hogy ez utóbbi jogszerű vagy sem, a munkavállaló rendes felmondásához már a munkaviszonyt megszüntető joghatás nem kapcsolódik, és a munkavállaló munkaviszonya a munkáltató azonnali hatályú munkaviszonyt megszüntető nyilatkozatával szűnik meg.
- I. Tv.
- §
- I. Tv.
- §
- I. Tv.
- § A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.III.10.015/2018/
- A tanács tagjai: . Zanathy János a tanács elnöke . Farkas Katalin előadó bíró . Magyarfalvi Katalin bíró A felperes: A felperes képviselője: dr. Mayer Erika ügyvéd Az alperes: Kft. Az alperes képviselője: dr. Bimbó Róbert ügyvéd A per tárgya: munkaviszony jogellenes megszüntetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék 5.Mf.680.699/2016/
- Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 25.M.1905/2014/
- Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 5.Mf.680.699/2016/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A Kúria megállapítja, hogy az alperest terhelő felülvizsgálati eljárási illeték összegét az adóhivatal már kiszabta. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Tényállás [1] A
- május
- napján kelt alapító okirat szerint az alperes ügyvezetői felperes és ,,, voltak. A felek
- július 18-án kötöttek munkaszerződést, amelyben a felperest határozatlan időre, ügyvezető munkakörben alkalmazta az alperes azzal, hogy a társaság székhelye és a felperes munkavégzésének helye Budapesten van, ezért a munkáltató köteles biztosítani a felperes munkahelyre való bejutását és az ehhez szükséges eszközöket. Az alperes könyvelését [2] [3] [4]
- decembertől a ... Kft. végezte. A felperes munkaviszonya fennállása alatt a saját gépkocsiját használta, amelyről kimutatást vezetett.
- december 31-én a felperesi kimutatás alapján 54.980 forint került gépkocsi költségtérítés címén a felperes részére kifizetésre.
- július
- napjától az alapító okirat módosításában rögzítettek szerint a felperes mellett - határozatlan időre szóló megbízással - ... és ... látták el az ügyvezetői feladatokat. Az alperes egyedüli munkavállalója a felperes volt, aki
- évben 7 nap szabadságot vett ki, melyről a könyvelést végző kft.-t értesítette e-mailben. A felperesnek szabadságigényét egyeztetnie senkivel nem kellett és a szabadsága a szabadságos tömbben sem került kiírásra.
- júliusban észlelte a felperes, hogy a neve alatt, általa nem látott és jóvá sem hagyott mérlegbeszámoló került leadásra a cégbírósághoz, mely kifogását a könyvelést végző kft. ügyvezetője felé jelezte. Az alperes a
- július
- napján kelt ... számú határozatával visszahívta a felperest, a munkaviszonyát pedig az Mt. rendelkezései alapján megszüntette, azonban intézkedéseiről a felperest nem tájékoztatta.
- szeptember
- napján a felperes átutalt a saját bankszámlájára különböző összegeket augusztus havi munkabér,
- október 2-ig terjedő időre munkabér előleg és gépkocsi költségtérítés címeken. A felperes
- szeptember
- napjától keresőképtelen állományba került. Az alperes a
- szeptember
- napján kelt és szeptember
- napján reggel 6 óra 31 perckor feladott, a felperes által aznap délután 16 óra körül átvett azonnali hatályú felmondásával a felperes munkaviszonyát
- szeptember
- napjával a munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
- §
(1)bekezdés a) pontjára hivatkozással megszüntette, egyidejűleg felhívta az általa okozott kár, valamint a ... Ltd. hitelező által a munkáltatóra engedményezett kölcsön összegének megfizetésére. A felperes
- szeptember
- napján kelt felmondásával
- október 15.napjára a munkaviszonyát indokolás nélkül megszüntette. Az alperes a
- szeptember 2-án kelt és a felperes által szeptember 17-én átvett azonnali hatályú felmondásában a felperes terhére rótta a jogosulatlanul átutalt gépkocsi költségtérítést, augusztus havi munkabért és munkabér előleget azzal, hogy ezen magatartásával kárt okozott a munkáltatójának. A felmondás indokolása szerint a felperes szabálytalan eljárása a munkáltató érdekeit jelentősen sérti, ezért nem várható el a munkáltatótól a felperes munkaviszonyának a fenntartása; továbbá a felperes a magatartásával bűncselekményt is megvalósított. Egyidejűleg felhívta a felperest a felvett kölcsönösszeg és a jogosulatlanul átutalt összegek visszafizetésére. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [5] [6] [7] [8] A felperes kereseti kérelmében a
- szeptember 3-án közölt alperesi azonnali hatályú felmondás jogellenességének és a
- szeptember 17-én átvett alperesi felmondás érvénytelenségének a megállapítását, az alperesnek a járandóságai és a kára megfizetésére kötelezését kérte. Kérte továbbá elmaradt munkabér címén kártérítésként (8 hónap 10 nap) távolléti díj,
- szeptember
- -
- napokra betegszabadság, szeptember 21-től december 23-ig tartó táppénzes állománya idejére táppénzkülönbözet, 2012-
- évekre a ki nem vett szabadság megváltása, 1 havi felmondási időre járó távolléti díj és 2 havi távolléti díjnak megfelelő összegű végkielégítés megfizetésére kötelezni az alperest. Másodlagosan annak megállapítása mellett, hogy a felek között határozott idejű jogviszony jött létre, amely az alperes felmondása folytán szűnt meg
- szeptember 3-án, kérte az alperes kötelezését 12 havi távolléti díjnak megfelelő összeg, a 2012-
- évekre járó és ki nem vett szabadság megváltása, továbbá
- szeptember 2-
- betegszabadságos napokra járó ellátása megfizetésére, valamint a „kötelező igazolások" kiadására. A felperes érvelése szerint az azonnali hatályú felmondás „megfelelő indokolást" nem tartalmazott. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felek között határozatlan időtartamú jogviszony állt fenn; a felmondás jogszerű. A felperes
- évre vonatkozó szabadság igényét elismerte, a
- évre vonatkozó igényét azonban vitatta, állítva, hogy az
- évben kiadásra került. Az alperes a viszontkereseti kérelmében kérte a felperes kötelezését a jogalap nélkül felvett gépkocsi költségtérítés és munkabér előleg visszafizetésére. A felperes a viszontkereseti kérelem elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítéletek [9] A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes jogviszonya az alperesnél
- szeptember
- napján szűnt meg. Kötelezte az alperest a felperes részére elmaradt munkabér címén kártérítésként 6.145.240 forint,
- szeptember 2-
- napjára betegszabadság címén 48.334 forint,
- évi szabadságmegváltás címén 345.260 forint és ezen összegek után kamatok megfizetésére. Kötelezte az alperest az Mt.
- §
(2)bekezdése alapján kiadandó igazolások - a munkaviszony megszüntetése időpontjaként
- szeptember
- napja feltüntetésével - kiadására. Egyebekben a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest az alperes javára jogalap nélkül felvett munkabér előleg címén 114.255 forint, gépkocsi használat költségtérítés címén 169.754 forint és kamatai megfizetésére. [10] A bíróság megállapította, hogy a Gt.
- §
(1)bekezdésétől - a felek a jogszabályi lehetőséggel élve - eltértek és az ügyvezetők megbízása az alapító okiratban és annak módosításaiban is rögzítettek alapján határozatlan időtartamra jött létre, így a felperes munkaviszonya is. [11] A bíróság érvelése szerint a
- szeptember 2-án kelt és a felperes által szeptember 3-án délután átvett, távirati úton közölt alperesi azonnali hatályú felmondás a közléssel hatályosult, az ezen időpontot követően (szeptember 17-én) közölt újabb alperesi azonnali hatályú felmondás, valamint a felperes felmondása joghatás kiváltására már nem volt alkalmas. [12] A bíróság álláspontja szerint az azonnali hatályú felmondás indokolása közhelyszerű, nem tartalmazza azt a felperesi magatartást, mulasztást, amely a munkaviszony azonnali hatállyal történő megszüntetéséhez vezetett; nem világos, így nem jogszerű. Az alperes az Mt.
- §
(2)bekezdése alapján köteles a felperes részére a „megfelelő" tartalmú munkáltatói igazolások kiadására. Az Mt. 82. §
(1)-
(2)bekezdései alapján a felperes jogosult
- december 23-tól kezdődően - az alperes által összegszerűségében nem vitatott - 8 hónap 10 napra járó elmaradt munkabér címén igényelt kártérítésre. [13] A bíróság a felperes kártérítési igényeinek helyt adva marasztalta az alperest, ezért a felperes másodlagos kérelemként előterjesztett felmondási időre járó távolléti díj iránti igényét elutasította. A felperes végkielégítésre nem jogosult az Mt.
- §
(3)bekezdés a) pontjában foglalt minimum, a munkáltatónál fennállt 3 éves jogviszony hiánya miatt. A betegszabadságra járó járandóság címén előterjesztett felperesi igény a munkaviszony jogellenes megszüntetésével nem függ össze, azonban a felperes
- szeptember 2-
- napokon betegszabadságon volt, amely 2 napra a felperes a kereseti kérelmében megjelölt és számszakilag az alperes által sem vitatott összegre jogosult. A bíróság a felperes betegszabadság címén jövedelempótló és táppénz különbözet címén táppénzpótló kártérítés megfizetése iránti kérelmeit elutasította, mivel a felperes nem tudta bizonyítani, hogy ezek az igényei (kárai) a munkaviszony jogellenes megszüntetésével állnának okozati kapcsolatban. A bíróság megállapította, hogy a felek között határozatlan idejű munkaviszony állt fenn, ezért az Mt.
- §-a nem alkalmazható. [14] Az ítéleti érvelés szerint az alperesnél sem munkaidő, sem szabadság nyilvántartás nem volt, amelyről - függetlenül attól, hogy a felperes vezető tisztségviselő volt - az alperesnek kellett volna gondoskodni. A felperes e-mailben jelezte a könyvelést végző kft. felé szabadságigényét. A felperes szabadságos napjait a könyvelő kft. részéről ... vezette egy „papíron", amelynek tartalmát a felperes nem ismerte, és amely „nyilvántartás" sem teljes bizonyító erejű magánokiratnak, sem közokiratnak nem minősült.
- évre 10 nap,
- évre 15 nap ki nem adott szabadság megváltására kötelezte a bíróság az alperest. [15] A bíróság megállapította, hogy az alperes vállalta a felperessel kötött munkaszerződésben a felperes munkahelyre való bejutásához szükséges eszközök biztosítását, azonban a felperes nem tudta bizonyítani, hogy alperessel a saját gépkocsi használatára és annak költsége megtérítésére vonatkozóan is megállapodtak volna. Az alperes vitatása ellenére a felperes nem terjesztett elő bizonyítási indítványt arra vonatkozóan sem, hogy az általa feljegyzett utak a munkaviszonyával összefüggésben lettek volna. Mindezek alapján a felperes jogosulatlanul utalt magának a gépkocsi használat költségtérítést. A felperes által a saját magának
- szeptember hónapra utalt munkabér előleg szintén jogalap nélküli volt, tekintettel arra, hogy a felperes munkaviszonya
- szeptember 3-án megszűnt. A felperes a viszontkereseti kérelemben megjelölt jogcímeken felvett összegek összegszerűségét nem vitatta. A felperes további (vendéglátási és magángépkocsi használati) költségigényeit szintén bizonyítatlanság okán utasította el a bíróság. [16] Az alperes által előterjesztett fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a betegszabadság címén fizetendő tőkeösszeg után járó kamat kezdő időpontját módosította, egyebekben az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit hatályában fenntartotta. [17] A másodfokú bíróság egyes, az alperes által a fellebbezésében felhozott megállapításokat az elsőfokú ítélet tényállásából mellőzte azzal, hogy azok olyan körülményekre vonatkoztak, amelyek a jogvita eldöntésére érdemi kihatással nem voltak. A másodfokú bíróság a nyilvántartások hiányosságaival kapcsolatos elsőfokú ítéleti megállapításokkal egyetértett. Megállapította, hogy a felperes az utalások tekintetében elismerő nyilatkozatot tett, az átutalások megtörténtét nem, csupán azt vitatta, hogy az átutalások megtörténtét követően a munkáltató számára „ ne lett volna elérhető". A munkáltatói jogkör gyakorló és a munkáltató képviseletére jogosító személy nem azonos fogalmak; az ügyvezetők személye többször változott; a peradatok alapján nem volt megállapítható, hogy a felperes felett ki gyakorolta a munkáltatói jogkört; vélelmezhetően ezzel a felperes sem volt tisztában, ezért küldte el a felperes felmondását több személynek. Nem volt megállapítható, hogy a felperes felmondása mely időpontban volt közöltnek tekinthető, szemben az alperesi azonnali hatályú felmondással. A felperesi felmondás ellenére az alperes jogosult volt a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással megszüntetni. [18] Az alperes azonnali hatályú felmondásának indokolása nem felelt meg az Mt. által előírt világos és okszerű indokolás követelményének. A jogellenes munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményét szabályozó Mt.
- §
(1)-
(2)bekezdés rendelkezéseit az elsőfokú bíróság helyesen, jogszerűen alkalmazta. A szabadságmegváltás körében a bíróság a bizonyítékokat helytállóan értékelte; az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a felperesnek a
- évre járó szabadságot kiadta volna, megváltására pedig nem is hivatkozott. A bizonyítási kötelezettség az alperest terhelte, mely teher nem fordítható át a felperesre az ügyvezetői munkakörére tekintettel sem. A felperes munkaviszonya
- szeptember
- napján szűnt meg, ezért alperes köteles a felperes részére a (szeptember 2-
- nap) betegszabadságra járó járandóságot megfizeti, melynek összege után
- szeptember
- napjától jogosult a felperes a késedelmi kamatra az elsőfokú bíróság által megállapított
- szeptember
- napja helyett. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [19] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet „megváltoztatását" és a felperes keresetének az elutasítását kérte. Az alperes érvelése szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság tévesen és pontatlanul megállapított tényállását hagyta helyben. Az elsőfokú bíróság a jogerős ítélet megállapításával szemben nem tulajdonított jelentőséget a felperes sajátos jogviszonyának, amelyből következően a nyilvántartás hiányossága kizárólag a felperesnek róható fel: a felperes saját felróható magatartására előnyök szerzése végett nem hivatkozhat [Ptk. 1:
- §
(2)bekezdés]. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a felperes a felmondását ... igazgatónak küldte meg, valójában azt ... küldte meg
- szeptember
- napján, azaz még az alperes azonnali hatályú felmondásának közlése előtt. A
- szeptember 1-
- napi eseményeket és felperesi intézkedéseket elemezve egyértelmű, hogy a „felperes az alperessel előre nem közölt átutalásokat teljesített; a munkát nem vette fel; nem volt elérhető; sem az átutalásokra, sem a távolmaradására magyarázattal nem szolgált; majd a kora délutáni órákban" a munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette. Téves a bíróságok álláspontja, mely szerint a felperes rendes felmondása az alperes azonnali hatályú felmondását követően került az alperes felé közlésre, így az ebből levont következtetések is helytelenek. [20] Az alperes vitatta a jogerős ítéletnek a felmondás indoka hiányosságára és jogellenességére vonatkozó megállapításait. Álláspontja szerint a felmondás megalapozottságát alátámasztotta, annak indoka világos és okszerű, a felperes károkozó magatartása vezetett a munkaviszonya azonnali hatályú megszüntetéséhez. [21] Az alperes a jogerős ítélet rendelkező részének a
- szeptember
- napjára vonatkozó kötelezését arra hivatkozással sérelmezte, hogy a felperes munkaviszonya ezen a napon már nem állt fenn. [22] Az alperes nem vitatta, hogy a felperes szabadságos napjait tartalmazó, a ... által vezetett „papír" nem közokirat és nem is teljes bizonyító erejű magánokirat, azonban álláspontja szerint bíróságoknak a Pp.
- §-a alapján azt „egyszerű" okiratként, ... tanúvallomásával megerősítetten, értékelnie kellett volna és megállapítani, hogy a felperes a
- évre járó 12 nap szabadságát
- évben teljes egészében kivette, így a felperesi kártérítési igény megalapozatlan és rosszhiszemű. [23] Az alperes érvelése szerint az Mt.
- §
(1)-
(2)bekezdései alapján megítélt 8 havi távolléti díj abban az esetben sem helytálló, ha az azonnali hatályú felmondás jogellenes lenne, tekintettel arra, hogy a felperes jogviszonya a saját felmondása okán
- október 15-én mindenképpen megszűnt volna, így ezen időpontot követően a munkaviszonya megszüntetésével összefüggésben kár nem érhette. Az Mt.
- §
(1)-
(2)bekezdései a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben keletkezett kártérítésre vonatkozó rendelkezések; a felperes sem a kár összegét, sem az okozati összefüggést nem bizonyította. A felperes annak a kockázatát felmérve mondta fel a munkaviszonyát, hogy esetleg nem fog munkát találni és emiatt nem lesz jövedelme, amely vesztesége az alperesre a felperes felmondását követő időszakra már nem hárítható át. [24] A másodfokú bíróság „tévesen állapította meg", hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetése jogellenesen történt, ezért az Mt.
- §-a rendelkezését „helytelenül alkalmazta"; „alaptalanul" kötelezte az alperest szabadságmegváltás, betegszabadság és 8 havi munkabér megfizetésére. [25] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte jogszabálysértés hiányában. Kiemelte, hogy a 2/
- (VII.31.) számú alapítói határozattal a munkaviszonya megszüntetésére a tudta nélkül került sor, így nem hatályosulhatott. Az alperes azonnali hatályú felmondásának az indokolása az Mt. által támasztott követelményeknek és az MK
- számú állásfoglalás iránymutatásának nem felelt meg. A felperes felmondásának a közlésére
- szeptember 17-én, már az alperes azonnali hatályú felmondását követően került sor. A felperes a szabadság kivételével kapcsolatos nyilatkozatait, valamint a munkaviszonya jogellenes megszüntetésével összefüggésben felmerült kárát bizonyította, ezzel szemben az alperes bizonyítása az őt terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére sikertelen volt, mely sikertelenség következményeit az alperesnek kell viselni. A Kúria döntése és jogi indokai [26] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint. [27] A felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/
- (II.15.) PK véleménye értelmében: „A Pp.
- §
(2)bekezdése kógens szabályként foglalja össze a felülvizsgálati kérelem azon minimális és konjunktív tartalmi elemeit, amelyek nélkül a fél beadványa alkalmatlan a felülvizsgálati eljárás megindításának, valamint a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezése érdemi felülbírálata jogkövetkezményeinek kiváltására. A felülvizsgálati kérelemnek tartalmaznia kell: a megtámadott határozat megjelölését, a Kúria döntésére irányuló határozott kérelmet, a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölését, a jogorvoslati kérelem indokainak ismertetését. A rendkívüli jogorvoslati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása. Az előbbivel szemben az a követelmény érvényesül, hogy a fél a felülvizsgálati kérelmében pontosan jelölje meg azt a jogforrást és azon belül azt a konkrét jogszabályhelyet, amelynek a megsértésére hivatkozik. A jogszabálysértés tartalmi körülírása pedig a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő félnek szabad szöveges formában is meg kell fogalmaznia a jogerős ítélet általa sérelmezett és rendkívüli perorvoslatot megalapozó fogyatékosságát, amellyel kapcsolatban részletesen ki kell fejtenie jogi álláspontját. A tartalmi elemek hiánya vagy fogyatékossága esetén a Kúria nem kerül abba a helyzetbe, hogy megismerje azt az okot vagy okokat, amelyek miatt a fél a jogerős ítéletet jogszabálysértőnek tartja. A tartalmi elemek bármelyikének a hiánya a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását eredményezi. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előzőekben meghatározott tartalmi követelményekkel." [28] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a megállapított tényállást, a bizonyítékok értékelését vitatta megsértett jogszabályhely (pl. Pp.
- §) megjelölése nélkül. Vitatta a jogerős ítélet megállapításait a szabadság nyilvántartás, az azonnali hatályú felmondás jogszerűsége körében, azonban a megsértett jogszabályhelyeket (pl. Mt.
- §,
- §) nem jelölte meg, ezért a felülvizsgálati kérelem a Pp.
- §-a követelményeinek nem felel meg. [29] Az azonnali hatályú felmondás egyoldalú címzett, indokolt írásbeli jognyilatkozat, amely a munkaviszonyt a közlés időpontjában megszünteti. A kialakult bírói gyakorlat értelmében a munkáltató a rendes felmondás (akár a munkáltató, akár a munkavállaló általi) közlését követően, a felmondási idő alatt - miután a munkavállaló munkaviszonya még nem szűnt meg - rendkívüli felmondással élhet. Ilyen esetben a munkaviszony az azt azonnali hatállyal megszüntető rendkívüli felmondással szűnik meg, ennélfogva a rendes felmondást tartalmazó jognyilatkozathoz már nem fűződik a munkaviszonyt megszüntető joghatás (BH 2002.32.). [30] A bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a felperes munkaviszonya az alperes utóbb jogellenesnek minősített, a felperes részére
- szeptember
- napján közölt azonnali hatályú felmondásával szűnt meg. A munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeire vonatkozó szabályokat az Mt.
- §-a rendelkezései tartalmazzák. Az Mt.
- §
(1)-
(2)bekezdései értelmében a munkáltató köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben a munkavállalónak okozott kárt. A munkaviszony körében elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés nem haladhatja meg a munkavállaló 12 havi távolléti díjának összegét. A munkáltató az Mt. 167. §
(1)bekezdésére figyelemmel a munkavállaló teljes kárát köteles megtéríteni. Az Mt. 167. §
(2)bekezdése szerint nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkavállaló a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. A munkavállaló kárenyhítési kötelezettségével kapcsolatos bizonyítás a munkáltatót, mint károkozót terheli. Az elmaradt munkabérrel kapcsolatos munkáltatói kárfelelősségbe beletartozik az is, ha a munkavállaló nem tud elhelyezkedni, vagy ugyan elhelyezkedik, de a munkabére nem éri el a korábbi (jelen esetben az alperesnél elért) munkabére összegét. [31] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében vitatta a 8 havi távolléti díjnak megfelelő mértékű kártérítés megfizetésére kötelezését részben arra alapítottan, hogy a felperes munkaviszonya a saját rendes felmondása alapján megszűnt volna
- október
- napján, így ezt követően kár nem érhette; másrészről arra hivatkozva, hogy a felperes az őt ért kár összegét, valamint az okozati összefüggést az őt ért kár és a munkaviszony jogellenes megszüntetése között nem bizonyította. [32] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében nem tette vitássá a jogerős ítélet megállapításait, amelyek szerint a felperes elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítése körében az alperes nem vitatta, hogy a felperes a vitatott időszakban jövedelemmel nem rendelkezett, sem a felperesi igény összegszerűségét, számítási módját, és nem sérelmezte a felperesi kárenyhítés hiányát, mely utóbbi körben - a bíróság kioktatása ellenére - bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. Helytállóan mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy a felperest ért kár és a munkaviszony jogellenes megszüntetése közötti okozati összefüggést az azonnali hatályú felmondás ténye és tartalma önmagában meghatározta. [33] A Kúria a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeit tárgyaló joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleményében rögzítette: „Az Mt.
- §
(1)bekezdése főszabályként a munkáltató teljes kártérítéséről rendelkezik, amikor kimondja, hogy a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt. Ezzel szemben - a teljes kártérítés elvének ellentmondva - az Mt. 82. §
(2)bekezdése a legsúlyosabb munkáltatói károkozás, a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként előírt tipikus kártételnek a korlátozásáról rendelkezik, amikor annak összegét a munkavállaló munkaviszonya megszüntetésekor érvényes havi távolléti díjának tizenkétszeresében maximálja. A jogellenesség jogkövetkezményeként a ténylegesen bekövetkezett kár érvényesíthető, ami az elmaradt jövedelemre vonatkozik. Az elmaradt jövedelem munkaviszonnyal összefüggő, és munkaviszonyon kívüli elmaradt jövedelemként érvényesíthető [Mt. 169. §
(1)-
(2)bekezdés]. Az Mt. 82. §
(2)bekezdésében szabályozott limit nem az elmaradt jövedelem időtartamát, hanem annak összegét korlátozza. A bizonyítás a Pp. 164. §
(1)bekezdése értelmében a munkáltatót terheli (EBH 2015.M.23.), ami azt jelenti, hogy abban az esetben, ha az alperes munkáltató a munkaügyi perben nem hivatkozik a felperes munkavállalót terhelő kárenyhítési kötelezettségre, nem tesz bizonyítási indítványt, nem hivatkozik tényekre és körülményekre, az azokat alátámasztó bizonyítékokra, a bíróságnak a kárenyhítési kötelezettség figyelmen kívül hagyásával kell a munkavállaló által igényelt elmaradt jövedelmet megítélni." [34] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. §
(3)bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta. Záró rész [35] Az alperes a felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége viselésére a Pp. 78. §
(1)bekezdése és a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet
- §-a alapján köteles. [36] A felülvizsgálati eljárás illetékét a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-budapesti Adó- és Vámigazgatósága kiszabta, és az alperes terhére 651.467 forint bírósági eljárási illetékfizetési kötelezettséget állapított meg a Kúria felé a Fővárosi Törvényszék 5.Mf.680.699/2016/
- számú ítélete ellen benyújtandó felülvizsgálati kérelem alapján, ezért a Kúriának a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetéséről rendelkeznie nem kellett. [37] A felülvizsgálati kérelem elleni további jogorvoslat lehetőségét a Pp.
- §
(1)bekezdés l) pontja zárja ki. [38] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el [Pp. 274. §
(1)bekezdés]. ,
- november
- . Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő