Bf.322/2018/4 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés 5. fordulat,

(2)bekezdés c) pont] miatt 8 év szabadságvesztésre és 8 év ország neve terültéről kiutasításra ítélte azzal, hogy a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. A vádlott neve vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt, megállapította, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelek elkobzásáról, valamint a lefoglalás megszüntetése mellett, azok megsemmisítéséről, valamint kiadásáról. A vádlottnak kiadni rendelt bűnjelek közül a mobiltelefonokat és a GPS készüléket a vádlottal szemben megállapított bűnügyi költség biztosítására visszatartotta, míg az eljárás során lefoglalt forgalmi engedélyt a kiállítóhatóság részére rendelte kiadni. Kötelezte a vádlottat 1.493.501.- forint bűnügyi költség viselésére, és megállapította, hogy 284.943.- forint bűnügyi költséget az állam visel. A törvényszék ítélete ellen ellenérdekű fellebbezések kerültek bejelentésre, így az ügyész vádlott neve vádlott terhére a kiszabott szabadságvesztés súlyosítása érdekében fellebbezett, a szabadságvesztés tartamának súlyosítása, és fegyház fokozatban való végrehajtása iránt. Vádlott neve vádlott és védője egyezően, a kiszabott büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést. A fellebbviteli főügyészség az ügyészség által bejelentett fellebbezést fenntartotta, míg a vádlott és védője által bejelentett fellebbezést alaptalannak tartotta. Indítványozta az ítélet személyi körülményeket tartalmazó részének, valamint a tényállásnak a kiegészítését, és az alkalmazott jogszabályok kiegészítését, illetőleg helyesbítését. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság túlzott nyomatékot tulajdonított annak a körülménynek, hogy vádlott neve vádlott a magyar nyelvet nem ismeri, és a büntetését családjától és hazájától távol kell letöltenie annak ellenére, hogy a vádlott kifejezetten egy súlyos megítélésű bűncselekmény elkövetése céljából érkezett ország neve területére, így számolnia kellett azzal, hogy elítélése esetén hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetést kell ország neve letöltenie. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság nagyobb nyomatékot tulajdonítson a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények, ezen belül a kábítószer birtoklása elszaporodottságának. Álláspontja szerint a vádlott személyével kapcsolatban megállapítható bűnösségi körülmények nem indokolják a büntetés kiszabása során irányadó középmértéktől a vádlott javára történő eltérést, és a Btk. 37. §

(3)bekezdés ad) pontjában meghatározott végrehajtási fokozatnál enyhébb végrehajtási fokozat alkalmazását sem. Sérelmezte a fellebbviteli főügyészség, hogy az elsőfokú bíróság nem adta kellő indokát a bűncselekmény elkövetésének eszközeként használt gépjármű elkobzásának, ezért e körben a jogi indokolás kiegészítését is indítványozta. Összességében az elsőfokú ítélet megváltoztatására, a vádlottal szemben hosszabb tartamú, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabására, és az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseinek helybenhagyására tett indítványt. A védő a fellebbezésének indokolásában kifejtette, hogy bár vádlott neve vádlott bűnösségét nem ismerte el, azonban vallomása alapul szolgált a bíróság által megállapított tényállásnak, így az enyhítő körülményként értékelendő. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a bűncselekményben nem vádlott neve vádlott játszott kezdeményező szerepet, a gépkocsi csempészet célra történő átalakítását már azt megelőzően elvégezték, hogy a vádlott dolgozni kezdett volna a cég neve cégnél. A védő álláspontja szerint a vádlott korábbi betegsége is enyhítő körülményként értékelendő. Összességében a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta. Vádlott neve vádlott a fellebbezési nyilvános ülésen előadta, hogy korábbi betegsége miatt nehezen talált munkát, és csupán a családjára tekintettel választott egy könnyebbnek tűnő megoldást. A fellebbezések nem alaposak. A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. (továbbiakban Be.) 590. §

(1)bekezdése alapján a törvényszék ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során azt állapította meg, hogy a törvényszék eljárása során olyan eljárási szabálysértést nem vétett, amely az ítélet érdemi felülbírálatának akadályát képezné. Eljárási szabálysértés valósult azonban meg, amikor a törvényszék a helyszínen vádlott neve vádlottal szemben intézkedő tanú 1 neve tanúvallomásának azt a részét is bizonyítékként értékelte, amikor a tanú arra vonatkozóan tett nyilatkozatot, hogy a vádlott a helyszínen milyen tartalmú nyilatkozatot tett. Az elkövetéskor hatályban volt, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 168. §

(1)bekezdés

1. mondata szerint a gyanúsított és a tanú kihallgatásáról jelentés nem készíthető. Ugyanígy nem hallgatható ki a büntetőeljárásban a hatóság tagjaként eljáró, intézkedést foganatosító pénzügyi őr tanúként arra vonatkozóan, amit az intézkedés során a későbbi gyanúsított vele közölt, mivel a nyilatkozat felvétele előtt nem történt meg a későbbi gyanúsított törvényes jogaira történő figyelmeztetése, illetve a tanúkénti figyelmeztetése sem. A jelenleg hatályos büntetőeljárási törvény a jelentés fogalmát már nem alkalmazza, azonban a Be.
2. §

(1)bekezdése szerint a nyomozó hatóság tagja az intézkedéséről feljegyzést készíthet. A feljegyzés készítésének azonban a Be. 361. §

(6)bekezdése szerint csak abban az esetben van helye, ha az eljárási cselekményen terhelt, védő, tanú vagy vagyoni érdekelt nem volt jelen. Ebből következően a terhelt kihallgatásáról továbbra is jegyzőkönyv felvétele szükséges, azt nem helyettesítheti sem feljegyzés, sem pedig az intézkedést foganatosító vám- és pénzügyőr vallomása. A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság az ítélet 6. oldalának első bekezdéséből a vádlott nyilatkozatára vonatkozó részt mellőzte a Be. 167. §

(5)bekezdésére figyelemmel. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét ez nem tette megalapozatlanná, hiszen a tényállás az egyéb bizonyítékok alapján is megállapítható volt. A törvényszék a tényállás felderítési feladatának maradéktalanul eleget téve, a vád tárgyát képező releváns tényekre vonatkozóan a bizonyítást a lehetséges és szükséges körben és mélységben felvette. A beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességükben is mérlegelési körébe vonta, és indokolási kötelezettségének teljes mértékben eleget téve az iratoknak megfeleltethető, logikus magyarázatát adta annak, hogy a tényállást miért vádlott neve többször módosított, egymásnak is ellentmondó védekezéseit elvetve, az egyéb bizonyítékokra, így tanú 1 tanú vallomására, a beszerzett szakértői vélemények adataira, a vádlottól lefoglalt telefonban rögzített adatokra, a GPS készülék adataira, és a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Nemzetközi Bűnözés Elleni Főosztály jelentésének adataira alapította. A másodfokú bíróság a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel az ügyiratok tartalma alapján az elsőfokú bíróság ítéletének a vádlott személyi körülményeire vonatkozó részét, valamint a tényállást csupán az alábbiak szerint helyesbítette. Vádlott neve vádlottnak 9.000.- euró kölcsöntartozása áll fenn, amelynek havi törlesztő részlete 120.- euró. Az ítélet

1. oldal
2. bekezdés
3. mondatát, a
4. oldal
5. bekezdés
6. mondatát, és a
7. bekezdés első mondatát a tényállás részének tekintette. A cég neve vezetője tudomással bírt arról, hogy a cég tulajdonát képező, csempészet céljára átalakított személygépkocsit a vádlott bűncselekmény elkövetésére fogja használni. A fenti kiegészítésekkel a törvényszék által megállapított tényállás a felülbírálat alapját képezte. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett vádlott neve vádlott büntetőjogi felelősségére, és az általa elkövetett bűncselekményt a törvény szerint minősítette. A másodfokú bíróság az ítélet jogi indokolását akként helyesbítette, hogy a delta-9-THC a Btk.
8. §

(1)bekezdés

1. b) pontja értelmében az
2. évi XXV. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a pszichotrop anyagokról szóló Bécsben,
3. február
4. napján aláírt Egyezmény mellékletének I. számú Jegyzékében meghatározott kábítószer. A büntetés kiszabásának felülbírálata során a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg vádlott neve vádlott vonatkozásában a bűnösségi körülményeket és azokat a súlyuknak megfelelően értékelte. Nem osztotta az ítélőtábla a védő által a bűnösségi körülményekkel kapcsolatban előadottakat. A büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló
5. BK vélemény II.
6. pontja szerint csak a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás, II.
7. pontja szerint pedig a fennálló betegség értékelhető enyhítő körülményként. A vádlott által elkövetett bűncselekmény öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, így a büntetés kiszabása során irányadó középmérték 10 év szabadságvesztés, amelyből kiindulva kell a bűnösségi körülményekre is figyelemmel a büntetést kiszabni. Az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy az enyhítő körülmények túlsúlyára és a kialakult következetes büntetés kiszabási gyakorlatra figyelemmel (Szegedi Ítélőtábla Bf.II.32/2015., Bf.II.270/2015., Bf.II.535/2015., Bf.II.64/2015., Bf.II.6/2018., Bf.II.144/2018., Bf.II.204/2018., Bf.II.252/
8. számú ügyek) - szem előtt tartva a kábítószer mennyiségét is - az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés és a ország neve területéről való kiutasítás tartama egyaránt arányos, így sem azok lényeges súlyosítása, sem azok lényeges enyhítése nem volt indokolt. A törvényszék által kiszabott büntetés a cselekmény tárgyi súlyához és vádlott neve vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességéhez igazodó volt, így sem annak lényeges súlyosításának, sem lényeges enyhítésének nem volt helye. Erre figyelemmel sem a súlyosítás, sem az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezés nem vezetett eredményre. Nem osztotta a másodfokú bíróság a fellebbviteli főügyészség azon álláspontját, amely szerint tévesen járt volna el a törvényszék a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megállapításával összefüggésben. A Btk.
9. §

(2)bekezdése szerint ugyanis a büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre tekintettel határozható meg a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb, vagy eggyel szigorúbb végrehajtási fokozat. Ebből következően az ügyész által hivatkozott azon körülmény, amely szerint külföldi állampolgár ország neve történő bűnelkövetés esetén nyilvánvalóan számol azzal a lehetőséggel, hogy bűnössége megállapítása esetén ország neve kell a büntetését letöltenie, nem bír relevanciával a szabadságvesztés végrehajtási fokozat megállapítása körében. Helyesen állapította meg tehát a törvényszék, hogy vádlott neve vádlott esetében az enyhítő körülmények számára és jellegére figyelemmel indokolt volt az eggyel enyhébb büntetésvégrehajtási fokozat meghatározása. Az elsőfokú bíróság egyéb rendelkezései is törvényesek voltak azzal, hogy a a bűncselekmény elkövetése során használt gépjármű és annak indítókulcsának elkobzásával kapcsolatos rendelkezés körében a jogi indokolás kiegészítésre szorul. Ahogyan az elsőfokú ítélet tényállása is tartalmazza a bűncselekmény elkövetése során használt gépjármű nem vádlott neve vádlott tulajdonában áll. A Btk. 72. § - helyesen

(1)bekezdés - a) pontja alapján el kell kobozni azt a dolgot, amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy arra szántak. A Btk. 72. §

(3)bekezdés szerint az

(1)bekezdés

1. a)és
2. c)pontja esetében feltéve, hogy a tulajdonos az e.. követésről előzetesen nem tudott, az elkobzást nem lehet elrendelni, ha a dolog nem az elkövető tulajdona, kivéve, ha az elkobzás mellőzését nemzetközi jogi kötelezettség kizárja. Az irányadó ítéleti tényállás szerint a gépkocsi a cég neve cég tulajdonában áll, amely cég vezetője cégvezető neve a kérdéses személygépjárművet a cselekményt megelőzően több alkalommal személyesen is használta. Ezen túlmenően vádlott neve vádlott vallomása, valamint az általa használt mobiltelefon típusa képszülékből kimentett SMS forgalom adatai alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy a vádlott és cégvezető neve közötti üzenetek tárgya a kábítószer magyar hatóságok általi megtalálása volt, így a cég neve nevű gazdasági társaság vezetője tudomással bírt arról, hogy a vádlott a cég tulajdonát képező, átalakított személygépkocsival kábítószert szállít ország neve területére. Az elsőfokú bíróságnak a bűnjelekre és a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezései megfeleltek az ítélet meghozatala során hatályos büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek, és a bűnjellel kapcsolatos rendelkezések összhangban állnak a Be. 320. §

(1)bekezdés a) pontjával,

(2)bekezdésével, 321. §

(1)bekezdésével és a 323. §

(1)bekezdésével. A bűnügyi költséggel kapcsolatos rendelkezés megfelel a Be. 574. §

(1)és

(3)bekezdésének, valamint a Be. 576. §

(1)bekezdés b) pontjának. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a büntetés súlyosítása és enyhítése érdekében bejelentett fellebbezéseket egyaránt alaptalanoknak találta, és az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy a Be. 561. §

(2)bekezdés b) pontjára, és a Be. 184. §

(2)bekezdés f) pontjára figyelemmel megállapította vádlott neve vádlott tényleges tartózkodási helyét. A másodfokú bíróság a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztésbe a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése alapján számította be a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől előzetes fogvatartásban töltött időt. A fellebbezési eljárás során a vádlott kirendelt védőjének felkészülési és jelenléti díjával, valamint a lefoglalt gépkocsi tárolásával összefüggésben felmerült bűnügyi költség viselésére a Be. 613. §

(1)bekezdésére figyelemmel a Be. 574. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottat, míg a másodfokú eljárás során felmerült tolmács és fordítói díjakkal kapcsolatban a Be. 613. §

(1)bekezdésére tekintettel a Be. 576 §

(1)bekezdés b) pontja alapján állapította meg, hogy azt az állam viseli. A végzés elleni fellebbezési jog kizárása a Be.

1. §-án alapult. Szeged,
2. január
3. Dr. Harangozó Attila a tanács elnöke Dr. Nagy Erzsébet előadó bíró Dr. Mezőlaki Erik bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.322/2018/
4. számú végzése és a Szegedi Törvényszék 7.B.163/2018/
5. számú ítélete a jelen végzés folytán jogerős és végrehajtható. Szeged,
6. január
7. Dr. Harangozó Attila a tanács elnöke