Mfv.10308/2016/4 – Kúria

(9),

1. I. Tv.
2. §

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.II.10.308/2016/

1. A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke Szolnokiné dr. Csernay Krisztina előadó bíró Sipőczné dr. Tánczos Rita bíró A felperes: A felperes képviselője: jogtanácsos Az alperes: Az alperes képviselője: jogtanácsos A per tárgya: elmaradt illetmény megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Balassagyarmati Törvényszék 2.Mf.20.926/2015/
2. Az elsőfokú bíróság határozata: Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.301/2015/
3. Rendelkező rész A Kúria a Balassagyarmati Törvényszék 2.Mf.20.926/2015/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a felperesnek 15.000 (tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati kettőszáz) viseli. forint eljárásban felmerült felülvizsgálati 81.200 eljárási (nyolcvanegyezer- illetéket az állam Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Tényállás [1] A felperes az alperesnél középfokú besorolású munkakörben állt közalkalmazotti jogviszonyban. Az alperes a
5. június 15-én kelt kinevezés-módosítás alapján a felperest
6. július 1-jei hatállyal a D fizetési osztály
7. fizetési fokozatába sorolta. Garantált illetményének illetményen összegét felüli 45.000 összegét munkáltatói forintban, 83.000 forintban, döntésen alapuló összilletményét a garantált illetményrész 128.000 forintban állapította meg. Az alperes a
8. január 7-én kelt intézkedésével a felperest a D fizetési osztály
9. fizetési fokozatába sorolta át, garantált illetményének összegét 84.900 forintban, a garantált összegen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét 50.000 forintban, összilletményét 134.900 forintban meg, amely összeg
10. június 30-áig változatlan a
11. július illetményét 7-én
12. garantált kelt július bérminimumra intézkedésével 1-jei hatállyal történő a állapította volt. Az alperes felperes 84.925 kiegészítés garantált forintban, összegét a 37.075 forintban, a garantált összegen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét 12.900 forintban állapította meg, ezen kívül 6745 forint ekként rendvédelmi ágazati pótlékot folyósított részére, összilletménye 141.645 forint volt. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [2] A felperes a módosított keresetében
13. augusztus 1-től
14. július 31-éig 811.900 forint, 37.100 forint alperest. alperes a
15. augusztus 1-től pedig havi illetménykülönbözet megfizetésére kérte kötelezni az Keresetének indokolásában munkáltatói döntésen azt alapuló kifogásolta, illetményrészt hogy az nem a közalkalmazottak jogállásáról szóló
16. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban:Kjt.) 66.§

(9)bekezdés szerinti garantált illetményen felül biztosította. Kiemelte, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegének munkáltató

1. határozatot. A hivatkozott, hogy változásáról, annak 1-ét megelőző időszakban nem hozott csatolt bírósági ítéletek alapján arra január perben a munkáltatói döntésen csökkentéséről alapuló a illetményrész összegét utóbb a munkáltató nem vizsgálhatja felül, annak összegét visszamenőleges illetmény hatállyal jogcíme nem módosíthatja. Ha a garantált megállapított illetményrész nem felel meg a jogszabály szerinti kötelező illetménynek, akkor a különbözetre a közalkalmazott jogosult. [3] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes kinevezési okmánya kormányrendelet által illetményt. bérjegyzék A helyesen megállapított nem tartalmazza minimálbért, a felperes mint garantált munkaszerződés, ezáltal nem rendelkezik a munkaszerződésre irányadó joghatás kiváltásával. A felperes által benyújtott fizetési bizonylatok az alperes számára jogszabályban előírt munkaszerződésre vonatkozó kötelezettséget nem tartalmaznak. [4] Érvelése szerint illetményrészre jogosultsága. a nem, Az felperesnek csupán alperes a a munkáltatói garantált határozata - döntésen illetményre amelyben van alapuló alanyi tájékoztatta a felperest a garantált illetmény és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegéről - nem azt jelenti, hogy bármelyik illetményrész önállóan igényelhető lenne. Az első- és másodfokú bíróság ítélete [5] A Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 4.M.301/2015/
2. számú ítéletével kötelezte az alperest a
3. augusztus 1-től
4. július 31-éig járó 811.900 forint és ezen összeg kamatai,
5. augusztus 1-től
6. október 30-ig 111.300 forint továbbá 60.000 forint perköltség megfizetésére. Ítéletének indokolásában a közalkalmazottak jogállásáról szóló
7. évi XXXIIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.)
8. §

(9)bekezdése, továbbá a garantált bérminimumról rendelkező kormányrendeletek alapján megállapította, hogy a felperest

1. augusztus 1-jétől garantált illetményként a garantált bérminimumnak megfelelő összeg illeti meg, az alperes azonban ezt
2. és
3. évben részére, mert ezen időpontig nem biztosította a felperes garantált illetményként 83.000 forintot, illetőleg 84.900 forintot folyósított a részére. [6] Az elsőfokú bíróság érvelése szerint a munkáltató ugyan jogosult volt a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegének csökkentésére, azonban a perbeli esetben ezzel a lehetőséggel nem élt, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentéséről
4. július 1-jét megelőzően nem hozott határozatot. Nem fogadta el az alperes azon védekezését, hogy a MÁK által használt illetményszámfejtő programban csak betekintési joga volt, ugyanis az a munkáltató jogosultsága volt, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményt csökkentse a garantált bérminimum emelkedésével egyidejűleg, annak pedig nem lehetett technikai akadálya, hogy a .”garantált illetmény” sorba a garantált bérminimumnak megfelelő összeg kerüljön feltüntetésre. Rámutatott arra is, hogy az alperesnek ugyan nem volt kötelezettsége, hogy az évenként változó garantált bérminimumra tekintettel hozzon a felperes illetményéről, bérminimum összegét a fizetési újabb besorolási azonban jegyzéken a változó határozatot garantált szerepeltetnie kellett volna, amelyet elmulasztott. [7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság megállapította, hogy
5. július 1-től az alperes a garantált illetmény összegét ugyan a Kormányrendeletben meghatározott 122.000 forintban állapította meg, ezzel párhuzamosan azonban külön határozat nélkül a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét csökkentette. A jogszabályi előírásoknak megfelelő,
6. december 31-én és
7. június 30-án irányadó illetmény összege - címpótlék nélkül számítottan - 168.000 forint illetve 172.000 forint lett volna, ezért a felperes havi 37.100 forint illetménykülönbözetre jogosult. [8] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint mindezek alapján a felperest
8. augusztus 1-től
9. december 31-éig havi 31.000 forint,
10. január 1-jétől december 31-éig havi 33.100 forint,
11. január 1-jétől július 31-éig pedig havi mindösszesen 811.900 forint,
12. augusztus 37.100 1-től forint, pedig havi 37.100 forint illeti meg. [9] Az alperes fellebbezése alapján eljárt Balassagyarmati Törvényszék a 2.Mf.20.926/2015/
13. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokainál fogva helybenhagyta. A fellebbezésre tekintettel kiemelte, hogy az alperesnek
14. augusztus 1-jétől a besorolási illetményt a garantált illetmény tekintetében módosítani kellett volna, ezért ezen időponttól lehetett igénye a felperesnek az illetménykülönbözetre. Az alperes a garantált illetményt nem emelte fel a jogszabály előírásának megfelelően, csak a perben hivatkozott arra, hogy a garantált illetmény emelését a felperes annak ellenére tájékoztatta. megkapta, A hogy törvényszék erről írásban kiemelte, hogy őt a az alperes munkáltató nem
15. július 1-je előtt nem hozott olyan határozatot, amelyből kitűnne, hogy a garantált illetmény emelését a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentésével teljesítette, ezért tényszerűen nem volt megállapítható, hogy az alperes a garantált illetmény összegének emelésére vonatkozó kötelezettségének eleget tett. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [10] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően helyezze hatályon kívül és hozzon a jogszabályoknak megfelelő határozatot. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok nem megfelelően értelmezték a Kjt.
16. §

(9)bekezdésében foglaltakat, továbbá az adott év kormányrendeleteit, melyek az adott évekre kötelező jelleggel határozták meg a garantált bérminimum összegét. A jogszabályok a közalkalmazott összes illetményéről felperes minden esetben megkapott. rendelkeztek, amelyet a [11] A Kjt.

1. augusztus 1-jei módosítása sem írt elő kötelezettséget arra, hogy minden közalkalmazott „munkaszerződését” újrafogalmazzák, illetve újra elkészítsék. Nem volt kötelezettsége arra, hogy évente minimálbérre, határozatot a kormányrendelet illetve garantált változó kötelező bérminimumra tekintettel három a hozzon, erről fizetési fokozatba történő felperes illetménye meghaladta a ezért kinevezés módosítását sem kellett végrehajtani. akkor, amikor nem a megfelelően nem kizárólag alapján átsorolásnál mulasztott évente, kellett garantált magasabb rendelkezni. bérminimum A összegét, Ennek tájékoztatta a felperest minden évben a garantált illetményrész emelkedéséről. A Kjt. nem mondja ki a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentésének a tilalmát, ezt az álláspontot erősíti a Kúria Mfv.II.10.460/
2. szám alatt hozott döntése is. [12] hogy Az alperes a munka felülvizsgálati törvénykönyvéről kérelmében szóló
3. hivatkozott évi I. arra törvény is, ( a továbbiakban: Mt.)
4. §

(1)bekezdése adott felhatalmazást a Kormánynak arra, hogy évenként megalkossa a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló rendeleteket. E rendeletek 3. §

(3)bekezdése alapján azok alkalmazása során a munkáltatón költségvetési szervet, a munkavállalón közalkalmazottat, személyi alapbéren közalkalmazottak esetén az illetményt is érteni kell. Ebből következően a Kormány a vitatott időszakra közalkalmazottak és azt tekintetében megelőzően is rendeleti meghatározza szinten a a garantált illetményük minimum összegét. Ez a Kormányrendeletben meghatározott összeg nem a személyi alapbér, illetve az illetmény részelemeire vonatkozott, hanem a teljes bruttó bérre, így a közalkalmazottak teljes bruttó illetményére. [13] A Kjt. 66. §-ában rendelkezik a közalkalmazottak besorolásának módjáról és illetményének megállapításáról, annak 2013. augusztus 1-jétől hatályos

(9)bekezdése csupán törvényi szintre emelte a Kormányrendeletben már évek óta meglévő azon rendelkezést, amely szerint a közalkalmazottat garantált illetményként legalább a kötelező legkisebb munkabérnek, illetve a garantált bérminimumnak megfelelő összeg illeti meg. A változás csupán a szabályozás hierarchiájában történt, tartalmában nem. A Kjt.

1. §-a alapján a közalkalmazott illetményének megállapítása során figyelemmel kell lenni egyrészt az érintett közalkalmazott besorolása alapján járó garantált illetményre és a Kormányrendeletben meghatározott mértékre is. [14] Az alperesi álláspont szerint a Kormányrendelet csak egy „zsinórmértéket” határoz meg és azt rögzíti, hogy az adott évben minimum mennyit kell fizetni a munkáltatónak az alkalmazásában lévő közalkalmazott részére. A közalkalmazott előmeneteli rendszerének alsó korlátozottsága azt eredményezi, hogy a fizetési fokozatban történő előrelépés vagy a garantált illetmény évenkénti emelkedése tényleges bérnövekedéssel csak azoknál a személyeknél jár, akiknek az illetménye nem éri el a törvény besorolás szerinti vagy a Kormányrendelet által meghatározott garantált illetményt. [15] Az alperes ezen túl hivatkozott a Kjt.
2. §

(3)bekezdésére, amely tételesen meghatározza, hogy mit kell a kinevezés kötelező tartalmi elemének tekinteni. A jogszabályi rendelkezésnek megfelelően a kinevezést módosító okmánynak sem kötelező tartalmi eleme a Kormányrendeletben annak feltüntetése sem, meghatározott hogy a garantált Kormányrendeletben illetmény és meghatározott garantált illetmény emelkedésére tekintettel csökkent a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész. A kinevezési okmány tekintetében csak az a jogszabályi elvárás, hogy tartalmazza a közalkalmazott fizetési fokozatban történő előresorolását és a tényleges illetményét. Az illetmény technikai részelemének feltüntetését a törvény nem írja elő. [16] Az alperes arra hivatkozott továbbá, hogy hasonló tárgyú ügyekben egyes első- és másodfokú bíróságok a keresetet elutasító döntést hoztak. Utalt továbbá a Kúria Mfv.II.10.460/2015/

1. számú határozatára, mely szerint nincs jogszabályi akadálya annak, hogy a munkáltató az illetmény összegének csökkentése nélkül a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét csökkentve egészítse ki a besorolás szerinti garantált illetményt a garantált bérminimum összegére. [17] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és az alperes 15.000 forint összegű felülvizsgálati költségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint
2. augusztus 1-jétől nem elégséges, hogy a közalkalmazott teljes illetménye elérje a Kormányrendelet szerinti garantált bérminimum összegét. A Kjt.
3. §

(9)bekezdése ugyanis ezen időponttól illetményére írja egyértelműen a közalkalmazott elő, nem lehet hogy az garantált kevesebb, mint a minimálbér, illetve a garantált bérminimum összege. A Kjt. nem a teljes illetmény vagy az illetmény fogalmát használja, hanem a garantált illetményt, amely nem azonos a teljes illetménnyel. [18] Álláspontja szerint jogilag irreleváns, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt milyen szándékkal határozza meg a munkáltató, egyedül annak van jelentősége, hogy a munkajogi okmányban a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész elnevezésű illetményelem írásban is felül meg felperest. illette a dokumentáltan, A a garantált garantált illetményen illetmény összegét ugyanakkor jogszabályellenesen az adott évi garantált bérminimumnál kisebb összegben biztosította a munkáltató. A 2013-2014 és 2015. évben részére megállapított garantált illetmény nem felelt meg a Kjt. 66. §

(9)bekezdésében foglaltaknak, így a bíróságok jogszerű döntést hoztak. hivatkozott Megjegyezte eseti határozatban döntés helyt továbbá, kivételesnek adtak a hogy az alperes által mondható, hiszen számos felperesek garantált illetmény- különbözeti igényének. A Kúria döntése és annak jogi indokai [19] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. [20] A 2013. augusztus 1-jétől 2015. július 31-éig terjedő időtartamra előterjesztett felperesi igény vonatkozásában a felülvizsgálati kérelem azzal érvelt, hogy az eljárt bíróságok a Kjt. 66. §

(9)bekezdését, továbbá a Kjt. 21. §

(3)bekezdését helytelenül értelmezték, ezért tévesen következtettek a munkáltató mulasztására. [21] A közalkalmazott garantált illetménye és a megállapított illetménye nem azonos fogalmak. Garantált illetmény a Kjt. 66. §

(1)-

(5)bekezdésében, illetve a 79/E. §-ában foglaltak alkalmazásával meghatározott besorolási illetmény. A Kjt.

1. §-a azáltal, hogy a közalkalmazott fizetési osztályához és fokozatához kapcsolódó, éves költségvetési törvényben meghatározott illetményösszegeket garantált minimumként határozza munkáltató számára lehetőséget biztosít, a illetményét az illetménytáblában hogy szereplőnél meg, a közalkalmazott magasabb összegben állapítsa meg, amennyiben ennek pénzügyi feltételei rendelkezésre állnak. A munkáltatói többlet is az illetmény része, és a garantált illetménnyel összeszámít. Ez az értelmezés következik a Kjt. 85/A. § l) pontjának rendelkezéséből, illetményelemeket amely (illetmény, felsorolja az illetménypótlék, illetménykiegészítés, keresetkiegészítés, jutalom). Nem szabályozza külön elemként a besorolási illetményt (garantált illetmény), és a munkáltatói illetmény többletilletményt, fogalma együttesen ebből következően tartalmazza. ezeket az kell a Utalni 390/2012.(XII.20.) Kormányrendelet
2. §

(2)bekezdés c) pontjára is, mely szerint alapbéren közalkalmazott esetében az illetményt kell érteni. [22] Mindebből következően a Kjt. 66. §

(9)bekezdés d) pontjában előírtaknak megfelelően

1. augusztus 1-jétől a felperes garantált illetményének el kellett érnie a garantált bérminimumnak megfelelő összeget, amely a 390/2012.(XII.20.) Kormányrendelet
2. §

(2)bekezdése szerint ekkor havi 114.000 forint volt,

1. január 1-jétől a 483/2013.(XII.17.) Kormányrendelet
2. §

(2)bekezdése szerint ez az összeg 118.000 forintra emelkedett, míg

1. január 1-jétől a felperes garantált illetményének a 347/2014.(XII.29.) Kormányrendelet
2. §

(3)bekezdése b) pontja alapján el kellett érnie a havi 122.000 forintot. [23] Mindezekkel szemben tény, hogy az alperes a perrel érintett időszakban a garantált illetmény bérminimumnak megfelelő összegben változásáról, történő a garantált megállapításáról, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegének változásáról, csökkentéséről, a garantált illetmény emelkedése miatt annak összegére történő átcsoportosításáról írásban nem intézkedett, nem tájékoztatta a változatlanul felperest,

1. és a augusztus felperes 1-től garantált december illetményét 31-ig 83.000 forintban,
2. január 1-től
3. június 30-áig 84.900 forintban állapította meg. Az alperes kizárólag a perben hivatkozott arra, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt a garantált illetmény összegénél a perbeli időszakban figyelembe vette. [24] is A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának abban a kérdésben állást kellett foglalnia, hogy a munkáltató megalapozottan hivatkozhat-e arra, hogy a Kjt.
4. §

(9)bekezdése szerint a garantált bérminimumnak munkáltatói döntésen akkor is megfelelő alapuló biztosította garantált illetményrész (megfizette), ha e illetményt a átcsoportosításával körben semmilyen, a felperessel közölt munkáltatói intézkedést nem tett. Az alperes álláspontja összege szerint mellett (hallgatólagosan) a az összilletményen garantált emelkedett belül illetmény a annak mintegy munkáltatói változatlan automatikusan döntésen alapuló illetményrész egyidejű, szintén automatikus csökkentése mellett. Ez a munkáltatói álláspont téves, mert egyrészt a jogszabályok téves értelmezésén alapul, másrészt nem felel meg a jogbiztonságos alkotmányos követelményének. [25] Az eljárt bíróságok ítéleteinek helyes jogi álláspontja szerint nincs lehetőség arra, hogy a munkáltató külön intézkedés nélkül utólag, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt minden további nélkül úgy tekintse, hogy az a jogszabályváltozás miatt emelésre szoruló garantált illetmény fedezetéül szolgált. [26] A Kúria kifejtette, az hogy Mfv.II.10.460/2015/10. számú az nem illetmény fogalma elvi határozatában szabályozza külön a garantált illetményt és a munkáltatói többletet, ezért azokat az illetmény fogalma - mintegy alapbérként - együttesen tartalmazza, a további illetményelemek - illetménypótlékok, illetménykiegészítés, keresetkiegészítés, jutalom - mellett, amelyeket a Kjt. 85/A. §

1. l)és
2. m)pontjai meghatároznak. [27] A közalkalmazott garantált illetménye és illetménypótlékai jogszabályon alapuló - kötelező mértékű - juttatások, amelyek a jogszabály változásakor akkor is változnak a jogszabályoknak megfelelően (összegük növekedik), ha arról a munkáltató nem hoz semmilyen írásbeli tájékoztatja a intézkedést, illetve közalkalmazottat. Ezzel a változásról szemben a nem munkáltatói döntésen alapuló illetményrész más jogi természetű, mivel egyrészt nem jár alanyi jogon a közalkalmazottnak - mert ez a juttatás munkáltatói döntésen, mérlegelésen alapul -, másrészt ezen juttatás jellegét a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelkedésekor nem veszíti intézkedés el, ezért hiányában munkáltatói annak kifejezett összege a döntés, legutolsó írásbeli munkáltatói intézkedésben közölt mértékű marad az újabb intézkedésig. [28] A kifejtettekből az következik, hogy amennyiben a garantált illetmény mértéke jogszabályon alapulóan emelkedik és a felek között nem jött létre újabb megállapodás a kinevezés módosításával az összilletmény írásban nem intézkedik illetményrészről, garantált emeléséről azaz illetmény és - annak a a munkáltató munkáltatói összegét jogszabályon sem hoz döntésen változatlanul alapuló döntést emelése - alapuló tartja, a fedezetét a változatlan összegű illetmény nem biztosítja. Ez azt jelenti, hogy ilyen tényállás mellett nem hivatkozhat a munkáltató arra, hogy a garantált illetmény emelését biztosította, illetve megfizette a közalkalmazott részére. [29] A kinevezés szerinti összilletményben a feleknek meg kell állapodniuk. A jogszabály kötelező rendelkezésén alapuló rész a garantált illetmény és a pótlékok, míg a garantált illetményt növelő részre, azaz a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészre nézve és annak módosítását illetően a munkáltatót írásbeli intézkedési, erről pedig tájékoztatási kötelezettség terheli. [30] A közalkalmazotti jogviszonyban is irányadó az Mt. 46. §

(1)bekezdés b) pontja szerint a munkáltató legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított tizenöt napon belül írásban tájékoztatja a munkavállalót, az alapbéren túli munkabéréről és egyéb juttatásokról, az Mt. 46. §

(4)bekezdése pedig arról rendelkezik, hogy az

(1)bekezdésben meghatározottak változásáról a munkavállalót a változást követő tizenöt napon belül írásban kell tájékoztatni. [31] Az adott ügyben megállapított tényállás szerint az alperes

1. augusztus 1-je és
2. június 30-a között ezt a kötelezettségét elmulasztotta, mivel úgy ítélte meg - tévesen -, hogy az összilletményen belül a munkáltatói többletilletmény a garantált illetmény növekedését automatikusan fedezte. [32] Az irányadó munkáltatói bírói döntésen gyakorlat alapuló szerint (EBH illetményrész - 2006.1544.) a a garanciális feltételek mellett -”csökkenthető” vagy „átcsoportosítható”, azaz a munkáltató dönthet úgy is, hogy a garantált illetmény kötelező növelése mellett a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt változatlan összegben biztosítja, de dönthet úgy is, hogy ebből biztosítja a garantált illetmény növelését, azaz csökkenti a munkáltatói többletrészt. Az előbbi esetben értelemszerűen növelni kell az összilletményt (közös megegyezéssel), az utóbbi esetben az összilletmény nem változik. [33] Mivel a nem vitatott tényállás alapján az alperes a munkáltatói döntésen alapuló többletilletmény csökkentéséről
3. július 1-jét megelőzően írásban nem tájékoztatta a felperest, azt eredményezi, közötti hogy időszakban
4. a augusztus munkáltatói 1-je és
5. december 31-e döntésen alapuló illetményrész 45.000 forint, míg
6. január 1-től
7. június 30-áig havi 50.000 forint volt, és annak átcsoportosítása a garantált illetmény növelése összegére csupán az alperes perbeli hivatkozása volt. [34] A munkáltatói döntésen alapuló illetményrészről szóló döntés a közléssel hatályossá válik és ehhez a munkáltató eltérő tartalmú intézkedéséig és az erről szóló tájékoztatásig kötve van. Az alperes által 2012-ben közölt garantált illetmény összege 83.000 forint, a
8. január 17-én közölt összege pedig 84.900 forint volt. Ebből következően a megállapított összeg
9. augusztus 1-je és december 31-e között havi 31.000 forinttal,
10. január 10jétől
11. december 31-éig havi 33.100 forinttal,
12. január 1től június 30-áig havi 37.100 forinttal volt kevesebb a jogszabály szerinti garantált bérminimum összegénél. Az alperes munkáltatónak a Kjt.
13. §

(9)bekezdés b) pontján alapuló törvényi kötelezettsége volt

1. augusztus 1-jétől, hogy a közalkalmazott felperes garantált illetménye irányadó kormányrendeletekben elérje évente a garantált meghatározott bérminimumra összeget. Az alperes a perbeli esetben nem bizonyította, hogy a munkáltatói döntésen alapuló intézkedési és tájékoztatási kötelezettség alá eső részből a garantált illetmény kiegészítése megtörtént, ezért a hivatkozott időszakban az eljárt bíróságok helytállóan kötelezték az alperest a garantált illetmény emelt összege miatt az illetménykülönbözet megfizetésére. [35] Az nem volt vitatott, hogy a felperes garantált illetménye
2. július 1-jétől elérte a kormányrendeletben meghatározott összeget (122.000 forint). Ezen időponttól a munkáltató a
3. július 1-jétől hatályos írásbeli intézkedésében a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét a korábbi 50.000 forintról 12.900 forintra csökkentette. Erre az alperes jogosult volt, döntését a felperessel megfelelően közölte. [36] A felperes (garantált
4. illetmény és június hónapra munkáltatói számított illetménye többletilletmény együttes összege) azonban az előzőekből következően magasabb lett, annak jogszerűen számított együttes összege 172.000 forint volt. Ezért az alperes
5. július 1-jétől ugyan jogszerűen megtehette, hogy a felperes munkáltatói döntésen alapuló illetményrészének összegét csökkentse, azonban ezt összegének csökkentése jogszerűen nélkül csak az addigi illetmény meg. Ez az akkor tehette elv is irányadó, ha az illetmény helyes összege utóbb a perben került megállapításra. Ez esetben a felperest olyan helyzetbe kell hozni, mintha az alperes a
6. június havi illetményét is helyesen állapította volna meg. [37] Mindezekre tekintettel megállapítható, hogy a felperest
7. augusztus 1-je és december 31-e között 114.000 forint garantált bérminimum illette volna meg, ami helyett az alperes 83.000 forintot fizetett meg a számára. Erre az időszakra a felperest a garantált összegen illetményként 45.000 felüli munkáltatói döntésen forint illette így meg, alapuló helyesen az illetményét összesen 159.000 forintban kellett volna meghatározni (114.000 forint garantált illetmény + 45.000 forint munkáltatói döntésen alapuló illetményrész). Ennek megfelelően az így részére megállapított és ténylegesen kifizetett havi 128.000 forint alapulvételével havi 31.000 forint illetménykülönbözet mutatkozott, amely a
8. augusztus 1-jétől
9. december 31-éig terjedő időszakra 155.000 forint illetménykülönbözetet eredményezett. [38]
10. január 1-je és
11. december 31-e közötti időszakban a felperesnek havi 118.000 forint garantált bérminimumot kellett volna megfizetni, ami helyett az alperes az átsorolást követően 84.900 forintot állapított meg a számára. Ezen felül a felperest megillette az alperes közlése szerint 50.000 forint munkáltatói döntésen alapuló többlet, ennek megfelelően helyesen 168.000 forintban kellett volna az összilletményét megállapítani (118.000 forint garantált bérminimum + 50.000 forint munkáltatói döntésen alapuló illetményrész). ténylegesen kifizetett A felperes részére megállapított és havi 134.900 forint alapulvételével így havonta 33.100 forint illetménykülönbözet mutatkozik, amely a
12. január 1-jétől december 31-e között eltelt időtartamra 397.200 forint illetménykülönbözetet eredményezett. [39]
13. január felperesnek havi 1-jétől 122.000 június forint 30-áig terjedő garantált időszakban bérminimumot a kellett volna megfizetni, ami helyett az alperes a továbbiakban is havi 84.900 forintot állapított meg a számára. Ezen felül a felperest a továbbiakban is megillette volna havi 50.000 forint munkáltatói döntésen alapuló többlet, ennek megfelelően helyesen 172.000 forintban kellett volna az összilletményét megállapítani (122.000 forint garantált bérminimum + 50.000 forint munkáltatói döntésen alapuló illetményrész). ténylegesen kifizetett A felperes részére megállapított és havi 134.900 forint alapulvételével így havonta 37.100 forint illetménykülönbözet mutatkozik, amely a
14. január 1-től június 30-áig eltelt időtartamra 222.600 forint illetménykülönbözetet eredményezett. [40]
15. július 1-jétől a felperes alperes 122.000 forintban (84.900 37.100 forint garantált bérminimumra összegen felüli munkáltatói összegét 12.900 forintban garantált forint döntésen illetményét garantált illetmény kiegészítés), alapuló állapította az + garantált illetményrészének meg. A jogszerűen megállapított
16. június havi illetményénél (172.000 forint) az így megállapított illetmény havi 37.100 forinttal volt kisebb összegű, ezért
17. július hónapra a felperest havi 37.100 forint illetménykülönbözet illeti meg. Ebből következően megállapítható, hogy
18. augusztus 1-je és
19. július 31-e között a felperes jogszerűen 397.200 tarthatott forint 2015.augusztus + igényt 222.600 1-től
20. 811.900 forint + október 30-áig forint, összesen 111.300 forint [41] forint 37.100 (155.000 forint forint), további havi + továbbá 37.100 illetménykülönbözetre. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
21. §

(3)bekezdése alapján a fenti indokolással helybenhagyta. Záró rész [42] A pervesztes alperes a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárási költségét. [43] A felülvizsgálati eljárásban felmerült 50.000 forint felülvizsgálati eljárási illetéket az alperest megillető személyes illetékmentességre tekintettel a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §a alapján az állam viseli. [44] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. január
2. Dr. Stark Marianna a tanács elnöke Szolnokiné dr. Csernay Krisztina Sipőczné Tánczos Rita előadó bíró író dr.