A Fővárosi Ítélőtábla a Szabó Balázs Gábor Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: dr. Szabó Balázs Gábor ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a BOLLA ÉS HUBANOV IRODA (alperesi jogi képviselő címe., ügyintéző: dr. Hubanov Mihály ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- január 27-én kelt 29.G.41.250/2016/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja; kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000 (Tízezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes keresete az alperessel ......-én megkötött kölcsönszerződés ... pontja semmisségének megállapítására irányult. Az alperes az érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a peres felek között
- március
- napján létrejött ....... számú kölcsönszerződés I.
- pontjának alábbi rendelkezése, mely szerint „A felek kijelentik és kötelezik magukat arra, hogy bármely elszámolási vita, illetve banki igény kielégítése esetére, vagy a jelen okirat szerinti kölcsönből mindenkor fennálló kölcsön és egyéb tartozás mértékére, a folyósítás tényleges időpontja, a teljesítési kötelezettség lejárata, megállapítása, valamint bármely egyéb a közvetlen bírósági végrehajtás céljából szükséges tény, adat megállapítása tekintetében az Adós Banknál vezetett számlái, és a Bank nyilvántartásai, könyvei alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítványt fogadják el, mint közhiteles, aggálytalan tartalmú bizonyítékot. Ennek megfelelően a kölcsön és járulékai nem, vagy nem szerződés szerinti megfizetése esetén a végrehajtás alapjául szolgáló, mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozást, továbbá a fent hivatkozott tényeket jelen okirat mellett, az adós banknál vezetett számláiról, illetve a Bank nyilvántartásai, könyvei alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítvány tanúsítja, amelynek elfogadására Felek jelen okirat aláírásával kötelezettséget vállalnak. Felek/Adós felkérik a jelen okiratot szerkesztő közjegyzőt, hogy a fenti kölcsönből fennálló kölcsön és járulékai, továbbá egyéb tartozása mértékét, továbbá a fent hivatkozott tényeket, adatokat esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezése esetén, a Bank felkérésére az Adósok banknál vezetett számlái, a Bank nyilvántartásai, könyvei alapján és nyilvántartásokba való betekintéssel közjegyzői tanúsítványba foglaltan tanúsítsa, e tekintetben a banktitok megtartásának kötelezettség alól a felmentést megadják." Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 55.050 forint perköltséget. Ítéletének indokolásában idézte a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdését, 3. §
(5)bekezdését, 163. §
(2)bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §
(1)bekezdését és
(4)-
(5)bekezdéseit, a 209/A. §
(1)-
(2)bekezdéseit, 205. §
(1)bekezdését, a 205/A. §
(1)bekezdését, a 205/B. §-át, valamint a bírósági végrehajtásról szóló
- évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) szerződéskötéskor hatályos
- §
(1)-
(2)bekezdéseit. Megállapította, hogy a felek fogyasztói szerződést kötöttek és a kereset tárgyát képező rendelkezés általános szerződési feltétel. A keresetet érdemben bírálta el, mert a felperes olyan szerződési feltételt támadott, amelynél kizárt a jogkövetkezmények levonása iránti kérelem előterjesztése. Idézte a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §
(1)bekezdésének a)-
- b)és
- j)pontjait, és megállapította, hogy a szerződés I.4. pontja a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg. A R. 1. §
(1)bekezdés b) pontja szerint azért is tisztességtelen, mert kizárólagosan a fogyasztóval szerződő felet jogosítja fel annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e. A feltétel jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó hátrányára. A felek közhiteles aggálytalan tartalmú bizonyítékként az alperesnél vezetett számlák és nyilvántartások könyvei alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítványt fogadták el. Ez a kötelezettségvállalás az R. 1. §
(1)bekezdés a)-
- b)és
- j)pontjai alapján tisztességtelen, mert egyoldalúan - ellentételezés nélkül - az alperest jogosítja fel a felperes tartozásának kiszámítására. A közjegyzői ténytanúsítvány és a záradékolt közjegyzői okirat alapján elrendelt végrehajtási eljárásban a felperes csak a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perben vitathatja tartozását. Ebben az esetben a Pp. 369. §-a alapján őt terheli annak bizonyítása, hogy a követelés érvényesen nem jött létre vagy megszűnt, ezért a rendelkezés a felperes hátrányára megfordítja a bizonyítási terhet. Az alperes perindítása esetén szintén megfordítja a bizonyítási terhet, mert a Pp. 164. §-a alapján esetleg szakértő bevonásával a felperesnek kellene bizonyítania a követelés összegét. A felek által megkötött szerződés e feltétel nélkül is teljesíthető, így nincs akadálya részleges érvénytelenség megállapításának. Az ítélet elleni fellebbezésében az alperes annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Kiemelte, hogy a felperes a keresetében nem hivatkozott az R 1. §
(1)bekezdés a) pontjára, míg az elsőfokú bíróság nem vizsgálta az alperesnek a Ptk. 209. §
(5)bekezdésére alapított védekezését. Az érintett feltétel nem kizárólag a jogszabályt megismétlő rendelkezés, hanem megfelel a jogszabály tartalmának, így tisztességtelensége nem állapítható meg. A 196/
- (VII.30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R2.) világosan rögzíti a zálogjoggal biztosított követelések ésszerű időn belüli érvényesíthetőségének követelményét. Az ennek megfelelő módszer leírását adja meg a PSZÁF által kiadott Bázel II., A belső minősítésen alapuló módszerek és a működési kockázat fejlett mérési módszereinek (AMA) bevezetéséről, értékeléséről, jóváhagyásáról szóló validációs kézikönyv, amely tartalmazza, hogy jó megoldás, ha a jogalapot és az összegszerűséget is közokiratba foglalják. Köztudomású, hogy a követelések rendes peres úton történő érvényesítése nem biztosítja a fedezethez való kellő időn belüli hozzáférést. A szerződés I.
- pontja lényegét tekintve megfelel a Vht.-nek és különösen az R
- szabályainak. Az R.
- §
(1)bekezdés
- b)és
- j)pontjaival kapcsolatban az elsőfokú bíróság helytelen következtetésre jutott. Nem felel meg a valóságnak, hogy a kötelezettségek kizárólag az alperes nyilvántartásai, könyvei szerint állapíthatóak meg. A felperes ezeket a megállapításokat vitathatja, ezért a feltétel nem biztosít olyan kizárólagosságot az alperes javára, amely kizárná egy későbbi eljárásban a felek teljesítését, illetve más bizonyítékok szolgáltatását. A számítás vitatását kizáró feltétel hiányában nem eredményez kizárólagosságot az alperes részére, így nem ütközik az R. 1. §
(1)bekezdés b) pontjába, és a felperes hátrányára nem változtatja meg a bizonyítási terhet. Mindezek miatt az 1. §
(1)bekezdés j) pontjában írt feltétel sem áll fenn. A felperes a ténytanúsítvány kiállítását követően is vitathatja a követelés összegét. Tévesen jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy az alperes nyilvántartásai, könyvei alapján kiállított közokiratba foglalt ténytanúsítvánnyal kapcsolatos megállapodás azonos a bizonyítási teher megváltoztatásával. A követelés fennállását és összegét a polgári perben és a végrehajtási eljárásban is az alperesnek kell bizonyítania. A támadott pont pusztán azt eredményezi, hogy az alperes a követelés összegének alátámasztására a nyilvántartásai és könyvei helyett a közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítvánnyal mint közokirattal bizonyítékként rendelkezik, de ezzel szemben is van helye ellenbizonyításnak. A felperes teljes körűen, azonos módon és terjedelemben vitathatja a követelés fennállását, érvényességét és összegszerűségét, mintha az alperes végrehajtható okirat hiányában indítana ellene pert. A rendelkezés annyiban hozza az alperest kedvező helyzetbe, hogy a nyilvántartásai alapján meghatározott összegű követelése iránt a köztudomásúan lassú peres eljárás helyett a gyorsabb végrehajtási eljárást veheti igénybe, ha a követelést és annak mértékét a felperes nem vitatja. Nem tekinthető tisztességtelennek az a feltétel, ami nem a bizonyítási teher megfordítását, hanem azt eredményezi, hogy a felperesnek a jóhiszemű pervitel követelményét is figyelembe véve legalább vitatnia kell az alperes olyan követelését, amelyet az alperes a jogszabályoknak megfelelően vezetett nyilvántartásaival, könyveivel egyezően a felperesnek is rendszeres megküldött tájékoztatás alapján határozott meg. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Előadta, hogy az alperes a kikötés, valamint a saját nyilvántartásai révén meghatározhatja a követelés összegét, és azt közjegyző előtt közokiratba foglaltathatja. Ezt a közokiratot a szerződéskötéskor hatályos Vht. 21. §
(1)bekezdése alapján végrehajtási záradékkal lehet ellátni. Mindez azzal a következménnyel jár, hogy a felperes a végrehajtási eljárást megszüntetni, korlátozni csak akkor tudja, ha az alperessel szemben indított perben a Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján bizonyítja a Pp.
- § b) pontjában írtakat. A főszabály szerint azonban az alperest terheli a követelés pontos összegének bizonyítása. A perbeli kikötéssel az alperes kizárta a felperest abból az egyeztetési folyamatból, amelynek célja annak a megállapítása, hogy a felperes szerződésszerűen teljesíti-e a kötelezettségeit, így az érintett rendelkezés az R.
- §
(1)bekezdés b) pontjába ütközik, ezért emiatt is tisztességtelen. Az elsőfokú bíróság ítéletének nem volt a Pp. 228. §
(4)bekezdése szerint jogerőre emelkedett rendelkezése, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet teljes egészében bírálta fölül. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének eldöntéséhez szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a tényállást helyesen állapította meg, és a jogszabályoknak megfelelő érdemi határozatot hozott, amelynek indokaival a másodfokú bíróság is egyetértett, ezért az alperes fellebbezésére tekintettel csak az alábbiakat emeli ki. A felperes nem vitásan fogyasztóként kötött az alperessel lakásvásárlás céljára projektfinanszírozással megvalósuló kölcsönszerződést, ezért az a Ptk.
- § e) pontja értelmében fogyasztói szerződésnek minősül. Erre tekintettel a felek között a
- évi XXXVIII. törvény (DH1 törvény) és a
- évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 törvény) hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződés jött létre. Ha a bíróság a fogyasztói szerződés valamely rendelkezését érvénytelennek találja, a szerződés azonban az érvénytelen rész nélkül is teljesíthető, az érvénytelennek minősített kikötés nem vált ki joghatást; a szerződés egyebekben változatlan feltételekkel köti a feleket. A jelen perben a DH2 törvény
- §-a nem alkalmazható, mert a keresettel érintett általános szerződési feltételek tisztességtelensége a főszolgáltatásokat nem érintik és a felek közötti elszámolásra sem hatnak ki, míg a tisztességtelenségnek nem az érvényessé vagy hatályossá nyilvánítás, hanem az a jogkövetkezménye, hogy a feleket a feltételek nem kötik, így a szerződést azok figyelmen kívül hagyásával kell teljesíteni [Ptk.
- §
(2)bekezdés]. A kereset előterjesztésének lehetősége ebben az esetben kizárólag a Ptk. 209/A. §
(1)bekezdésének felhatalmazó rendelkezésén alapul, ezért az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a felperesek keresetét a DH2 törvény 37-37/A. §-ában előírtak ellenére érdemben bírálta el. A Ptk. 685. § a) pontja alapján jogszabálynak minősülő R. 1. §
(1)bekezdése a 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: irányelv)
(3)bekezdésével és mellékletével összhangban felsorolja azokat a legfontosabb tartalmi feltételeket, amelyek a szerződéses kikötés tisztességtelenségét jellemzik, és ezáltal a Ptk. 209. §
(1)bekezdése alapján azokat mérlegelés nélkül tisztességtelennek kell tekinteni. Az irányelv céljainak elérése érdekében az 1997. évi CXLIX. törvénnyel módosított Ptk. 209. §
(1)bekezdése alapján az
- március 1-je után megkötött szerződéseknél minden tisztességtelen általános szerződési feltétel megtámadható. Az Európai Unió Bíróság több határozatában is megállapította, hogy ha a szükséges ténybeli és jogi elemek rendelkezésre állnak, a szerződési feltétel tisztességtelenségét a nemzeti bíróság hivatalból köteles vizsgálni (pld. a C-472/
- sz. ügy). A tisztességtelen szerződési feltétel a fogyasztóra nem jelent kötelezettséget, és ebben a tekintetben az sem szükséges, hogy a fogyasztó a feltételt megtámadja, mert a fogyasztók hatékony védelme csak akkor biztosítható, ha a nemzeti bíróságnak lehetősége van az ilyen feltétel hivatalból történő értékelésére. Mindezekre tekintettel az alperes a fellebbezésében alaptalanul sérelmezte, hogy a felperes a keresetében az R.
- §
(1)bekezdés a) pontjára nem hivatkozott. Az alperes a keresettel támadott egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételt kifejezetten a közjegyzői záradékolás Vht. 23/C. §
(1)-
(2)bekezdéseiben [korábban 21. §
(1)-
(2)bekezdéseiben] előírt feltételeinek teljesülése érdekében kötötte ki. Az Európai Bíróság C-32/
- számú ítélete szerint a közjegyzői záradékolás lehetősége az uniós jogot nem sérti, mert a fogyasztó által a Ptk. 209/A. §-a, valamint a Pp.
- §-a alapján indított perekben a bíróságnak lehetősége van a feltétel tisztességtelenségének vizsgálatára. A szerződés támadott rendelkezései azonban olyan időpontban jogosították fel az alperest, hogy a saját nyilvántartásai alapján a felperes mindenkori tartozását egyoldalú jognyilatkozattal végrehajtás alapjául szolgáló közokiratba foglalja, amikor a felperes jövőbeli kötelezettségének összege, esedékessége még egyáltalán nem volt megállapítható. A kikötés folytán az alperes a szerződéskötés időpontjában még nem ismert későbbi tartozás összegét saját szakapparátusának igénybevételével a fogyasztó által sok esetben nem érthető bonyolult számítási módszerekkel egyoldalúan határozhatja meg. A kikötés az alperest egyoldalúan jogosította fel a felperes szerződésszerű teljesítésének későbbi meghatározására, ennek eredményétől függően lehetőséget teremtett a szerződés felmondására, és ezáltal a Vht. 23/C. §-a (korábban
- §-a), valamint a
- § b) pontja alapján a felperes vagyonát közvetlenül veszélyeztető végrehajtás megindítására. A keresettel támadott kikötés által ezért a fogyasztó jövőbeni bizonytalan feltételektől függően kiszolgáltatottá válik a bank adminisztratív apparátusának nyilvántartása alapján meghozott egyoldalú döntésének anélkül, hogy lehetősége lenne a jogvitára hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt indított polgári perben a garanciális eljárási jogok gyakorlásával érdemi védekezését előterjeszteni és megelőzni a vagyona elleni végrehajtás közvetlen megindítását. A Pp. XXV. fejezetében szabályozott és a
- §-ban írt feltételekkel megindítható végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti per szűkebb eljárási cselekményekre szorított keretei a fogyasztó jogainak érvényesítését ehhez képest jelentősen megnehezíti, egyúttal arra kényszeríti, hogy az eljárás költségeit maga előlegezze meg, míg a végrehajtás felfüggesztésére kizárólag az eljáró bíróság mérlegelésétől függően nyílik lehetőség (Pp.
- §). A tartozás összegét tartalmazó ténytanúsítvány a Pp.
- §
(1)bekezdésének alkalmazásával a tartozás összegének bizonyítását teljes egészében a felperesre terheli, és a speciális szabályok szerint lefolytatott soron kívüli eljárásban az alperes egyoldalú nyilatkozatával szemben valamennyi tényállításának bizonyítása is rá hárul. Az R. 1. §
(1)bekezdés
- b)és
- j)pontjai értelmében tisztességtelennek minősül az a szerződési feltétel, amely kizárólagosan a fogyasztóval szerződő felet jogosítja fel annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e, illetőleg a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg. A fentiek szerint a kikötés mindkét esetet megvalósítja, ezért egyértelműen az R. 1. §
(1)bekezdés
- b)és
- j)pontjaiba ütközik. A kifejtett indokok alapján a kikötés feltételei a felperes és az alperes mint polgári jogalanyok anyagi és eljárási jogainak egyenlőségét az alperes javára és a felperes hátrányára súlyosan megbontották, amellyel a felek szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a felperes hátrányára állapították meg, ezért a rendelkezés az R.-ben felsorolt okok miatt és attól függetlenül önmagában is megvalósította a Ptk. 209. §
(1)bekezdésében írt törvényi tényállást. A fentiek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdésének alkalmazásával - a Pp. 254. §
(3)bekezdése alapján visszautalva annak helyes indokaira helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező alperes a 239. §-a szerint irányadó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a felperes másodfokú ügyvédi munkadíjból álló perköltségét megfizetni, amelynek összegét a másodfokú bíróság a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rend. 3. §
(3)és
(5)bekezdéseinek alkalmazásával a kifejtett érdemi tevékenységgel arányban határozta meg. Budapest,
- szeptember
- . Koday Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke Dr. Bleier Judit s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő . Pusztai Anita s.k. bíró