A határozat elvi tartalma: A történeti tényállás része az is, ha a megállapított tényekből a bíróság további tényre következtet. KÚRIA Bfv.I.817/2018/
- szám A Kúria Budapesten, a
- év szeptember hó
- napján tartott tanácsülésen meghozta a következő v é g z é s t: A szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt folyamatban volt büntetőügyben a rendőr százados I. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa Kb.II.32/2017/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítványozó, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa a
- február
- napján kihirdetett és az I. rendű terhelt tekintetében
- február
- napján jogerős Kb.II.32/2017/
- számú ítéletével a rendőr százados I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki felbujtóként elkövetett szolgálatban kötelességszegés vétségében [Btk.
- §
(1)bekezdés], ezért százhúsz napi tétel, napi tételenként 1.000 forint, összesen 120.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A jogerős határozat ellen az I. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az 1998. évi XIX. törvény 416. §
(1)bekezdés a) pontjára hivatkozva. Indokai szerint az ítéleti tényállás nem tartalmaz olyan tényt, amely alapján megalapozottan lehetne következtetni a terhelt bűnösségére, azt ugyanis a bíróság nem állapította meg tényként, hogy az I. rendű terhelt rábírta a járőrt az intézkedés mellőzésére, és így a szolgálati kötelességük megszegésére; a bíróság által megállapított tényállás az ítélet
- oldalának harmadik bekezdésével véget ér, a harmadik bekezdés utolsó mondata, valamint a következő bekezdés csak a bíróság következtetése. Megítélése szerint a járőr volt határozatlan, amikor teljes passzivitást mutatott az I. rendű terhelt történt találkozások alkalmával és nem fejezete be az intézkedést. Megjegyezte továbbá, hogy a kérdéses gépkocsi egyedi azonosítója valóban nem a megszokott helyen, hanem a gépkocsi szélvédője mögé volt felhelyezve. Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a terheltet a felbujtói minőségben elkövetett szolgálatban kötelességszegés vétsége alól mentse fel. A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az időközben hatályba lépett új büntetőeljárási törvény, a
- évi XC. törvény (Be.)
- §
(2)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozattal megállapított tényállás nem támadható, ezért az egyedi azonosító elhelyezésével kapcsolatos - a megállapított tényállástól eltérő - állítás e tilalomba ütközik. Megítélése szerint - a védő állításával szemben - a tényállás részének kell tekinteni a megtámadott ítélet
- oldalának negyedik és ötödik bekezdését is, és az ítélet tartalmazza azon jogszabályhelyek megjelölését is, amelyet az ügy felülvizsgálati indítvánnyal nem érintett II. rendű és III. rendű terheltje a szolgálatuk ellátása során megszegett. Arra utalva, hogy a bíróság által megállapított tényállás maradéktalanul tartalmazza azokat a tényeket, amelyek az I. rendű terhelt bűnösségét a terhére rótt bűncselekményben megalapozzák, azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a megtámadott határozatot I. rendű terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn. A Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételeiben a védő megismételte azon álláspontját, miszerint az ítéletben az a rész, amely szerint „a r. százados cselekvősége arra irányult, hogy a járőrök ne kezdeményezzenek intézkedést a láthatóan egyedi azonosító jelzés nélkül a forgalomban közlekedő jármű miatt", nem ténymegállapítás, hanem a történtekből a bíróság által levont következtetés. -.-.- A jogerős ügydöntő határozat meghozatalára, valamint a felülvizsgálati indítvány előterjesztésére a büntetőeljárásról szóló
- évi XIX. törvény hatálya alatt került sor.
- július 1-jén ugyanakkor hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló
- évi XC. törvény (Be.). A Be.
- §
(1)bekezdése alapján a törvény rendelkezéseit - a 868-
- §-ban meghatározott eltérésekkel - a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell. A felülvizsgálati eljárás tekintetében a törvény ilyen eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz, ezért a Kúria az indítványt a
- július
- napján hatályba lépett Be. alapján bírálta el. Az I. rendű terhelt védője a felülvizsgálati indítványát az
- évi XIX. törvény
- §
(1)bekezdés a) pontjára alapította, tehát arra, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. E felülvizsgálati okot ugyanezzel a szöveggel tartalmazza a Be. 649. §
(1)bekezdés
- a)pont
- aa)alpontja. Erre figyelemmel a felülvizsgálati indítvány az új törvény szerint is joghatályosnak minősül. A felülvizsgálati indítvány elbírálására ezért a Kúria a Be. 660. §
(1)bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatot a Be. 659. §
(5)bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terhelt tekintetében és a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül; emellett a 659. §
(6)bekezdése alapján vizsgálta a 649. §
(2)bekezdésében meghatározott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt. A felülvizsgálati indítvány részben a törvényben kizárt, részben alaptalan. A felülvizsgálati eljárásban mind az 1998. évi XIX. törvény 423. §
(1)bekezdése szerint, mind a Be. 650. §
(2)bekezdése szerint a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, és a felülvizsgálati indítványban ez a tényállás nem támadható. A Be. 659. §
(1)bekezdése pedig kifejezetten kimondja, hogy a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. Ezért - amint arra a Legfőbb Ügyészség helytállóan rámutatott - a felülvizsgálati eljárásban még olyan részletkérdések vitatásának sincs helye, miszerint az egyedi azonosító jel el volt-e helyezve a szélvédő mögött. E - tényállást támadó - részében tehát a felülvizsgálati indítvány kizárt. A felülvizsgálati indítványnak vitató része pedig alaptalan. az I. rendű terhelt bűnösségét A katonai tanács a terhelt bűnösségét felbujtóként elkövetett szolgálatban kötelességszegés vétségében állapította meg. A megállapított tényállás lényege szerint a kérdéses időszakban a ... Határrendészeti Kirendeltség területén az útlevélkezelő észlelte, hogy egy egyedi azonosító jelzés nélküli személygépkocsi érkezik nagy sebességgel a határ felé, majd attól kb. 50 méterre visszafordult ... irányába. Miután az útlevélkezelő a szabálytalanságot rádión jelezte, a jármű felkutatására indult a két gépkocsizó járőrszolgálatot ellátó rendőr törzsőrmester, az ügy II. és III. rendű terheltje. A járműt felkutatva észlelték, hogy a hatósági jelzéssel el nem látott gépjárművet T.
- rendőr főtörzsőrmester vezette és az autóban volt az I. rendű terhelt, ezt a tényt rádión jelentették az ügyeletesnek, azonban anélkül, hogy a gépjármű okmányait ellenőrizték vagy a hatósági jelzés nélkül közlekedő gépjárművet vezető személy ellen feljelentést tettek volna, a helyszínről eltávoztak. Az I. rendű terhelt a járőröket arra bujtotta fel, hogy az észlelt szabálysértés miatt ne kezdeményezzenek intézkedést, ne tegyenek szabálysértési feljelentést. Ezt oly módon érte el, hogy a járőröknek azt mondta, miszerint: „Ha probléma lesz, mondjátok, hogy én vezettem, mert meg akarom venni az autót és kipróbáltam", „az autó papírjaival pedig minden rendben van". Ezekből a megállapított tényekből következtetett a katonai tanács arra a további tényre, miszerint az I. rendű terhelt a fellépésével és kijelentéseivel rábírta a járőröket, hogy a számukra ilyen esetekre kötelezően előírt rendőri intézkedést ne folytassák le. Ez a megállapított tényekből következtetéssel levont további tény, és - a védő állításával ellentétben - ugyanúgy a tényállás része, mint a járőrök, illetve a szabálysértést elkövető rendőrök cselekményének leírása. A következtetés egyébként megfelel a logika szabályainak is. Az I. rendű terhelt cselekménye kapcsán a katonai tanács által a tényállás részeként következtetéssel megállapított további tény megfelel a felbujtás fogalmai elemeinek, így a terhelt felbujtóként elkövette az adott bűncselekményt. A Kúria utal arra is, hogy amennyiben a védő okfejtése helyes lenne, és a következtetéssel megállapított tény nem lenne a tényállás része, sem a
- június
- napjáig hatályos, sem a jelenleg hatályos Be. nem tárgyalná a megalapozatlanság és annak kiküszöbölése körében azt, amikor az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett. Ez ugyanis mindkét törvény rendszerében olyan megalapozatlansági ok, amely a megállapított tényállás hibáját, hiányosságát jelenti, és a fellebbviteli bíróság által orvosolható. Ekként a Kúria - a Be.
- §
(1)bekezdése alapján tanácsülésen eljárva - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot a Be. 662. §
(1)bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 653. §
(1)bekezdésére figyelemmel a 458. §
(3)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a 650. §
(1)bekezdés b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 652. §
(6)bekezdésén alapul azzal, hogy a Kúria - a Be. 656. §
(4)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt indokolás nélkül elutasíthatja. Budapest,
- szeptember
- Dr. Mészár Róza s. k. a tanács elnöke, Dr. Soós László s. k. előadó bíró, Dr. Vaskuti András s. k. bíró A kiadmány hiteléül: Mátyás Gyöngyi bírósági ügyintéző