A határozat elvi tartalma: A csoport tagjának tekintendő és a rablást társtettesként valósítja meg azon elkövető is, aki a társaival szándékegységben úgy vesz részt a cselekményben, hogy a lakásban idegen dolgok után - azok jogtalan megszerzése érdekében - kutat, akkor is, ha ténylegesen csak a sértettel szemben fenyegetést alkalmazó társa szerez meg idegen dolgot, és az ő jelenlétét a sértett nem is észleli. KÚRIA Bfv.I.1071/2018/
- szám A Kúria Budapesten, a
- év tanácsülésen meghozta a következő január hó
- napján tartott v é g z é s t: A rablás bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a II. rendű terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szarvasi Járásbíróság, mint a fiatalkorúak bírósága 5.Fk.7/2015/
- számú ítéletét és a Gyulai Törvényszék 7.Fkf.338/2015/
- számú ítéletét II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Szarvasi Járásbíróság, mint a fiatalkorúak bírósága a
- június 25-én kihirdetett 5.Fk.7/2015/
- számú ítéletével II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében [Btk.
- §
(1)bekezdés a) pont 2. fordulat,
(3)bekezdés a),
- c)és
- g)pontok], társtettesként elkövetett lopás vétségében [Btk. 370. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés
- b)pont bb),
- bf)alpont] és társtettesként elkövetett lopás vétségének kísérletében [Btk. 370. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés
- b)pont bb),
- bf)alpont], ezért mint különös visszaesőt halmazati büntetésül hét év négy hónap fegyházbüntetésre és nyolc év közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá vonatkozásában 23.431 forint összeg erejéig vagyonelkobzást rendelt el és megállapította, hogy a terhelt a szabadságvesztésből a háromnegyed rész letöltése után bocsátható feltételes szabadságra, valamint, hogy annak tartama alatt pártfogó felügyelet alatt áll, végezetül rendelkezett a járulékos kérdésekről is. A másodfokon eljárt Gyulai Törvényszék a 2016. február 2-án kihirdetett 7.Fkf.338/2015/22. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét II. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta, a társtettesként elkövetett rablás bűntettét a Btk. 365. §
(1)bekezdés a) pont 1. fordulat,
(3)bekezdés a),
- c)és
- g)pontok szerint minősítette, a vagyonelkobzás összegét 25.828 forintra felemelte, rendelkezett az előzetes fogvatartásban eltöltött idő további beszámításáról, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. rendű terhelt védője terjesztett elő a Be. 648. §
- a)pontjára figyelemmel a Be. 649. §
(1)bekezdés
- a)pont
- aa)alpontjára alapított felülvizsgálati indítványt, arra hivatkozva, hogy a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a II. rendű terhelt bűnösségét. Álláspontja szerint a bíróság tévesen minősítette II. rendű terhelt cselekményét társtettesként elkövetett rablás bűntetteként, ugyanis az elkövetés során csak az I. rendű terhelt került közvetlen kapcsolatba a sértettel, ő volt az, aki a sértettet értéktárgyainak átadására szólította fel, és nevezettől erőszak alkalmazásával vagyontárgyakat vett el. Hozzá képest a többi elkövető magatartása térben és időben is elkülönült, míg a többi elkövető a sértett házának többi részében csupán értékek, egyéb eltulajdonítható tárgyak után kutattak, így a II. rendű terhelt a rablás bűntettét nem társtettesként, hanem bűnsegédként valósította meg. Kifejtette továbbá, hogy a műanyag játékpisztoly nem alkalmas a fegyveres elkövetés megállapítására, így a rablás bűntettét a fegyveresen történt elkövetés nem minősítheti. Az indítványozó szerint a lopási cselekmények üzletszerűként történt minősítése is téves, mert az alanyi oldalon hiányzott a rendszeres haszonszerzésre törekvés, a terheltnek volt rendszeres jövedelme és erdő-tulajdonnal is rendelkezett. Végezetül azt indítványozta, hogy a Kúria a terhelt javára értékelhető nyomatékos enyhítő körülményekre tekintettel enyhítse a vele szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés mértékét és annak végrehajtási fokozatát is. A Legfőbb Ügyészség nyilatkozata szerint a felülvizsgálati indítvány részben a törvényben kizárt, részben alaptalan. Kifejtette, hogy a jogkövetkeztetések törvényessége kizárólag a jogerős ítéletben foglalt tényállás alapján vizsgálható. A védő a felülvizsgálati indítványban kifejtett azon érve, mely szerint a II. rendű terhelt cselekvősége térben és időben elkülönült az I. rendű terhelt cselekvőségétől és hiányoznak a közös elkövetés feltételei, valójában a bíróság ténymegállapító tevékenységét támadja, amely a felülvizsgálati eljárásban eredményre nem vezethet, emiatt a felülvizsgálat e része a törvényben kizárt. Az irányadó tényállás szerint a bűncselekményt lőfegyver utánzatával fenyegetve követték el, ezért az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül minősítették a rablást fegyveresen elkövetettnek. A cselekmények saját haszonszerzés céljából történt elkövetése, azok rendszerességre utaló száma és rövid idő alatti sorozata alapján - amelyet a terhelt előélete, különös visszaesői minősége is erősít - az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül minősítették a lopást üzletszerűen elkövetettnek. A kiszabott büntetés felülvizsgálatára csak a bűncselekmény törvénysértő minősítése, illetve a büntetőjog más szabályának megsértése esetén van lehetőség. A minősítés azonban törvényes, és az eljárt bíróságok nem sértették meg a Btk. egyéb rendelkezéseit sem. Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn (FK.BF.1109/2018.). A védő a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételében a felülvizsgálati indítványában előadottakat változatlanul fenntartotta, álláspontja szerint mivel a II. rendű terhelt a sértettel az elkövetés során egyáltalán nem is találkozott, így a rablási cselekménynek nem lehet a társtettese, továbbá - mivel a terhelt önálló jövedelemmel rendelkezett - így téves az a következtetés, hogy a bűncselekmények elkövetése útján törekedett rendszeres haszonszerzésre. II. rendű terhelt írásbeli nyilatkozatában kifejtette, hogy a sértett vallomása ellentétes a helyszínen rögzített nyomokkal, így kétséges az ítélet azon megállapítása, hogy a házba mind a hárman bementek, majd onnan együtt távoztak. Ezért ügyének újra tárgyalását kérte. .-.-. A megtámadott ügydöntő határozatok hatálya alatt került sor. meghozatalára a korábbi Be. 2018. július 1. napján hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban Be.). Ennek 868. §
(1)bekezdésében akként rendelkezik, hogy a törvény rendelkezéseit - a törvényhelyben megjelölt kivételekkel a hatálybalépéskor folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. E kivételek között a felülvizsgálati eljárás rendelkezései nem szerepelnek. Ezért a Kúria az indítvány elbírálása során a Be. rendelkezéseit alkalmazta. A Kúria a Be. 660. §
(1)bekezdése alapján tanácsülést tartott, melyen a megtámadott határozatokat a Be. 659. §
(5)bekezdésére figyelemmel a megtámadott részében, a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján bírálta felül, emellett a Be. 659. §
(6)bekezdésre tekintettel vizsgálta a Be. 649. §
(2)bekezdésében meghatározott - és az indítványozó által nem hivatkozott esetleges eljárási szabálysértéseket is. A Kúria a hivatalból elvégzett észlelt. vizsgálata során ilyen eljárási szabálysértést nem A Be.
- §-a alapján a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. .-.-. A felülvizsgálati eljárásban ekként irányadó tényállás lényege: Fk. I. rendű, II. rendű és fk. III. rendű terheltek a megismerkedésüket követően közösen elhatározták, hogy I. rendű terhelt lakóhelye határán olyan házakat kutatnak fel, ahonnan készpénzt és egyéb értéket tudnak jogtalan eltulajdonítás céljából elvenni, akár élet, testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetés alkalmazásával. A terheltek
- február 6-án a kora esti órákban az idős, 85 éves 1.sértett házát választották ki. Fk. I. rendű terhelt a bűncselekmény elkövetéséhez magával vitt egy fekete színű műanyag játékpisztolyt, melyről a társai is tudtak. Fk. I. rendű terhelt először a sértetthez becsengetett, majd miután a sértett a házból nem jött ki, a terheltek a ház udvarára mindhárman bemásztak, ott a villanyórához ment, és azt több alkalommal lekapcsolta, míg társai az udvar végében lévő, használaton kívüli ólban elbújtak. A céljuk ezzel az volt, hogy leellenőrizzék, a sértetten kívül más tartózkodik-e a házban. A sértett a többszöri áramszünet miatt telefonon áthívta egyik szomszédját, aki azonban nem talált rendellenességet, mivel akkorra fk. I. rendű terhelt visszakapcsolta az áramot, így a szomszéd hazament. Fk. I. rendű terhelt az ólban magához vett egy 113 cm hosszú botot is, mivel tudta, hogy a játékpisztollyal szükség esetén nem tud védekezni. Ezt követően fk. I. rendű terhelt, hogy a házba bejussanak, a ház tornácára nyíló kisméretű kétszárnyas ablakról a szúnyoghálót letépte, az ablaküveget betörte, majd a résen benyúlva az ablakot záró kallantyút elfordította és az ablakot kinyitotta. Ezután fk. I. rendű terhelt és fk. III. rendű terhelt az ablakon keresztül a házba bemásztak. Az utca felőli szobájában tartózkodó sértett észlelte, hogy szobájának ajtaja nyitva van, odament, hogy becsukja, ekkor vette észre az ajtóban álló fk. I. rendű terheltet, aki kitépte a falból a telefonkészülék zsinórját, hogy a sértett ne tudjon telefonon segítséget kérni, majd megkérdezte a sértettől, hogy hol tartja a pénzét. Eközben fk. I. rendű terhelt a játékpisztolyt a sértett fejéhez nyomta, és a bal kezével a vállát átfogta. A sértett közölte, hogy nincs pénze, a terhelt a sértettet leültette a fotelbe, és elkezdett értékek után kutatni a szobában. A kutatás során többször pénze, értékei átadására szólította fel a sértettet, eközben néhány alkalommal a játékpisztolyt rászegezte. Eközben fk. III. rendű terhelt a ház udvar felőli bejárati ajtaját a házban talált kulcsokkal kinyitotta, és a II. rendű terheltet beengedte, majd e két terhelt a ház többi helyiségében is készpénz, értékek után kezdett el kutatni. Fk. I. rendű terhelt az utcafronti szobában összesen 62.200 forint értékben különféle tárgyakat és készpénzt vett magához. II. rendű terhelt és fk. III. rendű terhelt terheltek a ház többi helyiségének átkutatása során számukra értékes, eltulajdonítható dolgot nem találtak, ott-tartózkodásuk ideje alatt a sértettel nem találkoztak. A terheltek a sértett házából együtt távoztak. II. rendű és fk. III. rendű terheltek 2014 májusában és júniusában még két ingatlanba másztak be, az egyik esetben 5.395 forint, a másik esetben 12.375 forint összértékű ingóságokat vettek el. A terheltek a vagyon elleni bűncselekményeiket haszonszerzésre törekedve, üzletszerűen követték el. rendszeres .-.-. A Be.
- §
(1)bekezdésében írt szabály szerint a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonylatában nem vizsgálható. A bizonyítékok értékelése során levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye, annak vitatása tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadását jelenti. Ebből következően a törvény által kizárt a felülvizsgálati indítványnak, illetve a terhelt nyilatkozatának az a része, mely a tényállás megalapozottságát, a bizonyítékok mérlegelésének helyességét támadja. A Be. 649. §
(1)bekezdés b) pontja alapján a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést [Be. 649. §
(1)bekezdés
- b)pont
- ba)alpont], illetve alkalmazott törvénysértő intézkedést [Be. 649. §
(1)bekezdés
- b)pont
- bb)alpont]. A Btk. 365. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző rablás bűntettét követi el, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen erőszakot (első fordulat) avagy élet- illetve testi épség elleni közvetlen fenyegetést (második fordulat) alkalmaz. Az ily módon megvalósított rablás olyan erőszakos vagyon elleni bűncselekmény, melynek két eleme van: az egyik a dolog elvétele érdekében az erőszak, illetve a minősített fenyegetés alkalmazása, a másik a célcselekmény megvalósítása, a dolog elvétele. A rablás törvényi egység, amelynek a jellemzője, hogy a két magatartás - az erőszak vagy kvalifikált fenyegetés és a dolog elvétele - rendszerint a cél-eszköz viszonyában áll, ezért a törvény egy bűncselekményként értékeli. Az irányadó tényállás szerint az erőszakot és a minősített fenyegetést kizárólag az I. rendű terhelt alkalmazta. A cselekmény minősítésével kapcsolatban a törvényszék helytállóan fejtette ki, hogy az I. rendű terheltnek azon magatartása, amikor az idős korú, beteg sértettnek a műanyag pisztolyt a fejéhez tartotta, vállát átfogta, majd leültette, kimeríti az erőszakos magatartás fogalmát, amelyet a Btk. 459. §
(1)bekezdésének
- pontja akként határoz meg, hogy a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás akkor is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására. Több elkövető esetén - amennyiben köztük a szándékegység fennáll az összetett bűncselekmény megvalósításának egyes elemei szétválhatnak, és a Btk.
- §
(3)bekezdésében írt társtettesség megállapításának van helye akkor is, ha az egyik elkövető a fenyegetést alkalmazza, a másik elkövető pedig az idegen dolgot elveszi. A Btk. 365. §
(3)bekezdés c) pontjában írt csoportos rablás valósul meg - figyelemmel a Btk. 459. §
(1)bekezdés
- pontjára -, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt. Az irányadó tényállás szerint a három elkövető abban állapodott meg, hogy akár élet, testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetés alkalmazásával szereznek meg idegen dolgokat. A csoportosan és társtettesként elkövetett rablás bűntettét valósítják meg azok a terheltek, akik hárman szándék- és akarategységben együttműködve, személy elleni erőszakot alkalmazva szerzik meg a sértett vagyoni értékeit. A rablás bűntette összetett bűncselekmény, ezért a társtettesség megállapításának nem akadálya, hogy a csoport tagjai közül csak egyikük valósítja meg az erőszakot, a másik kettő pedig - ennek ismeretében - az értékek elvételében működik közre (BH 1999.96.). Az erőszakos vagyon elleni cselekmény végrehajtása során a sértettel szemben csak az I. rendű terhelt alkalmazott erőszakot és fenyegetést, és ő is vett el tőle idegen dolgokat, míg a két társa - így a felülvizsgálati eljárásban érintett II. rendű terhelt is a sértettel az elkövetés során nem találkozott, ő és a III. rendű terhelt a lakás egyéb helyiségeiben kutattak eltulajdonítható értékek után, az ő jelenlétükről és tevékenységükről az elkövetés alatt a sértettnek nem is volt tudomása. A csoportos elkövetés részesi (felbujtói, illetve bűnsegédi) felelősségével kapcsolatban a 2/
- Büntető Jogegységi határozat tartalmaz - a bíróságokra kötelező érvényű - megállapításokat. Eszerint a cselekmény súlyosabb minősítése szempontjából az elkövetésben való részvétel a döntő, nincs jelentősége annak, hogy a három vagy több elkövető közül a bűncselekményben melyik, milyen magatartással működött közre, tehát, hogy ki valósította meg teljes egészében a törvényi tényállásban foglalt elkövetési magatartást, és ki az, aki ehhez segítséget nyújtott. A bűncselekmény részesei csak akkor tekinthetők a csoport tagjainak, ha a tettes (társtettesek) mellett maguk is a bűncselekmény helyszínén működnek közre a bűncselekmény elkövetésében: a felbujtó a helyszínen bírja rá a tettest a bűncselekmény véghezvitelére, a bűnsegéd pedig a helyszínen nyújt ahhoz segítséget. A felbujtó azonban akkor is a csoport tagjának tekintendő, ha a tettest ugyan nem a helyszínen bírja rá a cselekmény elkövetésére, de a helyszínen - a felbujtásba beolvadó - bűnsegédi magatartást fejt ki. A rablás és más erőszakos bűncselekmény esetében a tettesi magatartás mindig közvetlenül érinti a sértettet, de a sértettre hatással lehet a csoport más tagjainak magatartása is, a sértett a jelenlétüket és az elkövetésben való közreműködésüket legalábbis felismerheti. Ez azonban nem feltétele a csoportos elkövetés megállapításának, és így nincs jelentősége annak, hogy a sértett vagy a sértettek az elkövetők bármelyikének jelenlétét vagy a bűncselekmény elkövetésében való részvételét ténylegesen észlelik-e. Következésképpen a csoport tagjának tekintendő és a rablást társtettesként valósítja meg azon elkövető is, aki a társaival szándékegységben úgy vesz részt a cselekményben, hogy a lakásban idegen dolgok után - azok jogtalan megszerzése érdekében - kutat, akkor is, ha ténylegesen csak a sértettel szemben fenyegetést alkalmazó társa szerez meg idegen dolgot, és az ő jelenlétét a sértett nem is észleli. A társtettesség tudata kölcsönösen kiterjed egymás tevékenységére, azaz a másik társtettes által kifejtett elkövetési magatartás lényeges mozzanataira, de ez nem jelenti azt, hogy annak minden részletét ismerniük kell. Ebből következően nem helytálló a felülvizsgálati indítvány azon érvelése, mely szerint a II. rendű terhelt cselekménye az I. rendű terhelt cselekményétől térben és időben elkülönült, és emiatt magatartása csak a rablás bűnsegédeként lenne értékelhető. A Btk.
- §
(1)bekezdés
- pont a) alpontjában írt szabály szerint fegyveresen követi el a bűncselekményt, aki azt a lőfegyver utánzatával fenyegetve valósítja meg, azaz a rablás fegyveresen elkövetettként történő minősítéséhez nem szükséges, hogy az elkövető valódi lőfegyverrel fenyegesse a sértettet, így alaptalan az indítványozó azon érvelése, hogy a játékpisztollyal fenyegetés nem alkalmas a minősített eset megállapítására. történt Következésképpen a bíróság a jogerős határozatában törvényesen minősítette II. rendű terhelt erőszakos vagyon elleni bűncselekményét társtettesként elkövetett rablás bűntetteként [Btk.
- §
(1)bekezdés a) pont 1. fordulat,
(3)bekezdés a),
- c)és
- g)pont]. A Btk. 459. §
(1)bekezdés
- pontja szerint üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik. Az irányadó tényállás szerint éppen ez volt az elkövetők célja a vagyon elleni és az erőszakos vagyon elleni bűncselekmények elkövetésekor. Ez a célzat akkor is megállapítható, ha a II. rendű terhelt egyébként rendelkezett más rendszeres jövedelemmel is, ugyanis, ha a bevételei elegendőek lettek volna a kiadásai fedezéséhez, akkor nem is követte volna el a terhére megállapított cselekményeket. Ezek elkövetésében való részvételét kizárólag a haszonszerzés motiválta. Az üzletszerűségnek, mint az elkövető személyéhez tapadó körülménynek elengedhetetlenül szükséges alanyi feltétele, hogy az elkövető saját haszonszerzése érdekében, és azzal az akarat-elhatározással kövesse el a bűncselekményt, hogy a belátható jövőben ugyanebből a célból ugyanolyan, vagy hasonló bűncselekményeket fog elkövetni [3/
- (X. 14.) Büntető Jogegységi határozat]. Az üzletszerű elkövetés megállapítható a cselekmények csekélyebb száma, akár egy bűncselekmény esetén is, ha az elkövető rendszeres haszonszerzésre törekszik még akkor is, ha ténylegesen nem jutott vagyoni előnyhöz (BH 2011.33.). Ebből következően törvényesen minősítette a bíróság a II. rendű terhelt által elkövetett - 2 rendbeli lopás vétségeként nevesített - vagyoni elleni bűncselekményeket üzletszerűen is elkövetettként, az ezt sérelmező felülvizsgálati indítvány alaptalan. A különös visszaeső II. rendű terhelttel szemben kiszabott halmazati büntetés a tételkeret alsó határát meghaladta, és a járásbíróság ítéletében meg is indokolta, hogy miért tartotta elegendőnek a középmértéknél enyhébb tartamú szabadságvesztés kiszabását. Következésképpen a bíróság jogerős határozatában a II. rendű terhelt cselekményeit törvényesen minősítette és vele szemben a büntetést is a törvényes keretek között szabta ki. A felülvizsgálati eljárás során ebben az esetben nincs lehetőség a büntetés kiszabása során irányadó körülmények átértékelésére, és ezzel összefüggésben a törvényes büntetés megváltoztatására. A Kúria a fentiekre figyelemmel a II. rendű terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt nem találta megalapozottnak, ezért a megtámadott határozatokat a Be.
- §
(1)bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta. A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 653. §
(1)bekezdésére tekintettel a Be. 458. §
(3)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. §
(1)bekezdés b) pontja zárja ki. A Be. 652. §
(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §
(3)-
(5)bekezdésén alapul. A Be. 656. §
(4)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja. Budapest,
- január
- Dr. Csák Zsolt s.k. a tanács elnöke, Dr. Vaskuti András s.k. előadó bíró, Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró A kiadmány hiteléül: TóthLné bírósági tisztviselő