A határozat elvi tartalma: A garantált illetmény jogszabályon alapuló emelése fedezetét a változatlan összegű illetmény nem biztosítja, ha a felek között nem jön létre új megállapodás, illetve a munkáltató a saját döntésén alapuló illetményrészről nem hoz döntést. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.III.10.332/2018/
- A tanács tagjai: . Zanathy János a tanács elnöke . Farkas Katalin előadó bíró . Magyarfalvi Katalin bíró A felperes: A felperes képviselője: Független Rendőr Szakszervezet Az alperes: Békés Megyei Rendőr-főkapitányság Az alperes képviselője: jogtanácsos A per tárgya: munkabér és egyéb anyagi juttatás A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Gyulai Törvényszék 9.Mf.25.960/2017/
- Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.227/2017/
- Rendelkező rész A Kúria a Gyulai Törvényszék 9.Mf.25.960/2017/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Tényállás [1] A felperes a alperes nevenál középfokú besorolású munkakörben állt közalkalmazotti jogviszonyban. A
- évben és
- év első félévében az alperes a felperes javára 130.535 forint illetményt állapított meg, mely összeg
- második félévétől a rendvédelmi ágazati pótlékkal együtt 137.062 forintra emelkedett, majd
- évben 147.400 forintban került megállapításra.
- évben az alperes 93.210 forint garantált illetményt, 2.790 forint munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt, 5.000 forint munkatársi címpótlékot állapított meg a felperes részére.
- első félévében a garantált illetmény havi 93.210 forintos összege mellett a garantált bérminimumra történő kiegészítés címén 28.790 forint, munkáltatói döntésen alapuló illetményrész címén 3.535 forint, munkatársi címpótlék címén havi 5.000 forint került a felperes részére megállapításra.
- második felében a felperes garantált illetménye havi 93.210 forint, a garantált bérminimumra kiegészítése 28.790 forint, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrésze 3.535 forint, munkatársi címpótléka havi 5.000 forint, rendvédelmi ágazati pótléka 6.527 forint volt. 2016-ban a bértábla szerinti felperesi illetmény havi 93.210 forint, a garantált bérminimumra történő kiegészítés 35.790 forint, a munkatársi címpótlék továbbra is 5.000 forint, míg a rendvédelmi ágazati pótlék 13.400 forint volt, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész megszüntetésre került. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [2] [3] A felperes kereseti kérelmében a
- július
- és
- december
- közötti időszakra 378.935 forint illetmény-különbözet és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentéséről az alperes
- január
- előtt határozatot nem hozott, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt a közalkalmazottak jogállásáról szóló
- évi XXXIII. törvény (továbbiakban: Kjt.)
- §
(9)bekezdése szerinti garantált illetményen felül kellett volna biztosítani a garantált és a munkáltatói döntésen alapuló „jogszerű" illetmény csak közös megegyezéssel lett volna módosítható. A felperes álláspontja alátámasztásaként hivatkozott a Kúria Mfv.II.10.043/2016/7., Mfv.II.10.098/2016/5., Mfv.II.10.442/2016/5. számú határozataira is. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte a Kjt. 66. §
(7)-
(8)bekezdéseire hivatkozással. Álláspontja szerint a Kjt. rendelkezéseiből nem következik, hogy az illetményt tételezve kellene megállapítani és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt ne lehetne csökkenteni. A munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkenthető, mert a felperes az illetményrészekből álló összilletménye a teljes perbeli időszakban nem csökkent, sőt korábbi években még nőtt is. Hivatkozott a Szombathelyi Törvényszék 7.Mf.20.056/2016/4-I., 7.Mf.20.057/2016/4I., 7.Mf.20.058/2016/5-I., 7.Mf.20.078/2016/4-I. határozataira, továbbá a Kúria Mfv.II.10.391/2014/4. számú határozatára. Az első- és másodfokú ítélet [4] A munkaügyi bíróság a felperes keresetének részben helyt adott és az alperest 304.595 forint illetmény-különbözet megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság a Kjt. 66. §
(9)bekezdése, a munka [5] törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (továbbiakban: Mt.)
- §
(1)bekezdés d) pontja és
(4)bekezdése, valamint 6. §
(2)bekezdése rendelkezéseiből, valamint utalva a Kúria Mfv.II.10.080/2016/4. számú ítéletére állapította meg, hogy ha az illetmény helyes összege utóbb a perben kerül megállapításra, felperest olyan helyzetbe kell hozni, mintha az alperes a 2014. évi illetményét helyesen állapította volna meg. A garantált bérminimum 2015-re történt helyes megállapítását követően 2014-et követő két évben az összilletmény nem csökkenhet (EBH 2006.1544.). A Kjt. 85/A. §
- l)és
- m)pontjai értelmezésével a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az illetménypótlék (munkatársi címpótlék, rendvédelmi ágazati pótlék) illetményelemként, illetményrészként az összilletmény részeként kerül elszámolásra. A felperes esetében csak 2014. utáni időszakra történt meg a garantált illetmény helyes megállapítása a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész módosításával az erről szóló értesítéssel. Ezt megelőzően a felperes jogot szerzett az adott naptári évben a garantált illetményrész garantált bérminimumnak megfelelő összegére. A bíróság álláspontja szerint a felperes nem a mindenkori összilletménytől, így a később illetményelemként megjelenő rendvédelmi ágazati pótléktól független különbözeti összegre tarthat igényt, csupán a 2014. év vonatkozásában nem változhat összilletményének összege. Az ítélet indokolása szerint a közalkalmazott garantált illetménye és illetménypótlékai az egységesen követett joggyakorlatnak megfelelően olyan szabályokon alapuló kötelező mértékű juttatások, amelyek a jogszabály változásakor akkor is változnak, ha arról a munkáltató nem hoz írásbeli intézkedést, illetve a változásról nem tájékoztatja a közalkalmazottat. A munkáltatói döntésen alapuló illetményrész ezzel szemben más jogi természetű, nem alanyi jogon járó juttatás, másrészt a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelésekor sem veszítheti el a munkáltató kifejezett döntése írásbeli intézkedése hiányában annak összege a legutolsó munkáltatói intézkedésben közölt mértékű marad az újabb intézkedésig. Amennyiben az illetmény helyes összege utóbb perben kerül megállapításra, a közalkalmazottat olyan helyzetbe kell hozni, mintha az alperes az illetményt már korábban is helyesen állapította meg. A másodfokon eljáró bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes által fizetendő marasztalás összegét 378.935 forintra, a perköltség összegét 18.950 forintra felemelte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg a 2014. évi illetmény-különbözet iránti igényre vonatkozó a Kjt. 66. §
(9)bekezdése alkalmazásával levont következtetések is helyesek. A másodfokú bíróság - a Kjt. 85/A. § l),
- m)és
- n)pontjai alapján - nem osztotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a garantált illetménynek az illetménypótlékok is részét képezik, ezért a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes - a jogerős ítéletben levezetett számítások alapján - további illetmény-különbözetre jogosult. a keresetnek megfelelő összegű A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [6] [7] [8] A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének az elutasítását és perköltségben történő marasztalását kérte a Kjt. 66. §
(7)-
(9)bekezdései, 21. §
(3)bekezdése és 25. §
(2)bekezdés b) pontja megsértésére hivatkozva. Álláspontja szerint a Kjt. 66. §
(7)és
(8)bekezdéseiből nem következik, hogy az illetményt illetményrészekre bontva tételezve kellene megállapítani, garantált illetményt, illetve munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt kellene megkülönböztetni. A Kjt. 66.§
(9)bekezdésének rendelkezéseiből sem következik, hogy a garantált illetményt a kinevezésben vagy a kinevezés módosításban szükséges lenne az illetmény keretei között elkülöníteni. A felperesnek az összilletményre, nem pedig a jogcímenként meghatározott illetményelemekre van alanyi jogosultságaik. Nincs akadálya annak, hogy a munkáltató az összilletmény csökkentése nélkül, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét csökkentve egészítse ki a besorolás szerinti illetményt a garantált bérminimumra. Az alperes álláspontja alátámasztására hivatkozott az EBH2006.1544. számú eseti döntésben és a Kúria Mfv.II.10.391/2014/4. számú határozatában kifejtettekre, valamint arra, hogy a Kjt. 21.§
(3)bekezdéséből sem fakad kötelezettség arra, hogy a határozatokban az illetményt elemeire bontva jelölje meg. Az alperes kiemelte, hogy a felperes illetménye mindig meghaladta a középfokú garantált bérminimum összegét is, ezért az Mt. 7.§ szerinti rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye mellett nem sérült a felperes garantált bérminimumhoz való joga. Az elsőfokú bíróság a tényállásból a fenti jogszabályok téves értelmezése miatt helytelen következtetésekre jutott, tévedett a másodfokú bíróság is, amikor az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és az alperes költségekben való marasztalását kérték. Álláspontja szerint helytelen az az érvelés, amely szerint elégséges, ha a közalkalmazott teljes illetménye éri el a Korm. rendeletek szerinti garantált bérminimum összegét, a Kjt. 66. §
(9)bekezdése ugyanis egyértelműen a garantált illetményre írja elő, hogy nem lehet kevesebb, mint a minimálbér, illetve a garantált (szakmai) bérminimum. A Kjt. a jogforrási hierarchiában a Korm. rendelethez képest magasabb szinten áll, másrészt speciális szabály, így a jogszabályon alapuló illetménynek kell elérnie a minimálbért, illetve a garantált bérminimumot. Az alperes értelmezése ellentétes a Kjt. 66.§
(9)bekezdésének Kúria általi értelmezésével (Mfv.II.10.460/2015.), amelynek értelmében a garantált illetmény és megállapított illetmény nem azonos fogalmak, [9] és az illetmény megállapításáról szóló határozat hiányában nem fogadható el az a munkáltatói hivatkozás, hogy
- augusztus 1től a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt a garantált illetményre átcsoportosította. Ha a korábbi illetmény helyes összege utóbb a perben kerül megállapításra, akkor a közalkalmazottat olyan helyzetbe kell hozni, mintha az alperes azt helyes összegben állapította volna meg. A felperes utalt a Kúria Mfv.II.10.460/2015., Mfv.II.10.043/
- és Mfv.II.10.080/
- számú eseti döntéseiben foglalt, a Kjt. 66.§
(9)bekezdésén alapuló garantált illetmény és az Mt. 58.§-án alapuló összilletmény közös megegyezéssel való csökkentésének értelmezésére is. Álláspontja szerint a Kjt. 21. §
(3)bekezdése és az Mt.
- §-a alapján megalapozatlan az a felülvizsgálati érvelés, hogy a munkáltatónak a
- augusztus 1-jei módosításokra tekintettel nem kellett új okmányt kiállítani; ez ellentétes az alperes azon gyakorlatával is hogy a kinevezési okmányokban és az illetménymódosításokról szóló értesítésekben következetesen elhatárolták és külön számszerűsítették a jogszabályon és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészeket. A Kúria döntése és jogi indokai [10] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint. [11] A Kúria középfokú besorolású közalkalmazottak garantált illetménye tárgyában hozott határozataiban (Mfv.10.460/2015/10.; Mfv.II.10.080/2016/4.; Mfv.II.10.390/2016/5., Mfv.II.10.414/2016/6., Mfv.II.10.249/2017/4., Mfv.II.10.427/2017., Mfv.II.10.515/2017/3., Mfv. III.10060/2018/6., Mfv.IIII.10.233/2018/
- stb.) rámutatott: „ A közalkalmazott garantált illetménye és a megállapított illetménye nem azonos fogalmak, a Kjt.
- §
(1)-
(5)bekezdése, 79/E. §-a, 85/A. § l) pontja alapján figyelemmel kell lenni a garantált bérminimumot évenként meghatározó kormányrendeletekre is. A Kúria számos határozatában (pl. Mfv.II.10.682/2017/4., Mfv.II.10.594/2017/5.) kimondta azt is, hogy a közalkalmazottak garantált illetményének a fentiekből következően, a Kjt. 66. §
(9)bekezdésében előírtaknak megfelelően -
- augusztus 1-től el kellett érnie a garantált bérminimumnak megfelelő, a Korm. rendeletek által meghatározott összeget. [12] A Kúria fenti határozatokban elvi éllel mutatott rá arra, hogy a közalkalmazott garantált illetménye és illetménypótlékai jogszabályon alapuló, kötelező mértékű juttatások, amelyek a jogszabály változásakor, annak megfelelően, akkor is változnak (összegük növekedik), ha arról a munkáltató nem hoz semmilyen írásbeli intézkedést, illetve a változásról nem tájékoztatja a közalkalmazottat. Ezzel szemben a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész más jogi természetű, mivel egyrészt nem jár alanyi jogon a közalkalmazottnak - mert ez a juttatás munkáltatói döntésen, mérlegelésen alapul -, másrészt ezen juttatás jellegét a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelkedésekor nem veszíti el, ezért munkáltatói kifejezett döntés, írásbeli intézkedés hiányában annak összege a legutolsó munkáltatói intézkedésben közölt mértékű marad az újabb intézkedésig. [13] A kifejtettekből a Kúria azt a következtetést vonta le, hogy amennyiben a garantált illetmény mértéke jogszabályon alapulóan emelkedik és a felek között nem jött létre újabb megállapodás a kinevezés módosításával az illetmény emeléséről, és a munkáltató sem hoz döntést - írásban nem intézkedik - a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészről, azaz annak összegét változatlanul tartja, a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelése fedezetét a változatlan összegű illetmény nem biztosítja. Ez azt jelenti, hogy ilyen tényállás mellett nem hivatkozhat a munkáltató arra, hogy a garantált illetmény emelését biztosította, illetve megfizette a közalkalmazott részére. [14] A Kúria a fenti határozatokban rámutatott arra is, hogy a kinevezés szerinti illetményben a feleknek meg kell állapodniuk. A jogszabály kötelező rendelkezésén alapuló rész a garantált illetmény és a pótlékok, míg a garantált illetményt növelő részre, azaz a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészre nézve és annak módosítását illetően a munkáltatót írásbeli intézkedési kötelezettség terheli, intézkedését a közalkalmazottal jogszerűen, az Mt.
- §
(1)és
(4)bekezdésében foglaltak szerint közölnie kell. A munkáltató e kötelezettségét elmulasztja, amennyiben úgy tekinti, hogy az illetményen belül a munkáltatói többletilletmény a garantált illetmény növekedését automatikusan fedezi. A Kúria kimondta azt is, hogy ha a közalkalmazotti illetmény helyes összege munkaügyi perben került megállapításra, a közalkalmazott felperest olyan helyzetbe kell hozni, mintha az alperes a perben vizsgált időszakban az illetményt megfelelően állapította volna meg. Ha az alperes az ezt követő időszakra (évre) az irányadó illetményhez képest alacsonyabb összegű összilletményt állapít meg, a felperes igénye a különbözetre megalapozott. [15] A Kúria az irányadó bírói gyakorlat (EBH2006.1544., EBH2016.M.25., Mfv.II.10.098/2016/5.) alapján - rögzítette azt is, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész a garanciális feltételek mellett „csökkenthető" vagy „átcsoportosítható", azaz a munkáltató dönthet úgy is, hogy a garantált illetmény kötelező növelése mellett a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt változatlan összegben biztosítja, de dönthet úgy is, hogy ebből biztosítja a garantált illetmény növelését, azaz csökkenti a munkáltatói többletrészt. Az előbbi esetben értelemszerűen növelni kell az illetményt (közös megegyezéssel), az utóbbi esetben az illetmény nem változik. Amennyiben a munkáltatói döntésen alapuló többletilletmény csökkentéséről a munkáltató a peridőszakban nem közöl intézkedést, úgy nem tudja bizonyítani, hogy ezen illetményrészre döntést hozott, amely bizonyítás sikertelensége a terhére esik." [16] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. §
(3)bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta. Záró rész [17] A felperes felülvizsgálati eljárási költségét az alperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni. [18] A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket - az alperest megillető személyes illetékmentességre tekintettel az illetékekről szóló 1993. évi XCIII. törvény 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján az állam visel. [19] A felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. §
(1)bekezdés l) pontja zárja ki. [20] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el (Pp. 274. §
(1)bekezdés). Budapest,
- december
- Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő