Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.089/2018/8. szám A Pécsi Ítélőtábla a dr. Kiss D. Csaba ügyvéd (fél címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Lindmayer István jogtanácsos által képviselt I.rendű alperes neve (címe) I. rendű és II.rendű alperes neve (címe) II. rendű alperesek ellen szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Kaposvári Törvényszék 2018. március 8. napján kelt 19.P.21.337/2017/10. számú ítélete ellen a felperes által 11. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy a peres felek által 2006. március 27. napján kötött svájci frankban nyilvántartott személyi kölcsönszerződés 13. pont első bekezdésébe foglalt az a kikötés, miszerint „amennyiben a deviza árfolyam nagy mértékű változása miatt a biztosítékul nyújtott ingatlan forintban meghatározott és forintban nyilvántartott fedezeti értéke már nem nyújt a bank számára megfelelő fedezetet, azaz a fennálló kölcsöntartozás forintra - deviza eladási árfolyamon - átszámított értéke meghaladja a fedezeti érték 73%-át adott napon, akkor az adós(
- ok)köteles(
- ek)harminc naptári napon belül a bank számára kielégítő pótfedezetet biztosítani/vagy olyan mértékű előtörlesztést végrehajtani, aminek eredményeként a kölcsön/fedezet arány 73% alá csökken. Az előtörlesztés minimális összege kettő havi devizában meghatározott törlesztőrészlet" érvénytelen és a felekre kötelezettséget nem jelent. Mellőzi a felperesnek elsőfokú perköltségben való marasztalását, és kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt napon belül 93.150 (kilencvenháromezer-egyszázötven) forint együttes első- és másodfokú perköltséget. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg az államnak - az állami adóhatóság külön felhívására - 48.000 (negyvennyolcezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. A felperes felfüggesztés iránti kérelmét elutasítja. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A felperes és az I. rendű alperes mint adósok 2006. március 27. napján deviza alapú személyi kölcsönszerződést kötöttek az alperessel 119.804 svájci frank összegű kölcsönre. A kölcsönszerződést a felperes és a II. rendű alperes osztatlan közös tulajdonában álló siófoki ingatlanra alapított jelzálogjoggal biztosították. Az eredetileg a jelzálogszerződés részleges érvénytelenségének megállapítása iránt indult perben a felperes keresetét megváltoztatta (19.P.20.158/2016/7. szám), és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959. évi Ptk.) 209/A.§
(2)bekezdésére, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban Hpt.) 203.§
(6)bekezdésére és
(7)bekezdés a) pontjára hivatkozással kizárólag a kölcsönszerződés
- pontjában írt azon szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítását kérte, amely a devizaárfolyam nagymértékű változása miatti fedezetromlás esetére írta elő a pótfedezet biztosítását, illetve a kötelező előtörlesztést. Az elsőfokú bíróság 19.P.20.158/2016/
- számú végzésével a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló
- évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló
- évi XL. törvény (DH2 törvény) 37.§
(3)bekezdése alapján a pert megszüntette. A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság Pkf.VI.25.150/2017/
- számú végzésével az elsőfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezte azzal, hogy a per tárgyává tett, a pótfedezet előírására, a fedezetromlás miatti előtörlesztésre vonatkozó szerződési feltételhez kapcsolódó vagyonmozgás hiányában a kereset érdemi tárgyalásra alkalmas anélkül is, hogy az az érvénytelenség jogkövetkezményeire kiterjedne. A megismételt eljárásban a felperes bírói felhívásra perbe állította az addig perben nem álló adóstársát, a II. rendű alperest, és őt a perbeli szerződés részleges érvénytelensége megállapításának tűrésére kérte kötelezni. A kereset kiterjesztéséhez (19.P.21.337/2017/
- szám) a felperes annak a keresetlevélnek a további példányát csatolta, melyben foglalt keresetét a 19.P.20.158/2016/
- számú előkészítő iratában és keresetmódosításában foglaltak szerint nem tartotta fenn. Az elsőfokú bíróság a 19.P.21.337/2017/
- számú végzésében felhívta a felperest a kereseti kérelme pontosítására, így különös tekintettel arra, hogy mely okból tartja a kölcsönszerződés
- pont első bekezdésébe foglalt rendelkezést tisztességtelennek. E felhívásra a felperes azt a korábban is hivatkozott álláspontját fejtette ki, hogy az árfolyamkockázat adósra terhelésének tisztességtelensége miatt, az árfolyamváltozás szabályozásának vonatkozásában érvénytelen a szerződés. Keresetét azonban nem módosította, így az a 19.P.20.158/2016/
- számon előterjesztetteknek szerint maradt fenn. Az I. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A II. rendű alperes jogi képviselő hiányában joghatályos ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 38.100 forint perköltséget. Ítéletének indokolásában a Hpt. 203.§
(6)és
(7)bekezdésének felhívásával megállapította, hogy a szerződés egészét érintő kockázatfeltáró nyilatkozat a törvényi követelményeknek megfelelt. Ugyanitt az adósok azt is tudomásul vették, hogy az ingatlan forintban meghatározott fedezeti értékének aránya a forint/svájci frank árfolyam kedvezőtlen változása esetén az előírt hitel/fedezetarányt meghaladhatja, és ebben az esetben a bank további biztosítékokat követelhet. Mivel a felek között deviza alapú kölcsönszerződés jött létre, az árfolyamváltozásból eredően az adósokat terhelő törlesztési kötelezettség hátrányos változása nem a jelzálogszerződés rendelkezéseiből következik, hanem a perben nem támadott kölcsönszerződés rendelkezéseiből. Kiemelte az elsőfokú bíróság az 1959. évi Ptk. 209.§
(5)bekezdését, mely szerint nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásainak megfelelően határozzák meg. Álláspontja szerint ebből az okból sem minősülhet tisztességtelennek a per tárgyává tett szerződési feltétel, mivel a jelzálogszerződés sérelmezett pontja összhangban áll az 1959. évi Ptk. zálogfedezet kiegészítésére vonatkozó rendelkezéseivel, amely az 1959. évi Ptk. 261.§
(2)bekezdésében foglaltak szerint zálogtárgy romlása esetén, míg a 260.§
(2)bekezdése zálogtárgy értékcsökkenése esetén alkalmazandó. Az elsőfokú bíróság utalt az 1959. évi Ptk. 525.§
(1)bekezdés c) pontjára is, mely szerint a hitelező azonnali hatállyal felmondhatja a kölcsönt, ha a kölcsönre nyújtott biztosíték értéke jelentősen csökken, és azt az adós a hitelező felszólítására nem egészíti ki. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és keresetének teljesítését, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, harmadlagosan a peres eljárásnak a C-34/
- számon folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárásra figyelemmel történő felfüggesztését kérte. Fellebbezését azzal indokolta, hogy a perben támadott kikötés ún. fekete listásnak minősül a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/
- (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1.§
(1)bekezdés a),
- b)és
- j)pontja alapján, mely szerint tisztességtelen különösen az a szerződési feltétel, mely
- a)a szerződés bármely feltételének értelmezésére a fogyasztóval szerződő felet egyoldalúan jogosítja,
- b)kizárólagosan a fogyasztóval szerződő felet jogosítja fel annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e,
- j)a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg. Megjegyezte fellebbezésében, hogy a banki nyilvántartás a bank általi teljesítés összegét is tartalmazza, melynek okán a pótfedezet mértéke ehhez kötött kell, hogy legyen. A per tárgyát képező kikötés szerint az adósnak ezt is el kell fogadnia. Ebből vezette le a felperes azt a következtetést, hogy ez a kikötés egyoldalúan jogosítja a hitelezőt annak megállapítására, hogy saját teljesítése milyen összegű, ezáltal szerződésszerű volt-e. Előadta, hogy a részleges érvénytelenségi kereset esetében az eljáró bíróságnak a szerződés egésze kapcsán hivatalból kell eljárnia a semmis részek felülvizsgálata kapcsán, ami a perbeli esetben nem történt meg, arra utalás sincs az indokolásban. Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés alapos. A felperes másodlagos fellebbezési kérelmére tekintettel a másodfokú bíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az elsőfokú eljárásban történt-e az ítélet hatályon kívül helyezésére okot adó eljárási szabálysértés. Megállapította a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt nem sértett, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére indok nem volt. A per tárgyára figyelemmel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a peres felek által 2006. március 27. napján megkötött személyi kölcsönszerződés 13. pont első bekezdésében az I. rendű alperes által alkalmazott kikötéssel kellett kiegészíteni. E feltétel szerint, amennyiben a deviza árfolyam nagy mértékű változása miatt a biztosítékul nyújtott ingatlan forintban meghatározott és forintban nyilvántartott fedezeti értéke már nem nyújt a bank számára megfelelő fedezetet, azaz a fennálló kölcsöntartozás forintra - deviza eladási árfolyamon - átszámított értéke meghaladja a fedezeti érték 73%-át adott napon, akkor az adós(
- ok)köteles(
- ek)harminc naptári napon belül a bank számára kielégítő pótfedezetet biztosítani/vagy olyan mértékű előtörlesztést végrehajtani, aminek eredményeként a kölcsön/fedezet arány 73% alá csökken. Az előtörlesztés minimális összege kettő havi devizában meghatározott törlesztőrészlet. Az így kiegészített tényállásra is figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemi jogi következtetéseivel nem értett egyet. A felperes nem az árfolyamkockázat adós általi viselésére vonatkozó szerződéses rendelkezés érvényességét, hanem kizárólag a kölcsönszerződés 13. pont első bekezdésében foglalt, a fedezettségre vonatkozó feltételt tette a per kereteit meghatározó kereseti kérelme tárgyává. Egyéb feltétel, illetve a szerződés egésze érvénytelenségének megállapítását nem kérte, erre az I. rendű alperes 19.P.20.158/2016/8. számú érdemi ellenkérelmének előadását követő harminc nap elteltével a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: 1952. évi Pp.) 146/A.§
(1)bekezdésében írt keresetváltoztatási korlát miatt főszabály szerint nem is lett volna lehetősége. Mivel a fedezetnyújtási, illetve az előtörlesztési kötelezettség a per tárgyává tett rendelkezés szerint az árfolyamváltozáshoz kapcsolódott, az árfolyamkockázatnak a biztosítékadási kötelezettségre való kihatása volt vizsgálható. A fellebbezésben foglaltakkal ellentétben az elsőfokú bíróság éppen akkor követett volna el az
- évi Pp. 215.§-ába ütköző eljárási szabálysértést, ha a főszolgáltatást nem érintő szerződési feltétel részleges érvénytelenségének megállapítása iránti perben a főszolgáltatást meghatározó szerződési feltétel érvényességét vonta volna vizsgálat alá. Az Európai Unió Bíróságának gyakorlata szerint a fogyasztó és az eladó (vagy szolgáltató) közötti egyenlőtlen helyzetet a szerződő feleken kívüli, pozitív beavatkozás egyenlítheti ki, azaz a nemzeti bíróság - amennyiben rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges jogi és ténybeli elemek hivatalból köteles vizsgálni az irányelv hatálya alá tartozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, ezzel ellensúlyozván a fogyasztó és a kereskedő közötti egyenlőtlen helyzetet. Következésképpen az uniós jog által az érintett területen a nemzeti bíróságokra ruházott feladat nem korlátozódik annak puszta lehetőségére, hogy valamely szerződési feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegét megítélje, hanem magában foglalja e kérdés hivatalból történő vizsgálatának kötelezettségét is, amennyiben a rendelkezésükre állnak az e tekintetben szükséges jogi és ténybeli elemek [lásd többek között a Banco Español de Crédito C-618/
- számú ügyben hozott ítélet
- pontját, illetve a ... C-472/
- számú ügyben hozott ítélet
- pontját]. A tisztességtelenség hivatalbóli megítélésének feltétele viszont, hogy rendelkezésre álljanak az ehhez szükséges jogi és ténybeli elemek, amely akkor teljesül, ha azokat a felek (elsősorban a felperes) a bíróság rendelkezésére bocsátják. Emellett a jelen esetben annak is jelentősége van, hogy az árfolyamkockázat viselésével kapcsolatos szerződési feltétel érvénytelenségére alapított perben a DH2 törvény 37.§
(1)bekezdésében a kereset kötelező tartalmi elemeként előírt elszámolás nem mellőzhető. A felperes törekvése arra irányult, hogy keresete elszámolás előterjesztésének hiányában is érdemben tárgyalható legyen: ez a cél azonban nem érhető el a DH2 törvény előírásainak megkerülésével. Utóbbi okból eleve kizárt, hogy a bíróság a DH törvények hatálya alá tartozó kölcsönszerződéssel összefüggésben előterjesztett olyan részleges érvénytelenségi kereset alapján, amely kizárólag megállapításra irányul (melyre vonatkozó lehetőséget a feltételhez kapcsolódó vagyonmozgás hiánya alapozza meg), olyan feltétel érvénytelenségét vizsgálja, melyhez elszámolás - fogalmilag - kapcsolódhat, és így annak előterjesztése kötelező. Sajátos helyzetet eredményezett a perben, hogy a felperes korábbi jogi érvei helyett fellebbezésében nagyobb részben eltérő jogi alapon kérte az érvénytelenség megállapítását. Ezek a fellebbezésben kifejtett indokok teljesen alaptalanok voltak, mivel a per tárgyává tett, a fedezet kiegészítésére vonatkozó feltétel nem jogosít értelmezésre, nem jogosít a teljesítés szerződésszerűségének megállapítására, a bizonyítást semmilyen vonatkozásban nem érinti, így az R. 1.§
(1)bekezdés a),
- b)és
- j)pontjainak alkalmazása fel sem merülhet. Miután azonban az elsőfokú eljárás alapján rendelkezésre álltak a per tárgyává tett feltétel tisztességtelenségének vizsgálatához szükséges jogi és ténybeli elemek, a másodfokú bíróság a kereset megalapozottságáról érdemben állást foglalt. Az érdemi döntés fentiekben kifejtett kereteire is figyelemmel mellőzi a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából azt a per tárgyához nem kapcsolódó megállapítást, hogy a szerződés egészét érintő kockázatfeltáró nyilatkozat a törvényi követelményeknek megfelelt. Ezt ugyanis a jelen perben érdemben nem lehetett vizsgálni. A per tárgyává tett feltételt elemezve, a másodfokú bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróságnak az 1959. évi Ptk. 209.§
(5)bekezdésének alkalmazhatóságára vonatkozó jogi következtetését. A kölcsönszerződés
- pont első bekezdése a jelzálogfedezet csökkenésének esetét rendezi, amit egyebek mellett az
- évi Ptk.-nak az elsőfokú bíróság által helyesen felhívott 260.§
(2)és 261.§
(2)bekezdései szabályoznak. E rendelkezéseknek azonban közös jellemzőjük, hogy a zálogtárgy állagának romlása, értékének csökkenése esetére biztosítanak eszközt ahhoz, hogy a jogosult a követelésének fedezetét megőrizhesse. Az 1959. évi Ptk. 525. §
(1)bekezdés c) pontja is a biztosíték értékének (és nem a fedezeti aránynak) a csökkenése esetére ad lehetőséget a kölcsönszerződés felmondására. A perbeli szerződési kikötés azonban az adós forintban kifejezett kölcsöntartozásának jelentős növekedését határozza meg a fedezet kiegészítésének kötelezettségével járó, (és egyebekben e kötelezettség teljesítésének hiányában a szerződés felmondására alapot adó) körülményként. Mivel a feltétel nem a biztosíték értékének csökkenésére, hanem a tartozás növekedésének esetére vonatkozik, meghatározása ezért nem a jogszabály tartamának megfelelően történt. Ennek folytán az 1959. évi Ptk. 209.§
(6)bekezdése - a szerződéskötéskor hatályos törvényszöveg alapján a 209.§
(5)bekezdése - szerinti, a tisztességesség melletti megdönthetetlen vélelem nem érvényesül. Az 1959. évi Ptk. 209.§
(1)és
(2)bekezdése szerint érdemben kell vizsgálni, hogy szerződési feltétel a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével, egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójának előnyére szolgálóan kihat-e a felek szerződésből eredő jogainak és kötelezettségeinek egyensúlyára. A perbeli deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés a fogyasztóra nézve azt a jelentős kockázatot hordozza magában, hogy a forint/svájci frank árfolyamának a forint hátrányára történő eltolódása esetén a fogyasztó tartozása növekszik, mert a szerződés értelmében az árfolyamváltozás kockázatát kizárólag ő viseli. Ennek szükségszerű következménye, hogy ebben az esetben a fedezet értékének aránya a fogyasztóra terhesebben változik. A deviza árfolyamának a fogyasztóra kedvezőtlen változása esetén a fogyasztónak nem csak a fizetési terhei növekednek, hanem további anyagi terhet jelent számára a szerződés szerint ilyen esetben a fedezet kiegészítése. Az árfolyam-változásra visszavezethető tartozásnövekedés miatt a fedezet kiegészítése a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyensúlyát jelentős mértékben megbontja, és az egyébként fizetési kötelezettségeinek változatlanul eleget tevő fogyasztó számára további terhet jelenthet. Mindezek mellett a szerződés azonnali hatályú felmondásával jár, hogyha ezt a megnövekedett anyagi kötelezettségvállalást a fogyasztó teljesíteni nem tudja. A vizsgált szerződési feltétel ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint egyetértve e körben a ... Ítélőtábla Pf.II.21.158/2016/5.számú határozatban kifejtett indokokkal tisztességtelen. A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az 1952. évi Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a szerződés
- pont első bekezdésének keresettel támadott kikötése tisztességtelenségét megállapította. A felperes keresete kifejezetten csak az első tagmondatot érintette, de mivel a teljes bekezdés képez egy gondolati egységet, az első tagmondat elhagyásával a fennmaradó rész értelmetlenné vált volna, a másodfokú bíróság a szerződési feltétel egésze kapcsán állapította meg az érvénytelenséget. A másodfokú bíróság a II. rendű alperest tűrésre külön nem kötelezte, miután ez a kötelezettség az érvénytelenséget megállapító rendelkezés immanens tartalma, kifejezett megismétlése szükségtelen. A felperes kérte a per tárgyalásának felfüggesztését az
- évi Pp. 152.§
(2)bekezdésére tekintettel az Európai Unió Bírósága előtt C-34/18 szám alatt megindított előzetes döntéshozatali eljárás érdemi elbírálásáig. A másodfokú bíróság e kérelem teljesítését nem találta indokoltnak. Az előzetes döntéshozatali eljárás és a jelen eljárás összefüggése csak akkor állapítható meg, ha az előzetes döntéshozatali eljárásban vizsgált kérdés a kereset tárgya volt, és a fellebbezés folytán tárgya a másodfokú eljárásnak is. Ezért a másodfokú bíróság azt tekintette át, hogy a keresetben és a fellebbezésben előadottak összefüggenek-e az Európai Unió Bírósága előtt előzetes döntéshozatal tárgyában folyamatban lévő üggyel, és annak alapján az ügy érdemi elbírálásának előkérdése-e az előzetes döntéshozatali eljárásban hozható határozat. Az előzetes döntéshozatali kérelem kérdéseiből következően az Európai Unió Bíróságának döntése kizárólag azokban az ügyekben bírhat relevanciával, melyben a bizonyítási kötelezettséget a fogyasztónak minősülő adósra átfordító célú vagy ilyen hatású szerződéses rendelkezés merül fel; melyben az adós alappal feltételezi, hogy a szerződést a hitelező által követelt módon és mértékben teljesítenie kell abban az esetben is, ha meggyőződése szerint a kért szolgáltatással részben vagy egészben nem tartozik; amelynek olyan feltétel a tárgya, amely nyelvtanilag ugyan világos, de joghatása csak a nemzeti jogszabályok értelmezésével állapítható meg; illetve mely feltétel a fogyasztóval szerződő felet jogosítja fel egyoldalúan a fogyasztó teljesítése szerződésszerűségének megítélésére. A fenti körülmények jelentik ugyanis azt a kiindulási alapot, melyek fennállására figyelemmel az indítványozó által feltett értelmezési kérdések tisztázásra várnak. A jelen perben azonban az előzetes döntéshozatali eljárást megalapozó, a kérdések ténybeli alapjaként szolgáló körülmények nem álltak fenn, az előzetes döntéshozatali eljárásban feltett kérdések mikénti megválaszolása a jelen perre kihatással nem bírhat, így a Pp. 152.§
(2)bekezdése alapján történő felfüggesztésnek sem volt helye. A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az 1952. évi Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján megváltoztatta, és a per tárgyává tett szerződési feltétel érvénytelenségét megállapította. Miután a felperes pernyertes lett, elsőfokú perköltségben való marasztalását az 1952. évi Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján mellőzni kellett, ehelyett az I. rendű alperest kötelezte a másodfokú bíróság 93.150 forint együttes első- és másodfokú perköltség megfizetésére, melynek összege a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§
(3)és
(5)bekezdése, 4/A.§-a alapján megállapított 57.150 forint ügyvédi munkadíjból, és a felperes által lerótt 36.000 forint kereseti illetékből áll. A le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján az I. rendű alperes köteles az államnak megfizetni. Pécs,
- november
- Dr. Kutasi Tünde s.k. a tanács elnöke, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. előadó bíró, Dr. Vogyicska Petra s.k. bíró