Kfv.35253/2007/5 – Kúria

Kfv.I.35.253/2007/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága a dr. Lukács Imre ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Farkas Sándor jogtanácsos által képviselt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatala Hatósági Főosztály alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Veszprém Megyei Bíróságon 6.K.21.094/

1. számon indított és ugyanezen bíróság
2. március 12-én kelt 6.K.21.094/2006/
3. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes részéről
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Veszprém Megyei Bíróság 6.K.21.094/2006/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 200.000 (kettőszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg államnak - külön felhívásra 1.848.800 (egymillió-nyolcszáznegyvennyolcezernyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperesnél, aki egyéni vállalkozó és fakereskedéssel foglalkozik, az adóhatóság
6. egész évére, valamint
7. április 1- május
8. közötti időszakra általános forgalmi adónemben vizsgálatot végzett. Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes az értékesítésre kerülő fatermékek meghatározó hányadát ebben az időszakban a H. Bttől, és B. Bt-től szerezte be. Az adóhatóság e két cégnél kapcsolódó vizsgálatot végzett, amelynek alapján megállapította, hogy e két cég által kibocsátott számlák hiteltelenek, mivel kizárólag a számlák kibocsátásával foglalkoztak. Az általuk értékesített faanyag eredete nem tisztázott. A számlakibocsátó cégek ugyanis nem rendelkeztek olyan eszközökkel, raktárral, szállítási lehetőséggel, alkalmazottakkal, amely igazolta volna az általuk folytatott fakereskedelmet. Képviselőjük személyesen úgy nyilatkozott, hogy ők is máshonnan szerezték be a faanyagot, az általuk megjelölt cég a B. és Társa Kft. viszont nem volt velük kapcsolatban. A B. és Társa Kft. által kibocsátott számlák adószáma nem felelt meg a valóságnak, azt valójában a B. Bt. adószámán bocsátották ki. A felperes saját előadása szerint is telefonon tartotta a kapcsolatot a fát értékesítő cégekkel. A helyszínen megtekintette a felkínált faanyagot, amelyet azután saját maga szállított el. Az első fokú adóhatóság a két vizsgált társaság által kibocsátott számlákat az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására nem találta megfelelőnek. Így a vizsgálat eredményeként meghozott első fokú határozatával a felperest 30.841.000 Ft általános forgalmi adókülönbözet megfizetésére kötelezte, továbbá 14.573.000 Ft bírságot és 4.626.000 Ft késedelmi pótlékot, valamint 200.000 Ft mulasztási bírságot is megállapított a terhére. A fellebbezés folytán eljáró alperes
9. június 28-án kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. Az alperes határozatával hangsúlyozta, hogy az adóhatóság az adózás rendjéről szóló
10. évi XCII. törvény. (Art.)
11. § /7/ bekezdése alapján az értékesítési láncolat minden egyes láncszemét vizsgálta. Nem volt megállapítható egyértelműen az értékesített áruk eredete. A számlakibocsátó H. Bt. és B. Bt. érdemleges gazdasági tevékenységet nem végzett, csak továbbszámlázással foglalkozott. Az alperes azt is megállapította, hogy a felperes kellő körültekintést nem tanúsított a számlák befogadásánál. A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Hangsúlyozta, hogy a vizsgált számlákon szereplő faáru mennyiséget a valóságban is beszerezte és értékesítette. Mind a számla kiállítása, mind az áru kifizetése megtörtént. A számlakibocsátó képviselője H. M. R. is elismerte a számla kiállítását. A felperes álláspontja szerint nem volt kötelessége annak tisztázása, hogy az eladó honnan szerezte be az árut. A felperes hangsúlyozta, hogy jóhiszeműen járt el az adott ügyleteknél, a partnerei adóalanyiságát az üzletkötéskor ellenőrizte. Az alperes kérte a kereset határozatában foglaltakat. elutasítását, fenntartotta a Az első fokú bíróság meghallgatta személyesen a felperest, valamint tanúként idézte a felperes kérelmére H. M. R. és K. E. a B. Bt. beltagját. H. M. az idézésre nem jelent meg, K. E. a bíróság meghallgatta. Ezt követően a Veszprém Megyei Bíróság 6.K.21.094/2006/
12. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az első fokú bíróság ítéletében értékelte az egyes bizonyítékokat, az okiratok tartalmát, az általa meghallgatott tanú vallomását és mindezek alapján megállapította, hogy az adóhatóság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes által befogadott számlák a számviteli előírásoknak nem feleltek meg, nem hitelesek, így általános forgalmi adólevonási jog ezekre nem alapítható. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes hangsúlyozta, bizonyította a gazdasági események valóságban is végbementek, ezért alaptalanul állította az adóhatóság és az első fokú bíróság, hogy a kiállított számlák fiktívek. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályban tartását. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az első fokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és helytálló volt az abból levont jogkövetkeztetése is. A Legfelsőbb Bíróság is kiemeli, mely szerint az általános forgalmi adóról szóló
13. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.)
14. § /1/ bekezdés a) pontja,
15. § /1/ bekezdés a) pontja, valamint a számvitelről szóló
16. évi C. törvény (Sztv.)
17. § /1/ bekezdése alapján csak alakilag és tartalmilag hiteles számla alapján van lehetőség általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására. Az adóhatóság és az első fokú bíróság által megállapított tényállás szerint a perbeli esetben a felperes olyan számlákra alapította az általános forgalmi adólevonási jogot, mely számlák tartalmilag nem minősültek hitelesnek. A rendelkezésre álló adatok alapján ugyanis nem volt megállapítható, hogy a felperes által beszerzett és továbbértékesített faárunak ki volt a tényleges szállítója, a számlakiállítók érdemleges gazdasági tevékenysége ugyanis nem nyert bizonyítást. Az első fokú bíróság a rendelkezésre álló adatokat és bizonyítékokat megfelelően mérlegelte, a felülvizsgálati eljárás során a Pp.
18. § /1/ bekezdés alapján a további bizonyításra, illetőleg e bizonyítékok felülmérlegelésére nincsen lehetőség, kivételt képeznek azok az esetek, amikor az ítélet indokolása iratellenes, kirívóan okszerűtlen és logikai ellentmondásokat, megállapításokat tartalmazó következtetéseket von le. Ilyet a Legfelsőbb Bíróság a perbeli esetben nem észlelt. Így megállapította, hogy a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelelt. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
19. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes felperest a Pp.
20. § /1/ bekezdés alapján kötelezte felülvizsgálati perköltség fizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes az illetékekről szóló
21. évi XCIII. törvény
22. § /1/ bekezdése valamint a 6/
23. (VI.26.) IM rendelet
24. § /2/ bekezdése alapján köteles megfizetni. Budapest,
25. június
26. Dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, Dr. Danziger Éva sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró