Fkf.494/2018/10 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(8)bekezdés I. fordulat. III. r. vádlott tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja. A nyilvános ülésen 50 000 (ötvenezer) forint bűnügyi költség merült fel, melyből 25 000 (huszonötezer) forint I. r. vádlottat terheli. Indokolás A Miskolci Törvényszék a 2018. június 29. napján kelt .../57. számú ítéletével bűnösnek mondta ki I. r. vádlottat társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés I. fordulat], ezért őt 5 év 6 hónapi börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre, valamint 6 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről, az e vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a korábbi két végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés büntetése végrehajtásának az elrendeléséről. III. r. vádlottat a törvényszék bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés I. fordulat], kifosztás bűntettében [Btk. 366. §

(1)bekezdés b) pont] és lopás vétségében [Btk. 370. §

(1),

(2)bekezdés

1. b)pont
2. be)alpont], ezért őt halmazati büntetésül 4 év fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. E vádlott vonatkozásában is rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről, az általa fogvatartásban töltött idő beszámításáról, valamint vele szemben 30 911 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Ítéletében határozott a törvényszék a lefoglalt bűnjelekről, valamint az eljárásban felmerült bűnügyi költségről is. A törvényszék ítélete ellen I. r. vádlott felmentésért, a védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, míg III. r. vádlott és a védője enyhítésért fellebbeztek. Az ügyész a törvényszék ítéletét valamennyi vádlott tekintetében tudomásul vette. A fellebbviteli főügyészség az átiratában indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét I. r. vádlottra nézve hagyja helyben, míg III. r. vádlott vonatkozásában helyezze hatályon kívül és utasítsa új eljárás lefolytatására az elsőfokú bíróságot, az indokolási kötelezettség elmulasztása miatt. Az ítélőtábla elsődlegesen azt rögzíti, hogy a törvényszék a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény szabályainak az alkalmazásával folytatta le a büntető eljárást és hozott ítéletet 2018. június 29. napján. Ezt követően, 2018. július 1-jén lépett hatályba az új, a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.), melynek 868. §

(1)bekezdése kimondja, hogy „E törvény rendelkezéseit -…- a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell". Erre figyelemmel az ítélőtábla a törvényszék ítéletének a felülbírálatát a Be. szabályai szerint végezte el, kiemelve ezen törvény 870. §

(1)bekezdésében foglaltakat, mely szerint „Az e törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően, a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha azt e törvény másként szabályozza". A törvényszék ítélete fk. Horváth Attila II. r. vádlott tekintetében első fokon jogerőre emelkedett, ezért az ő vonatkozásában annak felülbírálatát az ítélőtábla a Be. 590. §-ának

(9)bekezdése értelmében mellőzte. A bejelentett fellebbezések elbírálására az ítélőtábla a Be.

1. §-ában írt nyilvános ülést tűzött, amelyen a jelen lévő ügyész az írásbeli indítványában foglaltakat, míg I. r. vádlott és III. r. vádlottak védői a fellebbezéseiket egyaránt fenntartották, III. r. vádlott nyilatkozatot tenni nem kívánt. Az ítélőtábla a törvényszék fellebbezésekkel sérelmezett ítéletét a Be.
2. §

(1), illetve

(2)bekezdései alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség I. r. vádlottal és III. r. vádlottal szemben társtettesként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete, ezzel halmazatban III. r. vádlottal szemben kifosztás bűntette és lopás vétsége miatt emelt vádat. A törvényszék ítélete azonban kizárólag az életveszélyt okozó testi sértés vonatkozásában adta indokát annak, hogy a tényállását mely bizonyítékokra alapította, a másik két - III. r. vádlottat érintő bűncselekménnyel kapcsolatosan ezzel teljes mértékben adós maradt. Ezen eljárási szabálysértés a másodfokú eljárásban nem orvosolható, s mivel az mind a bűnösség megállapítására, mind a bűncselekmények minősítésére, s nem utolsó sorban a büntetés kiszabására is lényeges hatással volt, a törvényszék ítéletét III. r. vádlottra nézve a Be. 609. §

(1)bekezdése alapján - figyelemmel ugyanezen törvényhely

(2)bekezdés d) pontjára - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. A megismételt eljárásban ismételten szükséges kihallgatni vádlottként III. r. vádlottat, az alapeljárásban már kihallgatott, s a kifosztás és lopás vonatkozásában releváns vallomásokat tevő tanúkat, eléjük kell tárni a korábbi nyilatkozataikat, majd a bizonyítékok egyenként és összességükben történő értékeléséről számot adva kerül a törvényszék abba a helyzetbe, hogy a törvénynek megfelelő határozatot hozzon. A törvényszék egyebekben a perrendi szabályok betartásával folytatta le az eljárást, melynek keretében beszerezte az ügy eldöntése szempontjából releváns bizonyítékokat, s ezzel teljeskörűen eleget tett az ügyfelderítési kötelezettségének. A törvényszék által rögzített tényállás is túlnyomó részt megalapozott, azt azonban a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontja alkalmazásával - az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján - kiegészíteni, illetve helyesbíteni szükséges a következőkkel: - A Szerencsi Járásbíróság ..../

1. számú ítélete arra kötelezte I. r. vádlottat, hogy agressziókezelési tréningen vegyen részt. - sértett vérének etilalkohol koncentrációja 0,65 g/l volt a bűncselekmény elszenvedésekor (nyomozati iratok
2. oldal). - Az ítélőtábla a törvényszék ítéletének
3. oldal utolsó két bekezdéséből mellőzi a „valószínűsíthető", a „feltételezett", az „alkalmas lehetett", a „sérülések alapján feltételezhető mértékű" szavakat. Az így kiegészített, illetve helyesbített tényállás már mindenben megalapozott, mentes a Be.
4. §ában felsorolt hiányosságoktól, ezért az ítélőtábla a törvényszék ítéletét ezen helyesbített, illetve kiegészített tényállás alapján bírálta felül a Be.
5. §

(3)bekezdése alapján. Ahogy az ítélőtábla már utalt rá, a törvényszék az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete körében részletes, meggyőző és a logika szabályainak is megfelelő indokát adta annak, hogy a vádlottak védekezését miért vetette el, s hogy a tényállását mely bizonyítékokra alapította. Ezen kiegészítést sem igénylő indokokat az ítélőtábla is osztja csupán azzal a pontosítással, hogy TANÚ 1 és TANÚ 2 neve helyesen .... I. r. vádlott és a védője által bejelentett, részben felmentést célzó fellebbezéseikben új tényt nem állítanak, illetve új bizonyítékra nem hivatkoznak, fellebbezéseik kizárólag a törvényszék mérlegelési tevékenységét támadják, melyek megalapozott tényállás esetén eredményre nem vezethettek, ugyanis a törvényszék által mérlegelt bizonyítékoknak az ítélőtábla részéről történő eltérő értékelése törvényileg kizárt [Be. 591. §

(1)bekezdés]. Okszerűen vont következtetést a törvényszék I. r. vádlott bűnösségére. Az általa megvalósított bűncselekmény minősítésénél ellenben szükségtelenül hívta fel a Btk. 164. §

(3)bekezdését, melyet az ítélőtábla mellőzött. Többségében helyesen tárta fel a törvényszék a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket, azonban I. r. vádlott pszichés betegsége - mivel az a beszámítási képességét nem érinti enyhítőként figyelembe nem vehető. A büntetés kiszabása körében a törvényszék megfelelően értékelte I. r. vádlott személyi társadalomra veszélyességét, az általa megvalósított bűncselekmény tárgyi súlyát, a bűnösségének a fokát és a büntetés kiszabásánál irányadó egyéb körülményeket is akkor, amikor a Btk.

1. §-ában írt célokat 5 év 6 hónapi szabadságvesztés büntetés és 6 év közügyektől eltiltás mellékbüntetés összhatásával látta elérhetőnek, melyek enyhítésére az ítélőtábla alapot nem látott. A törvényszék egyéb rendelkezései törvényesek. Az ítélőtábla e körben annyi kiegészítést tesz, hogy mivel azt a törvényszék elmulasztotta, feltünteti a felfüggesztett szabadságvesztés büntetések végrehajtása elrendelésének a törvényhelyét - Btk.
2. § b) pont - is. Az eddig kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét I. r. vádlott vonatkozásában a rendelkező részben írtak szerint - a Be.
3. §

(1)bekezdése alkalmazásával megváltoztatta, míg egyéb helyes rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A Be. XVII. része a másodfokú- és a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése elleni fellebbezésről és annak elbírálásáról tartalmaz szabályokat. Mivel azonban az ítélőtábla a jelen ügyben ítélettel határozott, ezért - álláspontja szerint - a hatályon kívül helyezés ellen nem nyílik meg a fellebbezés lehetősége, melyre figyelemmel azt állapította meg, hogy a III. r. vádlottal szembeni hatályon kívül helyező rendelkezés véglegessé vált. Debrecen,

1. december
2. Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Szabó József sk. előadó bíró, Dr. Diószegi Attila sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék .../
3. számú ítélete I. r. vádlott vonatkozásában a másodfokú ítéletben foglalt változtatással jogerős, III. r. vádlott tekintetében pedig véglegessé vált. Debrecen,
4. december
5. Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: -kiadó-