Bhar.174/2018/6 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés d/ pont] és ezért 7 hónap börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette, a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette, a bejelentett polgári jogi igényeket elutasította, s az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költségből II. r. vádlottat 117 973 forint megfizetésére kötelezte. A járásbíróság ítélete ellen az ügyész súlyosításért, a szabadságvesztés büntetés tartamának lényeges felemelése, a végrehajtás felfüggesztésének mellőzése, mellékbüntetésként közügyektől eltiltás kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést, míg II. r. vádlott a védője felmentésért fellebbeztek. A Debreceni Törvényszék, mint másodfokú bíróság a járásbíróság ítéletét az ..../

1. számú,
2. január
3. napján megtartott tárgyalás alapján hozott és
4. január
5. napján kihirdetett ítéletével megváltoztatta, s II. r. vádlott vonatkozásában azt hatályon kívül helyezte, a vele szemben csődbűntett miatt indult büntetőeljárást elévülés okából megszüntette, a bűnügyi költség megfizetésére való kötelezését mellőzte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére az elévülés okából hozott eljárást megszüntető rendelkezés hatályon kívül helyezése, és a vádlott terhére büntetőjogi jogkövetkezmények alkalmazása, az
6. évi IV. törvény
7. §

(1)bekezdés d/ pontjában meghatározott csődbűntettben való bűnössége megállapítása, és vele szemben felfüggesztett börtönbüntetés kiszabása, valamint a terhére eső bűnügyi költség viselésére kötelezés céljából fellebbezett. II. r. vádlott és a védője az ítéletet tudomásul vették. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség az ügyészi másodfellebbezést módosítással tartotta fenn, az átiratában indítványozta, hogy a Debreceni Ítélőtábla II. r. vádlott tekintetében hozott megalapozatlan, és a büntető anyagi jogszabályok megsértésével született másodfokú ítéletét helyezze hatályon kívül, és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására, melyre adjon iránymutatást. Az ítélőtábla elsődlegesen azt rögzíti, hogy mind az első, mind a másodfokú bíróság az 1998. évi XIX. törvény alkalmazásával folytatta le az eljárást. A másodfokú bíróság ítéletének kihirdetését követően - 2018. július 1-én - azonban hatályba lépett az új büntetőeljárási törvény, a 2017. évi CX. törvény (a továbbiakban Be.) melynek 868. §

(1)bekezdése kimondja, hogy e törvény rendelkezéseit „… a hatályba lépésekor folyamatban lévő büntető eljárásokban is alkalmazni kell", továbbá kiemeli az ítélőtábla e törvény 870. §

(1)bekezdésében foglaltakat is, mely szerint: „Az e törvény hatályba lépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha ezt e törvény másként szabályozza.". Az ítélőtábla megállapította, hogy az ügyészi fellebbezés mind az 1998. évi XIX. törvény 386. §

(1)bekezdés c/ pontja, mind a Be. 615. §

(2)bekezdés b/ pontja értelmében joghatályos, az megnyitja a harmadfokú felülbírálat lehetőségét, melyekre figyelemmel annak elbírálására a Be. 620. §

(1)bekezdése értelmében nyilvános ülést tűzött. A nyilvános ülésen jelenlévő ügyész az átiratában foglaltakat fenntartotta, melynek lényege szerint a másodfokú bíróság az elévülés kezdő időpontját helytelenül határozta meg

1. december
2. napjában, másrészt a II. r. vádlott terhére rótt bűncselekmény elkövetési időpontja
3. december
4. napjában való meghatározásának helytálló volta esetében is a II. r. vádlott terhére rótt cselekmények miatt az eljárás megindítása az elévülés határidejét legkorábban
5. augusztus
6. napján megszakította. II. r. vádlott, valamint a védője a másodfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérték. A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését és az elsőfokú- és másodfokú bírósági eljárást arra tekintet nélkül bírálta felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett [Be.
7. §

(1)bekezdés a/aa, illetve b/ pontok]. Ezen felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy mindkét fokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le a büntetőeljárást. A másodfokú bíróság helyesen észlelte, hogy „az elsőfokú bíróság iratanyagából, de az ítélet indokolásából sem tűnik ki, hogy az elsőfokú bíróság vizsgálta-e jelen ügyben az elévülés kérdését" (ítélet

1. oldal
2. bekezdés). E körben a másodfokú bíróság azt rögzítette, hogy II. r. vádlott
3. december
4. napján tanúsította azt az utolsó magatartást, mely hozzájárult a gazdálkodó szervezet neve vagyonvesztéséhez, és ezáltal a hitelezők részbeni kielégítése meghiúsításához, és ezen időponttól kezdődően az 5 éves elévülési időn belül nem került sor olyan eljárási cselekmény foganatosítására, amely az elévülést félbeszakította volna. A másodfokú bíróság ezen, jelen ügyben releváns megállapításainak kiegészítést sem igénylő részletes és törvényes indokát adta. Nem tévedett akkor, amikor a bűncselekmény befejezettségét a vagyonvesztést eredményező utolsó ügyletkötés időpontjában határozta meg, és akkor sem, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy
5. december
6. napjával bezárólag nem került sor olyan eljárási cselekmény foganatosítására, melynek ténybeli alapja, irányultsága a II. r. vádlottnak a gazdálkodó szervezet neve fizetésképtelensége bekövetkezésében, hitelezői kielégítésének meghiúsításában játszott szerepe tisztázására irányult volna, tehát a II. r. vádlott személyét érintve a később vád tárgyává tett cselekmény felderítését szolgálta volna. Ilyen érdemi eljárási cselekményre kizárólag a
7. december 1-jei időpontot követően került sor (másodfokú bíróság ítéletének
8. oldal
9. bekezdése). Az ítélőtábla nem osztja viszont a másodfokú bíróság azon álláspontját, mely szerint II. r. vádlott
10. március
11. napján történt tanúkihallgatása már elévülést félbeszakító eljárási cselekményként lenne értékelhető. Az elévülés félbeszakadását olyan eljárási cselekmény eredményezheti, amelyet az elkövető ellen, az általa elkövetett bűncselekmény miatt foganatosítanak. A tisztességes eljárás alkotmányos alapelvébe ütközne, ha a majdani gyanúsítottat tanúként hallgatják ki, majd a tőle így nyert „bizonyítékokat" felhasználnák ellene úgy is, mint a bűncselekményének elévülését félbeszakító hivatalos esemény. Az ügyben tehát az elévülést a szakértő kirendelése és II. r. vádlott gyanúsítottkénti kihallgatása szakíthatta csak meg. Mivel a másodfokú bíróság érdemi döntése helyes, és az az ellen bejelentett ügyészi fellebbezés alaptalan, az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét a Be.
12. §-a alapján helybenhagyta. Debrecen,
13. szeptember
14. Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Szabó József sk. előadó bíró, Dr. Diószegi Attila sk. bíró Záradék: A Debreceni Törvényszék ..../
15. számú ítélete az ítélőtábla végzésével II. r. vádlott vonatkozásában is jogerőre emelkedett. Debrecen,
16. szeptember
17. . Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: -kiadó-