Bfv.1187/2018/8 – Kúria

(1)bekezdés b) pont,

(2)bekezdés b) pont,

(3)bekezdés b) pont; és Btk. 404. §

(1)bekezdés b) pont,

(2)bekezdés b) pont], és 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk.

1. §). Ezért őt halmazati büntetésül 5 év 6 hónap szabadságvesztésre, 5 év közügyektől eltiltásra, és 5 év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztés büntetés 2/3 [2] [3] részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. Egyben elrendelte a Szegedi Városi Bíróság 8.B.2701/2010/
2. számú ítéletével kiszabott 2 év börtönbüntetés utólagos végrehajtását. A bank, a
3. számú kft. és a
4. számú kft. magánfelek polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította, és a terheltet kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Kétirányú fellebbezés alapján eljárva a Szegedi Törvényszék mint másodfokú bíróság a
5. április
6. napján jogerős 4.Bf.1159/2017/
7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta; a terhelt terhére rótt 2 rendbeli csődbűntett megnevezését és minősítését akként pontosította, hogy az helyesen 2 rendbeli csődbűncselekmény [Btk.
8. §

(2)bekezdés b) pont,

(1)bekezdés b) pont I. fordulat,

(3)bekezdés b) pont és Btk. 404. §

(2)bekezdés b) pont,

(1)bekezdés

1. b)pont I. fordulat]. A terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás tartamát egyezően 7-7 évre súlyosította. Helyesen a Szegedi Városi Bíróság 8.B.2701/2004/110. számú ítéletével kiszabott 2 év börtönbüntetés utólagos végrehajtását rendelte el, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított - és a másodfokú bíróság által pontosított - tényállás lényege a következő. A terhelt az 1. számú kft. ügyvezetője volt 2003. december 9. napjától a felszámolási eljárás elrendelése kezdő napjáig, 2011. február 9. napjáig. A cég tagjaként 2009. július 7. napjától került bejegyzésre a 2. számú külföldi cég, melynek fő tevékenysége saját tulajdonú ingatlan adásvétele volt. A terhelt egyben a 2006. november 3. napján bejegyzett 3. számú kft. ügyvezetői teendőit is ellátta 2008. október 13. napjától a felszámolási eljárás kezdő napjáig, 2011. december 29. napjáig. A 3. számú kft. tagja volt 2007. december 17. és 2009. december 21. napja közötti időben az 1. számú kft., majd ezt követően a 2. számú külföldi cég. E cég fő tevékenysége fa, építőanyag, szaniteráru nagykereskedelme volt. A terhelt a 2008. november 7. napján bejegyzett 4. számú kft. ügyvezetője volt 2010. január 20. napjától, e cég tevékenysége szintén saját tulajdonú ingatlan adásvétele volt. A terhelt a 2009. november 29. napján bejegyzett 5. számú kft. ügyvezetője volt 2010. január 27. napjától, a cég tagja 2009. december 29-től szintén a 2. számú külföldi cég, tevékenysége saját tulajdonú ingatlan adásvétele. A terhelt a 2011. május 17. napján bejegyzett 6. számú kft. ügyvezetői teendőit is ellátta, a bejegyzés napjától a cég tagja volt a 2. számú külföldi cég is, melynek tevékenysége fa, építőanyag, szaniteráru nagykereskedelem volt; a külföldi cég szintén a terhelt érdekeltségi körébe tartozott. A tényállás I. pontja szerint az 1. számú kft. jogi értelemben vett fizetésképtelensége 2010. január 1. napján következett be. Ezen időpontban a kft. közgazdasági értelemben is a tényleges és tartós fizetésképtelenség állapotában volt, mivel eladósodottságának foka 2009. december 31. napján 107,3 százalék volt, a társaság kötelezettségeinek értéke 7,3 százalékkal meghaladta vagyonának értékét. Az 1. számú kft.-t számos cég hívta fel írásban tartozásai megfizetésére, melynek a cég nem tudott eleget tenni. A terhelt, mint a kft. ügyvezetője, a társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetében 2009. december 17. napján 2 darab adásvételi szerződést kötött a szintén ügyvezetése alatt álló 3. számú kft.-vel mint vevővel. Ezen adásvételi szerződéseket mindkét cég nevében a terhelt írta alá, és e szerződések szerint az 1. számú kft. vagyonát képező tárgyakat értékesített a 3. számú kft. részére. A szerződő felek tényleges szerződési akarattal nem rendelkeztek, a 3. számú kft. nem is kívánta a vagyontárgyak ellenértékét megfizetni az 1. számú kft. részére. A terhelt szándéka arra irányult, hogy ezen színlelt szerződésekkel a vételár megfizetése nélkül - az ítéletben tételesen felsorolt - 42.758.119 forint összegű tárgyi eszközzel az 1. számú kft. vagyonát csökkentse, és ezzel a hitelezők kielégítését meghiúsította. A 3. számú kft. a felsorolt vagyontárgyak ellenértékét sem az adásvételi szerződésekben megjelölt időpontig, sem azt követően nem fizette meg. Az 1. számú kft.-vel szemben a 7. számú kft. 2010. szeptember 13. napján felszámolási eljárást kezdeményezett; a terhelt a bíróságtól 30 napos haladékot kért annak érdekében, hogy a hitelezőkkel tárgyalásokat folytathasson, melyet a bíróság engedélyezett. Ezen határidőt a terhelt arra használta fel, hogy a 2010. november 11. napján kelt tartozás átvállalás elnevezésű, valamint a 2011. január 13. napján kelt megállapodás elnevezésű, valótlan tartalmú szerződésekkel legalizálja a 3. számú kft. részére történt fiktív értékesítéseket, a társaság vagyonát tovább csökkentse, és ezzel a hitelező kielégítését meghiúsította. Az ítéletben részletezettek szerint a terhelt az 1. számú kft. vagyonát a színlelt szerződésekkel összesen 892.695.539 forint összegű tárgyi eszközzel csökkentette, ezzel az 1. számú kft. hitelezőinek kielégítését meghiúsította, melynek során felhasználta a valótlan tartalmú adásvételi szerződéseket, bizonylatokat, tartozás átvállalás és megállapodás elnevezésű okiratokat, melyeket a kft. könyvelési iratanyagában is elhelyezett. A Csongrád Megyei Bíróság a 2011. február 4. napján jogerős 11.Fpk.06-10-000765/13. számú végzésével megállapította az 1. számú kft. fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolási eljárás lefolytatását, a felszámolás kezdő időpontja 2011. február 9. napja volt. A terhelt a kijelölt felszámolóval felvette a kapcsolatot, vállalta, hogy elszámol a felszámolóbiztos felé a kft. vagyonával, azonban ezen ígéretének nem tett eleget. A felszámoló az 1. számú kft. esetében 1.018.902.817 forint összegű hitelezői igényt vett nyilvántartásba. A tényállás II. pontja szerint a 3. számú kft. jogi értelemben vett fizetésképtelensége 2010. szeptember 19. napján következett be. 2010. december 30. napjával a kft. közgazdasági értelemben vett tényleges tartós fizetésképtelensége is bekövetkezett, mivel eladósodottságának foka 102,6 százalék volt, a társaság kötelezettségeinek értéke 35,2 százaléka meghaladta vagyonának értékét. A társaság kötelezettségei 2010. év végére már közel 400.000.000 forinttal haladták meg az eszközök könyv szerinti értékét. A 3. számú kft.-vel szemben 2011. május 2. napján az 1. számú egyéb érdekelt fél kezdeményezett felszámolási eljárást. A Csongrád Megyei Bíróság a 2011. szeptember 22. napján kelt és 2011. december 19. napján jogerőre emelkedett végzésével elrendelte a 3. számú kft. felszámolását. A 3. számú kft. fizetésképtelenségének bekövetkezte után, 2011. május 24. napján a terhelt a 3. számú kft. vagyonát képező összesen 4.887.000 forint értékű tárgyi eszközt értékesített a szintén ügyvezetése alatt álló 6. számú kft. részére. Ugyanakkor a 2011. május 27. napján kelt megállapodás elnevezésű, valótlan tartalmú szerződésben rögzítette azt is, hogy a 6. számú kft. részéről a vagyontárgyak ellenértékét megfizetettnek tekinti. Ezzel a terhelt a korábban az 1. számú kft.-től ellentételezés nélkül megszerzett vagyontárgyak mellett a 6. számú kft. vagyonába mentette át a 3. számú kft. 4.887.000 forint értékű vagyontárgyait is vételár megfizetése nélkül, ezáltal a 3. számú kft. hitelezőinek kielégítését szolgáló vagyonát színlelt szerződéssel csökkentette és a hitelezők kielégítését részben meghiúsította. A valótlan tartalmú adásvételi szerződéseket, bizonylatokat, tartozás átvállalás és megállapodás elnevezésű okiratokat a 3. számú kft. könyvelési iratanyagába elhelyezte, ezzel a fiktív okiratokat felhasználta. II. [4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt - a Be. 648. §
2. a)pontját, és a 649. §

(1)bekezdés

1. ba)alpontját megjelölve - a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése és az eljárás megismétlése érdekében. Indokai szerint az eljárt bíróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy a csődbűncselekmények esetében elkövetési értékként a szerződéseken szereplő értékeket vette figyelembe, nem pedig az ingó és ingatlan vagyon tényleges forgalmi értékét. Álláspontja szerint a Btk. értelmező rendelkezése és az ahhoz kapcsolódó magyarázatok is tartalmazzák az egyes bűncselekmények esetében a vagyoni hátrány, kár meghatározását, értékmegállapítás módját, az ettől eltérő megállapítás anyagi jogszabályt sért. Az elkövetési érték jelen esetben, vagyis a vagyoncsökkenés mértéke nem lehet más, mint a vagyontárgyak elkövetéskori forgalmi értéke. Hivatkozott arra is, hogy nincs jelentősége sem a könyv szerinti értéknek, sem más értéknek, az egyes társaságok felszámolási eljárása során sem vehetnek más értéket figyelembe a felszámolók sem, csak az egyes vagyontárgyak forgalmi értékét, melyek meghatározása szakértő feladata. Ily módon a terhelt által előidézett vagyoncsökkenés mértéke sem lehet más, mint a vagyontárgyak elkövetéskori forgalmi értékének összege, amely [5] [6] jóval kisebb, mint amilyen értékek az egyes szerződésekben szerepelnek. Mindez pedig azért bírt jelentőséggel, mert ez esetben a cselekmény minősítése is enyhébb, a vagyoncsökkenés mértéke bizonyosan 500.000.000 forint alatti lenne. Erre tekintettel a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. A Legfőbb Ügyészség BF.1207/2018/1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Az ügyészi álláspont szerint az irányadó tényállás a valótlan tartalmú szerződésekkel elidegenített vagyontárgyak értékét rögzíti, a tényállás e része támadhatatlan, a felülvizsgálat e tekintetben tehát törvényben kizárt. Utalt arra is, hogy a cselekmények minősítése a tényállással összhangban álló, és a másodfokú bíróság indokolása is helytálló, amikor kifejtette, hogy a terheltet a szerződések megkötésekor egyértelműen az a cél vezérelte, hogy a cég vagyona a szerződésekben meghatározott értékkel csökkenjen, így a minősítés alapjául csak a színlelt szerződésekben megjelölt érték szolgálhatott. Az ügyész szerint az indítványozó által hivatkozott forgalmi érték alapulvételével a halmazati szabályokra tekintettel a terhelttel szemben kiszabott 7 év szabadságvesztés büntetés továbbra is törvényes volna, és a terhelt előéleti adataira tekintettel még csak eltúlzottnak sem tekinthető. Mindezek alapján a megtámadott határozat hatályban fenntartását indítványozta. A terhelt védője a Legfőbb Ügyészség átiratában tett észrevételében jogi álláspontját változatlanul fenntartotta, és utalt arra, hogy a terhelt terhére megállapított cselekmények enyhébb minősülése esetén álláspontja szerint nem került volna sor 7 év szabadságvesztés büntetés kiszabására a terhelttel szemben. III. [7] [8] A terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány nem alapos. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. A Be. 648. § a)-
2. c)pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. [9] Kétségtelen, hogy a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor; a 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontja pedig lehetővé teszi a felülvizsgálatot, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. [10] Nem sértett azonban törvényt az eljárt bíróság, amikor a terhelt bűnösségét 2 rendbeli csődbűncselekményben [Btk. 404. §

(2)bekezdés b) pont,

(1)bekezdés b) pont I. fordulat,

(3)bekezdés b) pont és Btk. 404. §

(2)bekezdés b) pont,

(1)bekezdés b) pont I. fordulat] és 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk.

1. §) megállapította, és helyes az alkalmazandó büntetőtörvény megválasztása is. [11] A Btk.
2. §

(1)bekezdés b) pontja szerint, aki a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete esetén színlelt ügylet kötésével vagy kétes követelés elismerésével a gazdálkodó szervezet vagyonát ténylegesen vagy színleg csökkenti, és ezzel a hitelező vagy a hitelezők kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja, bűntett miatt büntetendő. [12] A

(2)bekezdés b) pont pedig kimondja, hogy az

(1)bekezdés szerint büntetendő, aki a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége esetén az

(1)bekezdésben meghatározott magatartások valamelyikével a hitelező vagy a hitelezők kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja. [13] A bűncselekmény súlyosabban büntetendő a

(3)bekezdés b) pontja alapján, ha a tényleges vagy színlelt vagyoncsökkenés mértéke különösen jelentős. [14] A Btk.

1. §-a alapján, aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot felhasznál, vétség miatt büntetendő. [15] Jelen ügyben az irányadó tényállásban rögzítettek szerint a terhelt a tényállás I. pontjában írt magatartásával az
2. számú kft. vagyonát a színlelt szerződésekkel összesen 892.695.539 forint összegű tárgyi eszközzel csökkentette, ezzel a kft. hitelezőinek kielégítését meghiúsította, és ennek során felhasználta az ítélet szerinti, valótlan tartalmú adásvételi szerződéseket, bizonylatokat, tartozás átvállalás és megállapodás elnevezésű okiratokat, melyeket a kft. könyvelési iratanyagában
3. december
4. és
5. február
6. napja közötti időben elhelyezett. A tényállás II. pontja szerint pedig a
7. számú kft. fizetésképtelenségének bekövetkezése után,
8. május
9. napján a terhelt a
10. számú kft. vagyonát képező, összesen 4.887.000 forint értékű tárgyi eszközt értékesített a
11. számú kft. részére. Ennek során
12. május
13. napján kelt megállapodás elnevezésű, valótlan tartalmú szerződésben rögzítette, hogy a
14. számú kft. részéről ezen vagyontárgyak ellenértékét megfizetettnek tekinti. Ezen szerződéssel a terhelt korábban az
15. számú kft.-től ellentételezés nélkül megszerzett vagyontárgyak mellett a
16. számú kft. vagyonába mentette át a
17. számú kft. 4.887.000 forint értékű vagyontárgyait vételár megfizetése nélkül, és ezzel a
18. számú kft. hitelezőinek kielégítését szolgáló vagyont színlelt szerződéssel csökkentette és a hitelezők kielégítését részben meghiúsította. [16] Nem alapos azon védői érvelés, mely szerint az eljárt bíróságnak a bűncselekmény minősítése szempontjából - a tényállás megállapítása során - az ingó vagyontárgyak és az ingatlanok tényleges forgalmi értékét kellett volna figyelembe venni. A Kúria - egyetértve a másodfokú bíróság jogi álláspontjával és a Legfőbb Ügyészség átiratában kifejtettekkel - rámutat arra, hogy a terheltet a színlelt szerződések, valótlan tartalmú adásvételi szerződések, tartozás átvállalás és megállapodás elnevezésű okiratok elkészítése, bizonylatok kiállítása során nyilvánvalóan az a cél vezérelte, hogy a cég vagyona a szerződésekben meghatározott értékkel csökkenjen; másfelől a terhelt a korábban
19. számú kft.-től ellentételezés nélkül megszerzett vagyontárgyak mellett a
20. számú kft. vagyonába mentette át a
21. számú kft. vagyontárgyait is a vételár megfizetése nélkül, mely magatartása szintén a társaságok hitelezőinek kielégítését szolgáló vagyon csökkentésére irányult. [17] A Be.
22. §

(1)bekezdése alapján a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének felülvizsgálati eljárásban nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A jogkövetkeztetések, így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. [18] A felülvizsgálati eljárás alapját képező ítéleti tényállás jelen ügyben a minősítés alapjául szolgáló vagyoncsökkenés mértékét rögzíti. Ehhez képest ezen érték vitatása, a színlelt szerződésekben megjelölt érték helyett az ingó és ingatlan vagyontárgyak forgalmi értékének alapulvétele a bíróság ítéleti ténymegállapítást megállapító, mérlegelő tevékenységét támadja; s bár jogkérdést vet fel, valójában az irányadó tényállástól eltérő tények megállapítását célozza. Ez azonban a felülvizsgálati eljárásban kizárt. [19] Amint azt a Kúria korábban már kifejtette, a vagyon elleni, pénzügyi bűncselekmények elbírálása esetén az elkövetési érték, a kár, a vagyoni hátrány stb. összege a történeti tényállás része, így annak támadása a felülvizsgálati eljárásban akkor is a törvénynél fogva kizárt, ha ez minősítésváltozást eredményezne (BH 2018.302. számú eseti döntés). [20] A Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontja esetén a büntetés (illetve intézkedés) törvényessége esetében a felülvizsgálat oka a Btk. - adott büntetés kiszabása (intézkedés alkalmazása) anyagi jogi alapjára, valamint a nemére, mértékére vonatkozó - mérlegelést nem tűrő rendelkezésének megszegése. [21] Konkrét ügyben a büntetés (intézkedés) anyagi jogi alapja - részint a helyes minősítést meghatározó, - részint az adott büntetés kiszabására (intézkedés alkalmazására), valamint nemére, mértékére vonatkozó anyagi jogi rendelkezés. [22] A minősítés azonban nem önmagában oka a felülvizsgálatnak. Kizárólag minősítésre vonatkozó kifogás esetében felülvizsgálatnak szintén nincs helye. Felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a minősítés mellett egyben a kiszabott büntetés is sérelmezett. Ha pedig törvénysértő a minősítés, akkor vizsgálandó, hogy a helyes minősítés esetében mennyiben helytálló a kiszabott büntetés. [23] Nem sértett törvényt azonban az eljárt bíróság, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét 2 rendbeli csődbűncselekményben [Btk. 404. §

(2)bekezdés b) pont,

(1)bekezdés b) pont I. fordulat,

(3)bekezdés b) pont, és Btk. 404. §

(2)bekezdés b) pont,

(1)bekezdés b) pont I. fordulat] és 2 rendbeli, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk.

1. §) megállapította. A bíróság helyesen alkalmazta a terhelt esetében az elbírálás idején hatályos Btk. rendelkezéseit, és helytállóan hivatkozott arra, hogy a terhelt által megvalósított bűncselekmények 1-től 5 évig, 2-től 8 évig, valamint 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendők, így a büntetés kiszabása során a halmazati szabályokra is figyelemmel irányadó középmérték 7 év; erre tekintettel a terhelttel szemben alkalmazott 7 év szabadságvesztés büntetés nem tekinthető törvénysértőnek. [24] A Kúria a Be.
2. §

(2)bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. §

(6)bekezdése alapján köteles, nem észlelt. [25] Ekként a Kúria a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a megtámadott határozatot a Be. 660. §

(1)bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. §

(1)bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta. IV. [26] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 653. §

(1)bekezdése értelmében a Be. 458. §

(3)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. §

(1)bekezdés b) pontja zárja ki. [27] A Be. 652. §

(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §

(3)-

(5)bekezdésén alapul. A Be. 652. §

(7)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. Az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja [Be. 656. §

(4)bekezdés]. Budapest,

1. január
2. Dr. Székely Ákos s.k. a tanács elnöke, Molnár Ferencné dr. s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő BÉ