A határozat elvi tartalma: A családi kapcsolatra alapított tartózkodási kártya kiadása iránti kérelmet el kell utasítani, ha a házasságkötésre a tartózkodási jog megszerzése érdekében került sor. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.VI.37.016/2018/
- A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás előadó bíró, Dr. Vitál-Eigner Beáta bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: ... Ügyvédi Iroda Az alperes: Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal Az alperes képviselője: Dr. ... kamarai jogtanácsos A per tárgya: idegenrendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes A felülvizsgálati kérelem száma:
- Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- október 6-án kelt 30.K.31.795/2017/
- számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 30.K.31.795/2017/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000.- (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 70.000.- (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A vietnámi állampolgár felperes részére az elsőfokú hatóság keresőtevékenység folytatására tartózkodási engedélyt adott, mely [2] [3]
- június 1-jéig meghosszabbításra került. Az elsőfokú hatóság a tartózkodási engedélyt hamis adatközlés miatt határozatával visszavonta, a másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 19.K.31.816/2015/
- számú ítéletében a felperes keresetét elutasította. A Kúria a
- szeptember 27-én kelt Kfv.III.37.335/2016/
- számú ítéletében a felperes felülvizsgálati kérelmét elbírálva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A felperes
- február 13-án házasságot között ... magyar állampolgárral, majd
- szeptember 30-án házastársára hivatkozással tartózkodási kártya kiadása iránti kérelmet terjesztett elő. Az elsőfokú hatóság határozatában a felperes kérelmét elutasította és megállapította, hogy magyarországi tartózkodási joga megszűnt; továbbá kötelezte arra, hogy a határozat jogerőre emelkedésétől számított harmadik hónap utolsó napjáig hagyja el Magyarország területét. Az indokolás szerint a felperes nem rendelkezik elegendő forrással magyarországi tartózkodásához és nem igazolta, hogy jogosult az egészségbiztosítási szolgáltatások igénybevételére. A hatóság több alkalommal helyszíni ellenőrzést tartott a felperes lakcímén, melyek eredményeként megállapítható, hogy a felperes és felesége nem élnek közös háztartásban, köztük családi életközösség nem valósult meg, a házasságkötés kizárólag a tartózkodási jog megszerzése érdekében történt. A lakás nem tükrözte a mindennapi együttélés tényét, a házasfelek egymással nem tudnak kommunikálni, a felperes magyarul, míg házastársa vietnámiul nem beszél, közvetítő nyelvet nem tudnak használni. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
- április 11én kelt 106-Tk-5754/6/
- számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta annak megállapításával, hogy a felperes magyarországi tartózkodási joga megszűnt. Az alperes újabb helyszíni szemle foganatosítását nem tartotta indokoltnak, a beszerzett bizonyítékokat értékelve kifejtette, hogy a házasságot a felperes és házastársa csak a felperes tartózkodási jogának megszerzése érdekében kötötték. A másodfokú eljárás során megállapítást nyert, hogy a felperes elegendő anyagi forrással rendelkezik, ugyanakkor nem jogosult egészségbiztosítási szolgáltatások igénybevételére. A kereseti kérelem [4] Az alperesi határozat ellen a felperes terjesztett elő keresetet kérve annak bírósági felülvizsgálatát. Az elsőfokú ítélet [5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Az indokolásban felhívta a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és [6] tartózkodásáról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Szmtv.)
- §
(2)bekezdés b) pontját, 14. §
(2), 15. §
(1)bekezdéseit; a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §
(1),
(6)bekezdéseit, valamint a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)és 339. §
(1)bekezdéseit. Kiemelte, hogy az elsőfokú hatóság két alkalommal végzett helyszíni ellenőrzést a felperes lakásában, meghallgatta a felperest és házastársát, valamint iratokat szerzett be. A hatóságok tényállástisztázási kötelezettségüknek eleget tettek, újabb helyszíni ellenőrzés foganatosítására nem volt szükség. Az alperes a rendelkezésre álló bizonyítékokat helyesen értékelve állapította meg, hogy a felperes és felesége között nem áll fenn tényleges életközösség. A házas felek nem tudnak egymással kommunikálni és a helyszíni ellenőrzések adatai is alátámasztják az alperesi érvelést. Az egészségbiztosítási szolgáltatásokra való jogosultság körében a felperes érdemi nyilatkozatot nem terjesztett elő. Az általa csatolt társadalombiztosítási hatósági igazolvány nem releváns, mert a visszavont tartózkodási engedély miatt a felperes jogszerűen megszerzett jövedelemmel és ennek hiányában megfizetett járulékokkal nem rendelkezhetett. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [7] [8] [9] A felperes a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő annak hatályon kívül helyezése és a keresetnek való helyt adás iránt. Előadta, hogy a magyar nyelvet hétköznapi szinten megérti és sikeresen kommunikál a házastársával. Az Európai Unió Tanácsának 97/C382/01. számú állásfoglalásával ellentétes az alperesi határozat és az ítélet is, mert a házas feleknek csak az első találkozás körülményeiről kell egybehangzóan nyilatkozniuk, mely jelen esetben megtörtént. Az alperes okszerűtlenül jutott arra a következtetésre, hogy ő és házastársa a mindennapi élettel kapcsolatos tényekről, a családtagjaikról és a közös nyelv használatáról eltérően nyilatkoztak. Az alperes határozata sérti a Ket. 1. §
(2)bekezdését, mert az alperes hatáskörének gyakorlásával visszaélt. A bíróság jogszerűtlenül mellőzte az általa indítványozott bizonyítási eljárást. Hangsúlyozta, hogy az alperesnek szélesebb körű bizonyítást és tényállás-tisztázást kellett volna foganatosítania a család együttélés vonatkozásában. A hatóság egyetlen helyszíni ellenőrzés alapján jutott arra a következtetésre, hogy nem áll fenn az életközösségük. Elmaradt annak értékelése, hogy a helyszíni szemle során a lakásában a férfi használati tárgyak mellett női ruhák és tárgyak is fellelhetők voltak. A házastársát nem kellett a szomszédaiknak ismerniük, ez a ténymegállapítás nem támasztja alá a különélésüket. Az alperesi határozat sérti a Ket. 72. §
(1)bekezdését, mert nem tartalmazza teljes körűen a megállapított tényállás alapjául elfogadott bizonyítékokat. Az alperes megsértette a Ket. 50. §
(6)bekezdését, mert a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem értékelte sem egyenként, sem összességében. Az újabb helyszíni szemle tartására irányuló bizonyítási indítvány alperes általi elutasítása jogszerűtlenül történt. [10] A felperes vitatta azt az ítéleti és alperesi határozati megállapítást, hogy a családi kapcsolat létesítése a tartózkodási jog megszerzése érdekében történt, mert véleménye szerint a feltárt tények ennek ellentmondanak. Az ítélet sérti az Szmtv. 14. §
(2)bekezdését. [11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta. A Kúria döntése és jogi indokai [12] A felülvizsgálati kérelem alaptalan. [13] A Pp. 275. §
(1)és
(2)bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül. [14] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetést vont le. A jogerős ítéletben foglaltakkal a felülvizsgálati bíróság egyetért, a felülvizsgálati kérelmet elbírálva az alábbiakat fejti ki. [15] A Kúria elsődlegesen hangsúlyozza, az elsőfokú bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványait, így a bizonyítékokat a Pp. 206. §
(1)bekezdése alapján a maguk összességében értékelte és helyesen állapította meg, hogy a kereset nem alapos. Jogszabálysértést ebben a körben a rögzített tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg, ilyen jogsértés azonban nem tárható fel. [16] A jogerős ítélet a Pp. 213. §
(1)és 221. §
(1)bekezdéseiben foglaltakkal összhangban kiterjed valamennyi, a felperes által megjelölt jogszabálysértésre, a közigazgatási és munkaügyi bíróság indokolási kötelezettségének eleget tett. [17] A felülvizsgálati bíróság rögzíti, hogy a Ket. a közigazgatási hatósági eljárásokra irányadó szabályokat tartalmazza, a közigazgatási bíróság eljárására nem vonatkozik. Az elsőfokú bíróság ítélete ezért nem sértheti a Ket. felperes által megjelölt rendelkezéseit. [18] A Kúria osztja az elsőfokú bíróság érvelését, mely szerint az idegenrendészeti hatóság a tényállás-tisztázási kötelezettségének eleget tett, az elsőfokú hatóság két alkalommal végzett helyszíni ellenőrzést, további helyszíni ellenőrzés foganatosítása - a felperes okfejtésével szemben a tényállás aggálytalan megállapításához nem volt szükséges. [19] Az Szmtv. 6-15. §-ai a tartózkodás jogára vonatkozó szabályokat határozzák meg. Az Szmtv. 7. §
(2)bekezdése értelmében a magyar állampolgárnak az a családtagja is jogosult a száznyolcvan napon belül kilencven napot meghaladó tartózkodásra, aki vagy akire nézve a magyar állampolgár
- a)elegendő forrással rendelkezik ahhoz, hogy tartózkodása ne jelentsen indokolatlan terhet Magyarország szociális ellátórendszerére, és
- b)külön jogszabályban meghatározottak szerint biztosítási jogviszony keretében jogosult az egészségbiztosítási szolgáltatások igénybevételére, vagy azok fedezetéről a jogszabályok rendelkezései szerint maga gondoskodik. A 14. §
(2)bekezdése alapján a harmadik országbeli állampolgár családtag tartózkodási joga megszűnik akkor is, ha a családi kapcsolat létesítése a tartózkodási jog megszerzése érdekében történt. A 15. §
(1)bekezdése szerint az eljáró hatóság a
- §ban meghatározott esetekben a tartózkodási jog megszűnését megállapító határozatot hoz. A
- §
(3)bekezdése rögzíti, hogy a tartózkodási jog megszűnése esetén a harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtag köteles Magyarország területét elhagyni, kivéve, ha külön törvény alapján tartózkodásra jogosító engedélyt kap. [20] A Kúria hangsúlyozza, hogy az alperes és az elsőfokú bíróság az Szmtv. szabályozási rendszeréből fakadóan törvényesen vizsgálta, hogy a felperes azért kötött-e házasságot, hogy a tartózkodási jogot megszerezze. Az elsőfokú hatóság e vonatkozásban részletes bizonyítási eljárást folytatott le, amelynek keretében több helyszíni ellenőrzést végzett, meghallgatta a felperest és házastársát és további bizonyítási eszközöket is felhasznált. [21] A felülvizsgálati bíróság két ténynek tulajdonít meghatározó jelentőséget, egyrészt annak, hogy a felperes és házastársa nem tudnak egymással kommunikálni, mivel a felperes magyarul, míg a házastársa vietnámiul nem tud, közös közvetítő nyelvet pedig nem beszélnek. Másrészt a felperes a tartózkodási engedélyének visszavonását követően kötött házasságot és a Kúria a Kfv.III.37.335/2016/8. számú ítéletének meghozatala után nyújtotta be házastársára hivatkozással tartózkodási kártya kiadása iránti kérelmét. A fenti két körülmény - az elsőfokú hatóság által beszerezett egyéb bizonyítékokkal együtt - egyértelműen azt igazolják, hogy a felperes érdekházasságot kötött, házasságkötésének célja kizárólag a tartózkodási jogosultság megszerzéséhez szükséges feltétel igazolása volt. [22] Az elsőfokú bíróság arra is helytállóan következtetett, hogy korábbi eljárásban visszavont tartózkodási engedély miatt a felperes jogszerűen megszerzett jövedelemmel és ennek hiányában ez után fizetett járulékokkal nem rendelkezhetett. [23] A Kúria a Pp. 275. §
(3)bekezdését alkalmazva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mert az nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket. Záró rész [24] A felülvizsgálati kérelmet a Kúria a Pp. 274. §
(2)bekezdésére figyelemmel tárgyaláson bírálta el. [25] A pervesztes felperes köteles a Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint az alperes részére felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. [26] A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket szintén a felperesnek kell megfizetnie, ennek összegét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdése határozza meg. [27] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,
- december
- Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő