← Magyarország

Kfv.37045/2018/8 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Hamis adatközlés esetén az idegenrendészeti hatóság jogszerűen utasítja el a tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelmet. Amennyiben a kérelmező nem az üzleti tervben megjelölt tevékenységet folytatja, úgy a hamis adatközlés megvalósul. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.VI.37.045/2018/

  1. A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. VitálEigner Beáta előadó bíró, Dr. Sugár Tamás bíró A felperes: felperes neve(fél címe 2) A felperes képviselője: dr. ... ügyvéd Az alperes: alperes neve(fél címe 1) Az alperes képviselője: Dr. ... kamarai jogtanácsos A per tárgya: idegenrendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes A felülvizsgálati kérelem száma:
  2. szám alatt Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
  3. november
  4. napján kelt 3.K.34.481/2016/
  5. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.34.481/2016/
  6. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000.(harmincezer) felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 70.000.- (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] A kínai állampolgár felperes az elsőfokú hatóságnál
  7. június
  8. napjáig érvényes tartózkodási engedélyének keresőtevékenység folytatása céljából történő meghosszabbítása iránti kérelmet terjesztett elő. Kérelmében a tartózkodás céljaként egyéni vállalkozói tevékenység végzését, tevékenységi körként az egyéb, üzlethez nem kötött vendéglátást jelölte meg, a várható jövedelme összegét havi 230.000.- forintban határozta meg. Az elsőfokú hatóság határozatával a felperes kérelmét elutasította és a felperest az Európai Unió tagállamainak területéről Kína területére kiutasította. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes a tartózkodás célját nem tudta megfelelő módon igazolni, a tartózkodás céljával összefüggésben a hatósággal hamis adatot [3] közölt. A felperes megélhetésének biztosítása, valamint kiutazását biztosító anyagi fedezet megléte sem fogadható el igazoltnak. A hatóság álláspontja szerint ugyanakkor a felperes az egészségügyi ellátások teljes körére biztosítottnak minősül, illetve felperes magyarországi szálláshelye is megfelelően igazolt. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) a
  9. július
  10. napján kelt 106-T37267/3/
  11. számú határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. Az elsőfokú határozat indokolásának kizárólag a visszautazáshoz szükséges anyagi fedezettel kapcsolatos részét változtatta meg annyiban, hogy megállapította, miszerint a felperes a visszautazáshoz szükséges feltételekkel rendelkezik. A kereseti kérelem [4] A felperes eljárási és anyagi hivatkozással keresettel támadta az annak bírósági felülvizsgálatát. jogi jogszabálysértésekre alperes határozatát, kérve Az elsőfokú ítélet [5] [6] [7] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolásában hivatkozott a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló
  12. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) 13.§

(1)bekezdésére, 18.§
(1)bekezdés b) pontjára, valamint az e törvény végrehajtásáról szóló 114/2007. (V.24.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Vhr.) 59.§
(1)bekezdésére. Kiemelte, hogy a felperes a közigazgatási eljárás során nem tudta megfelelő módon igazolni azt, hogy akár önálló vállalkozói tevékenység, akár egyéb jogviszony alapján jogszerű, folyamatos kereső tevékenységet folytatna Magyarországon. A hatóság több alkalommal próbált a felperes által megjelölt vállalkozás székhelyén és a felperes szálláshelyén helyszíni ellenőrzést végezni, azonban ezen ellenőrzések eredménytelenek voltak, a felperessel más módon sem sikerült felvenni a kapcsolatot. A felperes a közigazgatási eljárás során mellékelte azon nyilatkozatát, amely szerint
  1. április 19-től
  2. április
  3. napjáig terjedő időszakban egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytatott, majd ezt követően akként nyilatkozott, hogy a megjelölt időszakban takarítási feladatokat látott el. Kifejtette, hogy a tartózkodási engedély olyan alapvető jogokkal és kötelezettségekkel járó jogintézmény, mely megköveteli, hogy a kérelmező mindenben és teljes körűen együttműködjön az eljáró hatóságokkal. Jelen ügyben a hatóság megtette a szükséges és az ilyen esetben elvárható intézkedéseket, ezen intézkedések azonban a felperesnek felróható okokból eredményre nem vezettek, ennek következményeit pedig a felperesnek kell viselnie. A felperes által csatolt dokumentumok alapján a jövedelemszerzés célja és módja nem volt egyértelműen megállapítható, az általa csatolt üzleti terv és a ténylegesen végzett tevékenység közötti ellentmondást a felperes nem tudta feloldani, ezáltal nem került bizonyításra az sem, hogy a felperes Magyarországon tartósan, jogszerűen pontosan mivel foglalkozik, miből származik és milyen összegű a tényleges jövedelme, ennek alapján pedig biztosított-e megélhetése. A felperes a rendelkezésre álló megtakarításait illetően sem csatolt olyan bizonyítékot, mely kétséget kizáróan alátámasztotta volna azon állítását, hogy megélhetéséhez szükséges anyagi források hosszútávon rendelkezésre állnának. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [8] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát, a kereseti kérelmének helyt adó döntést. Álláspontja szerint az ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló
  4. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.)
  5. §
(1)bekezdését és 339/A. §-át. [9] Hivatkozott arra, hogy
  1. szeptember
  2. napja óta jogszerűen, tartózkodási engedély birtokában tartózkodott Magyarországon, jövőbeni magyarországi tartózkodását egyéni vállalkozóként képzeli el. Az ennek feltételét képező, az egyéni vállalkozásról és az egyéni cégről szóló
  3. évi CXV. törvény
  4. §
(1)bekezdése szerinti szándéknyilatkozatot megtette. Ennek értelmében a tartózkodás célját hitelt érdemlően igazolta, az eljárás során csatolt KEKKH igazolás ugyanis közokiratnak minősül. [10] Sérelmezte, hogy a hatóság és a bíróság terhére értékelte a korábbi munkáltató bejelentési kötelezettségével kapcsolatos esetleges mulasztásokat, ellentmondásokat. E körben hivatkozott arra, hogy a Harmtv. 71. §
(5)bekezdése egyértelműen a foglalkoztatót szankcionálja a bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt. A felperesnek ezen mulasztásokról tudomása nem volt, ennek alapján hamis adatszolgáltatás jelen ügyben nem állapítható meg. [11] Hangsúlyozta továbbá, hogy a közigazgatási eljárás során csatolt 2015. évi NAV igazolás szintén közokiratnak minősül, ezért a hatóság az abban foglaltakat nem kérdőjelezheti meg. Nem került értékelésre továbbá az sem, hogy a Harmtv. 13. §
(1)bekezdés f) pontja alapján a kérelmezőnek azt kell igazolnia, hogy a kiutazás költségeit is biztosító anyagi fedezettel rendelkezik, nem pedig azt, hogy a kiutazás költségei tartósan rendelkezésére állnak. Aggályosnak tartotta továbbá azt is, hogy miként tudna eleget tenni egy olyan hatósági kötelezésnek, melynek feltételeivel a hatóság szerint nem rendelkezik. [12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [13] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [14] A Pp. 275.§
(1)és
(2)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során, a felülvizsgálati kérelem keretei között, a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. [15] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetést vont le. A jogerős ítéletben foglaltakkal a felülvizsgálati bíróság egyetért, a felülvizsgálati kérelemben írtakat elbírálva az alábbiakat hangsúlyozza. [16] A Harmtv. 18.§
(1)bekezdés b) pontja értelmében a tartózkodási engedély kiadását vagy meghosszabbítását meg kell tagadni, illetve a kiadott tartózkodási engedélyt vissza kell vonni, ha a harmadik országbeli állampolgár a tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében az eljáró hatósággal hamis adatot, valótlan tényt közölt, vagy a tartózkodási cél vonatkozásában az eljáró hatóságot megtévesztette. [17] A 2/
  1. Közigazgatási jogegységi határozatban foglaltak alapján amennyiben a harmadik országbeli állampolgár a tartózkodási jogosultság megszerzése, meghosszabbítása iránti eljárásban hamis adatot, valótlan tényt közöl, annak objektív jogkövetkezményeit viselnie kell. Eszerint a kérelmezőtől a saját ügyében olyan körültekintő eljárás az elvárható, amely kizárja részéről a hamis adatközlést, ennek értelmében a kérelmező felelőssége tudatállapotától függetlenül fennáll. Az idegenrendészeti hatóságnak a közölt adat hamis tartalmáról vagy a tény valótlanságáról meg kell győződnie. A Harmtv.
  2. §
(1)bekezdése az abban foglalt jogkövetkezményt illetően (megtagadás, visszavonás) kógens előírást tartalmaz, a hatóságnak mérlegelési lehetősége nincs. [18] A Kúria megítélése szerint a hamis adat közlése a felperes által benyújtott üzleti terv és a később ezzel ellentétes felperesi nyilatkozatok ismeretében a hamis adatközlés megvalósult. Az alperes a kérelemben közölt adat hamis tartamáról meggyőződött, annak a Harmtv. 18. §
(1)bekezdésében meghatározott következményét - a kérelem elutasítását - jogszerűen vonta le. [19] A felperes hamis adatközlése tényének megállapítására tekintettel a felülvizsgálati kérelemben foglalt egyéb hivatkozásokat a Kúria érdemben nem vizsgálta. A felülvizsgálati bíróság ennek tükrében csupán megjegyzi, hogy a felperes által hivatkozottakkal ellentétben ellenbizonyításnak a közokirattal szemben is helye van, amennyiben azt törvény ki nem zárja, vagy nem korlátozza. [20] Fentiekre tekintettel a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályhelyeket, ezért a Kúria azt a Pp. 275.§
(3)bekezdésére hivatkozással hatályában fenntartotta. Záró rész [21] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [22] A pervesztes felperes köteles az alperes részére a Pp. 78. §
(1)bekezdésére figyelemmel felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. [23] A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket szintén a felperesnek kell megfizetnie a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése szerint. a felülvizsgálati eljárás illeték mértékét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdése határozza meg. [24] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,
  1. december
  2. Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke; Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. előadó bíró; Dr. Sugár Tamás s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.