Bf.116/2018/5 – Győri Ítélőtábla

(1)és

(8)bekezdés I. fordulat), ezért 4 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Határozott a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a sértett által bejelentett polgári jogi igényt egyéb törvényes útra utasította, valamint kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen a vádlott és a védő enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. Az első fokon eljárt ügyész tudomásul vette a döntést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.288/2018/1. számú átiratában az enyhítésre irányuló fellebbezéseket nem találta alaposnak, rámutatva, hogy a védelmi fellebbezés tartamára tekintettel a másodfokú felülbírálat korlátozott. Kifejtette, hogy az eljárási szabályokat döntően betartotta az első fokú bíróság, azonban az előkészítő ülés kitűzése iránti intézkedés megtételére a vádirat benyújtásához képest közel egy év eltelt. Álláspontja szerint törvényesen került sor a vádlott bűnösségének megállapítására, és a bűncselekmény minősítése is helytálló. A vádlottal szemben kiszabott szankció a vádlottnak az előkészítő ülésen tett beismerésére és a beismerés bírói elfogadására tekintettel arányos, enyhébb szankció alkalmazása nem indokolt. Indítványozta mindezek miatt, hogy az ítélőtábla a Győri Törvényszék ítéletét hagyja helyben. A védő fellebbezésének írásbeli indokolásában kifejtette, hogy álláspontja szerint a törvényszék nem tisztázta, hogy a szakértői lelet és vélemény tartalma alapján vélelmezhető-e az ittasság, ezért ez a tényező, mint súlyosító körülmény nem kerülhet megállapításra. Az enyhítő körülmények kapcsán előadta, hogy védence a bántalmazást követően segített ellátni a sérüléseket, sajnálja a történteket, és megbánta a tettét, amelyek szankció alkalmazását teszik indokolttá. A másodfokú bíróság nyilvános ülésén a védő az enyhítésre irányuló fellebbezését fenntartotta. Védence ittassága tekintetében sérelmezte, hogy súlyosító körülményként figyelembe vette az első fokú bíróság, holott erre csak a szakértő meghallgatásakor merült fel körülmény. Véleménye szerint nem lehet súlyosító körülményként figyelembe venni, hogy relatíve rövid idő alatt sok bűncselekmény elkövetése róható védence terhére, hiszen az is értékelendő, hogy valójában rendezett életvitelt kíván folytatni, valamint az adott bűncselekményt önmagában kell vizsgálni. Rámutatott arra is, hogy a sértett esetében a sérülések létrejötte az ő idegállapotának és feldúltságának az eredménye. Véleménye szerint a vádlott és a sértett közötti viszony idővel orvosolható, a terhelt elnézést kért a volt barátnőjétől. A fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratával egyezően terjesztette elő indítványát. Álláspontja szerint azáltal, hogy a vádlott beismerte, hogy a cselekményt megelőzően gyógyszert és alkoholt fogyasztott, az ittasság aggálytalanul megállapítható a tényállásban. A középmértékhez viszonyítva rövidebb tartamban kiszabott szankció álláspontja szerint elfogadható, továbbá a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség nem indokolja a büntetés enyhítését. Az ítélőtábla a Be. 590.§ értelmében a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Mivel a fellebbezést kizárólag a büntetés enyhítése irányába jelentették be, a Be. 583.§

(3)bekezdés a.) pontjára figyelemmel, a Be. 590. §

(3)bekezdése alapján a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül. A Be. 591.§

(2)bekezdése a.) pontja értelmében a másodfokú bíróság nem vizsgálta az első fokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az első fokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. A felülbírálat keretében a másodfokú bíróság vizsgálta a fellebbezéssel sérelmezett büntetőjogi joghátrányt, az első fokú bírósági eljárást, az abszolút hatályon kívül helyezési okokat és a cselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést, valamint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdéseket is. Az ítélőtábla az első fokú bíróság eljárásában nem észlelt olyan hibát, hiányosságot, amely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezhette volna. A Be. 591. §

(2)bekezdés a./ pontja szerint, a másodfokú bíróság az irányadó tényállás alapján amelyben voltak ugyan hiányosságok, de törvényi korlát miatt kiegészíteni nem lehetett helytállónak ítélte az ítélőtábla a bűnösségre vont következtetést, olyan eltérő jogi álláspontot nem foglalt el, és olyan körülmény sem merült fel időközben, amelyre tekintettel az adott tényállás alapján a vádlott felmentéséről vagy vele szemben az eljárás megszüntetéséről kellett volna rendelkezni. A cselekmény minősítése megfelel a büntető anyagi jogi szabályoknak. A büntetéskiszabási körülményeket nagyrészt feltárta az első fokú bíróság, amelyek azonban a másodfokú eljárásban korrigálásra szorulnak. A törvényszék súlyosító körülményként értékelte a vádlott többszörös büntetettségét. Ezzel szemben az első fokú bíróság által rögzített tényállás személyi részében szereplő adatok alapján az állapítható meg, hogy a jelen ügyben elbírált bűncselekmény elkövetési idejét -

1. szeptember
2. - megelőzően a vádlott egy alkalommal volt büntetve (Győri Járásbíróság tárgyalás mellőzésével meghozott Bpk.1152/2014/
3. számú,
4. december
5. napján jogerős végzésével), a Kaposvári Járásbíróság ítélete később kelt és emelkedett jogerőre, ekként a többszörös büntetettség, mint súlyosító körülmény nem állapítható meg. Az enyhítő körülmények közül nyomatékosan hat a vádlott beismerő vallomása, amely lehetővé tette az előkészítő ülésen történő ítélethozatalt. További enyhítő körülmény a jelentős időmúlás, amire a fellebbviteli főügyészség átiratában helyesen utalt, hiszen a vádirat benyújtásától egy év eltelt, mire az előkészítő ülés kitűzésére sor került. Ennek kiemelt jelentősége van a büntetés kiszabásakor, figyelemmel az Emberi Jogok Európai Bírósága és a Kúria gyakorlatára is, az eljárások indokolatlan elhúzódása, a passzív időszak, nyomatékos enyhítő körülményként meg kell jelenjen a büntetés kiszabása során az ítélőtábla álláspontja szerint. Súlyosító körülmény azonban, hogy a terhére rótt bűncselekményt végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatt követte el (a fent említett Győri Járásbíróság által kiszabott 1 év 6 hónap, végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés), valamint két büntetőeljárás volt ellene folyamatban abban az időben. További súlyosító körülmény, hogy volt élettársa sérelmére követte el a testi sértés bűntettének kísérletét. A vádlott alkoholos befolyásoltsága tekintetében nem tartalmaz ténymegállapítást a tényállás, amelyet egyébként beismert a terhelt, így a büntetés kiszabásakor a ténybeli alap hiányában nem vehető figyelembe. Mindezeket értékelve - az ítélőtábla megítélése szerint - több olyan nyomatékos enyhítő körülmény is feltárható, amelyeket az első fokú bíróság nem vont értékelési körébe. A másodfokú bíróság a vádlott terhére és javára szóló tényezők mérlegelésével arra az álláspontra helyezkedett, hogy a törvényszék által kiszabott büntetés tartama eltúlzott, ezért azt enyhítette. A joghátrány ezen változtatással arányos, amely egyúttal megfelel a generális és speciális büntetési céloknak. Rámutat az ítélőtábla, hogy a terhelt által elkövetett bűncselekmény megnevezése a rendelkező részben nem felel meg a
6. BK véleményben írtaknak, a bírói gyakorlatnak megfelelően az helyesen: testi sértés bűntettének kísérlete (Btk. 164.§

(1),

(8)bekezdés I. fordulat). A vádlott személyazonosító számát rögzítette a másodfokú bíróság, miután az első fokú ítélet nem tartalmazta. Az ítélet egyéb járulékos rendelkezései helyénvalóak. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a Győri Törvényszék ítéletét a Be. 606.§

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, míg egyebekben a Be. 605.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A másodfokú eljárásban a kirendelt védői díjjal felmerült bűnügyi költség viseléséről szóló rendelkezés a Be. 613.§

(1)bekezdésén alapszik. Győr,

1. január
2. Dr. Széplaki László sk. a tanács elnöke . Csák Csilla sk. előadó bíró Dr. Vajda Edit sk. bíró Záradék: A fenti ítélet és az abban foglalt változtatással a Győri Törvényszék 2.B.329/2017/
3. számú ítélete a mai napon jogerős. Győr,
4. január
5. Dr. Széplaki László sk. a tanács elnöke