Győri Ítélőtábla Pf.III.20.292/2018/3/I.szám A Győri Ítélőtábla a dr. Pauli Szilárd ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Tóth Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen személyhez fűződő jogsértés miatti sérelemdíj megfizetése iránt indult perében a Székesfehérvári Törvényszék
- augusztus
- napján kelt 21.P.20.549/2017/
- sorszámú ítélete ellen a felperes által
- sorszámon benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A feljegyzett 320.000,- (háromszázhúszezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A felperes
- november
- napjától
- január
- napjáig az alperes büntetés-végrehajtási intézetben töltötte a szabadságvesztés büntetését. A befogadásakor az alperes egészségügyi személyzete rögzítette a megbetegedéseit, köztük a jobb láb - 2009 évben bekövetkezett - trombózisát, és az alkalmazott gyógyszereit (Chlinotal, Frontin), amelyekre vonatkozóan orvosi igazolással nem rendelkezett. A feltüntetett adatok helytállóságát a felperes az aláírásával igazolta.
- november 18-án a felperest tüdőszűrésre szállították. A
- december 4-én kelt vérsűrűség vizsgálatra vonatkozó beutalón már feltüntették, hogy 2 mg, a trombózis megelőzésére szolgáló vérhígító gyógyszert, Syncumart is előírtak számára.
- december 7-én a felperest a büntetés-végrehajtás központi kórházában ambulánsan vizsgálták, vérsűrűségmérést végeztek.
- december 28-án a felperes a bentétkezéshez kért engedélyt. Az egészségügyi dokumentáció rögzítette, hogy a gyógyszerelésével elégedetlen, a jobb lába dagadtabb volt a balnál.
- január 4-én a Fi Büntetés-végrehajtási Intézetbe, reintegrációs őrizetbe került. Az ekkor kelt ambuláns lap szerint a felperes a javasolt terápia mellett panaszmentes volt. A felperes a kereseti kérelmében az Alaptörvény
- cikke
(1)
(2)bekezdései, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013 évi V.törvény (Ptk.) 2:43 § a) pontja és 2:52 §. §
(1)bekezdése alapján 4 millió Ft sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a befogadásakor a nála lévő 2 havi gyógyszerkészletét elvették, majd az alperes három héten keresztül nem biztosította számára a létfontosságú vérhígító gyógyszert (Syncumart), amellyel a jobb lába thrombotikus állapotának kialakulása megelőzhető lett volna. A kérelme ellenére egészségügyi körleten nem helyezték el. A fentiek miatt az egészségügyi állapota romlott, fájdalmai voltak, sérült az egészséghez fűződő személyiségi joga. A
- július 23-án kelt zárójelentéssel bizonyította a
- áprilisban bekövetkezett trombózisos megbetegedését. Az egyesített Sz I és Sz L Kórház-Rendelőintézet Pszichiátriai és Addiktológiai Centrum által kiállított,
- július 7-i zárójelentéssel a jobb lába állapotrosszabbodását kívánta alátámasztani. Bizonyítási indítványt terjesztett elő a cellatársai tanúkénti meghallgatására annak igazolása céljából, hogy vérhígító gyógyszert csak három hét elteltével kapott, aminek következtében járóképtelenné vált, fájdalmat kellett elszenvednie. Indítványozta a teljes egészségügyi dokumentációja beszerzését, majd ennek alapján orvosszakértő kirendelését annak alátámasztására, hogy az alperes jogsértő mulasztása az egészségügyi állapotának romlását eredményezte. Az alperes a kereseti kérelem elutasítását kérte. Állította, hogy jogellenes magatartást nem tanúsított. Vitatta a felperes egészségügyi állapotának romlását is. Ez utóbbi védekezését azzal támasztotta alá, hogy a felperes - a letéti számlájának adatai szerint - rendszeresen járt vásárolni a büntetés-végrehajtási intézet boltjába, azaz járóképtelenségére alappal nem hivatkozhat. Kiemelte, hogy a felperes
- december 7-én a büntetés-végrehajtás központi kórházában járt vérsűrűség vizsgálat céljából , ahol az állapotában nem észleltek olyan negatív változást, ami a kórházban tartását indokolta volna. Vitatta, hogy a felperes egészségügyi státuszának esetleges romlása a vérhigító befogadáskori néhány napos kimaradásával áll okozati összefüggésben. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító döntésében megállapította, hogy a felperes befogadáskori egészségügyi ellátásával kapcsolatosan az alperest mulasztás nem terheli. A törvényszék nem látta igazoltnak a felperes azon állítását, hogy a befogadáskor 2 havi gyógyszerkészletet vitt magával, amelyet tőle dokumentálás nélkül elvettek. A befogadó lap ezt a körülményt nem rögzíti, a keresetlevelében maga a felperes sem tér ki erre. A felperes a befogadás körülményeivel összefüggésben ellentmondásos nyilatkozatokat tett, orvosi iratok átadását nem igazolta. Az elsőfokú bíróság elfogadta a felperes azon tényállítását, hogy három hétig nélkülözte a Syncumar vérhigító gyógyszert, mivel az alperes nem bizonyította, hogy ennek alkalmazását mely időponttól kezdődően rendelte el. Ezen tényállítás mellett sem tekintette azonban igazoltnak a felperes által állított mértékű állapotromlást. A felperest ugyanis esetleges fájdalmai sem akadályozták abban, hogy a bolti vásárlások céljából az épületet elhagyja, illetve az étkezdébe lejárjon (bentétkezést egy hónap elteltével kapott, azonban ekkor már vérhigítót szedett). Az egészségügyi dokumentáció adatai szerint az intézetből távozásakor, azaz
- január 4-i reintegrációs befogadásakor panaszmentes volt. A törvényszék kitért arra, hogy az okiratok által alátámasztott fenti tények cáfolatára a felperes által meghallgatni indítványozott tanúk vallomásai nem alkalmasak, ezért azokat mellőzte. A büntetés végrehajtási intézet orvosa tanúvallomására tekintettel az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az alperes eljárása, az alkalmazott terápia - a trombózisos előzmények ismeretében - nem volt teljesen megfelelő, de a felperes egészséghez való jogát nem sértette. A törvényszék álláspontja szerint szabályszegés és mulasztás hiányában nem a személyiségi jogvédelem kérdéskörébe tartozik annak érvényesítése, hogy a nem teljesen megfelelő terápia a felperes életminőségére kihathatott. A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság a háziorvos meghallgatására irányuló indítványt részben mint elkésettet, részben mint szükségtelent mellőzte. A teljes háziorvosi dokumentáció becsatolása hiányában pedig orvosszakértő kirendelésére nem kerülhetett sor. A felperes fellebbezése az ítélet hatályon kívül helyezésére irányult annak megalapozatlansága okán, másodlagosan az ítélet megváltoztatását kérte a kereseti kérelemben foglaltak szerint. A felperes kiemelte, hogy a befogadásakor a 2009 évi zárójelentéssel igazolta, hogy trombózison esett át, ezért rendszeresen Syncumar értágítót kellett szednie. Ez alkalommal a gyógyszert meg is nevezte, de az alperes egészségügyi személyzetének is észlelnie kellett volna a vérhígító szedésének szükségességét. Az elsőfokú bíróság is elfogadta, hogy a felperes három hétig nem kapta meg a vérhígítót. Az alperes tanúként meghallgatott orvosa pedig elismerte, hogy e nélkül a láb begyulladhat, fájdalom jelentkezhet. A trombózisos előzményre tekintettel a nem megfelelő terápia -amit az ítélet is deklarál - közvetlenül a felperes életét veszélyeztető állapotot eredményezett az elszenvedett fájdalom mellett. Az állapot súlyossága a cellatársak meghallgatásával igazolható lett volna, ezért ezen bizonyítási indítványokat a törvényszék indokolatlanul mellőzte. Annak megítéléséhez, hogy a Syncumar három heti kimaradása milyen potenciális veszélyhelyzetet eredményezett, orvosszakértő kirendelése lett volna szükséges. Ezen bizonyítási indítvány elutasításának indokaként megjelölt egészségügyi dokumentáció hiánya pedig azért nem fogadható el, mert a kórelőzményi iratok éppen azért nem álltak rendelkezésre, mert a háziorvos azokat nem bocsátotta a felperes rendelkezésére, az elsőfokú bíróság pedig a B-i B Kórház és Rendelőintézet valamint az egyesített Sz L és Sz I Kórház és Rendelőintézet erre irányuló megkeresését nem foganatosította. A fenti bizonyítási indítványok elutasítása miatt az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen nem tárta fel, ezért ítélete megalapozatlan, így annak hatályon kívül helyezése és a bizonyítási eljárás fentiek szerinti kiegészítése szükséges. A fellebbezés alaptalan. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben lefolytatta, az ítélet hatályon kívül helyezésére alapot adó, lényeges eljárási szabályt nem vétett, és a megalapozott tényállásból helytálló jogi következtetést levonva utasította el a kereseti kérelmet. Az érdemi döntés indokait, az ítélőtábla a fellebbezésben foglaltakra tekintettel az alábbiak szerint összegzi és egészíti ki. A felperes az egészségügyi állapota rosszabbodását, az egészséghez fűződő személyiségi joga sérelmét, ebből eredően 4 millió Ft sérelemdíj iránti igényét arra alapította, hogy a vérhígító gyógyszerét (Syncumar) az alperes mulasztása következtében 3 hét időtartamban nélkülöznie kellett. A felperes orvosi dokumentációja nem cáfolja azt az előadását, hogy közel 3 hét időtartamban nem jutott hozzá a vérhígítóhoz. A felperes azonban nem igazolta, hogy a gyógyszer hiánya az alperes jogellenes mulasztásának következménye. Az alperes a felperes intézetbe befogadásakor szabályszerű befogadólapot töltött ki, amelyen - a felperes által elmondottak szerint - a betegségeit ( köztük a jobb láb trombózisát) és a szedett állandó gyógyszereit (Chlinotal, Frontin) feltüntette, majd azok folyamatos szedését előírta. A felperes az aláírásával igazolta a befogadólap adatainak helyességét. A felperes közlése hiányában pusztán a 2009 évi trombózisos megbetegedése tényéből nem következik szükségszerűen, hogy - az értágító gyógyszer mellett - a felperesnek Syncumart is rendszeresen szednie kell. A felperes azon állítását, hogy a befogadásakor két havi gyógyszerkészletet vitt magával részben a saját ellentmondásos nyilatkozata cáfolja. A felperes tisztában volt azzal, hogy gyógyszert nem tarthat magánál, ennek ellenére állítása szerint azt nagy mennyiségben magával vitte. Az általa írásban előadottak szerint azt az őrök, a személyes nyilatkozata szerint a nővérek vették el tőle. Ezt azonban sem a befogadólap, sem átvételi elismervény nem igazolja, erről panaszbejelentést nem tett, illetve ezt a keresetlevele sem tartalmazza. A felperes ellentmondásos előadása a befogadás körülményeivel kapcsolatban a teljes kereseti tényállítását megkérdőjelezi. A felperes, mint trombózisos beteg ellátatlan állapota sem kellett, hogy gyanút ébresszen az őt befogadó egészségügyi személyzetben, mivel a felperes az értágító gyógyszer szedését jelezte, annak folyamatos alkalmazását az alperes orvosa elő is írta, a Syncumar szükségességét azonban a felperes nem említette, és erről orvosi igazolást sem csatolt. A Syncumar átmeneti kimaradása tehát nem az alperes intézmény jogsértő eljárásának tudható be, hanem annak, hogy a felperes a befogadásakor azt nem jelezte. A felperes sem vitatta, hogy ezt a gyógyszert a későbbiekben az őt vizsgáló orvos felírta, ezt a
- december 4-én kelt beutaló is rögzíti. A felperes tehát - a fentiekben kifejtettek szerint - nem igazolta, hogy az alperes jogsértő eljárása eredményezte azt, hogy a Syncumar gyógyszer szedése 3 hétre kimaradt. Az alperes jogellenes magatartása hiányában a továbbiakban szükségtelen volt annak vizsgálata, hogy az egészségügyi státuszában romlás bekövetkezett-e, illetve az esetleges állapotrosszabbodása a vérhigító hiányával összefüggést mutat-e. Az állapotrosszabbodással összefüggésben az ítélőtábla pusztán utal arra, hogy a felperes rendszeres vásárlásai a járóképtelenségét, az egészségügyi állapota romlását cáfolják. Sem a
- december 18-i tüdőszűrés, sem a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházában 2016 december 7-én elvégzett vizsgálat alkalmával heveny trombotikus állapotra utaló tünetet nem tapasztaltak. Az egészségügyi státusz romlása a reintegrációs örizetbe vételekor sem volt tapasztalható. A fentiekből következően az elsőfokú bíróság a felperes sérelemdíj iránti igényét a Ptk. 2:43 § a) pont 2:52 §
(1)bekezdése értelmében alappal utasította el, ezért az ítélőtábla a törvényszék helyes döntését a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alaptalanul fellebbező felperest a Pp. 78. §
(1)bekezdése értelmében terhelő 320.000.-forint fellebbezési illetéket - a felperes teljes személyes költségmentességére tekintettel - a Pp.84.§. és a 6/1986-(VI.26) IM. 13-
- § alapján az állam viseli. Az alperes a tárgyaláson nem jelent meg, ellenkérelmet nem terjesztett elő, így költsége nem merült fel, ezért arról a másodfokú bíróságnak döntenie nem kellett. őr,
- január
- Dr. Világi Erzsébet sk. . Sarmon Hedvig sk. . Szabó Péter sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró