A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Ungár Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Ungár Richárd ügyvéd (cím) által képviselt Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (cím) felperesnek, a dr. Szőke Tibor ügyvéd (cím) által képviselt név (cím) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- november
- napján hozott 22.P.24.155/2006/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés, annak
- sorszám alatti indokolása folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 120.000 (Százhúszezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az
- május 6-án született M.J.Jné (továbbiakban: örökhagyó) 2005 július 23-án elhunyt. Az alperes az örökhagyó második házastársának leánya. A közjegyző az örökhagyó hagyatékát, az (..) Rt.-nél kezelt lakossági folyószámla örökhagyó halálakori egyenlegét 408,-Ft összegben az
- március 19-én kelt írásbeli magánvégrendelet alapján, végrendeleti öröklés jogcímén a felperesnek, ingóságait a
- július
- napján kelt írásbeli magánvégrendelet szerinti hagyományosoknak adta át. A felperes keresetében a Ptk.
- §
(2)bekezdésére és a Ptk. 339. §
(1)bekezdésére hivatkozással 5.360.000,-Ft és ennek
- július 20-tól a kifizetésig járó késedelmi kamatának megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Állítása szerint az örökhagyó
- július 4-én a pénzintézetnél vezetett folyószámlájára az alperes részére adott állandó meghatalmazást. Az alperes az örökhagyó halála előtt,
- június 20-án a folyószámlán kezelt és követelt összeget felvette. Az alperes az örökhagyó megbízottja volt, eljárására a Ptk.
- §
(2)bekezdése irányadó. Az örökhagyó a megbízott részére a folyószámlán kezelt összeg felvételére utasítást nem adott. Az alperes nem az örökhagyó érdekeinek megfelelően járt el. A pénzzel megbízójának nem számolt el, a felvett összeget az örökhagyó halála után sem helyezte letétbe. Eljárásával a végrendeleti örökös felperesnek kárt okozott. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Érvei szerint 2005-ben került ismét közeli kapcsolatba az örökhagyóval, aki postai küldeményeinek átvételére meghatalmazta. Közölte, hogy 1984-ben végrendelkezett a felperes javára, 2004-ben a hagyományosok javára. Az
- évi végrendeletét már nem tartja hatályosnak, mert 6.000.000,-Ft-t a hitközség javára már átutalt, ezért a számláján lévő összeget
- februárjában az alperesnek ajándékozta.
- július 4-én személyesen rendelkezést biztosított az alperes javára a folyószámlája felett. Az örökhagyó kórházi tartózkodása alatt betegtársa előtt megerősítette az ajándékozást. Csatolta K.E. közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatát. Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresettel egyezően marasztalta az alperest, a felperes részére 240.000,-Ft elsőfokú perköltség, az állam javára 321.600,-Ft illeték megtérítésére kötelezte. A megállapított tényállás szerint az örökhagyó és az alperes
- és
- között együtt élt. Ezután az örökhagyó ismét férjhez ment, az alperessel a kapcsolatot nem tartotta. Az örökhagyó 2003-ban alapítványt létesített, ennek
- évi ülése után kapcsolatukat felújították. Az örökhagyó idős kora folytán az ügyintézésben segítségre szorult. 2005 februárjában kórházba került, onnan rövidebb időre jött ki. Július 4-én az alperessel közösen megjelent a számláját vezető (..) fiókban, a korábbi meghatalmazását visszavonva az alperesnek adott általános meghatalmazást a számlája feletti rendelkezésre. Miután az alperes tudomást szerzett arról, hogy a néhai felépülése már nem várható, a folyószámláról
- július 20-án 5.360.000,-Ft-ot felvett. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az örökhagyó az alperes állításával szemben a pénzintézetben tulajdonjogát fenntartva, csupán meghatalmazást adott az alperes részére, arról nem rendelkezett, hogy az állított ajándékot az alperes számlájára utalják át. A számla feletti meghatalmazás nem minősül az ajándék átadásának. Az örökhagyó saját vagyonát nem csökkentette, így az ajándékozás Ptk.
- §
(1)bekezdésében írt feltételei nem valósultak meg. E megállapítást erősíti az alperes előadása, M.J.né tanúvallomása is, amellyel szemben a közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozat bizonyítéknak nem tekinthető. Az alperes a pénz felvételével a megbízási szerződést megszegte, ezért a Ptk. 318. §-a és a Ptk. 339. §
(1)bekezdése alapján köteles a felperes kárának megtérítésére. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Érvei szerint közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozattal igazolta az ajándékozást. Az ítéleti indokolástól eltérően, az
- évi végrendeletben az örökhagyó akként rendelkezett, hogy halála után még megmaradt készpénzvagyonát örökli a felperes, halálakor a követelt összeg már nem képezte az örökhagyó tulajdonát. Az iratokból kitűnően az örökhagyó több végrendeletet készített, ilyen a
- július 23-án kelt, a perben nem álló személyek javára szóló írásbeli magánvégrendelet. Ennek
- pontja szerint minden, az örökhagyó halála esetére tett ígérete, nyilatkozata, intézkedése hatályát veszti. Ebből következően az örökhagyó
- évi végrendelete is hatálytalan. Az örökhagyó a végrendeletekhez hasonlóan, a folyószámlája feletti, más személyek számára biztosított rendelkezését is megszűntette és kizárólag az alperesnek adott meghatalmazást időbeli és összegbeli korlátozás nélkül. Az alperes jogellenes magatartást nem tanúsított. Alaptalan ezért a Ptk.
- §
(2)bekezdésére vonatkozó felperesi hivatkozás, nem bizonyított ítéleti megállapítás mely szerint „miután az alperes tudomást szerzett arról, hogy a néhai felépülése már nem várható, a folyószámláról
- június 20-án 5.360.000,-Ft-ot felvett.” A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, hogy az alperes az örökhagyó halálát megelőző három nappal megbízottként vette fel az örökhagyó tulajdonában álló 5.360.000,-Ft-t. Az örökhagyó a fellebbezésben hivatkozott
- július 23-án alkotott végrendeletét az okiratot szerkesztő ügyvédnél visszavonta és a letétbe helyezett eredeti példány megsemmisítésre került. Az örökhagyó ajándékozásra vonatkozó ígéretét életszerűtlenné teszi, hogy az (..) fiókban az örökhagyó és az alperes együttes jelenlétében az ajándékozás ténylegesen nem történt meg. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok együttes, okszerű, logikai ellentmondástól mentes értékelése eredményeként a helyesen megállapított tényállás alapján magalapozott döntéssel kötelezte az alperest az örökhagyó hagyatékához tartozó, a jogosulatlanul felvett 5.360.000,-Ft és járulékai megfizetésére. A fellebbezési érveléssel szemben az ítélőtábla az alábbiakra utal. A Ptk.
- §
(1)bekezdése értelmében az ajándékozási szerződés alapján az egyik fél saját vagyona rovására a másiknak ingyenes vagyoni előny juttatására köteles. A kötelmi jogi szabályok szerint, ha valaki csak ígéri az ajándékot, az csupán ajánlatot jelent. A perben a Pp. 164. §
(1)bekezdése értelmében az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy az örökhagyóval annak folyószámláján kezelt követelésére ajándékozási szerződést kötött és ennek alapján vette fel a perben követelt összeget. Az alperes a bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. A közjegyzői okiratban foglalt nyilatkozattal szemben a szívességből történő juttatás, az ajándékozási szándék egyértelmű hiányára utal az örökhagyó eljárása, amellyel számlája feletti rendelkezési jogát fenntartotta és az alperes részére kizárólag meghatalmazást adott. Személyes előadásából kitűnően a meghatalmazás az alperes szubjektív megítélése szerint sem minősült az ajándék átadásának. Minthogy az alperes a megbízási szerződést megszegte, az alkalmazható jogkövetkezmények levonása körében az elsőfokú bíróság helyesen kötelezte a felperes javára kártérítés megfizetésére. Az elsőfokú eljárásban az alperes nem vitatta, hogy az örökhagyó végrendeleti örököse a felperes, nem hivatkozott a felperes javára szóló végrendelet Ptk.
- §a szerinti visszavonása, hatálytalanságára. A fellebbezésben felhozott, az 1984-ben tett végrendelet hatálytalanságára vonatkozó kifogás sem ad alapot marasztalásának mellőzésére. A Ptk.
- §-a értelmében a végrendelet hatálytalanságára csak az hivatkozhat, aki a hatálytalanság megállapítása esetén az örökhagyó után vagy a törvényes öröklés vagy érvényes végrendelet alapján, a megtámadás sikere esetén ténylegesen örökölne vagy tehertől mentesülne. Az alperes nem az örökhagyónak, hanem volt házastársának törvényes örököse és az örökhagyó a
- július 23-án kelt írásbeli magánvégrendeletében örökösként sem őt, hanem Réti Jánosnét nevezte. Az alperes tehát a felperes javára szóló végrendelet hatálytalansága esetén sem örökölne az örökhagyó után. De tehertől sem mentesülne, mert ha nem a felperes lenne az örökös, az alperes kötelezettsége az utóbb készült végrendeletben nevezett örökössel szemben állna fenn. Az arra jogosult R.J.né megtámadásának hiányában a felperes javára szóló végrendelet tehát a jogvita elbírálásánál hatályos. Az ítélőtábla a fentieken túl megjegyzi, hogy a később készült végrendelet szerinti végrendeleti örökös az örökhagyó halála óta igényét nem érvényesítette. Ebből pedig alappal következtethető, hogy a nem vitásan több végrendeletet alkotó örökhagyó rendelkezése alapján a
- július 23-án kelt végrendelet hatálytalanná vált. A Fővárosi Ítélőtábla a fentiek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét- visszautalva az abban kifejtett helyes indokokra is - a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A sikertelenül fellebbező alperes a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet
- §
(5)és
(6)bekezdése alapján megállapított, a kifejtett képviseleti tevékenységgel arányban álló, az áfát is tartalmazó ügyvédi munkadíj, mint másodfokú perköltség megfizetésére. Budapest,
- június
- Fermanné dr. Polák Zita s.k., a tanács elnöke . Baloginé dr. Faiszt Judit s.k., Dr. Mohácsy Zsuzsanna s.k. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: