← Magyarország

Bfv.752/2018/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A felülvizsgálati indítvány nem alapos. A bűncselekmények üzletszerű minősítése törvényes. Így törvénysértő büntetés kiszabása nem történt. I. Az üzletszerű minősítés törvényes, ha a vagyon elleni bűncselekmények miatt korábban különös visszaesőként kétszer is szabadságvesztésre ítélt terhelt egyfelől a végrehajtás felfüggesztésének, másfelől a feltételes szabadság próbaideje alatt hozzávetőlegesen két hónap időközben két üzletben követ el lopást. II. A büntetőügyek egyesítése általában csupán eljárási lehetőség az ügyek célszerűségi alapon történő együttes elbírálásához, amiről az eljáró hatóság a szabad belátása alapján dönt, az eljárási szabálysértést nem valósít meg, s ezért az felülvizsgálati indítvánnyal sem támadható. Még akkor sem, ha az alapügybeli egyesítési indítványról az arra jogosult - akármely okból - nem határozott. III. A vádemelésre jogosult ügyészségre vonatkozó illetékességi szabályok esetleges megsértése - miként a korábbi Be. hatálya alatt - továbbra sem szerepel a felülvizsgálatot megalapozó ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértések között. Kúria végzés Az ügy száma: Bfv.II.752/2018/

  1. A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: . Molnár Gábor Miklós a tanács elnöke, Dr. Feleky István előadó bíró, Dr. Gimesi Ágnes bíró Az eljárás helye: Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
  2. december
  3. Az ügy tárgya: lopás bűntette Terhelt(ek): ... Első fok: Járásbíróság 34.B.260/2015/
  4. ítélet,
  5. április
  6. tárgyalás Másodfok: Törvényszék 18.Bf.430/2015/
  7. ítélet,
  8. május
  9. nyilvános ülés Harmadfok: Az indítvány előterjesztője: terhelt Az indítvány iránya: hatályon kívül helyezés Rendelkező rész A Kúria a lopás bűntette miatt ... ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Debreceni Járásbíróság 34.B.260/2015/
  10. számú ítéletét és a Debreceni Törvényszék mint másodfokú bíróság 18.Bf.430/2015/
  11. számú ítéletét hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás [1] [2] I. A Debreceni Járásbíróság a
  12. április
  13. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett 34.B.260/2015/
  14. számú ítéletével ... terheltet bűnösnek mondta ki a
  15. augusztus 13-án (tényállás I. pont) és
  16. október 26-án (tényállás II. pont) elkövetett 2 rendbeli lopás bűntettében [
  17. évi C. törvény (Btk.)
  18. §

(1)bekezdés,
(2)bekezdés bb) alpont,
(3)bekezdés ba) alpont]. Ezért őt - halmazati büntetésül mint többszörös visszaesőt - 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélete azzal, hogy feltételes szabadságra nem [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] bocsátható. Elrendelte egy korábbi ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtását és megszüntette egy korábbi ítélettel kiszabott szabadságvesztés kapcsán alkalmazott feltételes szabadságot. Rendelkezett továbbá a polgári jogi igényekről és egyéb járulékos kérdésekről. A terheltet korábban a Pesti Központi Kerületi Bíróság a
  1. március 9-én jogerős 27.B.VIII.37147/2011/
  2. számú ítéletével rongálás bűntette miatt - mint különös visszaesőt - 1 év végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte azzal, hogy pártfogó felügyelet alatt áll. A felfüggesztés próbaideje
  3. március
  4. napjával telt volna el. Ennek a szabadságvesztésnek a végrehajtását rendelte el a Debreceni Járásbíróság, mert a tényállás I. pontjában megállapított lopást a terhelt
  5. augusztus 13-án és a tényállás II. pontjában megállapított lopást pedig
  6. október 26-án egyaránt a felfüggesztés próbaideje alatt követte el. A Budai Központi Kerületi Bíróság - a Fővárosi Törvényszék 28.Bf.XI.9213/2013/
  7. számú ítélete folytán
  8. október 2-án jogerőre emelkedett - 19.B.XI.2129/2012/
  9. számú ítéletével a terheltet a
  10. május
  11. és
  12. október
  13. napja között elkövetett több rendbeli lopás és több rendbeli csalás miatt - mint különös visszaesőt - 3 év 6 hónap börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztésből
  14. június 12-én feltételes szabadságra bocsátották, míg azt enélkül
  15. április 27-én töltötte volna ki, így a feltételes szabadság
  16. június
  17. napjával telt volna el. Ezt a feltételes szabadságot szüntette meg a Debreceni Járásbíróság, mert a terhelt a tényállás I. pontjában megállapított lopást
  18. augusztus 13-án és a tényállás II. pontjában megállapított lopást
  19. október 26-án egyaránt e feltételes szabadság próbaideje alatt követte el. A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt Debreceni Törvényszék a
  20. május
  21. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett 18.Bf.430/2015/
  22. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta annyiban, hogy a polgári jogi igényekre vonatkozó rendelkezéseket korrigálta, egyebekben helybenhagyta. II.
  23. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be utóbb az észrevételében kiegészített - felülvizsgálati indítványt a bűncselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabása, az ügyek kötelező egyesítésének elmaradása, valamint arra nem illetékes ügyészség vádemelése miatt, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, és az ügyek egyesítése mellett új eljárásra utasítás érdekében. A felülvizsgálati indítvány szerint törvénysértő az üzletszerűség megállapítása, mert két cselekmény alapján a rendszeres haszonszerzés nem állapítható meg, kivéve, ha a bíróság figyelembe veszi a folyamatban lévő ügyeket. A téves minősítés folytán a bíróságok törvénysértő büntetést szabtak ki. Enyhítő körülményként pedig nem vették figyelembe a 2011-től meglévő pajzsmirigy betegségét. A terhelt kifogásolta továbbá, hogy kérése ellenére a nyomozó hatóság, majd az elsőfokú bíróság nem egyesítette a város 1-ben és város 2-ben párhuzamosan folyamatban volt büntetőügyeit. Ez számára hátrányt eredményezett, amit nem ellensúlyoz az összbüntetésbe foglalás. Az egyesítés elmaradása Alaptörvény-ellenes és sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét is.
  24. A Legfőbb Ügyészség a BF.773/2018/
  25. számú átiratában a terhelt felülvizsgálati indítványát részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta. [10] Álláspontja szerint a cselekmények üzletszerűen elkövetettkénti minősítése törvényes. Az üzletszerűség akár egy bűncselekmény esetén is minősítő körülmény lehet. Emellett a terhelt a fentebb elsőként feltüntetett ítéletben lopások és csalások miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének a próbaideje, illetve az utóbb rögzített ítéletben elbírált más vagyon elleni bűncselekmény (rongálás) miatt kiszabott szabadságvesztés kapcsán alkalmazott feltételes szabadság alatt követte el a lopásokat. Ezt meghaladóan a másodfokú bíróság az üzletszerűség kapcsán megállapította, hogy a rendszeres haszonszerzési célzatra a terhelt beismerő vallomásai alapján is egyértelmű következtetés vonható. E részében tehát a felülvizsgálati indítvány nem alapos. [11] A felülvizsgálati indítvány egyebekben a törvényben kizárt. Az egyesítés elmaradása nem felülvizsgálati ok, mert nem tartozik a büntetőeljárásról szóló
  26. évi XIX. törvény (korábbi Be.)
  27. §
(1)bekezdésében nevesített, a felülvizsgálatot megalapozó ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértések körébe. Az egyesesítés [korábbi Be. 72. §
(2)-
(3)bekezdés] csak törvényi lehetőség és nem törvényi kötelezettség, hiánya nem jogsértés. A pajzsmirigybetegség tényét pedig nem tartalmazza a kötelezően irányadó [korábbi Be. 423. §
(1)bekezdés] tényállás. [12] A Legfőbb Ügyészség feltétlenül hatályon kívül helyezést eredményező (ún. abszolút) eljárási szabálysértést sem észlelt, ezért a megtámadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását indítványozta.
  1. [13] A terhelt védője a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára nem tett észrevételt. [14] A terhelt az észrevételében alapvetően fenntartotta a felülvizsgálati indítványában foglaltakat. További érvként állította, hogy esetében az egyesítés a korábbi Be.
  2. §
(2)bekezdése alapján kötelező volt, mert az ügyeket a próbára bocsátás próbaideje alatt elkövetett bűncselekmény esetén egyesíteni kell. Ő pedig a fentebb részletezett korábbi elítélései folytán részben a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaideje alatt, részben pedig a feltételes szabadság tartam alatt követte el a terhére rótt lopásokat. A pajzsmirigybetegségét pedig más ítéleteiben már megállapították. [15] A terhelt azt is állította, hogy a Debreceni Járási Ügyészség nem volt illetékes a vádemelésre, mert arra a nyomozás során előbb intézkedő ügyészségként a Budapesti XIV. Kerületi Ügyészségnek volt illetékessége [korábbi Be. 30. §
(2)bekezdés]. III. [16] A terhelt felülvizsgálati indítványa nem alapos.
  1. [17] A terhelt felülvizsgálati indítványa
  2. május
  3. napján érkezett a Kúriára. Időközben -
  4. július
  5. napjával - azonban hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló
  6. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.). A Kúria a
  7. július 1-je előtt érkezett felülvizsgálati indítványt a Be. alapján bírálta el, tekintettel arra, hogy a Be.
  8. §
(1)bekezdésében meghatározott átmeneti rendelkezés szerint az új törvény rendelkezéseit a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell.
  1. [18] A terhelt szerint törvénysértő az üzletszerű elkövetés megállapítása. 2.
  2. [19] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a korábbi Be.
  3. §
(1)bekezdés
  1. b)pont 1. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. [20] Ezen nem változtatott az új büntetőeljárási törvény. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen [Be. 648. §
  2. a)pont] felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabott ki törvénysértő büntetést [Be. 649. §
(1)bekezdés
  1. b)pont 1. fordulat
  2. ba)alpont]. 2.2. [21] Üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik [Btk. 459. §
(1)bekezdés
  1. pont]. [22] A terhelt a tényállás I. pontjában megállapított lopást 130.000 forint értékre
  2. augusztus 13-án, a tényállás II. pontjában rögzített lopást 300.000 forint értékre
  3. október 26-án követte el. [23] Az elsőfokú bíróság az ítéletében nem indokolta meg az üzletszerű elkövetés megállapítását, és még annak törvényhelyére sem utalt. A másodfokú bíróság - a törvényi fogalom rögzítését követően az konkrét ügyhöz kapcsolódóan csupán annyit állapított meg, hogy akár már két cselekmény elkövetéséből is levonható a következtetés az elkövető rendszeres haszonszerzésre törekvésére. A jelen ügyben pedig a terhelt beismerő vallomásai alapján egyértelmű következtetés vonható le a rendszeres haszonszerzési célzatra (másodfokú ítélet
  4. oldal
  5. bekezdés). [24] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a korábbi Be.
  6. §
(1)bekezdés c) pontja, illetőleg a korábbi Be. 373. §
(1)bekezdés III.a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha - többek között - a bűncselekmény minősítése tekintetében a bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. [25] A Be. 649. §
(2)bekezdés d) pontjában utalt Be. 608. §
(1)bekezdésében viszont már nem szerepel a felülvizsgálatot megalapozó ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértések mint felülvizsgálati okok között az indokolási kötelezettség - többek között a bűncselekmény minősítése tekintetben történt - megszegése. [26] Amint azonban arra fentebb már utalás történt, továbbra is felülvizsgálati ok, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabott ki törvénysértő büntetést [Be. 649. §
(1)bekezdés
  1. b)pont 1. fordulat
  2. ba)alpont]. Ezért a Kúria megvizsgálta, hogy a terheltnek felrótt bűncselekmények valóban üzletszerűen elkövetettnek minősülnek-e. 2.3. [27] Az üzletszerűség kétségtelenül megállapítható a cselekmények csekélyebb száma, vagy akár egy bűncselekmény elkövetése alapján is, ha az elkövető rendszeres haszonszerzésre törekszik, még akkor is, ha ténylegesen nem jutott vagyoni előnyhöz {BH 2011.33. [30]}. [28] Az üzletszerű elkövetést a magyar büntetőjogban először az 1878. évi V. törvénycikk (1. Btk.) szabályozta, midőn az „üzletszerűleg" elkövetett orgazdaságot súlyosabban rendelte büntetni (372. §), hozzátéve, hogy üzletszerűségről még nem szólt a törvényjavaslat, így annak indokolása nem igazítana el. [29] Az üzletszerű elkövetés kiterjesztése később szakaszosan történt. Kiemelendő ebből az időszakból a kerítést (46. §) és a lopást (49. § 3. pont) minősített esetként szabályozó 1908. évi XXXVI. törvénycikk (1. Bn.), azért is, mert a törvényjavaslat 45. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint: „nem szükséges hozzá más, mint hogy a büntettes eljárásából, cselekményei elkövetési módjából, eszközeiből kitűnjék a tervszerű ismétlési szándék és a nyerészkedési czélzat, mely a társadalomra a legnagyobb veszélyt rejti magában". [30] A korabeli Kúria ítélkezési gyakorlata a következőképpen írta körül az üzletszerűséget: „Nem a haszon jelentékeny volta és a megélhetés teszi üzletszerűvé a kerítést, hanem az állandó akarat kerítő cselekményeknek abból a célból való gyakori elkövetésére, hogy az keresetforrásként jövedelmezzen" (648. elvi határozat 1915-ből), „Az üzletszerűség megállapítását az a körülmény, hogy a vádlottakat - akiknek szándéka a bűncselekmény ismétlésére irányult - csak egy cselekményben mondották ki bűnösnek, nem zárja ki" (717. elvi határozat 1921-ből), [31] „Adócsalás bűntetténél az elkövetési idő hosszabb tartamából, az eseteknek megismétlődő nagyobb számából, a megrövidített adó nagyobb összegéből az üzletszerűségre okszerűen lehet következtetni" (1034. elvi határozat 1938-ból). [32] Nem lehet kétséges, hogy az ítélkezési gyakorlat alapján fogalmazta meg az 1961. évi V. törvény (2. Btk.) 114. §-ának értelmező rendelkezése, hogy: „üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik". [33] Ehhez képest már nem hozott újdonságot az 1978. évi IV. törvény (3. Btk. - korábbi Btk.) 137. § 9. pontjának értelmező rendelkezése, mivel mindössze beiktatta az „ugyanolyan vagy" kitételt ("üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik"), hiszen a „hasonló" nyilvánvalóan felöleli az „ugyanolyan" bűncselekményt is. [34] A 2012. évi C. törvény (4. Btk. - hatályos Btk.) 459. §
(1)bekezdés
  1. pontja az üzletszerűséget szó szerint azonosan értelmezi a
  2. Btk.-val. Törvényi változás tehát évtizedek óta nincs, és ehhez képest állandósult az ítélkezési gyakorlat is. 2.
  3. [35] Az üzletszerűségnek két konjunktív (együttes, együttható) feltétele van: egyrészt az, hogy ugyanolyan, azaz egyazon törvényi tényállásba illeszkedő vagy - a
  4. BKv értelmezésében kibontva hasonló bűncselekmények elkövetése (tárgyi oldal) révén az elkövető rendszeres haszonszerzésre törekszik (alanyi oldal). [36] Az vitán felül áll, hogy önmagában a több bűncselekmény elkövetése még nem alapozza meg az üzletszerűséget, ha a rendszeres haszonszerzésre törekvés nem állapítható meg (BH 2010.238.). Az is egyértelmű, hogy a rendszeres haszonszerzésre törekvésnek nem feltétele, hogy az elkövető ténylegesen hozzá is jusson a haszonhoz, elegendő az erre irányuló törekvés (lásd hatályos és korábbi Btk. törvényjavaslatainak indokolásai). [37] Kiemelendő ugyanakkor, hogy az - esetenként nehezebben megfogható alanyi oldalon a rendszeres haszonszerzésre törekvésen túl a törvény más feltételt nem támaszt. Így legalábbis a minősítés kapcsán nincs meghatározó jelentősége pl. a haszon mértékének, vagy az esetleges bűnöző életvitellel való összefüggésnek, ám ezek a körülmények következtetési alapul szolgálhatnak a megállapítása során (EBH
  5. B.18.). [38] Miután az indítványból - közvetve - az olvasható ki, hogy az elkövetések alkalmi jellegére, egymáshoz képest időbeli távolságukra és a bűnöző életformára berendezkedettség hiányára hivatkozott, a Kúria az ítélkezési gyakorlat által kimunkált szempontokra utal: - az üzletszerűség a rendszeres haszonszerzésre irányuló bűnözés, mint életforma ellen kíván fokozott védelmet nyújtani (ld. korábbi Btk. törvényjavaslatának miniszteri indokolása), de ez nem jelenti azt, hogy a bűncselekmények elkövetése az elkövető egyetlen vagy legalább fő jövedelemforrása legyen. Megállapítható az üzletszerűség, ha ezáltal rendszeres mellékkeresetet - a tartósság célzatával folytatva - kíván elérni jövedelemszerzés vagy a jövedelem gyarapítása érdekében (ld.
  6. Btk. és korábbi Btk. törvényjavaslatainak miniszteri indokolása, BJD 1547.), sőt a rendszeres haszonszerzésre törekvés az elkövető bűnözői életvitelére vont következtetés nélkül is megállapítható (BH 2006.6.), - az üzletszerűség az esetek legnagyobb részében a bűncselekmények sorozatos megvalósítása útján valósul meg (BH 1981.138.), és nincs alap az üzletszerűség megállapítására, ha az elkövetés alkalomszerű (BJD 3749., BH 2009.228.), - az üzletszerűség esetében, szemben a folytatólagossággal, nem a „rövid időközönkénti" elkövetésnek, hanem a rendszerességnek van jelentősége, így az ismétlődésig eltelt idő hossza önmagában véve közömbös (BH 2011.160.). Megállapíthatóságát a bűncselekmények egymástól viszonylag távol eső ismétlődése önmagában még nem zárja ki (EBH 2006.1490.). 2.
  7. [39] A jelen ügyben szóba sem kerülhet, hogy a terhelt alkalomszerűen cselekedett volna. Az irányadó történeti tényállásból kitűnően ugyanis maga a terhelt teremtette meg az I. és II. pontbeli elkövetések alapját, mégpedig igencsak célratörő módon, hiszen mindkét esetben üzletből lopott el alkalmanként egy-egy mobiltelefont, ami egyértelmű felismerhetőséggel jogtalan haszonszerzésre irányult. [40] A terhelt tehát
  8. augusztus 13-án és
  9. október 26-án, azaz nem jelentős időeltéréssel követte el a felrótt cselekményeket, éspedig egyaránt üzletből, mondhatni kényelmi ingóságokat elvéve. Az sem téveszthető szem elől, hogy a terhelt mindkét korábbi elítélésére vagyon elleni bűncselekmények miatt került sor. A jelen felülvizsgálat tárgyát képező bűncselekményeket pedig a rongálás bűntette miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaideje alatt, továbbá a több rendbeli lopás bűntette, több rendbeli csalás bűntette és csalás vétsége miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtása kapcsán alkalmazott feltételes szabadság alatt követte el, mindkét eseteben egyaránt mint különös visszaeső. Ugyanis a vagyon elleni bűncselekmények ugyanis a különös visszaesés megállapítása szempontjából - a Btk.
  10. § d) pont db) alpontja alapján - a XXXVI. fejezet alkalmazásában hasonló jellegű bűncselekmények. [41] Megállapítható tehát, hogy a terhelt egyébiránt bűnöző életvitelre berendezkedve - rövid időközben, kifejezetten általa keresett és teremtett alkalmak során keresetforrásként követte el ismétlődően is a két lopást. [42] Ezáltal oda jutunk, amit a korabeli Kúria már leszögezett, s annak mintájára megállapítható: az állandó alkalomkerítő cselekményeknek abból a célból való gyakori elkövetése teszi azt üzletszerűvé, hogy az keresetforrásként jövedelmezzen. [43] Ily módon a terhelt felülvizsgálati indítványa az üzletszerű elkövetés megállapítását sérelmező részében nem alapos.
  11. [44] A terhelt szerint a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabott ki a bíróság. [45] A Be. már ismertetett
  12. §
(1)bekezdés
  1. b)pont 1. fordulat
  2. ba)alpontjának szabályozása megegyezik a korábbi Be. 416. §
(1)bekezdés b) pont
  1. fordulatában foglaltakkal. Ekként alkalmazhatóak az adott körben korábban kimunkált döntések. [46] A kiszabott büntetés önmagában nem támadható. Erre nézve az ítélkezési gyakorlat következetes. Ha a felülvizsgálattal érintett cselekmények vonatkozásában anyagi jogszabálysértés nincs, a büntetés önálló vizsgálatára az
  2. évi XIX. törvény
  3. §
(1)bekezdés b) pontja nem biztosít lehetőséget (EBH 2011.2387.). A
  1. július
  2. napja utáni helyzetben ugyanez értendő a
  3. évi XC. törvény
  4. §
(1)bekezdés
  1. b)pont 1. fordulat
  2. ba)alpontjára. [47] Továbbá a kiszabott büntetés csak akkor tekinthető törvénysértőnek, és esne felülvizsgálat alá, ha az - a minősítésen túl - a büntető anyagi jogi törvény valamely mérlegelést nem tűrő, azaz parancsoló jellegű rendelkezésébe ütközve volna a nemében és/vagy mértékében törvénysértő (BH 2012.239., BH 2005.337., BH 2016.264.II.). Ilyen törvénysértésre a terhelt nem hivatkozott, s ilyen törvénysértést a Kúria sem észlelt. [48] Miután a terhelt az indítványában a pajzsmirigybetegségének figyelmen kívül hagyását is sérelmezte, leszögezendő, hogy a büntetéskiszabás sem képezheti önmagában a felülvizsgálat tárgyát, így az sem, hogy a bíróságok a büntetéskiszabás során a büntetés célját, a büntetéskiszabás elveit, illetőleg a büntetéskiszabás során értékelhető (súlyosító, enyhítő) tényezőkről szóló 56. BK véleményt miként veszik figyelembe (BH 2005.337.III. - korábbi hivatkozások aktualizálásával). [49] Amint a Legfőbb Ügyészség helytállóan jelezte, a terhelt pajzsmirigybetegségének nincs tényállásbeli alapja, márpedig a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. §
(1)bekezdés] és e tényállás a felülvizsgálati indítványban nem támadható [Be. 650. §
(2)bekezdés]. [50] A felülvizsgálati indítvány tehát a büntetés kiszabását sérelmező részében a törvényben kizárt.
  1. [51] A terhelt szerint a párhuzamosan folyt büntetőügyei egyesítésének elmaradása is törvénysértő. [52] Az egyesítés elmaradása az eljárás nyomozási szakaszában a felülvizsgálat szempontjából közömbös, mert felülvizsgálatnak a nyomozás során elkövetett eljárási szabálysértésekre hivatkozással nincs helye. Ez következik mind a korábbi Be.
  2. §-ából, mind a Be. 648-
  3. §ából. [53] A korábbi Be.
  4. §
(2)bekezdése alapján egyesíteni lehet azokat az ügyeket, amelyek együttes elbírálása az eljárás tárgyára vagy az eljárásban részt vevő személyekre tekintettel, illetve egyéb okból célszerű. [54] Ez nem változott az új büntetőeljárási törvényben sem. A bíróság a vádemelés után, az ügyészség és a nyomozó hatóság a nyomozás során egyesítheti az eljárás azonos szakaszában folyamatban lévő ügyeket, ha azok együttes elbírálása - különösen az eljárás tárgyára vagy a büntetőeljárásban részt vevő személyekre tekintettel - célszerű [Be. 146. §
(1)bekezdés]. [55] A büntetőügyek egyesítése általában csupán eljárási lehetőség (lásd: „egyesíteni lehet"; „egyesítheti") az ügyek célszerűségi alapon történő együttes elbírálásához, amiről az eljáró hatóság a szabad belátása alapján dönt. Az egyesítés, vagy annak elmaradása önmagában eljárási szabálysértést nem valósít meg, s ezért az felülvizsgálati indítvánnyal sem támadható. Még akkor sem, ha az alapügyben ez (értsd egyesítés) iránt előterjesztett indítványról az arra jogosult - akármely okból - nem határozott. [56] Mivel pedig az egyesítés nem szerepel a feltétlenül hatályon kívül helyezést eredményező (ún. abszolút) eljárási szabálysértések között, az egyesítés, avagy annak elmaradása érdemi felülvizsgálathoz nem vezethet. [57] Az egyesítés kizárólag próbára bocsátással kapcsolatosan kötelező [korábbi Be. 265. §
(2)bekezdés, Be. 486. §
(1)bekezdés]. A terhelt - miután a büntetéskiszabást próbaidőre elhalasztó próbára bocsátására nem került sor [Btk. 65. §
(1)bekezdés] - fogalmi tévedéssel hivatkozik arra, hogy ez a szabály alkalmazandó a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése és a feltételes szabadság próbaideje alatti elkövetésre is. [58] A felülvizsgálati indítvány tehát ezen részében is a törvényben kizárt indítvány.
  1. [59] A terhelt azt állította, hogy a Debreceni Járási Ügyészség nem volt illetékes a vádemelésre, mert arra a nyomozás során előbb intézkedő ügyészségként a Budapesti XIV. Kerületi Ügyészségnek volt illetékessége [korábbi Be.
  2. §
(2)bekezdés]. [60] A Kúria ezt az érvelést sem találta alaposnak. [61] A terhelt felülvizsgálati indítványából is kitűnik, hogy a nyomozás során áttétel történt. Egyebekben pedig az ügyészség hatáskörét és illetékességét általában annak a bíróságnak a hatásköre és illetékessége határozza meg, amely mellett működik [korábbi Be. 30. §
(1)bekezdés
  1. mondat]. [62] Az ügyészség hatáskörét és illetékességét jogszabályban vagy a legfőbb ügyész normatív utasításában meghatározott esetek kivételével annak a bíróságnak a hatásköre és illetékessége határozza meg, amely mellett működik [Be.
  2. §
(1)bekezdés]. [63] A Debreceni Járásbíróság illetékessége pedig kétségtelenül megállapítható, mert ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az eljárásra az a bíróság illetékes, amelynek a területén a bűncselekményt elkövették [korábbi Be. 17. §
(1)bekezdés
  1. mondat, Be.
  2. §
(1)bekezdés
  1. mondat], és a terhelt a bűncselekményeket egyaránt Debrecenben követte el. Következésképpen a Debreceni Járási Ügyészség illetékes volt a vádemelésre. [64] Egyébiránt a vádemelésre jogosult ügyészségre vonatkozó illetékességi szabályok esetleges megsértése - miként a korábbi Be. hatálya alatt - továbbra sem szerepel a felülvizsgálatot megalapozó ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértések között. [65] Ezért e részében a felülvizsgálati indítvány ugyancsak a törvényben kizárt indítvány.
  2. [66] A Kúria a Be.
  3. §
(3)bekezdése alapján hivatalból elvégzett vizsgálata során hatályon kívül helyezést megalapozó ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértést nem észlelt. Az indítvány elvi tartalma [67] A bűncselekmények üzletszerű minősítésével a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetés kiszabására került sor. A nyomozás során az ügyek egyesítése törvénysértően maradt el. Az ügyben arra nem illetékes ügyészség emelt vádat. A döntés elvi tartalma [68] A felülvizsgálati indítvány nem alapos. A bűncselekmények üzletszerű minősítése törvényes. Erre is tekintettel törvénysértő büntetés kiszabására nem került sor. I. Az állandó alkalomkerítő cselekményeknek abból a célból való gyakori elkövetése teszi azt üzletszerűvé, hogy az keresetforrásként jövedelmezzen. Ezért az üzletszerű minősítés törvényes, ha a vagyon elleni bűncselekmények miatt korábban különös visszaesőként kétszer is szabadságvesztésre ítélt terhelt egyfelől a végrehajtás felfüggesztésének, másfelől a feltételes szabadság próbaideje alatt hozzávetőlegesen két hónap időközben két üzletben követ el lopást. II. A büntetőügyek egyesítése általában csupán eljárási lehetőség az ügyek célszerűségi alapon történő együttes elbírálásához, amiről az eljáró hatóság a szabad belátása alapján dönt. Az egyesítés indítvány ellenére történő elmaradása eljárási szabálysértést nem valósít meg, s ezért az felülvizsgálati indítvánnyal sem támadható. Még akkor sem, ha az alapügybeli egyesítési indítványról az arra jogosult - akármely okból - nem határozott. III. A vádemelésre jogosult ügyészségre vonatkozó illetékességi szabályok esetleges megsértése - miként a korábbi Be. hatálya alatt - továbbra sem szerepel a felülvizsgálatot megalapozó ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértések között. Záró rész [69] A kifejtettek alapján a Kúria - a Be. 660. §
(1)bekezdés főszabálya alapján tanácsülésen, a Be. 655. §
(1)bekezdés főszabálya szerinti összetételben eljárva a terhelt felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a megtámadott határozatot nem ügydöntő végzéssel hatályában fenntartotta [Be. 662. §
(1)bekezdés]. [70] A Be. 653. §
(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás lefolytatására a harmadfokú bírósági eljárás szabályait az e Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A harmadfokú bíróság határozatával szemben viszont a Be. nem biztosítja a fellebbezés lehetőségét, s attól eltérő rendelkezést a Be. XC. Fejezete sem tartalmaz. A végzés ellen tehát nincs helye fellebbezésnek. Felülvizsgálatát a Be. 650. §
(1)bekezdés b) pont
  1. fordulata zárja ki. A Be.
  2. §
(4)bekezdése pedig rögzíti, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja. Budapest,
  1. december
  2. Dr. Molnár Gábor Miklós s.k. a tanács elnöke Dr. Feleky István s.k. előadó bíró Dr. Gimesi Ágnes s.k. bíró A kiadmány hiteléül: dr. Németh-Szebeni Zsófia jogi ügyintéző

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.