Gf.40473/2007/10 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdése felhatalmazta a pénzügyminisztert arra, hogy az állam folyó bevételei által nem fedezhető kiadások fedezetének megszerzése iránt hitelműveletek útján intézkedjék. A 6.620/1946.ME számú rendelet 1.§-a akként rendelkezett, az

1. évi V. törvénycikkel becikkezett fegyverszüneti egyezmény alapján a .....ot terhelő egyes kötelezettségek teljesítésének céljára az
2. év végéig igénybevett mezőgazdasági termények, termékek és állatok átvételi árát búza értékben kell megállapítani. A 2.§

(1)bekezdése értelmében az 1.§ alá eső termények, termékek és állatok átvételi árát a Kincstár bemutatóra szóló, az 1946. évi július 1-jétől évi 4 %-kal kamatozó búza névértékű államadóssági kötvénnyel elégíti ki. A

(2)bekezdés szerint a kötvények az 1945. évi X. törvénycikk 2.§-ának

(2)bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Magyar Köztársaság 4 %-kal kamatozó búza értékben megállapított államadóssága elnevezéssel különböző búza névértékű címletekben kerülnek kiállításra. A 4.§

(1)bekezdés úgy rendelkezett, a Kincstár a kibocsátott kötvényeket az azokon feltüntetett búzamennyiség és annak az

1. évi július 1jétől járó évi 4 %-os kamata készpénz egyenértékének kifizetésével
2. december 31-én váltja be. A 11.710/
3. Kormány számú rendelet 1.§-ának

(1)bekezdése a kötvények visszafizetésének határidejét akként módosította, hogy a kötvényeket az állam 1949. január 1-jétől számított tíz év alatt váltja be. A

(2)bekezdés értelmében az évenként beváltásra kerülő kötvények sorszámát sorsolással kell megállapítani. A felperes birtokában van 11 db C betűjelű, a Magyar Köztársaság által

1. július 1-jén 100 kg búza pénzbeli egyenértékéről kibocsátott, 4 %-kal kamatozó bemutatóra szóló államadóssági kötvény. (A kötvények sorszáma: 0,223.976; 0,224.222; 0,223.977; 0,223.975; 0,223.888; 0,223.834; 0,224.274; 0,224.226; 0,223.833; 0,223.808; 0,223.813.) Felperes a
2. szeptember 20-án fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel indult, a
3. január 12-én kézbesített fizetési meghagyással szemben előterjesztett alperesi ellentmondás folytán perré alakult eljárásban előterjesztett, többször módosított keresetében alperest 2.200 forint, és annak
4. szeptember
5. napjától a kifizetés napjáig járó mindenkori törvényes késedelmi kamata, valamint a perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Keresetét az
6. évi
7. tvr. (Ptk.é.I.) 75.§

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 198.§-ának

(1)bekezdésére és 338/A.-338/D.§-aira alapította. Egyebek mellett előadta, a perbeli kötvényeket törvényes öröklés jogcímén a

1. június 14-én jogerőre emelkedett pót-hagyatékátadó végzéssel szerezte meg. A kötvények kibocsátásával jogelődje és az alperes között a kibocsátáskor hatályos jogszabályok és a kötvényekben rögzített általános szerződési feltételek szerint kölcsönszerződés jött létre. Alperes a szerződésben vállalt fizetési kötelezettségének nem tett eleget, ezért a tőkeösszeget és a kamatot megfizetni tartozik részére. Az egyes kötvények alapján fizetendő, 100 kg búza ellenértékében meghatározott összeget az ügyleti kamatokkal együtt 200 forintban (60 forint/100 kg búza + 2,4 forint éves ügyleti kamat) jelölte meg egy korábbi perben született jogerős ítéletben foglaltakra utalva. Kifejtette azt is, a perbeli kötvényeken alapuló igény bírósági úton történő érvényesítését az
2. december 24-én hatályba lépett 13.110/
3. Kormány számú rendelet kizárta. E jogszabályt a 86/1987.(XII.29.) MT rendelet
4. december 31-én helyezte hatályon kívül, így a követelés csak
5. január 1-jétől vált érvényesíthetővé, az elévülés ezen időpontig nyugodott. A Ptk.é.I. 85.§

(3)bekezdésében foglaltak szerint alkalmazandó korábbi jog rendelkezései, így a Magyar Magánjogi Törvényjavaslat (MTJ) 1293.§-a és az 1881. évi XXXIII. törvénycikk 42.§-a alapján az elévülés nyugvásának megszűnését követően még húsz év állt rendelkezésre az igény érvényesítésére, keresete nem késett el. A Ptk.é.I. 75.§

(1)bekezdésében és 95.§-ában foglaltakra utalva egyebekben arra is hivatkozott, a perbeli kötvényekből eredő követelésre is irányadóak a Ptk. tulajdonjogi szabályai, így a Ptk. 115.§

(1)bekezdésének azon rendelkezése, amely szerint a tulajdoni igények nem évülnek el. A kötvényekre vonatkozó speciális jogszabályként ugyancsak irányadónak kell tekinteni a 285/2001.(XII.26.) Kormányrendeletet, amelynek 6.§-a értelmében a kötvényen alapuló követelés a kibocsátóval szemben nem évül el. Alperes a kereset elutasítását, a felperes perköltségben marasztalását kérte. A követelés elévülésére hivatkozott. Előadta, a 13.110/1948.(XII.24.) Kormányrendelet 1987. december 31-i hatállyal a 86/1987.(XII.29.) MT rendelettel történt hatályon kívül helyezése folytán 1988. január 1-jén megnyílt a perbeli kötvényekből eredő igény bírósági úton történő érvényesítésének lehetősége. A 84/1952.(XI.25.) MT rendelet 13.§

(2)bekezdése szerint, amely az

1. január
2. napja után kibocsátott államkölcsönkötvényeken alapuló jogok elévülési idejét a kölcsön lejártának időpontját követő három évben állapította meg, az igényérvényesítésre három év állt felperes rendelkezésére. Felperes azonban csak e határidő lejártát követően érvényesítette igényét bírósági úton, ezért a követelés elévült. Egyebekben kifejtette azt is, az MTJ-t nem iktatták törvénybe, az csak szokásjogi alapon alakította az ítélkezési gyakorlatot, rendelkezései nem alkalmazhatóak a jelen perben. A felperes az alperes elévülési kifogásával szemben állította, a perbeli jogviszonyra a 84/1952.(XI.25.) MT rendelet nem alkalmazható tekintettel arra, hogy a hatályba lépését megelőzően kibocsátott kötvényekből eredő követelések elévülési idejét egyoldalúan rövidítette meg, a magasabb szintű jogszabályokkal ellentétes rendelkezéseket tartalmazott, továbbá alkalmazhatóságát kizárja az a körülmény is, hogy hatályba lépése időpontjában a perbeli követelés elévülése nyugodott, a nyugvás megszűnésekor pedig a rendelet már nem volt hatályban. Az elsőfokú bíróság
3. szeptember 6-án kelt 5.G.40.267/2007/
4. számú ítéletével a perbeli államadóssági kötvények ellenében alperest a felperes részére 2.200 forint és annak
5. január
6. napjától a kifizetés napjáig terjedő időszakra az adott naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamata, továbbá 19.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a perbeli kötvényeken alapuló igény
7. január 1-jén vált esedékessé, ezért elévülésére a Ptk.é.I. 85.§

(3)bekezdése értelmében a korábbi jogot kell alkalmazni. A Magyar Magánjogi Törvényjavaslat (MTJ)

1. és 1293.§-a, valamint az
2. évi XXXIII. törvénycikk 42.§-a értelmében az elévülés nyugszik, ha a követelés érvényesítése akadályba ütközik, a nyugvás idejét az elévülés idejébe nem lehet beszámítani.
3. január 1-jétől
4. december 31-ig a perbeli kötvényeken alapuló követelés érvényesítése akadályba ütközött, ennek következtében az elévülés „szünetelt", nyugodott. A Ptk. hatályba lépésekor,
5. május 1-jén tehát az elévülés nem volt folyamatban. Az elévülés nyugvásának megszűntekor
6. január 1-jén pedig az elévülési idő a korábbi jog szerint még hátralévő teljes húsz évvel meghosszabbodott. Az elévülés tehát csak
7. január 1-jén következett volna be. Felperes azonban igényét ezt megelőzően érvényesítette, ezért megalapozatlan az alperesi elévülési kifogás. Az elsőfokú bíróság kifejtette azt is, a perbeli követelésre a 84/1952.(XI.25.) MT rendelet 13.§-ának rendelkezései alkalmazhatóságát a Ptk.é.I.
8. §

(3)bekezdése kizárja. Az MT rendelet a Ptk. hatályba lépését követően esedékessé vált követelésekre vonatkozhat. Felperes, mint a bemutatóra szóló kötvények birtokosa megalapozottan érvényesítette alperessel szemben a kötvényekből eredő igényét, követelését összegszerűségében az alperes nem vitatta, ezért a főkövetelést a kereset szerinti összegben találta megalapozottnak az elsőfokú bíróság. Arra figyelemmel azonban, hogy az alperes fizetési kötelezettsége csak a kötvények teljesítésre való bemutatása időpontjában, azaz a fizetési meghagyásnak a felperes részére 2007. január 12-én történt kézbesítésekor állt be, az alperes az ezt követő napon esett késedelembe, így a keresettől eltérően ettől az időponttól áll fenn a Ptk. 301.§-a szerinti késedelmi kamatfizetési kötelezettsége. Az ítélettel szemben az alperes fellebbezett jogi képviselő útján. Az ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Előadta, a Ptk.é.I. 85.§

(3)bekezdése az elsőfokú bíróság téves álláspontjával szemben nem az elévülési időre, hanem csakis az elévülésnek a Ptk. hatályba lépését megelőzően bekövetkezett nyugvására, megszakadására, megrövidítésére írja elő a korábbi jog alkalmazását. Az 1946. július 1-jén kibocsátott perbeli kötvényekből eredő követelésekre a Ptk.é.I. 75.§

(1)bekezdése értelmében a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. A követelések elévülési idejét a Ptk. 324.§

(1)bekezdése eltérő rendelkezés hiányában öt évben állapítja meg. Ugyanakkor a Ptk. hatályba lépését megelőzően kibocsátott és a Ptk. hatályba lépését követően is - a 65/1982.(XII.4.) MT rendelet 11.§-ával történt hatályon kívül helyezéséig - hatályban volt 84/1952.(XI.25) MT rendelet 13.§

(2)bekezdése szerint az

1. január
2. után kibocsátott államkölcsön kötvényeken alapuló jogok elévülési ideje három év. E jogszabály rendelkezéseit pedig a perbeli kötvényekre is irányadónak kell tekinteni. Mindezekre tekintettel az elévülés nyugvásának megszűnésétől,
3. január 1jétől felperesnek igénye érvényesítésére nem az
4. évi XXXIII. törvénycikk szerinti húsz éves határidő, hanem a 84/1952.(XI.25.) MT rendelet szerinti három éves határidő állt rendelkezésére. E határidőt azonban a felperes elmulasztotta, követelése elévült. Utóbb, a
5. január 29-én előterjesztett fellebbezés kiegészítésében alperes arra is hivatkozott, az
6. évi XXXIII. törvénycikk állami értékpapírokban kifejezett tőkekövetelés elévülési idejét húsz évben meghatározó 37.§-át a belföldi államadóssági kölcsönkötvényekre vonatkozó egyes rendelkezések tárgyában kiadott, 296/1950.(XII.23.) MT számú rendelet 3.§-a hatályon kívül helyezte. Az elévülési időre nézve ezért nyilvánvalóan a perbeli kötvényekből eredő követelések esedékessé válásakor,
7. január 1-jén hatályban volt 84/1952.(XI.25.) MT rendelet szerinti három éves elévülési időt kell irányadónak tekinteni. Felperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, lényegében helyes indokai alapján. Hangsúlyozta, a Ptk.é.I. 85.§

(3)bekezdésében foglaltakra figyelemmel az elsőfokú bíróság helytállóan alkalmazta az elévülés kérdésében az 1881. évi XXXIII. törvénycikk és az MTJ elévülésre vonatkozó rendelkezéseit. A 84/1952.(XI.25.) MT rendelet a jelen perben nem alkalmazható, tekintettel arra, hogy ellentétben áll a magasabb szintű jogszabállyal, a perbeli követelés nyugvásának időtartama alatt jelent meg, rendelkezéseit egyébként is „felülírta" a Ptk.é.I. 85.§

(3)bekezdése, amikor az elévülés nyugvása előtt, illetve a nyugvás alatt is hatályban volt magasabb szintű jogszabályokra utal vissza. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között vizsgálta felül és a fellebbezést az alábbiakra tekintettel megalapozatlannak találta. Az alperesi fellebbezésben foglaltakra figyelemmel a perbeli igény jellege és ettől feltételezetten a követelés elévülése kérdésében kellett állást foglalni. Az igény jellegének megítélésekor a Fővárosi Ítélőtábla abból indult ki, a kötvény hitelviszonyt, kölcsönügyletet megtestesítő értékpapír, amelyben a kibocsátó arra vállal kötelezettséget, hogy a kötvényben megjelölt pénzösszeget és kamatát vagy esetleges egyéb járulékait meghatározott időtartam alatt megfizeti a kötvény tulajdonosának. A kötvény által megtestesített jogviszonyra alapított valamennyi követelés tehát kötelmi jellegű, arra a kötelmi jog szabályait kell alkalmazni, így eltérő rendelkezés hiányában az elévülés szabályai is irányadóak. A felperes perbeli igénye kölcsön és járulékai visszafizetése iránti igény, nem vitásan kötelmi jellegű követelés. A továbbiakban az elévülés tekintetében a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja az alábbi. A Ptk. 1960. május 1-jén lépett hatályba. A Ptk. hatályba lépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. tvr. (Ptk.é.I.) 75. §ának

(1)bekezdése kimondja, a Ptk. rendelkezéseit - ha ez a tvr. másként nem rendelkezik - a hatályba lépése előtt keletkezett jogviszonyokból eredő és jogerős határozattal még el nem bírált jogokra és kötelezettségekre is alkalmazni kell. Ugyanakkor a Ptk. elévülési szabályainak alkalmazására nézve a Ptk.é.I. 85. §-a eltérő rendelkezéseket tartalmaz. Így a 85. §

(3)bekezdése úgy rendelkezik, az elévülésnek a Ptk. hatályba lépését megelőzően bekövetkezett nyugvására, megszakadására, megrövidítésére a korábbi jogot kell alkalmazni. Az idézett jogszabályi rendelkezésekből leszűrhető, azon követelések esetében, amelyek a Ptk. hatályba lépése előtt váltak esedékessé, lejárttá és ennek folytán elévülésük már a Ptk. hatályba lépését megelőzően megkezdődött, nem a Ptk. elévülési szabályait, hanem a Ptk-t megelőző korábbi jog rendelkezéseit kell alkalmazni. Kétségtelen, a Ptk.é.I. 85. §-ának

(3)bekezdése a korábbi jogot az elévülésnek a Ptk. hatályba lépését megelőzően bekövetkezett nyugvására, megszakadására és megrövidítésére rendeli alkalmazni. Ugyanakkor e rendelkezés értelmezése körében nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felsorolt jogi tények szorosan kapcsolódnak az elévülés jogintézményéhez, attól el nem választhatók, csakis azzal együtt értelmezhetők. Ebből pedig - az alperes fellebbezésében foglaltakkal szemben - az következik, hogy a Ptk.é.I. 85. §

(3)bekezdésében foglaltak alapján a feltételek fennállása esetén az elévülés jogintézményének egészére, így az elévülési időre is a korábbi jog rendelkezéseit kell irányadónak tekinteni. Korábbi jog alatt pedig a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a perbeli kötvények kibocsátása, a kötvényen alapuló hiteljogviszony keletkezése időpontjában hatályban volt jogszabályi rendelkezéseket kell érteni. A perbeli kötvények kibocsátására a 6.620/1946.ME. rendelet alapján

1. július 1jén került sor
2. december 31-i lejárati határidővel, amely utóbb a 11.710/
3. Korm. számú rendelet rendelkezései folytán
4. január
5. napjára módosult. A kötvények kibocsátása időpontjában hatályban volt
6. évi XXXIII. törvénycikk
7. §-a az állami értékpapírokban kifejezett tőkekövetelés elévülési idejét a lejárat napjától számítandó húsz évben határozta meg. A
8. § rendelkezései értelmében pedig az elévülés nyugszik, ha a követelés érvényesítése az ott írt akadályba ütközik, a nyugvás idejét az elévülés idejébe nem lehet beszámítani. A 13.110/
9. Korm. számú rendelet a lejárat időpontjában,
10. január 1-jén kizárta a perbeli kötvényekből eredő igény érvényesítését, így ettől az időponttól az igényérvényesítést kizáró jogszabálynak a 86/1987.(XII.29.) MT. rendelettel történt hatályon kívül helyezése időpontjáig,
11. december 31-ig az elévülés nyugodott. A kifejtettek szerint felperesnek illetve jogelődjének
12. január 1-től még a teljes húsz éves elévülési idő rendelkezésre állt igénye érvényesítésére. Felperes a kötvényekből eredő követelését ezen határidő lejártát,
13. január 1-jét megelőzően bírósági úton érvényesítette. Követelése ezért nem évült el, helytálló az elsőfokú bíróság ítélete. A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
14. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla a pervesztes alperest a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes 32/2003.(VIII.22.) IM. rendelet 3. §

(5)bekezdése alkalmazásával megállapított, az áfát is magában foglaló másodfokú perköltsége megfizetésére. Az alperes illetékmentessége folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viseléséről a Fővárosi Ítélőtábla az 1990. évi CXIII. törvény 5. §

(1)bekezdés a) pontja és a 6/1986.(VI.26.) IM. rendelet 13. §

(1)bekezdése és

1. §-a alapján rendelkezett. Budapest,
2. június
3. . Rózsa Éva s. k. a tanács elnöke Dr. Felker László s. k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Kiss Sándorné tisztviselő Dr. Rutkai Éva s. k. bíró