Pfv.20441/2018/7 – Kúria

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.VI.20.441/2018/

1. A tanács tagjai: . Wellmann György a tanács elnöke . Kocsis Ottilia előadó bíró . Puskás Péter bíró A felperes: A felperes képviselője: dr. Pafuj Tamara ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: . Dezső László ügyvéd A per tárgya: kölcsön A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: ári Törvényszék 2.Pf.21.075/2017/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: ádi Járásbíróság 3.P.20.517/2016/3/I. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítélet hatályában fenntartja. felülvizsgálattal támadott részét Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 100.000 (egyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra 470.000 (négyszázhetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes az alperesnek
3. április 25-én 160.000 forintot, május 10-én 840.000 forintot, május 26-án 1.000.000 forintot, június 24-én 2.400.000 forintot, július 1-jén 300.000 forintot utalt át.
4. április 21-én és június 22-én postai úton közölt írásbeli nyilatkozatával visszafizetésre szólította fel, aszerint a teljesítési határidő 300.000 forint erejéig 4.400.000 forint tekintetében július
5. volt.
6. április 21., A kereseti kérelem és az alperes védekezése [2] [3] A felperes a keresetében az alperest 6.110.000 forint és a lejárattól esedékes késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni átutalással és készpénz átadásával nyújtott kölcsön, másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás címen. Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [4] [5] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a felperes kölcsönt nem az alperesnek, hanem a D. Kft. részére nyújtott. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperest 4.700.000 forint és a lejárattól esedékes késedelmi kamat megfizetésére kötelezte, egyebekben helybenhagyta. Indokolásában a Polgári Törvénykönyvről szóló
7. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
8. §, 6:63 §, 6:
9. §, 3:
10. §, 6:
11. §

(1)bekezdése felhívásával jelentőséget tulajdonított annak, hogy a kft.-nek az alperes képviseletre nem jogosult tagja, a felperes tanácsadója volt. Az alperes a számlájára utalt pénzösszegeket részben a kft. működésére fordította, részben - a kft. által vissza is fizetett tagi kölcsönt nyújtott. A másodfokú bíróság a bizonyítékok közül kiemelte a kft. korabeli ügyvezetőjének és a felperes édesanyjának a tanúvallomását, amely szerint az alperes vállalta a pénzt a felperesnek visszafizetni. A per adatai szerint a felek között az alperes számlájára utalt összegre kölcsönszerződés jött létre határozatlan időre, a visszafizetése esedékessé akkor vált, amikor a felperes azt lejárttá tette a fizetési felszólítással. A keresete abban a részében nem alapos, hogy a készpénz átadásával nyújtott kölcsönt a perben nem bizonyította. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [6] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint - a jogerős ítélet őt marasztaló rendelkezésének a hatályon kívül helyezését, ebben a keretben is az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Megsértett jogszabályként a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §

(1)bekezdést, a Ptk. 6:63. §

(1)-

(2)bekezdését, 6:

1. §át, 3:
2. §-át jelölte meg. A jogszabálysértést azzal indokolta, hogy a jogerős ítélet téves következtetésen alapul; a felperes a kölcsönszerződés vele szemben állított létrejöttét nem bizonyította, a mintegy 25 millió forintot az alperes családtagjain keresztül a likviditási gondokkal küzdő D. Kft. finanszírozására [7] nyújtotta. Ezeknek a pénzeknek a saját (magán) használatban lévő számlájára utalása kényszerűségből történt, a pénz címzettje valójában a kft. volt, a pénz működésére történt felhasználását a perben igazolta. A felperes tudott arról, hogy a cég képviseletére az ügyvezető fiától meghatalmazással bírt, aki a csatolt,
3. január 3-án keltezett okirat szerint meghatalmazta őt, „mint a társaság egyik tulajdonosát, hogy a társaságot teljes jogkörrel képviselje, a társaság eszközei felett szabadon rendelkezzen és gazdasági döntéseket hozzon." Álképviselet esetén a kft. az eljárását jóvá hagyta [Ptk. 6:
4. §

(1)bekezdés], hiszen könyveiben az összeg a felperes felé fennálló tartozásként szerepel. Ezt a kft. jelenlegi ügyvezetőjeként is elismerte a perben, „a felperes befizetését először nem kezelhettük máshogy, mint általam nyújtott tagi kölcsönt". A másodfokú bíróság nem értékelte, hogy 2.700.000 forint átutalása történt csak kölcsönként, az átutalt pénz bizonylatokkal igazoltan a kft. érdekében lett felhasználva. Nem oldotta fel az ügyvezető tanú vallomásában rejlő ellentmondásokat, figyelmen kívül hagyta, hogy vallomása szerint is a cég képviseletében járt el: a „kft. vezetői értekezletén az alperes nem mint egyszerű tag, hanem mint volt ügyvezető vett részt,... mint aki a cég napi működésében a tanácsaival segíteni tud". Nem értékelte a felperes édesanyjának ellentmondásos tanúvallomását, és a cég finanszírozását igazoló okiratokat sem. A felperes a felülvizsgálati kérelmének indokolását kiegészítette azzal, hogy hanganyag is igazolja a felperes arra vonatkozó „közvetett" elismerését, a pénz a kft. finanszírozását szolgálta. A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [8] [9] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak. A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(1)-

(2)bekezdés szerint az alperes felülvizsgálati kérelmének keretei között és a rendelkezésére álló iratok alapján vizsgálta felül. A bizonyítékok Pp. 206. §

(1)bekezdésen alapuló szabad bírói mérlegelése felülvizsgálati kérelemmel - főszabály szerint - nem támadható (BH

1. 221., BH
2. 195., BH
3. 86.). Az ilyen felülvizsgálati kérelmet csak a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelése, a bíróság által megállapított tényállás iratellenes, hiányos vagy logikai ellentmondásokat tartalmazó, okszerűtlen volta alapozhatja meg (BH
4. 196., BH
5. 85., BH
6. 768., BH2013.119.). A Kúria a jogerős ítélet ilyen hibáját nem állapította meg. [10] A kölcsön jellegadó sajátossága, fogalmi eleme, hogy a Ptk. 6:
7. §-ban szabályozott kölcsönszerződés alapján a hitelező részéről a pénz fizetése az adós későbbi időpontban esedékes visszafizetési kötelezettségével párosul. A felperes keresete kölcsön jogcímén alapult, azt állította, hogy a követelt pénz fizetése nem ajándékként, hanem visszafizetési kötelezettség mellett történt. Azt az alperes sem állította a perben, hogy a pénz hozzá ingyenes ügylet keretében került, csak azt állította, hogy a visszafizetésre nem ő, hanem a D. Kft. köteles. A Pp.
8. §

(1)és 126. §

(3)bekezdés alapján felperesnek az általa érvényesíteni kívánt jog alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékait, míg az alperesnek a védekezése alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékait kellett a perben megjelölnie és szolgáltatnia. A Pp. 3. §

(3)és 164. §

(1)bekezdés alapján a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása a feleket terhelte, mégpedig annak függvényében, hogy melyikőjük érdekében állt, hogy az adott tényt a bíróság valónak fogadja el. A kölcsönt állító felperesnek tehát azt kellett bizonyítania, hogy az alperesnek a pénzt nem véglegesen, hanem időlegesen, később esedékes visszafizetési kötelezettség mellett nyújtotta. A felperes perbeli tényállítását igazolja, hogy az átutalások az alperes számlájára és kölcsön megjelöléssel is történtek. Az alperes a felperes hitelezőként történt teljesítését elfogadta, ezzel közöttük a kölcsönügylet létrejött. Tény az is, hogy az alperes a pénzt felhasználta. Az a körülmény, hogy a kapott pénzt mire fordította, a kölcsönügylet létrejötte szempontjából nem releváns, a visszafizetési kötelezettség szempontjából közömbös. [11] A keresettel szemben védekező alperesnek sem volt elég a neki nyújtott, az ő visszafizetési kötelezettségét megalapozó kölcsönt tagadnia, az általa állítottakat bizonyítania kellett volna. A Kúria hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati kérelemnek azon érvei, miszerint az alperes a kft. (ál)képviseletében járt el a pénz „átvételekor", illetve az ennek kapcsán a Ptk. 6:63. §

(1)-

(2)bekezdése, a 6:

1. §, a 3:
2. § felhívásával megjelölt anyagi jogi jogsértés, kizárólag az esetben releváns, azaz csak akkor vizsgálandó, ha a per adatai igazolják a felülvizsgálati kérelem azon állítását, miszerint a felperes a kft.-t kívánta finanszírozni, a perbeli fizetéseit az alperes által a kft.-nek nyújtott tagi kölcsönként kezelték. A per adatai azonban ezt nem támasztják alá. Az alperes a rá háruló bizonyítási kötelezettségnek nem tett eleget, ennek sikertelenségét pedig a Pp.
3. §

(3)bekezdés alapján az ő terhére kellett értékelni. Semmivel sem bizonyította a perben, hogy a kölcsönvevő valójában a D. Kft. lett volna. Az alperes a számláján havonta jóváírt összegeket nyugdíját, és a felperes, a M. és a D. Kft. átutalásait készpénzként felvette,

1. január és július között tagi kölcsönt a D. Kft. részére a H. AG. nyújtott. Az alperes nevén 2014-ben könyvelt kölcsönt a kft. év végéig részére visszafizette. Ennek bizonyítékai az alperes által csatolt számlakivonatok, a kft. nyomozóhatóság által lefoglalt bevételi pénztárbizonylatai, időszaki pénztárjelentései, a revizori feljegyzés, főkönyvi karton [Nagyatádi Járásbíróság 63.P.20.149/2016/3/A/1., 8., 9.]. [12] A másodfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat helyesen értékelte, a jogerős ítélete okszerű következtetésen alapul, a Pp.
2. §

(1)bekezdésre tekintettel nem jogszabálysértő. Csak a felperes és az alperes közötti kölcsönt megállapító tényállás alapul logikus következtetésen. A Kúria is úgy foglalt állást, hogy a kölcsönszerződés a felperes és az alperes között jött létre, az alperes a felszólítással lejárttá tett kölcsön visszafizetéséért köteles helytállni. [13] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(4)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [14] Az alperes köteles megfizetni a Pp. 270. §

(1)bekezdés szerint alkalmazott Pp. 78. §

(1)bekezdés alapján a felperesnek a 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet
2. §

(3),

(5)-

(6)bekezdése alapján, a ténylegesen végzett képviseleti tevékenységgel arányban meghatározott ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költségét és az államnak a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdés alapján a felülvizsgálati eljárási illetéket. [15] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdés alapján tárgyaláson bírálta el. [16] E határozat ellen a felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pont zárja ki. Budapest,

1. február
2. Dr. Wellmann György s.k. a tanács elnöke, dr. Kocsis Ottilia s.k. előadó bíró, dr. Puskás Péter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Sz.Sz. bírósági ügyintéző