Bf.264/2018/25 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)-

(2)bekezdés d./ pont), ezért 12 év szabadságvesztés büntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani. Beszámította az I.r. vádlott által

1. június
2. napjától
3. február
4. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettének kísérletében (Btk.
5. §

(1),

(3)bekezdés), ezért mint többszörös visszaesőt 2 év 6 hónap szabadságvesztés büntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. Rendelkezett a II.r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt beszámításáról és megállapította, hogy a II.r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett továbbá a bűnjelekről és kötelezte az I.r. vádlottat 617.605 forint, míg a II.r. vádlottat 676.005 forint eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő ügyész a jogorvoslati nyilatkozattételre három napi gondolkodási időt tartott fenn, majd a törvényes határidőn belül mindkét vádlott terhére súlyosításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása, a II.r. vádlott esetében fegyház végrehajtási fokozat kiszabása érdekében fellebbezett. Fellebbezésének írásbeli indokolásában kifejtette, hogy mindkét vádlott esetében lényegesen nagyobb nyomatékkal értékelhetőek a súlyosító körülmények, míg az enyhítő körülmények csekélyebb súlyúak. Álláspontja szerint az I.r. vádlott tekintetében főként a bűncselekmény igen jelentős tárgyi súlyára - különös kegyetlenséggel, és nagyfokú brutalitással elkövetett ölési cselekményre - tekintettel súlytalan és indokolatlan a büntetésnek a törvényi minimumhoz közeli tartamban való meghatározása, míg a II.r. vádlott esetében előéletére, személyére tekintettel tekinthető eltúlzottan enyhének a kiszabott szabadságvesztés mértéke. Ezért indítványozta, hogy a fellebbviteli bíróság mindkét vádlott tekintetében a kiszabottnál lényegesen hosszabb tartamú szabadságvesztést alkalmazzon, és a II.r. vádlott esetében is fegyházban rendelje végrehajtani. Az I.r. vádlott és védője a jogorvoslati nyilatkozattételre ugyancsak három napi gondolkodási időt tartott fenn, majd a törvényes határidőn belül a védő elsődlegesen eltérő jogi minősítés megállapítása, és erre figyelemmel a büntetés enyhítése, másodlagosan enyhítés érdekében fellebbezett. Az I.r. vádlott jogorvoslati nyilatkozat megtételére fenntartott három napon belül fellebbezést nem terjesztett elő. A kihirdetett ítélet ellen a II.r. vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.645/2018/1. számú átiratában a bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta, a II.r. vádlott és a védők által előterjesztett fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az első fokon eljárt törvényszék az ügy tárgyalása során a perrendi szabályokat, köztük a kiemelt jelentőségű ügyekre vonatkozó speciális rendelkezéseket betartotta. A tényállást kellő alapossággal felderítette, a rendelkezésre álló bizonyítékokat irathűen bemutatta és okszerűen értékelte. Kifejtette azonban, hogy a megállapított tényállás a vádlottak előéleti adatait illetően hiányos, azonban a Be. 592. §

(2)bekezdés a./ pontja szerinti részbeni megalapozatlanság az ügyiratok tartalma alapján kiküszöbölhető. A bűnügyi nyilvántartás hiányzó adataival kiegészített tényállás érvelése szerint már felülbírálatra alkalmas. A megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság okszerű következtetést vont le az I. és a II.r. vádlottak bűnösségére, és cselekményeik minősítése is mindenben megfelel a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek. Hangsúlyozta, hogy a fej, has és mellkas nagy erővel történő rugdosása, taposása a közönséges élettapasztalat szerint is az emberi élet kioltásának veszélyét hordozza. Az I.r. vádlott által tanúsított, a tényállásban leírt brutalitás esélyt sem hagyott a sértett életbe maradására, ezért az I.r. vádlott védőjének érvelése a cselekmény halált okozó testi sértés bűntettének minősítése érdekében nem foghat helyt. Rámutatott arra is, hogy a büntetést befolyásoló körülményeket mindkét vádlott vonatkozásában hiánytalanul számba vette a törvényszék, de azokat nem a súlyuknak megfelelően értékelte. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét változtassa meg, az I.r. vádlott főbüntetését, a II.r. vádlott fő- és mellékbüntetését lényeges tartamban súlyosítsa, az I.r. vádlott által

1. június 18-tól
2. február
3. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt számítsa be a kiszabott szabadságvesztés tartamába és a II.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést fegyház fokozatban rendelje végrehajtani. A II.r. vádlott védője utóbb csatolta fellebbezésének írásbeli indokolását. Enyhítésre irányuló fellebbezését fenntartva az ügyészi indítvány elutasítását kérte. Álláspontja szerint a meglévő enyhítő körülmények - különösen az időmúlás, a részbeni beismerés és az őszinte megbánás megalapozzák védence vonatkozásában a büntetés enyhítését. Az I.r. vádlott védője utóbb csatolta fellebbezésének írásbeli indokolását. Ebben kifejtette, hogy védence következetes vallomása alapján, amely szerint szándéka csupán testi sérülés okozására irányult, a halálos eredmény tekintetében csak gondatlansága állhatott fenn, ezért álláspontja szerint a bűnösségét halált okozó testi sértés bűntettében (Btk.
4. §

(1)-

(2)bekezdés) kellett volna megállapítani. Utalt arra is, hogy álláspontja szerint a kiszabott büntetés eltúlzott, mert a bíróság nem kellő súllyal értékelte az I.r. vádlott beismerő nyilatkozatát, megbánó magatartását és indulatos személyiségszerkezetét. Ezért indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet változtassa meg akként, hogy védence bűnösségét halált okozó testi sértés bűntettében állapítsa meg, és másodlagosan a szabadságvesztés mértékét, valamint a közügyektől eltiltás tartamát enyhítse. A másodfokú nyilvános ülésen az I.r. vádlott védője perbeszédében a fellebbezését és az írásbeli álláspontját fenntartotta. Hivatkozott a pszichológusszakértői véleményre, amely szerint az I.r. vádlott agressziókezelése az átlagostól eltérő, valamint a cselekmény kiváltó okaira, amely az erős indulati állapotát eredményezte. Nyomatékosította, hogy e körülmények miatt védence nem tudta felmérni, hogy olyan mérvű és intenzitású erőszakot alkalmaz, amely a sértett halálához vezethet. Ezért indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet változtassa meg akként, hogy védence bűnösségét halált okozó testi sértés bűntettében állapítsa meg, és másodlagosan az enyhítő körülmények számára és súlyára, valamint a további időmúlásra is figyelemmel a kiszabott büntetés enyhítését kérte. A II.r. vádlott védője perbeszédében a bejelentett fellebbezését és annak írásban előterjesztett indokait változatlanul fenntartotta. Felhívta a figyelmet a nyomatékos enyhítő körülmények súlyára és arra, hogy védence cselekménye kísérleti stádiumban maradt, amely akár a büntetés kétszeres enyhítését is lehetővé teszi. Álláspontja szerint nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor eggyel enyhébb végrehajtási fokozatban rendelte végrehajtani a szabadságvesztést, mert erre a Btk. 35. §

(1)és

(2)bekezdése törvényi alapot ad. Ezért az ügyészi indítvány elutasítását és a kiszabott büntetés enyhítését kérte, a végrehajtási fokozat változatlanul hagyása mellett. Az I.r. vádlott az utolsó szó jogán csatlakozott védőjéhez. Hangsúlyozta, hogy nem állt szándékában megölni a sértettet, cselekményét a dühe, az ittassága és élettárásának féltése motiválta, és őszinte sajnálatát fejezte ki a történtek miatt. A bejelentett ellentétes irányú fellebbezésekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem az 1998. évi XIX. törvény 554/K. §

(1)bekezdése szerint jár el, amikor a tárgyalás határnapját nem három hónapon belülre tűzte ki. Ez az eljárási szabálysértés azonban az ügy érdemi elbírálására lényeges hatással nem volt. Egyébként a kiemelt jelentőségű ügyek eljárási szabályait maradéktalanul betartotta tárgyalása során. A tanácsváltozásra figyelemmel az 1998. évi XIX. törvény 554/L. §

(3)bekezdése alapján a tárgyalás korábbi anyagának ismertetésével ismételte meg a tárgyalást. Az elsőfokú bíróság a tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a releváns bizonyítékokat megvizsgálta. Kihallgatta a vádlottakat, a cselekmény elkövetésekor jelen lévő tanúkat, meghallgatta az igazságügyi orvosszakértőket, ismertette az okirati bizonyítékokat. Az I.r. vádlott a nyomozati szakban nem tett vallomást, a tárgyaláson ténybeli beismerő vallomást tett, de következetesen hangsúlyozta, hogy nem kívánta a sértett halálát. A II.r. vádlott a tárgyaláson élt a vallomásmegtagadás jogával. Az elsőfokú bíróság az 1998. évi XIX. törvény 291. §

(1)bekezdése alapján törvényesen ismertette a gyanúsítotti vallomást, amelyben az I.r. vádlottra terhelően nyilatkozott és önmaga cselekménye vonatkozásában ténybeli beismerő vallomást tett. Az elsőfokú bíróság a tényállás tisztázása érdekében kihallgatta tanúként az I.r. vádlott élettársát, tanú1-t, megtekintette a térfigyelő kamera felvételeit, az 1998. évi XIX. törvény 296. §

(2)bekezdés a./ pontja alapján felolvasással tette a tárgyalás anyagává tanú2 tanú vallomását, továbbá ismertette a releváns okirati bizonyítékokat, köztük a rendőri jelentéseket, a sérülésekkel kapcsolatos dokumentációkat, a toxikológiai és genetikai szakértői véleményeket. Meghallgatta az igazságügyi orvosszakértőket, akik írásbeli szakvéleményüket fenntartották, illetve a kamerafelvételeket megtekintve ki is egészítették azt az I. és II. r. vádlottak által okozott sérülések meghatározásával. Az elsőfokú bíróság ítélete

1. oldal
2. bekezdésétől a
3. oldal
4. bekezdéséig értékelte az általa megismert bizonyítékokat. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor ítéletének tényállását az I.r. vádlott tárgyaláson tett, illetve a II.r. vádlott nyomozás során tett ténybeli beismerő vallomása, részben tanú1 egyéb bizonyítékokkal alátámasztott tanúvallomása, tanú2 ismertetett tanúvallomása, valamint a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok, különösen a térfigyelő kamera felvételei, a szakértői vélemények, a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv tartalma alapján állapította meg. A másodfokú bíróság egyetértett a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészségnek a tényállás kiegészítésére vonatkozó indítványával. Ezért az ítélőtábla a Be.
5. §

(1)bekezdés a./ pontjára figyelemmel az ügyiratok alapján a tényállás személyi részét annyiban egészíti ki, hogy: „I.r. vádlott a Pesti Központi Kerületi Bíróság 15.B.33.444/2004/

1. számú összbüntetési ítéletével kiszabott 6 év 2 hónap 15 nap börtönbüntetéséből
2. július
3. napján feltételes kedvezménnyel szabadult. Büntetése
4. augusztus
5. napjával tekintendő kitöltöttnek. Az I.r. vádlott
6. február
7. napjától kezdődően a Pesti Központi Kerületi Bíróság
8. június
9. napján kelt és a Fővárosi Törvényszék 20.Bf.9953/2016/
10. számú végzésével
11. február 07-én jogerőre emelkedett 1.B.30.978/2016/
12. számú ítéletével erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozva elkövetett közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette miatt kiszabott 2 év börtönbüntetését tölti. Az I.r. vádlottat a Pesti Központi Kerületi Bíróság
13. június
14. napján kelt és a Fővárosi Törvényszék 31.Bf.9816/2017/
15. számú végzésével
16. április
17. napján jogerőre emelkedett 14.B.VI.11.754/2016/
18. számú ítéletével erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozva elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt 2 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. II.r. vádlott a Monori Járásbíróság 13.B.665/2012/
19. számú ítéletével kiszabott 1 év 10 hónapi börtönbüntetését
20. július
21. napján kitöltötte, de foganatba vették a Pesti Központi Kerületi Bíróság
22. február
23. napján jogerős 14.B.20.359/2015/
24. számú ítéletével kiszabott 280 nap közérdekű munka átváltoztatása folytán végrehajtásra váró 70 nap szabadságvesztést." Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás már megalapozott, mindenben mentes a Be.
25. §

(1)és

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla felülbírálata alapjául elfogadta. Az I.r. vádlott védője által védence cselekményének eltérő minősítése érdekében bejelentett fellebbezése nem alapos. A fellebbviteli bíróság nem értett egyet az I.r. vádlott védőjének jogi okfejtésével és az I.r. vádlott ölési szándékot vitató védekezésével. Az I.r. vádlott nem vitatta a bántalmazás tényét, és azt, hogy magatartása vezetett a sértett halálához. Az I.r vádlott cselekményét önhibából eredő ittas állapotban valósította meg, ezért a Kúrai III. számú Büntető Elvi Döntésére is figyelemmel a tudattartamára a cselekmény tárgyi oldalának ismérveiből vonható le következtetés. A külvilágban megnyilvánult és ennélfogva megismerhető tényeket a térfigyelő kamera felvételei lényegében rögzítették. A felvételek alapján tény, hogy az I.r. vádlott a cselekményt rendkívüli brutalitással követte el, az általa tanúsított erőkifejtés nagysága, a bántalmazás intenzitása és folyamatossága, az életfontosságú szervekre irányuló célzottság, az elkövetés utáni magatartása alapján a halálos eredmény bekövetkezése tekintetében eshetőleges szándékára kellett következtetni. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a halálos eredménybe az I.r. vádlott belenyugodott. Az irányadó tényállás alapján tehát az elsőfokú bíróság okszerűen vont le következtetést az I.r. vádlott bűnösségére és törvényesen minősítette cselekményét is. Ítélete 18-

1. oldalán a IV. pontban kifejtett jogi értékelő tevékenységével a másodfokú bíróság maradéktalanul egyetért, az mindenben megfelel a Kúria Büntető Jogegységi Tanácsa 3/2013.BJE. jogegységi határozat I. fejezetében írt elhatárolási szempontoknak. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint a bűncselekmény tárgyi oldali ismérvei aggálytalan következtetést engednek arra, hogy az I.r. vádlott a sértett halálát, ha nem is kívánta, de a halálos eredmény bekövetkezése iránt teljes közömbösséget mutatott. Az elsőfokú bíróság ítélete jogi indokolásában kifejtette, hogy az I.r. vádlott - a sérült testtájékra, az elkövetés módjára, az erőbehatások mértékére és rendbeliségére figyelemmel - a bántalmazás pillanatában tudta, hogy cselekménye folytán a földön fekvő sértett akár az életét is vesztheti, ebbe azonban belenyugodott. Cselekményét követően magára hagyta a vérben fekvő sértettet. Helyesen vizsgálta a törvényszék, hogy a tényállásban írt cselekmény nem alkalmas-e az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapítására, és helyesen jutott arra a következtetésre is, hogy az emberölés privilegizált esete, jelen ügyben a méltányolható, erkölcsileg menthető ok hiányában nem állapítható meg. Nem tévedett tehát a Fővárosi Törvényszék, amikor I.r. vádlott bűnösségét a Btk.
2. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés d./ pontja szerint minősülő különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében állapította meg. Az I.r. vádlott azzal a magatartásával, hogy a földön fekvő sértettet több alkalommal, nagy erővel fejbe rúgta és taposta, amellyel 23 rendbeli külső és 18 rendbeli belső sérülést okozott, ami a sértett halálához vezetett és amely sérülések elszenvedése az átlagosat meghaladó fájdalommal és szenvedéssel járt. A sértett a bántalmazása és a bekövetkezett halál között közvetlen ok-okozati összefüggés áll fenn, ezért I.r vádlott megvalósította az élet elleni bűncselekmény minősített alakzatának valamennyi törvényi tényállási elemeit. Nem tévedett a törvényszék akkor sem, amikor II.r. vádlott bűnösségét a Btk. 164. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntettének a Btk. 10.§-a szerinti kísérletében állapította meg. A II.r. vádlott azzal a magatartásával, hogy a sértett arcát és gyomra környékét kis-közepes erővel ököllel ütötte, amely cselekménye alkalmas volt a támadott testtájék miatt arra, hogy nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozzon, és azok elmaradása csupán a véletlenen múlott, megvalósította a testi épség elleni, kísérleti szakban maradt bűncselekmény törvényi tényállási elemeit. A vádlottak terhére bejelentett ügyészi fellebbezés részben alapos, az enyhítésre irányuló fellebbezések nem megalapozottak. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket és nem tévedett, amikor szabadságvesztést és közügyektől eltiltás mellékbüntetést szabott ki a vádlottakkal szemben. A Btk. 160. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés d) pontja szerint minősülő emberölés bűntette tíz évtől húsz évig vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő. A Btk. 80. §

(2)bekezdése a büntetéskiszabás elvei között azt rögzíti, hogy a határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke az irányadó, ami jelen ügyben 15 év. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I.r. vádlott vonatkozásában kiszabott szabadságvesztés tartamát a törvényi minimumhoz közelítve állapította meg. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint I.r. vádlottnál az elkövetett bűncselekmény rendkívüli brutalitására és a súlyosító körülmények túlsúlyára figyelemmel a büntetési tételkeret középmértékét elérő szabadságvesztés büntetés szükséges a büntetési célok eléréséhez, ezért az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és az I.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 15 (tizenöt) év fegyházbüntetésre súlyosította. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a II.r. vádlott vonatkozásában nem indokolt a kiszabott szabadságvesztés tartamának felemelése, ugyanakkor tévedett az elsőfokú tanács, amikor a többszörös visszaesőként, cselekményét végrehajtandó szabadságvesztésre ítélést követően megvalósító II.r. vádlottal szemben kiszabott 2 évnél hosszabb tartamú szabadságvesztés végrehajtási fokozatát eggyel enyhébb, börtön fokozatban határozta meg, túlzott jelentőséget tulajdonítva az enyhítő körülményeknek. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem merült fel olyan, a büntetés kiszabásánál irányadó körülmény, amely a Btk. 35. §

(2)bekezdés alapján megalapozta volna az eggyel enyhébb végrehajtási fokozat alkalmazását. Az elsőfokú bíróság ítélete

1. oldal
2. bekezdésében annak ellenkezőjét indokolta meg, amikor a súlyosító körülmények túlsúlyára hivatkozott. A Btk.
3. §

(2)bekezdése értelmében a kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni. A másodfokú bíróság szerint a II.r. vádlott személyében rejlő magasabb társadalomra veszélyesség, a súlyosító körülmények nagyobb száma és nyomatéka, különösen a II.r. vádlott cselekménysort elindító szerepe indokolja, hogy a vele szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést fegyházban töltse le, azonban nem indokolt kísérleti szakban maradt cselekménye miatt a középmértéket lényegesen meghaladó szabadságvesztés kiszabása. Ezért az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a II.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozatát fegyházra súlyosította, azonban annak tartamát helyesnek találta. A törvényszék törvényesen állapította meg, hogy a II.r. vádlott nem bocsátható feltételes szabadságra, mivel a terhére rótt bűncselekményt a végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követte el. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés az ítélet belső arányosságának megfelel, annak tartamához igazított közügyektől eltiltás mellékbüntetések együttesen megfelelően szolgálják a Btk. 79. §-ában írt büntetési célokat, azok enyhítésére a fellebbviteli bíróság nem látott törvényes lehetőséget. Az elsőfokú bíróság az elhunyt, vélhetően vérrel szennyezett nadrágjának a kiadásáról rendelkezett. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Be. 320. §

(2)bekezdése alapján a sértett nadrágjának a megsemmisítéséről kellett rendelkezni, figyelemmel arra, hogy az értékkel nem bír. A Be. 453. §

(1)bekezdésére figyelemmel kijavította az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítását az I. r. vádlott vonatkozásában, és pontosította a II. r. vádlott születési helyét. A fellebbviteli bíróság a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottakat a másodfokú bírósági eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére. A Be. 574. §

(3)bekezdésére figyelemmel a II.r. vádlottat kötelezte a nyilvános ülés elnapolása miatt a mulasztása folytán felmerült bűnügyi költség viselésére is. A Fővárosi Törvényszék ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a másodfokú bíróság - helyes indokai alapján - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla ítélete a Be. 606. §

(1)és

(2)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. január
2. . Török Zsolt a tanács elnöke Dr. Szabó Éva előadó bíró Dr. Mészáros László bíró A Fővárosi Törvényszék ítélete a rendelkező részben írt változtatással I.r. és II.r. vádlott vonatkozásában jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. január
4. . Török Zsolt a tanács elnöke