Kbf.1/2019/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdés a) pont) minősíti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I.r., II.r., III.r. és IV.r. vádlottak vonatkozásában helybenhagyja. I n d o k o l á s: A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa a

1. november
2. napján kihirdetett KB.I.33/2018/
3. számú ítéletével bűnösnek mondta ki I.r., II.r., III.r. és IV.r. vádlottakat csoportosan elkövetett garázdaság bűntettében (Btk.339.§

(1)és

(2)bekezdés a) pont), valamint V.r. vádlottat bűnsegédként, csoportosan elkövetett garázdaság bűntettében (Btk.339.§

(1)és

(2)bekezdés a) pont), ezért őket - személyenként - 1 (egy) évre próbára bocsátotta. Kötelezte a vádlottakat az eljárás során vonatkozásukban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész a kihirdetett ítélet ellen az I., II., III. és IV.r. vádlottak terhére súlyosításért, pénzbüntetés kiszabása érdekében fellebbezett. Az V.r. vádlott vonatkozásában tudomásul vette az ítéletet. Fellebbezésének írásbeli indokolásában kifejtette, hogy a súlyosító körülmények számára és súlyára, valamint az elkövetésben tanúsított cselekvőségük alapján az I-IV.r. vádlottakkal szemben a büntetési célok eléréséhez - a bűnösségük fokához képest differenciált napi tételszámú és a jövedelmi, vagyoni viszonyaiknak megfelelő napi tétel összegű pénzbüntetés szükséges. A vádlottak és védőik valamennyien tudomásul vették a kihirdetett elsőfokú ítéletet, így az V.r. vádlott vonatkozásában 2018. november 22. napján jogerőre emelkedett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.8/2019/1. számú átiratában a katonai ügyészi fellebbezést fenntartotta. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta. Ítéletének megalapozottsága a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja alapján nem vizsgálható. Hivatkozott arra, hogy a bűncselekmény jogi minősítését az elkövetői alakzat tekintetében pontosítani kell annyiban, hogy az I.-IV.r. vádlott a csoportosan elkövetett garázdaság bűntettét társtettesként valósította meg. Kifejtett álláspontja szerint ugyanakkor tévedett az elsőfokú katonai tanács, amikor nem értékelte súlyosító körülményként valamennyi elkövető vonatkozásában, hogy az elkövetés forgalmasnak tekinthető utcában történt és időben elhúzódó volt. Ezért indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, az I-IV.r. vádlottak cselekményét minősítse társtettesként elkövetettnek is és a vádlottakkal szemben szabjon ki pénzbüntetést is. A bejelentett ügyészi fellebbezésre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 590.§

(3)és

(9)bekezdése alapján korlátozottan bírálta felül. A felülbírálat az ítéletnek csak a fellebbezéssel érintett vádlottakra vonatkozó és csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezéseire, illetve részére terjedt ki. Az előterjesztett fellebbezést a Be. 598. §

(2)bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el. A fellebbviteli bíróság a Be. 590. §

(5)bekezdése a) pontja alapján az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálta az elsőfokú eljárást, így vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság megtartotta-e az eljárási szabályokat. A másodfokú katonai tanács a felülbírálat során megállapította, hogy nem történt olyan eljárási szabálysértés, amely megalapozná az elsőfokú ítéletnek a Be. 608. §

(1)bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezését. Az elsőfokú bíróság a tárgyalása során az eljárási szabályokat nagyrészt betartotta. Az elsőfokú katonai tanács helyesen ismerte fel, hogy a Be. 427. §

(5)bekezdés a) pontja alapján védő részvétele kötelező az eljárásban és erre tekintettel a védők kirendeléséről gondoskodott; helyesen ismerte fel továbbá azt is, hogy a Be. 504.§

(1)-

(4)bekezdésének alkalmazásával kell lefolytatni az eljárást. E rendelkezéseknek megfelelően a vádlottak vonatkozásában nem folytatta le a teljes bizonyítási eljárást. A vádlottak bűnösséget beismerő nyilatkozatát elfogadó végzései törvényesek. Az eljáró elsőfokú bíróság a Be. 504. §

(4)bekezdésének megfelelően a vádlottakat a büntetéskiszabási körülményekre kihallgatta. Mivel az elsőfokú bíróság a beismerő nyilatkozat elfogadásáról tárgyaláson döntött, ezért az ügyészt és a védőket perbeszédeik megtartására kellett volna felhívnia, nem pedig „az utolsó szó jogára" (Kb.I.33/2018/

1. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldal közepe). A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint azonban ez nem olyan jellegű eljárási szabálysértés, amely az ügy érdemére kihatással lett volna. Az elsőfokú katonai tanács ítélete
3. oldal közepétől az oldal aljáig terhelő tényállást állapított meg. A Fővárosi Ítélőtábla a Be.
4. §

(2)bekezdés

1. a)pontja alapján a határozatát - nem vizsgálva az elsőfokú ítélet megalapozottságát - az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. Az elsőfokú katonai tanács az ügyészi váddal egyező tényállás és jogszabályi megjelölés alapján minősítette a vádlottak cselekményét. E jogi minősítés - az ügyészi állásponttal egyezően pontosításra szorul. A Kúria garázdaság bűncselekménye társas elkövetésének kérdéseiről szóló 4/2007. büntető jogegységi határozata I. pontja értelmében a garázdaság bűncselekménye társas elkövetésének törvényi tényállást megvalósító alanyai önálló tettesek nem lehetnek. Az önálló tettesség akkor is kizárt, ha a csoportos elkövetés során egymás ellen lépnek fel. Az ítélkezési gyakorlat a garázdaság bűncselekményét - így a csoportos elkövetés folytán a garázdaság bűntettét is - társtettesként elkövetettnek értékeli, amennyiben a terheltek térben és időben összefüggő kihívóan közösségellenes, megbotránkozás vagy riadalom keltésére alkalmas személy (akár dolog) elleni erőszak kifejtésével (
2. is)együtt járó, egymás tevékenységének az ismeretében végrehajtott fellépésével valósul meg (BH 2000.94.,BH 2003.309, BH2006. 76). Erre figyelemmel a fellebbviteli bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és I.r., II.r., III.r. és IV.r. vádlottak cselekményét a Btk. 13. §

(3)bekezdésére figyelemmel társtettesként, csoportosan elkövetett garázdaság bűntettének minősítette. A súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság ítéletében lényegében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának álláspontja szerint nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a speciális prevenciót szem előtt tartva a fiatal felnőtt, megbánást tanúsító vádlottakat 1 évre próbára bocsátotta. Az intézkedés alkalmas a vádlottakkal szemben a Btk. 79. §-ában megfogalmazott büntetési célok elérésére, ezért az ügyészi fellebbezés eredményre nem vezethetett. A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat helyes indokai alapján a másodfokú bíróság helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 606. §

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. március
2. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke . Szabó Éva hb. alezredes s.k. eladó bíró Dr. Belovai Henriette hb. százados s.k. bíró A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással I.r., II.r., III.r. és IV.r. vádlottak vonatkozásában jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. március
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke