Mfv.10695/2017/10 – Kúria

(1),

1. I. Tv.
2. §

(2),

1. III. Tv.
2. §

(2)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.695/2017/

1. A tanács tagjai: . Tallián Blanka a tanács elnöke Dr. Gál Attila előadó bíró Dr. Hajdu Edit bíró A felperes: A felperes képviselője: . Gaál Róbert ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: árczyné dr. Horváth Erika A per tárgya: kártérítés A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Szombathelyi Törvényszék 7.Mf.20.463/2017/3-I. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.31/2017/6-I. Rendelkező rész A Kúria a Szombathelyi Törvényszék 7.Mf.20.463/2017/3-I. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - 15 nap alatt 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felperes helyett a 200.000 (kétszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] A felperes
2. szeptember 9-től fejő munkakörben állt az alperes alkalmazásában a J.-F. telephelyen, ahová a K., Sz. út
3. szám alól járt munkába. A munkáját két napos váltott munkarendben - napi 11 óra 25 perces munkaidőt alapul véve- látta el. A munka minden nap 5 órakor kezdődött, munkaközi szünetekkel és pihenőidővel kezdetben 19.00 órakor, majd
4. február 10-ét követően 20.00 órakor fejeződött be. A munkáltató J.-F.-on szálláslehetőséget biztosított. A kétnapos munkarend mellett a munkahelyen történő megjelenését és hazautazását a felperes úgy oldotta meg, hogy a beosztás szerinti első munkanapját megelőzően K-ről elutazott J.-F-ra, ahol a szálláson töltötte az éjszakát, onnan ment hajnalban dolgozni. Az első munkanapon a munkaidő végével nem tért haza, hanem a szálláslehetőséget igénybe vette és a második nap a munkaidő végét követően utazott haza otthonába. A mintegy 17 km-es útszakaszt rendszerint kerékpárral tette meg. A felperes
5. március 3-án üzemi balesetet szenvedett, és a keresőképtelenségének ideje alatt az orvosi vizsgálatok nála sclerosis multyplex betegséget diagnosztizáltak. A felperes egészségi állapota miatt továbbiakban nem tudott az alperesnél munkát végezni, a munkaviszonyát
6. május 24-én közös megegyezéssel megszüntették. A felperes kereseti kérelme és az alperes védekezése [4] [5] A felperes keresetében 2.000.000.-forint megfizetésére kérte az alperes kötelezését sérelemdíj címén. Álláspontja szerint az alperesnél öt éven keresztül végzett munkát, a munkahelye és lakóhelye közötti 17 km-es távot kerékpárral tudta megtenni, mert a cég vezetősége 2 napos munkarendet határozott meg. Attól, hogy havonta 300 km-t biciklizett, az egészségi állapota 60%-al romlott, nehezen jár, lábai fájnak, csontok forgásánál ropogás hallatszik, továbbá sclerosis multyplex betegsége alakult ki. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Hivatkozott arra, hogy az alperesnél két napos munkarend van fejő munkakörben és a felperes ennek ismeretében kötött munkaszerződést, és azt is tudta, hogy a munkavégzési hely 17 km-re van lakóhelyétől. A felperes számára szálláslehetőséget biztosított, amelyet ő igénybe is vett. Tudomása szerint a felperes lakóhelyétől buszközlekedés biztosított, és a felperes a bejáráshoz nem csak kerékpárt, hanem elektromos mopedet is használt. Vitatta azt a felperesi állítást, hogy jelezte volna a problémáit a kétnapos munkarend miatt. Az első- és másodfokú ítélet [6] A Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.31/2017/6-I. számú ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest az alperes javára perköltség megfizetésére, rendelkezett az eljárási illeték viseléséről is. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy abban a jogkérdésben kell állást foglalni, hogy a munkáltatót terheli-e a felelősség a munkavállaló azon megbetegedése miatt, mely a munkába járása során, illetőleg azzal összefüggésben keletkezett. [7]
7. évi I. törvény (Mt.)
8. §

(1)bekezdésére alapítva kifejtette, hogy nem minősül munkaviszonnyal összefüggésben állónak a károsodás, ha az a munkába, illetőleg onnan hazafelé menet nem a munkáltató által üzemben tartott járművön, illetve közlekedési eszközön következett be. A munkáltató kártérítési felelőssége szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az ilyen károsodás társadalombiztosítási szempontból üzemi jellegűnek tekintendő. A perbeli esetben a felperest - állítása szerint - a munkába járással összefüggésben nem baleset, hanem megbetegedés érte, ennek azonban a munkáltató kártérítési felelőssége szempontjából az okozati összefüggés körében nincs jelentősége. [8] Kifejtette, hogy az Mt. 51. §

(1)és

(4)bekezdésén kívül esik az a körülmény, hogy a munkavállaló a lakóhelyétől a munkavégzés helyén való megjelenést milyen módon, milyen közlekedési eszköz igénybevételével szervezi meg, ebből pedig következik, hogy a munkáltatót kártérítési felelősség nem terhelheti olyan megbetegedésért, amely a munkavállalót a munkába járás során nem a munkáltató által biztosított járművön éri, mivel az nem áll a munkaviszonnyal összefüggésben. [9] A bíróság utalt arra is, hogy a munkaszerződés megkötésekor a felperes általa sem vitatottan a két napos munkarend ismeretében kötött szerződést. Azzal, hogy az alperes szálláslehetőséget biztosított, minden tőle elvárhatót megtett annak érdekében, hogy a felperes munkába járását megkönnyítse. Az, hogy a felperes a szálláslehetőség mellett a kerékpárral történő munkába járást választotta, ez a munkáltatótól független munkaviszonyon kívül eső körülmény. [10] A felperes fellebbezése folytán eljárt Szombathelyi Törvényszék 7.Mf.20.463/2017/3-I. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és rendelkezett a fellebbezési illeték viseléséről. Az ítéletben rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta, a bizonyítékok mérlegelésével a tényállást helyesen állapította meg, helytállóan hivatkozott az irányadó jogszabályi rendelkezésekre, az anyagi és eljárási szabályokat megfelelően értelmezte és alkalmazta. [11] A felperes fellebbezésében hivatkozott arra, hogy a perben feltehetően nem érvényesült a felek egyenjogúságának elve, mert a felperes jogi képviselő nélkül járt el. Ezzel összefüggésben a törvényszék megállapította, hogy az elsőfokú eljárás során 2017. május 28-án tartott tárgyaláson a bíróság tájékoztatta a felperest, hogy a V. M. Kormányhivatalnál pártfogó ügyvéd kirendelését kérheti (...jegyzőkönyv, ... oldal ... bekezdés) majd végzésben ismételten tájékoztatta a pártfogó ügyvéd kirendeléséről és arról, hogy munkavállalói költségkedvezménye folytán esetleges pervesztessége esetén sem lenne kötelezhető az ezzel felmerülő költségek megfizetésére. A bíróság tájékoztatására a felperes úgy nyilatkozott, hogy nem kíván pártfogó ügyvédet igénybe venni. A Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság több alkalommal tájékoztatást nyújtott a személyesen eljáró felperesnek a jogi képviselet igénybe vételének lehetőségéről, azonban ő nem kérte a pártfogó ügyvéd kirendelését és az elsőfokú eljárás során meghatalmazás útján sem gondoskodott jogi képviselőről. [12] Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság nem nyújtott a Pp.3.§

(3)bekezdése alapján a felperesnek tájékoztatást arról, hogy orvosszakértő kirendelését kérheti annak bizonyítására, hogy a sclerosis multyplex betegség kialakulhatott-e kerékpározás következtében. A törvényszék egyetértett azzal az elsőfokú ítéletben kifejtett állásponttal, mely szerint a jogszabályból és az irányadó bírói gyakorlatból is következően nem minősül munkaviszonnyal összefüggésben állónak az a károsodás, amely munkába, illetve onnan hazafelé menet nem a munkáltató által üzemben tartott járművön, közlekedési eszközön következik be. Tehát az úti balesetek, vagy megbetegedésék tekintetében a munkáltató kártérítési felelősséggel nem tartozik. A felperes által állított egészségkárosodás és az alperesnél fennálló munkaviszony között okokozati összefüggés nincs, ezért szükségtelen annak bizonyítása, hogy a felperes megbetegedése kialakulhatott-e kerékpározás következtében. Mindezekre tekintettel a kioktatás elmaradása nem olyan eljárási szabálysértés, amely az ítélet hatályon kívül helyezését indokolná. [13] A fellebbezés Mt. 6. §

(1),

(2),

(3)bekezdésére történő hivatkozásával az általános magatartási követelmények megsértésével - kapcsolatban a törvényszék kifejtette, hogy az alapelvi jellegű rendelkezéseket akkor kell vizsgálni, ha az adott jogviszony vizsgálatára nincs konkrét anyagi jogi rendelkezés. Jelen esetben irányadóak a munkaszerződés megkötésére, a munkaviszonyra vonatkozó szabályok és az Mt. 96. §

(1)bekezdése, mely szerint a munkaidő beosztás szabályait a munkáltató állapítja meg. A törvényszék a további bizonyítást szükségtelennek ítélte, így a tanú meghallgatására és az orvosszakértő kirendelésére vonatkozó indítványt elutasította. A felperes felülvizsgálati kérelme és alperes ellenkérelme [14] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős másodfokú ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Mt. 6. §

(1),

(2),

(3)bekezdésébe, az Mt. 166. §

(1)bekezdésébe, az 51. §

(4)bekezdésébe, valamint az Alaptörvény

1. Cikkébe, az
2. évi III. törvény (Pp.)
3. §

(2)bekezdésébe és 8. §

(1)bekezdésébe ütközik. Érvelése szerint a felperes nem rendelkezett peres gyakorlattal és nem volt arról tudomása, hogy az alperes foglalkozás-egészségügyi munkáltatói működésével kapcsolatos indítványt terjeszthetett volna a bíróság elé, továbbá a szakértői bizonyítás jelentőségével sem volt tisztában. A megbetegedését az üzemi balesettel és az általános munkahelyi terheléssel hozta összefüggésbe, tényállítását orvosszakértői véleménnyel igazolhatta volna. A perben feltehetően nem érvényesült a felek egyenjogúságának elve. [15] Az Mt. 6. §

(1)bekezdésre hivatkozással előadta, hogy önmagában az a tény, hogy a munkáltató szállást biztosított a munkavállaló részére, nem menti ki az eset összes körülményére tekintettel az alperest. A felperes személyes szabadságát korlátozza ha nem térhet haza, és a pihenőidejét nem otthonában, családjával töltheti, ez a többi munkavállalóhoz képest is diszkriminatív helyzetet eredményez. [16] Az eljárás során nem derült ki, hogy a munkáltató a foglalkozásegészségüggyel összefüggő kötelezettségének mennyiben tett eleget. Hivatkozott arra, hogy a felperes számára súlyosan nehezített volt a munkába járás, hátrányt jelentett a többi munkavállalóhoz képest és ennek enyhítésére az alperes nem tett érdemi intézkedést, annak ellenére, hogy a felperes javaslattal élt. Így ez sérti az Mt. 6. §

(2)bekezdésében foglaltakat, mely szerint a jogok gyakorlása és kötelezettsége teljesítése során a jóhiszeműség és tisztesség elvének megfelelően kell eljárni. [17] Az Mt. 6. §

(3)bekezdésével kapcsolatban előadta, hogy a munkáltató a munkavállaló érdekeit az arányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, és a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat. A perben előadott helyzet azonban méltánytalan és aránytalan sérelmet okozott, és ezt a bíróság nem értékelte. E körben hivatkozott az Alaptörvény 28. Cikkének rendelkezésére is. [18] Az Mt. 166. §

(1)bekezdésével kapcsolatban előadta, hogy a munkába járás a munkaviszonnyal összefüggő körülménynek minősül, hiszen az a tevékenység, amit a munkavállaló a munkába menet tanúsít saját érdekén felül a munkáltató és az állam érdekkörébe tartozik, az állam ezt 100%-os baleseti táppénzzel ismeri el. [19] Érvelése szerint az ítélet indokolása az Mt. 51. §

(4)bekezdésére hivatkozik, azonban a munkáltatónak a munkába lépést megelőzően és a munkaviszony fennállása alatt rendszeres időközönként kellett volna biztosítani a munkavállaló munkaköri alkalmassági vizsgálatát, ennek a kérdésnek jelentősége lett volna a perben. Érdemi döntést lehetett volna hozni abban a kérdésben is, hogy a munkáltató érdekkörében felmerült-e a felperes betegsége vagy sem. Kollektív viszonylatban nem jelent megoldást a szállásadás lehetősége a felperes részére, mivel szabadidejét és pihenőidejét nem élvezheti azonos mértékben, mint a többi munkavállaló, így az ítélet fenntartotta a személyiségi jogsértő helyzetet. [20] Hivatkozása szerint meg kell állapítani, hogy a munkáltatót terheli-e mulasztás, vagy a felelőssége fenn áll-e azért, hogy a munkavállalót alkalmatlan egészségi állapotban foglalkoztatták. Ezt a felperes a bíróság tájékoztatása mellett nem tudta helyesen előadni, így a per jelen eredményével kellett szembesülnie. Számos lényeges tényállási elem tisztázatlan maradt, amit a per folytatásával orvosolni lehetne. [21] Álláspontja szerint sérült a jogi képviselő nélkül eljáró fél vonatkozásában a Pp. 3. §

(2)bekezdése, amit alátámaszt a felperes alacsony intenzitású bizonyítása, továbbá az, hogy nem indítványozta még a tanú meghallgatását sem, így sérült a Pp. 8. §

(1)bekezdése is. [22] A másodfokú határozattal kapcsolatban kifejtette, hogy az ítélet indokolásában a bíróság megállapítja a kioktatás elmaradásának jogszabálysértő voltát, azonban úgy értékeli, hogy az nem olyan eljárási szabálysértés, amely az ítélet hatályon kívül helyezését indokolná. Álláspontja szerint a jogban járatlan, lakatos végzettségű munkavállaló a perben a kioktatás elmaradása miatt esélytelen volt az érdemi kérelem összeállítására, megalkotására. [23] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte a felperes költségben marasztalásával. A Kúria döntése és jogi indokai [24] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [25] A Pp. 275. §

(2)bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretin belül vizsgálhatja felül. A Pp. 272. §

(2)bekezdése szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett - hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. [26] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozását, indokait is ismerteti. Amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előzőekben meghatározott tartalmi követelményekkel. A jogerős ítélet több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén annak a törvényben előírt tartami kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia és ezek hiánytalan meglétét is a Kúria külön-külön vizsgálja. [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 4-6. pont] [27] Az Mt. 166. §

(1)bekezdése szerint a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt,

(2)bekezdés szerint mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. [28] A munkáltató kártérítési felelőssége megállapításának törvényi feltétele a munkaviszonnyal való összefüggés. A felperes állította, hogy az egészségkárosodását az okozta, hogy kerékpárral mintegy 300 km-t tett meg havonta a munkahelyére. [29] Helytállóan fejtették ki a bíróságok, hogy az állandó bírói gyakorlat alapján nem minősül munkaviszonnyal összefüggésben állónak a károsodás, ha az a munkába, illetve onnan hazafelé nem a munkáltató által üzemben tartott járművön, vagy közlekedési eszközön következett be. Ennek megfelelően a felperes munkába járással összefüggésben keletkezett megbetegedéséért a munkáltató nem felel. [30] Az Mt. 6. §

(1),

(2),

(3)bekezdése a törvény általános magatartási követelmények fejezetében került elhelyezésre. Ez alapján az elvárható magatartás, a jóhiszeműség és a tisztesség elve, a méltányos eljárás követelménye vonatkozásában helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy az alapelvi jellegű rendelkezéseket akkor kell vizsgálni, ha az adott jogviszony vizsgálatára, a jogvitára nincs konkrét anyagi jogi rendelkezés. A perbeli esetben a konkrét anyagi jogszabályokat a bíróságok megjelölték és azokra a felek hivatkoztak is. [31] Az Mt. 51. §

(4)bekezdése szerint a munkáltató biztosítja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés körülményeit, továbbá a munkába lépést megelőzően és a munkaviszony fennállása alatt rendszeres időközönként köteles ingyenesen biztosítani a munkavállaló munkaköri alkalmassági vizsgálatát. Ez a hivatkozás jelen perben nem volt alkalmazható, mivel a felperes egészségkárosodása, sclerosis multyplex betegsége állítása szerint a munkába járással kapcsolatban alakult ki, amely vonatkozásában nem terheli a munkáltatót felelősség. [32] A Pp. 7. §

(2)bekezdése szerint az

(1)bekezdésben foglaltak teljesülése érdekében a bíróság köteles a felet - ha nincs jogi képviselője - a perbeli eljárási jogairól és kötelezettségeiről, a támogató perben való részvételéről, valamint a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezéséről szükséges tájékoztatással ellátni. A bíróság jogszabályban meghatározott módon és esetben a felet kérelmére - részben vagy egészben mentesítheti a perviteli összefüggő költségek viselése alól. [33] A törvény rendelkezése részletezi, hogy miben merül ki a bíróság részéről a félnek nyújtott segítség, ezen belül nevesíti a tájékoztatási kötelezettséget, valamint a lehetőséget a pártfogó ügyvéd igénybevételére. A másodfokú bíróság részletesen kitért az ítélete indokolásában arra, hogy az elsőfokú bíróság több alkalommal nyújtott tájékoztatást a személyesen eljáró felperesnek a jogi képviselet igénybevételének lehetőségéről, aki azonban ezzel nem élt. [34] A Pp. 8. §

(1)bekezdése a jóhiszemű pervitel elvével kapcsolatos, ezzel összefüggő jogi érvelést a felperes nem fogalmazott meg. [35] Hivatkozott a felperes arra, hogy a másodfokú ítélet sérti az indokolási kötelezettség követelményét, mind az Alaptörvény, mind a Pp. vonatkozásában, azonban jogszabályhelyet nem jelölt meg, annak jogi indokolását nem adta, így a Kúria ezt nem vizsgálhatta. [36] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [37] A Kúria kötelezte a pervesztes felperest a felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. [38] A felülvizsgálati eljárási illeték megállapítása 2.000.000.-forint pertárgyérték figyelembe vételével az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 50. §

(1)bekezdésén, a viselése a Pp.

1. §-a, valamint a 6/
2. (VI. 26.) IM rendelet
3. §-án alapul. [39] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
4. §

(1)bekezdése alapján nyilvános tárgyaláson bírálta el. Budapest,

1. október
2. Dr. Tallián Blanka s. k. a tanács elnöke, Dr. Gál Attila s. k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s. k. bíró A kiadmány hiteléül: Bné írnok