Pfv.20301/2008/6 – Kúria

Pfv.VI.20 301/2008/

1. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Lóránt Ibolya ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek a Halászné dr. Balkay Hanna ügyvéd által képviselt alperes ellen jognyilatkozat pótlása iránt a Budai Központi Kerületi Bíróságnál 1.P.XII.23 575/
2. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 43.Pf.632 147/2007/
3. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperesek által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
4. évi április hó
5. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 12 000 (tizenkétezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. I n d o k o l á s : A felperesek először a b-i. ingatlanra
6. november 15-én az alperessel és német állampolgárságú házastársával kötöttek adásvételi szerződést 28 500 000 forint vételár ellenében. Ezt a szerződést felbontották, mert az alperes házastársa nem kapta meg az ingatlanszerzési engedélyt. A felperesek ezt követően
7. január
8. napján ugyanezen ingatlanra, ugyanilyen vételáron az alperessel kötöttek adásvételi szerződést, amelynek
9. pontja tartalmazza a 3 000 000 forint foglaló átadását és a következőket: az eladók tudatában vannak annak, hogy a vevő a vételár egy részét bankkölcsönből kívánja fedezni, amennyiben a bankkölcsön nem kerülne a vevő javára folyósításra, ebben az esetben nem kívánnak élni a foglalóhoz kapcsolódó szankciókkal és vállalják, hogy a kapott foglalóból 2 400 000 forintot az erről szóló értesítést kézhezvételét követő két banki napon belül a vevő részére visszafizetik. A vevő vállalta, hogy az említett összeg teljesítését követő két munkanapon belül kiadja mindazokat a nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az ingatlan- nyilvántartásba kerüljenek. a vevő részére bejegyzett tények törlésre A szerződés 5/a. pontja szerint a vevő legkésőbb
10. február
11. napjáig megfizet további 15 500 000 forintot, banki átutalással az eladók által meghatározott bankszámlára előlegként. Az 5/b. pont szerint a vételárból fennmaradó 10 000 000 forintot a vevő bankkölcsönből fizeti meg legkésőbb
12. március
13. napjáig oly módon, hogy a kölcsönt folyósító bank azt közvetlenül az eladók részére folyósítja. A felperesek tudtak arról, hogy az alperes minimálbéren van, ezért nem valószínű, hogy hitelt kapna. Az alperes
14. február 15-én faxon értesítette a felpereseket arról, hogy a perbeli ingatlan megvásárlásához a bankok részére a kölcsönt nem folyósítják, így az adásvételi szerződésben foglalt fizetési kötelezettség nem teljesíthető. Kérte, hogy a felperesek az adásvételi szerződéshez szükséges okiratok aláírására és a 2 400 000 forint visszafizetésére jelöljenek meg számára egy megfelelő időpontot. A felperesek válaszlevelükben közölték, hogy az alperes az esedékes fizetés megtagadásával együtt szerződésszegést követett el, alapos okuk van feltételezni, hogy nem járt el kellő körültekintéssel a hitel felvételét illetően és azt is elképzelhetőnek tartják, hogy már a szerződés megkötésekor is tévedésbe tartotta őket a hitelfelvételi szándékát és esetleges hitelképességét illetően. Mivel a felek jogi képviselői is fenntartották képviseltjeik álláspontját, a jogvita nem került rendezésre, így a felperesek terjesztettek elő keresetet, amelyben a Ptk.
15. §-ára alapítottan kérték az alperes tulajdonjog fenntartásának törlésére irányuló nyilatkozat benyújtására, másodsorban az alperes szerződésszegésére figyelemmel a foglalóhoz fűzött szankció alkalmazását. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint nem járt el rosszhiszeműen. Azért nem adja ki a törléshez szükséges nyilatkozatot, mert a felperesek szerződésben vállalt kötelezettségének a teljesítésére vár. Hivatkozott arra, hogy minden tekintetben a szerződésben foglaltak szerint járt el, a felperesek tudták, hogy nem tudja garantálni minden kétséget kizáróan a kölcsön folyósítását, ezért került a szerződésbe a foglalóra vonatkozó jogkövetkezmények jogszabálytól eltérő rendelkezése. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Azt vizsgálta, hogy az alperes a szerződésben foglaltak szerint járt-e el és az általa felhozott indokok alapul szolgálhatnak-e a hozzájáruló nyilatkozat megtagadására. Megállapította, hogy a felperesek a szerződésből fakadó kötelezettségüknek nem tettek eleget, mert az alperes azon nyilatkozatára, hogy a bankok nem folyósítanak hitelt részére, nem teljesítették a szerződés
16. pontjában foglaltakat és nem adták vissza az alperesnek a foglalóból visszajáró 2 400 000 forintot. Nem tartotta megalapozottnak a felpereseknek azt az előadását, hogy az alperes nem kért kölcsönt és ezért nem is kapott. Az alperes komoly szerződéskötési szándékát jelezte, hogy amennyiben nem kapna banki hitelt, akkor a foglaló összegéből 600 000 forintról lemond, így minden tekintetben érdekében állt, hogy a szerződés szerinti 10 000 000 forint összegű kölcsönt megkapja. Hivatkozott a megkeresett bankok nyilatkozataira és a perben meghallgatott banki tisztviselők tanúvallomására, amelyből az állapítható meg, hogy az alperes csak akkor kerül a bank rendszerében feltüntetésre kérelmezőként, ha benyújtja a hitelkérelmet. Az ügyintézők viszont a hitelkérelem benyújtását megelőzően támpontot adnak az ügyfelüknek az általuk előadott vagyoni viszonyokra tekintettel arra nézve, hogy kedvező lehet-e a hitelkérelem elbírálása. Mivel az alperes nem kapott kedvező választ, ezért az üzletszabályzat szerinti hiánytalan kérelmet sem tudta benyújtani, így nem került a bankok nyilvántartásába. A továbbiakban az volt az álláspontja, hogy a felperesek keresete idő előtt, mert az alperestől csak azt követően lehet jogszerűen kérni az ingatlan-nyilvántartásból való törléshez szükséges nyilatkozatot, amennyiben a felperesek az alperes részére a foglalóból visszajáró összeget visszafizetik. Kifejtette, hogy az alperes a szerződésben foglaltaknak megfelelően járt el, amikor jelezte, hogy nem kap hitelt, ezért szerződésszegést nem követett el és a szerződésben foglaltak alapján nem is kellett megfizetnie a 15 500 000 forintos vételárrészt. Az elsőfokú ítélet ellen, annak megváltoztatása és kereseti kérelmüknek helytadó határozat meghozatala érdekében, a felperesek fellebbeztek. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság érdemi döntésével egyetértett, a jogi indokokat és a tényállást kiegészítette. Utalt az adásvételi szerződés 5/b. és 5/a. pontjaiban foglaltakra, amely szerződéses rendelkezés tartalmát tekintve szerződést felbontó feltétel: ha bármilyen okból a bank a kölcsönt nem folyósítaná, úgy a peres felek a szerződést felbontják és az addig teljesített szolgáltatások visszajárnak. Ebben az esetben a teljesítéssel a felpereseknek kell elöl járniuk, s mivel a felperesek ezen kötelezettségüknek nem tettek eleget, nem követelhetik az alperes szerződésben vállalt jognyilatkozatának pótlását a Ptk.
17. §-a szerint. A továbbiakban rámutatott, hogy az elsőfokú ítélet indokolásában helytelenül állapította meg, hogy a felperesek keresete időelőtti, mert ez esetben permegszüntetésnek lenne helye, azonban a jelen esetben nem a felperesek keresetének időelőttiségéről van szó, ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a perben érdemi határozatot hozott. A jogerős ítélet ellen - annak az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedő hatályon kívül helyezése és a kereseti kérelmüknek helytadó határozat meghozatala érdekében a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtették, hogy az ügyben eljárt bíróságok a tényállást teljeskörűen nem derítették fel, nem értékelték a
18. november
19. napján kelt adásvételi szerződéssel kapcsolatosan az alperes rosszhiszemű eljárását. A jelen ügy szempontjából ugyanis döntő, hogy a második adásvételi szerződés megkötésére azért került sor, mert az alperes házastársa azt állította, hogy nem kapott ingatlanszerzési engedélyt. Ezzel szemben az a tényleges helyzet, hogy a közigazgatási hivatal nem elutasította a kérelmet, hanem a kérelmet a kérelmező vonta vissza. Az alperes nem jóhiszeműen járt el, mert valótlan tényre hivatkozott és a másodfokú bíróság nem korrigálta az elsőfokú ítélet ezen iratellenes megállapítását. Álláspontja szerint a bíróság megalapozatlan és jogszabálysértő következtetéseket vont le, mert nem megfelelően értékelte azt a tényt, hogy az alperes azért nem kapott bankhitelt, mert nem kért. Fenntartották álláspontjukat, hogy az alperes eljárása sértette a Ptk.
20. §-ának