Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf...../2018/
- A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Lindner Andrea ügyvéd (.....) által képviselt felperes neve(....) felperesnek – a Dr. Antal és Dr. Czakó Ügyvédi Iroda (....., ügyintéző: Dr. Czakó Marianna ügyvéd) által képviselt alperes neve(.....) alperes ellen szerzői jogsértés és jóhírnév sértés megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék által
- szeptember
- napján meghozott 1/C.P......./2017/
- szám alatt meghozott,
- sorszám alatt kijavított ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét megváltoztatja, és akként rendelkezik, hogy a felek az elsőfokú perköltségüket maguk viselik. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000 (Tízezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget. Köteles az alperes megfizetni a Magyar Államnak külön felhívásra 15.000 (Tizenötezer) forint, a per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletével megállapította, hogy az alperes azzal, hogy az általa kiadott
- tavaszi aukciós katalógusban néhai T.M.-től származóként tüntette fel a "Fekvő állat" és a „Bika” című festményeket és a felperes nevét e képekkel kapcsolatosan szerepeltette, megsértette néhai T.M. szerzői személyhez fűződő jogát és a felperes jóhírnevét, ezért eltiltotta az alperest a további jogsértéstől. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 400.000 forintot és annak
- május 17-től a kifizetés napjáig járó, a mindenkori késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát. Az elsőfokú bíróság a fentieket meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 125.250 forint perköltséget. Kötelezte a felperest és az alperest továbbá, hogy fizessenek meg az államnak külön felhívásra külön-külön 30.000-30.000 forint kereseti illetéket. A felperes - aki néhai T.M. festőművész szerzői jogainak végrendeleti öröklés útján a jogosultja – keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes azzal, hogy „K. tavaszi képaukció 2017.” elnevezésű kiadványában T.M. származóként tüntette fel a
- tételszám alatti „Fekvő állat” és a
- tételszám alatti „Bika” című képeket, megsértette néhai T.M. szerzői személyhez fűződő jogát, ezen belül a művei egységéhez, integritásához fűződő jogát, továbbá kegyeleti jogát. Kérte annak megállapítását is, hogy az alperes azzal, hogy a felperes nevét e képekkel kapcsolatosan mint jogtulajdonos szerepeltette megsértette a felperes jó hírnevét. Kérte továbbá sérelemdíjban is marasztalni az alperest, amelynek összegét képenként 250.000-250.000 forintban, a szerzői jogokban és a jóhírnév sérelmével összefüggésben keletkezett jogsértések tekintetében összesen 1.000.000 forintban és ezen összegek
- május 10-től járó késedelmi kamataiban jelölte meg. Perköltség igénye is volt, 200.000 forint ügyvédi munkadíj erejéig. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Maga is perköltség igénnyel élt, amelyet a csatolt megbízási szerződés alapján 200.000 forint + áfa összegben, továbbá tárgyalásonként 50.000 forint + áfa megjelenési díjban jelölt meg. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben alaposnak találta. Határozatát a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (Ptk.) 2:
- § d) pontjára, 2:
- §
(2)bekezdésére, 2:50. §-ára, 2:51. §
- a)és
- b)pontjára, 2:52. §
(1)-
(3)bekezdéseire, valamint a szerzői jogról szóló
- LXXVI. törvény (Szjt.)
- §-ára,
- §
(1)bekezdésére, 33. §
(1)bekezdésére, 94. §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjára és
(2)bekezdésére alapította. Megállapította, hogy az alperes azzal, hogy általa sem vitatottan T.M. származóként tüntetett fel hamisítványokat aukciós katalógusában megsértette a néhai szerzői jogi törvényben definiált személyhez fűződő szerzői jogát, ezen belül a mű integritásához fűződő jogát. Ez a jogsértés egyben a szerzői művel kapcsolatos olyan visszaélés, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes. Megalapozottnak találta a jóhírnév sérelmére alapított kereseti kérelmet is hangsúlyozva, hogy a felperes nem csak a szerzői jogok örököseként, de özv. T.M.né végrendeleti meghagyása alapján is köteles T.M. hagyatéka sorsát figyelemmel kísérni és az örökhagyó ezzel kapcsolatos célkitűzéseit megvalósítani. Az alperes maga sem vitatta, hogy az aukcióra beadott és a katalógusban szereplő művek hamisítványok, ahogy azt a tényt sem, hogy a felperes nevének feltüntetése azt jelenti, hogy a felperes a festményeket megvizsgálta, azokat eredetinek és a néhaitól származónak ítélte tekintettel arra, hogy az alperes a T.M. alkotásokkal kapcsolatosan korábban is rendszeresen a felpereshez fordult. Ez a valótlan közlés pedig a felperes jóhírét hátrányosan befolyásolta. A jogsértések megállapítása mellett az elsőfokú bíróság az alperest eltiltotta a további jogsértéstől és sérelemdíj megfizetésére kötelezte, amelynek mértékét mérlegeléssel jogsértésenként és képenként 100.000-100.000 forintban, azaz mindösszesen 400.000 forintban állapította meg. Elutasította a kegyeleti jogsértésre irányuló kereseti kérelmet osztva az alperes álláspontját abban, hogy a felperest a kegyeleti jogok megsértésével kapcsolatos igény – tekintettel arra, hogy a felperest nem néhai T.M., hanem annak özvegye részesítette végrendeleti juttatásban – nem illeti meg. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a keresetnek az ismertetett részében helyt adott, míg azt meghaladóan elutasította. A pernyertesség-pervesztesség arányát 50-50%-ban állapította meg és a feleket ennek megfelelően marasztalta perköltségben a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján. Ennek során a felperes oldalán a megbízási szerződéssel igazolt 200.000 forint ügyvédi munkadíj 50%-át – 100.000 forintot -, míg az alperes oldalán 350.000 forint + áfa összegű megbízási díj 50%-át – 220.250 forintot – vett figyelembe, és a felperest a kettő különbözetének – 125.250 forintnak – a megfizetésére kötelezte. A határozattal szemben a felperes élt fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú ítélet perköltségre vonatkozó részének megváltoztatását kérte elsődlegesen akként, hogy az alperes legyen köteles perköltséget fizetni a felperes javára, másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy mindegyik fél viselje a saját perrel felmerült költségét. Arra hivatkozott, hogy a Törvényszék elfogadta a felperesi keresetet a jogalap vonatkozásában nagyrészt, az összegszerűség tekintetében pedig közel fele összegében. Ennek ellenére a felperest kötelezte az alperes javára 125.250 forint különbözeti perköltség megfizetésére. Indokolatlanul tekintette a felperest pervesztesnek az elsőfokú bíróság a perköltség megállapítása során, annak ellenére, hogy a felperes túlnyomórészben pert nyert. A sérelemdíj összegszerűségének megállapítása bírói mérlegeléstől függ, a felperes által követelt sérelemdíj összege pedig nem tekinthető nyilvánvalóan eltúlzottnak, azt a felperes alátámasztotta egy hasonló tárgyban a B. ellen folyó perben megítélt összegre történő hivatkozással. Erre tekintettel alaptalanul került sor a pernyertesség-pervesztesség arányának 50-50%-ban történő megállapítására is. Emellett az alperes által igényelt perköltség összege – amely 440.000 forint volt – túlzott összegű volt, azt az elsőfokú bíróságnak mérsékelnie kellett volna. Mindez tehát nem indokolta felperes perköltségben való marasztalását, amelynek következményeként a sérelmét kompenzálandó összeg tovább csökken, ezáltal gyengítve az érdemi döntés visszatartó erejét. Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. Fellebbezéssel nem volt támadott az elsőfokú ítéletnek a jogsértéseket megállapító, az alperest 400.000 forint és kamatai sérelemdíj megfizetésére kötelező, valamint az ezt meghaladó keresetet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezés, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. §
(3)bekezdése alapján nem érintette. A fellebbezés az alábbiak szerint, részben alapos. Az elsőfokú bíróság perköltségre vonatkozó döntésével a Fővárosi Ítélőtábla nem értett egyet. Helyesen alapította határozatát a perköltség tekintetében a Pp. 81. §
(1)bekezdésére, amely szerint részleges pernyertesség esetében a bíróság a perköltség felől a pernyertesség arányának, valamint az egyes felek által előlegezett költségek összegének figyelembevételével határoz. Tévesen foglalt azonban állást akként, hogy a felperes köteles megfizetni az alperesnek 125.250 forint elsőfokú perköltséget. A pernyertesség aránya ugyanis nem egyszerűen a megítélt, illetve elutasított kereseti követelésnek a számtani arányosság szerinti egybevetését jelenti, hanem figyelembe kell venni azt is, hogy a pernyertes, illetve pervesztes rész tárgyalása milyen költséget okozott, és az egyes felek ténylegesen milyen költségeket előlegeztek. (BH2001.485). Helytállóan hivatkozott a felperes a fellebbezésében arra, hogy a jogalap vonatkozásában nagyobb részt, az összegszerűség tekintetében pedig közel fele részben - 40 %-ban - pernyertes lett az elsőfokú eljárásban, mivel az általa kért jogsértések – a kegyeleti jog sérelme kivételével – megállapításra kerültek, az elsőfokú bíróság az alperest eltiltotta a további jogsértéstől, és az összességében 1.000.000 forint sérelemdíj-követelésből 400.000 forint megfizetésére kötelezte az alperest. Mindez tehát 50 %-nál nagyobb pernyertességi arányt eredményez a felperes oldalán. Az alperes azonban a felperes által megjelöltnél magasabb összegű ügyvédi munkadíj felmerültét igazolta a csatolt megbízási szerződéssel, ezt helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság ítéletében, mert míg a felperes 200.000 forint, az alperes 350.000 forint + áfa összegű ügyvédi munkadíj iránti igénnyel élt. E kettő egybevetéséből azonban okszerűtlenül következtetett arra, hogy a felperes köteles perköltséget fizetni az alperes javára. A Pp. elsőfokú bíróság által is idézett 81. §
(1)bekezdés helyes értelmezése szerint az a felperes fellebbezésében másodlagosan indítványozott következtetés adódik, hogy a felek az elsőfokú perköltségüket maguk kell, hogy viseljék. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve annak fellebbezett rendelkezését a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján – az ismertetett módon és indokok alapján – megváltoztatta. Az eredményesen fellebbező felperes javára a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint kötelezte az alperest a felperes oldalán felmerült, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-ának
(2),
(5)és
(6)bekezdése alapján mérlegeléssel megállapított másodfokú perköltség megfizetésére. A per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §
(1)bekezdése szerint megállapított fellebbezési illeték viselésére vonatkozó rendelkezés az Itv. 74. §-ának
(3)bekezdése értelmében alkalmazandó 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §-ának
(2)bekezdésén alapul. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés b) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. ,
- február
- . Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke Dr. Mózsik Tímea s.k. előadó bíró Dr. Pullai Ágnes s.k. bíró