Bf.209/2018/10 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés) és pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettében (Btk. 184. §

(1)bekezdés) állapította meg. Ezért a vádlottat halmazati büntetésül 6 évi és 6 hónapi fegyházban letöltendő szabadságvesztés büntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításáról, a feltételes szabadságra bocsátásról, vagyonelkobzásról, a lefoglalt tárgyakról, elkobzásról és a bűnügyi költség viseléséről. A kihirdetett ítélettel szemben az ügyész fellebbezést jelentett be a fő-, és mellékbüntetés súlyosítása végett, a vádlott és védője tudomásul vette az ítéletet. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF492/2018/1.számú átiratában a bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta, képviselője a nyilvános ülésen nem volt jelen. A fellebbviteli főügyészség írásbeli indítványában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a kiemelt ügyekre vonatkozó eljárási szabályokat megtartotta, az ügy tényállását a megfelelő körben, kellő alapossággal és részletességgel felderítette, és a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűen értékelte és ítéletének indokolásában részletesen számot adott erről. A vádlott terhére megállapított bűncselekmények minősítését pontosítandónak tartotta azzal, hogy a jogszabályhely a Btk. 176. §

(1)bekezdés IV. fordulatába, illetve a Btk. 184. §

(1)bekezdés IV. fordulatába ütközik. Az ügyész szerint a törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a fenti pontosítással egyebekben cselekményeit is törvényesen minősítette, a bűnösségi körülményeket hiánytalanul vette számba, azokat azonban nem súlyuknak megfelelően értékelte, ez vezetett arra, hogy a vádlottal szemben indokolatlanul enyhe tartamú szabadságvesztés büntetést és közügyektől eltiltás mellékbüntetést szabott ki. Mindezek alapján mind a fő- mind a mellékbüntetés súlyosítását, egyebekben pedig az ítélet helybenhagyását indítványozta. A vádlott védője a nyilvános ülésen az ügyészi fellebbezés elutasítását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A védő álláspontja szerint a kiszabott büntetés arányban áll az elkövetett cselekménnyel és a Btk.80. §-ában meghatározott büntetési célokkal és büntetéskiszabási elvekkel. A vádlott az utolsó szó jogán megbánását hangoztatta. Hivatkozott arra, hogy az egészségi állapota komolyan megromlott. A bejelentett ügyészi fellebbezés nem megalapozott. A Fővárosi Ítélőtábla a bejelentett ügyészi fellebbezés folytán eljárva a Be. 590. §

(1)bekezdésére figyelemmel a Fővárosi Törvényszék ítéletét és az azt megelőző eljárását teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság olyan eljárási hibát nem vétett, amely a másodfokú érdemi felülbírálat akadályát képezte volna, az elsőfokú bíróság eljárása során az eljárási szabályokat mindenben betartotta. Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének teljes körűen eleget tett. A rendelkezésére álló bizonyítási anyagot értékelési körébe vonta és a bizonyítékokat értékelve megfelelő következtetéseket vont le. Helyesen járt el, amikor a tényállást a vádlott beismerő vallomására és az azt alátámasztó tanúvallomásokra szakértői véleményekre és okirati bizonyítékokra alapította. Tárgyalás anyagává tette mindazokat az okirati bizonyítékokat, amelyek az ügy eldöntése körében releváns adatokat tartalmaznak. A vádlott az eljárás során teljes körű feltáró jellegű beismerő vallomásában mind saját szerepéről, mind a kábítószer beszerzése körében fennálló kapcsolatairól is részletesen beszámolt. Megnevezte azokat a személyeket akiktől az eladásra szánt kábítószereket/pszichoaktív anyagokat vásárolta, őket a fényképről történt felismerés során beazonosította. Az általa eladott kábítószerekről részletes nyilvántartást vezetett, amelyben részletesen bejegyezte, hogy vevőinek milyen mennyiségben és milyen fajta kábítószert értékesített, illetőleg azt is folyamatosan feljegyezte, hogy az általa vásárolt kábítószerekből milyen mennyiséget fogyasztott el saját maga. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok helyes értékelésével állapította meg, hogy a vádlott volt az a személy, aki a feltalált kábítószereket/új pszichoaktív anyagokat a gépkocsijában és az általa használt lakásában tartotta mégpedig abból a célból, hogy abból vevőit kiszolgálhassa, továbbá helyesen állapította meg azt is, hogy a kábítószerek adásvételének lebonyolítására a vádlott által biztosított kábítószerekkel/új pszichoaktív anyagokkal került sor. A vádlottnál nem kizárólag kábítószer, hanem az azok adagolásához, méréséhez használt eszközök is feltalálásra kerültek a házkutatás és gépjármű átvizsgálás során. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás az iratok tartalma alapján kiegészítésre szorul, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontban írt jogkörénél fogva azt az iratok tartalma szerint az alábbiakkal egészíti ki és pontosítja: - az ítéleti tényállás

1. oldal személyi részét kiegészíti azzal, hogy a vádlott alvás közbeni légzéskimaradása miatt CPAP (pozitív nyomású lélegeztetést biztosító) gép használata szükséges a számára, ennek elmaradása szélütés betegség ismétlődése vonatkozásában fokozott kockázati tényező. A vádlottat egészségi állapota miatt leszázalékolták, rokkantsági ellátásának megállapítása még folyamatban van. A vádlott sem a cselekmény elkövetésének időpontjában, sem a vizsgálat elvégzésekor nem volt kábítószerfüggő - a vádlott által a korábban értékesített kábítószerek hatóanyagtartamát is figyelembe véve a kábítószerek összesített hatóanyagtartama a jelentős mennyiség alsó határát meghaladja, de a különösen jelentős mennyiséget nem éri el. Az ekként helyesbített tényállás már hiánytalan, hibamentes, a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul, és figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének eleget tett, irányadó volt a másodfokú eljárásban is. Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és cselekményeit is helyesen minősítette. A Legfelsőbb Bíróság 1/
2. számú BJE határozatában foglaltak szerint a „kábítószerrel kereskedik" a forgalomba-hozatalnál tágabb elkövetési magatartásokat jelent. A kereskedés rendszeresen ismétlődő anyagi haszon érdekében folytatott adásvétel, amelynek keretei között nem csak az eladó és vevő, hanem még a rendszeres közvetítők is - mint a kereskedelmi tevékenység közreműködői - tettesként vonhatók felelősségre. Magába foglal minden olyan tevékenységet, amely elősegíti, hogy a kábítószer eljusson a viszonteladóhoz vagy a fogyasztóhoz. A jogegységi határozatban foglaltakra is figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a vádlott terhére megállapított bűncselekményt kereskedéssel elkövetett kábítószer kereskedelem bűntettének. Az ítélőtábla egyetértett az ügyészi átiratban foglaltakkal a bűncselekmények jogszabályhelyének pontosítása körében és az indítvánnyal egyezően mindkét közegészségügyi bűncselekmény törvényi megjelölését pontosította. A büntetés kiszabása körében felmerülő enyhítő és súlyosító körülményeket az elsőfokú bíróság az
3. BK véleményben írtak szem előtt tartásával teljes körűen vette számba, így azok kiegészítésre nem szorulnak, azonban azokat nem a súlyuknak megfelelően értékelte. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során nem vette megfelelően figyelembe a vádlott igazságügyi orvosszakértő által is igazolt megrendült egészségügyi állapotát továbbá nem értékelte megfelelően a vádlott feltáró jellegű beismerő vallomását. A kábítószerrel visszaélés tárgyi súlyának megítélése szempontjából kiemelt jelentőséggel bír a cselekménnyel érintett kábítószerek tiszta hatóanyag-tartalma. Ez jelen ügyben a súlyosabb minősítést megalapozó jelentős mennyiség alsó határának közel négyszerese. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság abban a körben is helyesen járt el, amikor a vádlott kábítószer fogyasztói magatartását, annak szubszidiárius jellege miatt önálló bűncselekményként nem értékelte. Azonban a vádlott által beszerzett kábítószerek mennyisége és annak függvényében a tiszta hatóanyag tartalom vizsgálata körében az a tény sem hagyható figyelmen kívül, hogy a vádlott a megszerzett kábítószerek egy részét maga fogyasztotta el. Erre tekintettel megállapítható, hogy az általa megvalósított cselekmények nem kirívóan társadalomra veszélyesek, a tiszta hatóanyag-tartalom a súlyosabb minősítést megalapozó mennyiség alsó határát nem jelentős mértékben haladta meg, annak egy részét maga fogyasztotta el és ezeket a körülményeket a büntetés mértékének meghatározásakor - a további enyhítő és súlyosító körülményekkel együttesen vizsgálva - is érvényre kell juttatni. A vádlott esetében az ítélőtábla a büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezést nem találta alaposnak. A fenti körülményeket értékelve a másodfokú bíróság megítélése szerint a vádlottal szemben kiszabott büntetés még így is eltúlzott, annak lényeges enyhítése indokolt, ezért a szabadságvesztés mértékét és a közügyektől eltiltás tartamát a törvényi minimumra enyhítette. Az ítélőtábla megítélése szerint az ilyen tartamú büntetés szükséges, de elegendő is a Btk.
4. §-ában megfogalmazott büntetési célok eléréséhez. Az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés mértékéből kiindulva ez nem tekinthető a büntetés jelentéktelen megváltoztatásának. A vádlott fennálló súlyos betegségére figyelemmel az ítélőtábla a Btk. 35.§

(2)bekezdésének alkalmazásával a szabadságvesztés végrehajtását a Btk. 37. §

(3)bekezdés ad) pontja alapján irányadó fegyház fokozatnál eggyel enyhébb börtön fokozatban rendelte végrehajtani. Az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlott feltáró vallomása, megbánása, megromlott egészségügyi állapota, olyan különös méltánylást érdemlő körülmények, melyek azt indokolják, hogy a vádlott a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. (Btk. 38. §

(3)bekezdés) Az ítélet járulékos rendelkezései helyesek, azokat az ítélőtábla nem érintette. A Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét a Be. 599. §-a szerinti nyilvános ülésen eljárva a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint változtatta meg, míg az egyéb - törvényes - rendelkezéseit pedig a Be. 605. §

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A vádlott által az elsőfokú ítélet meghozatalától a másodfokú ítélet kihirdetéséig letartóztatásban töltött időt a Fővárosi Ítélőtábla a Btk. 92. §

(1),

(2)bekezdés alapján a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította, Az ítélet ellen a Be. 615. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján további fellebbezésnek nincs helye Budapest,

1. év december hó
2. napján Dr. Rédei Géza s.k. . Vincze Piroska s.k. Dr. Patassy Bence s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Fővárosi Törvényszék 19.B.1668/2017/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.209/2018/
4. számú ítéletében foglalt változtatásokkal a vádlottal szemben a mai napon jogerős. Budapest,
5. év december hó
6. napján . Rédei Géza s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő