← Magyarország

Pfv.20105/2018/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Érvényes az a lakossági, fogyasztási kölcsönszerződés, amelyik - továbbiak mellett - tartalmazza a szerződés tárgyát, a törlesztő részletek számát, összegét, a törlesztési időpontokat. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete A határozat száma: Pfv.I.20.105/2018/

  1. A tanács tagjai: . Harter Mária a tanács elnöke . Mocsár Attila Zsolt előadó bíró . Varga Edit bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője: Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe; ügyintéző: dr. Szabó Balázs Gábor ügyvéd) Az alperes: alperes neve (alperes címe) Az alperes képviselője: Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe) ügyintéző: Dr. Fórizs Zsolt ügyvéd) A per tárgya: végrehajtás megszüntetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma: ékesfehérvári Törvényszék 1.Pf.208/2017/
  2. Az elsőfokú bíróság és határozatának száma: ékesfehérvári Járásbíróság 3.P.22.533/2016/
  3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 25.000 (huszonötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 978.260 (kilencszázhetvennyolcezer-kétszázhatvan) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. [1] Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás A peres felek
  4. január 23-án életbiztosítással kombinált kölcsönszerződést kötöttek, amelynek alapján az alperes vállalta, hogy ingatlan építéséhez, felújításához, korszerűsítéséhez, bővítéséhez kölcsönt ad a felperesnek és a felperes perben nem álló adóstársainak. A kölcsön futamidejét 20 évben, nyilvántartásának devizanemét CHF-ben, a kölcsön összegét 5.000.000 forintban, 35.779 CHF-ben, a kölcsön változó kamatlábát évi 2,5%-ban, változó kezelési költségét 1,2%-ban, a kamat törlesztés várható összegét 68 CHF-ben, a kezelési költség törlesztés várható összegét 33 CHF-ben határozták meg. A kamat törlesztés és a kezelési költség törlesztés együttesen jelentette a törlesztő részletet, az első törlesztő részlet esedékességének napja
  5. március
  6. volt, a további törlesztő részleteket havonta kellett a felperesnek és adóstársainak teljesítenie. Meghatározták a tőke törlesztés összegét és esedékességének időpontját is, a tőkét először
  7. február 23-án kellett teljesíteni. A kölcsön folyósításának egyik feltétele életbiztosítási szerződés megkötése volt, a felperesnek és adóstársainak biztosítási díjat kellett fizetnie a perben nem álló Biztosító Zrt.-nek, az alperesnek kellett fizetnie a kamatot és a kezelési költséget, a kölcsön fedezetét (tőke és járulékai) a biztosítóhoz befizetett biztosítási díjak befektetésével képződő biztosítási összeg jelentette, amelyet a biztosítási esemény bekövetkeztekor, ideértve a biztosítás lejáratát is, a kölcsöntartozás törlesztésére kellett automatikusan fordítani. A biztosítási díj szerződésszerű megfizetése esetén az esedékes tőketörlesztés a biztosító szolgáltatásaként kerülhetett az alpereshez. Az életbiztosítási szerződés a felperesnek a kölcsönszerződésből fakadó fizetési kötelezettségeinek fedezetéül szolgált. A kölcsön lejáratának napját
  8. február 23-ban, a kifizetési időszak időtartamát a szerződéskötés napjától számított 12 hónapban határozták meg. A peres felek megállapodása értelmében az egyedi szerződésben nem szabályozott kérdésekben az alperes mindenkori üzletszabályzatának, lakossági hitelekre vonatkozó általános szerződési feltételeinek és hirdetményének a rendelkezései az irányadóak, melyeket a felperes elfogadott. Az alperes
  9. augusztus 18-tól hatályos lakossági hitelek általános szerződési feltételeinek 6.
  10. pontja tartalmazta a kölcsön kamata meghatározásának képletét, a kamat megállapításának módját. Az általános szerződési feltételek 8.
  11. pontja értelmében az alperes a kölcsön összegét az egyedi ügyfélszerződés illetőleg a biztosítékra vonatkozó szerződések - aláírását követően abban az esetben folyósította, amennyiben a kölcsönszerződés hatályba lépett és a kölcsönszerződésben előírt előfeltételek maradéktalanul teljesültek. A kölcsön folyósítása az utolsó előfeltétel teljesülésének igazolását követő 5 banki munkanapon belül történhetett. Az általános szerződési feltételek 10.
  12. és 10.
  13. A [2] pontjaiban foglaltak szerint: ha a kölcsönszerződés alapján a kölcsön felvevő devizában nyilvántartott kölcsönt vett igénybe, az alperes a kölcsönt forintban, a folyósítás napján érvényes, az általa jegyzett deviza I. vételi árfolyam alapulvételével folyósította. Ha a folyósított kölcsön összegét a folyósításhoz kapcsolódó díj terhelte, a díj összegét az alperes a folyósítás napján érvényes, az általa jegyzett deviza I. eladási árfolyam alapulvételével állapította meg. Azon lakossági kölcsönök esetében, amelyek a kölcsön felvevő meghatározott mértékű forintban felmerülő fizetési kötelezettségének teljesítését szolgálják, az egyedi ügyfélszerződésben megjelölt kölcsönösszeg, a feltüntetett finanszírozási igény összegének a szerződéskötés napjára az alperes által jegyzett deviza I. eladási árfolyamon számított deviza ellenértékének 110%-a, azonban az alperes által folyósított kölcsön összege nem haladhatja meg az egyedi szerződésben finanszírozási igényként megjelölt forint összegnek a folyósítás napjára számított deviza ellenértékét. Az egyedi szerződésben megjelölt várható törlesztő részletek tényleges összege, valamint forintban meghatározott finanszírozási igény esetén a kölcsön tényleges összege a folyósítás napján érvényes deviza I. vételi árfolyamtól függött. A folyósított kölcsön, illetve a törlesztő részletek pontos összegéről az alperes a folyósítás napját követően írásban tájékoztatta a kölcsön felvevőt. A perbeli esetben a finanszírozási igény összege 5.000.000 forint volt. Az általános szerződési feltételek 10.
  14. pontjában foglaltak alapján a törlesztő részletek meghatározása devizában, megfizetése forintban történt, a törlesztő részlet forintban kifejezett ellenértékét az alperes az esedékesség napján érvényes, az általa jegyzett deviza I. eladási árfolyam alkalmazásával határozta meg. A kölcsönszerződés biztosítékaként megkötött zálogszerződésben a kölcsön összegeként 35.779 CHF szerepelt. felperes a kölcsönszerződéshez kapcsolódóan
  15. január 31-én közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatot tett. A szerződésszerű visszafizetési kötelezettség elmaradása miatt az alperes a kölcsön jogviszonyt
  16. május 20-án közjegyzői okiratba foglaltan azonnali hatállyal felmondta és közokirat záradékolásával
  17. október 31-én végrehajtást kezdeményezett a felperes ellen. A felperes keresete, az alperes védekezése A felperes a Pp. 369.§ a) pontjára alapított keresetében az ellene indult végrehajtás megszüntetését kérte arra hivatkozással, hogy a végrehajtani kívánt követelés érvényesen azért nem jött létre, mert kölcsönszerződés sem jött létre a kölcsön tárgya meghatározásának hiányában, a szerződés nem tartalmazza költségként az árfolyamrést, a törlesztő részletet sem határozták meg egyértelműen, a kapcsolódó hitelfedezeti életbiztosítás esetében sem tartalmaz a szerződés arra vonatkozó rendelkezést, hogy milyen teljesítési kötelezettsége áll fenn e tekintetben. [3] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, érvelése szerint érvényesen szerződött a felperessel. Az első- és a másodfokú ítélet [4] Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet, az ítéletet a felperes fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság lényegében helyes indokai alapján - helybenhagyta. A bíróságok azzal indokolták döntésüket, hogy a kölcsönszerződés tartalmazza a kölcsön összegét forintban és CHF-ben egyaránt, a kölcsön összege a folyósítás napján 5.000.000 forintnak megfelelő CHF összeg, melyet az alperes devizában tartott nyilván, de forintban folyósított, az azonban egyértelmű volt a felperes számára is, hogy a finanszírozási igénynek megfelelő forintösszeget kölcsönként megkapja. A finanszírozási igénynek megfelelő CHF összeget a szerződéskötés időpontjában a jövőbeni árfolyamváltozások ismeretének hiányában nem lehetett előre meghatározni, ugyanakkor az alperes megfelelően tájékoztatta a felperest arról, hogy a finanszírozott kölcsönösszeg legfeljebb 35.779 CHF lehet. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a felperesnek nem a ténylegesen folyósított 5.000.000 forintnak, a folyósítás napján érvényes deviza vételi árfolyamon kiszámított CHF összegét, hanem annál magasabb, a 35.779 CHF összegnek megfelelő forintösszeget kellett volna visszafizetnie, mivel a felperes törlesztési kötelezettsége a ténylegesen folyósított összegen alapult. A szerződő felek az árfolyamváltozásra tekintettel egy biztonsági tartalékkal ellátott kölcsönösszeget határoztak meg, amelynek során a maximálisan igénybe vehető kölcsönösszeg pontosan megjelölésre került. A kétnemű árfolyam alkalmazásának kérdését időközben a jogalkotó rendezte, az elszámolás eredményeként a semmis szerződéses rendelkezések „kiestek", az elszámolás eredményeként megállapított, már nem vitatható összegre folyik a felperes elleni végrehajtás. A felperes már nem hivatkozhat arra, hogy az árfolyamrés mint költség feltüntetésének hiányában a szerződés érvénytelen lenne. A felperesnek havonta kellett megfizetnie a törlesztő részletet, ami a kamat és a kezelési költség összegéből állt, a tőke első törlesztő részletét a szerződés megkötését követő
  18. évben kellett kiegyenlítenie. A törlesztő részletek meghatározása a 35.779 CHF összeghez igazodott, az ennek figyelembevételével meghatározott törlesztő részlettel kellett számolnia a felperesnek, szerződéskötéskor a kölcsön törlesztő részletének meghatározása a maximális kölcsönösszeghez igazodott, azonban a törlesztő részlet alacsonyabb lehetett a ténylegesen folyósított kölcsönösszeghez igazodóan, viszont magasabb nem. A felperes a szerződés megkötésekor a maximális mértékű törlesztő részlettel számolhatott, ennek ismeretében dönthetett kötelezettségvállalásáról. A hitelfedezeti életbiztosítási szerződéssel kapcsolatos költségek, díjak egy része egyértelmű meghatározásának hiánya nem jelenti a szerződés egészének érvénytelenségét, legfeljebb részleges érvénytelenséget eredményezhet, ennek pedig az a következménye, hogy az adott költséget az arra jogosult nem számíthatja fel, a végrehajtás megszüntetésének ezen indok miatt nincs helye, esetleg korlátozásának lehetne helye, azonban a felperes a végrehajtás korlátozását nem kérte. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [5] A jogerős ítélet ellen - hatályon kívül helyezése, elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatása, a keresetnek helyt adó határozat meghozatala, másodlagosan az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítása iránt a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Érvelése szerint: az elsőfokú ítélet indokolása formális, a bíróság a szerződés érvénytelenségére vonatkozó állításait tételesen nem cáfolta jogszabályi rendelkezésre hivatkozással ítélete indokolásában. A másodfokú bíróság ítélete indokolásában nem szerepel utalás sem a régi Ptk. 205.§

(2)bekezdésére, bár ő erre a jogszabályi rendelkezésre hivatkozott. A kölcsönszerződés nem jött létre, ha létre is jött, semmis. A szerződés adataiból az állapítható meg, hogy ha a folyósítás napján a 35.779 CHF átváltásával folyósítandó forint összeg meghaladja az 5.000.000 forintot, akkor ő nem kapja meg a 35.779 CHF-et, hanem ennél kevesebbet kap, azaz konkrétan nem határozták meg a kölcsön adott deviza összeget, az lehet 35.779 CHF, de annál kevesebb is. Nem jelölték meg a kölcsön összegét forintban sem, hanem egy „forintlimitet" állapítottak meg, a szerződés nem tekinthető forintban meghatározott kölcsönszerződésnek, de nem határozható meg a kölcsönösszeg devizában kifejezett egyenértéke pontosan, kiszámítható módon. Ugyanakkor a devizaösszegből sem számítható ki pontosan az annak megfelelő és folyósítandó forint összeg, csak abban az esetben, ha az mértékét tekintve nem éri el átszámításkor az 5.000.000 forintot. Mivel a kölcsönszerződés nem tartalmazza a szerződés lényeges elemét, a kölcsön tárgyát, így a szerződés nem jött létre. Szerződésükben a folyósítás időpontját sem rögzítették pontosan, az alperes egyoldalú cselekménnyel maga dönthette el a folyósítás napját. A szerződés megkötésekor nem tudhatta, hogy milyen kölcsönösszegre kötött szerződést, milyen összeget fog az alperes folyósítani, mert amennyiben a forint/CHF árfolyama kedvezőtlenül változik, akkor nem a szerződésben rögzített 35.779 CHF-et fogja megkapni. A kölcsön tárgyának meghatározása hiányában semmis a szerződés: az 5.000.000 forintot csupán finanszírozási igényként jelölték meg, a 35.779 CHF kölcsönösszeg az általános szerződési feltételek 10.
  1. pontja alapján nem felel meg a ténylegesen folyósított kölcsön összeg alapján számított és nyilvántartott deviza ellenértéknek. Az alperes az általános szerződési feltételeiben rendelkezik arról, hogy a későbbiekben fogja a ténylegesen folyósított forint összegnek megfelelő deviza ellenértékét meghatározni, ez viszont azt jelenti, hogy a kölcsön összege forintban meghatározott és csupán a nyilvántartás érdekében számítják azt át devizára, ugyanakkor a szerződés egyedi része az 5.000.000 forintot csupán finanszírozási igényként tartalmazza. Amennyiben tehát az alperes egy általa egyoldalúan meghatározott összeg folyósítására jogosult, nem tekinthető a kölcsön összeg egyértelműen meghatározottnak. Ha a szerződésben a kölcsön összegét legalább forintban egyértelműen meghatározták volna, a folyósítás napján ismert árfolyam alkalmazásával a kölcsön összege meghatározható lehetne, ami így megfelelne az 1/
  2. PJE jogegységi határozatban foglaltaknak. A szerződés a törlesztés megkezdésének időpontjára, továbbá az első törlesztő részletre nem tartalmaz egyértelmű meghatározást, csupán a várható összegről rendelkeztek, ez arra utal, hogy nem feltétlenül a tényleges törlesztő részletet határozták meg. A szerződés megkötésének időpontjában az ügyleti kamat, az annuitásos számítási módszer és az egyéb feltételek figyelembevételével legalább az első törlesztő részlet összegét egyértelműen meg kellett volna határozni. A hitelfedezeti életbiztosítás körében a szerződés rendelkezést nem tartalmaz, hogy neki milyen teljesítési kötelezettsége áll fenn ezen költség tekintetében. A deviza eladási és vételi árfolyamok közötti különbségből eredő árfolyamrés megfizetése terhelte, viszont ennek mértékét sem a szerződés, sem pedig az egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozat nem tartalmazza. A közjegyző CHF devizanemre rendelte el a végrehajtást, ugyanakkor a végrehajtó forintban tüntette fel a tartozás összegét, ebből következik, hogy a végrehajtani kívánt követelés nem jött létre érvényesen. Az elszámolás és a forintosítás megtörtént, ő kizárólag a végrehajtás megszüntetését kérte, ami indokolt is, a végrehajtás korlátozásának hivatalból nincs helye. Eljárási szabálysértésként az indokolási kötelezettség teljesítésének elmaradása mellett hivatkozott a bizonyítékok értékelésének módjára is, amivel összefüggésben álláspontja értelmében a jogerős döntés a bizonyítékok helytelen, téves és okszerűtlen értékelésének eredménye. A pertárgy értékeként, az illeték számításának alapjaként 600.000 forintot jelölt meg. [6] Az alperes felülvizsgálati ellenkérme a jogerős ítélet hatályban tartására és felülvizsgálati költsége megfizetésére irányult arra utalással, hogy a szerződés tárgyát és a részleteket kiszámítható módon meghatározták, a folyósítás időpontjával kapcsolatos kifogások alaptalanok, a felperesnek az eljárásjogi szabálysértésre hivatkozása ténybeli és jogi alapot nélkülöz. A Kúria döntése és jogi indokai [7] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [8] A Pp. 270.§
(2)bekezdésében és a 275.§
(3)bekezdésében foglaltak együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálatot anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabálysértés egyaránt megalapozhatja; utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt. [9] Az adott esetben a jogerős ítéleti döntés nem jogszabálysértő, a Kúria egyetért annak helytálló indokaival is, azokat megismételni nem kívánja, csupán a felülvizsgálati kérelembe foglalt többirányú érvelés kapcsán mutat rá a következőkre: [10] A régi Ptk. 205.§
(2)bekezdése általános érvényű kötelmi jogi rendelkezést tartalmaz, amely szerint a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. A felperes e vonatkozásban arra hivatkozott, hogy nem jött létre a szerződés, mert nem tartalmazza a kölcsön tárgyát. tekintettel arra, hogy a felek kölcsönszerződést kötöttek, az elsőfokú bíróság nem a régi Ptk. általános kötelmi rendelkezését, hanem a kölcsönszerződésre irányadó speciális rendelkezést, a régi Ptk. 523.§
(1)bekezdésében foglaltakat hívta fel ítélete indokolásában. Abban az esetben, ha a kereset elbírálására, a jogvita eldöntésére a vonatkozó speciális jogszabályi rendelkezés irányadó, nem szükséges a speciális rendelkezés alkalmazásán túl az általános jogszabályi rendelkezés felhívása. Arra vonatkozó álláspontját, hogy a szerződés tartalmazza a kölcsön tárgyát, az elsőfokú bíróság részletesen megindokolta. A felperes fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság ítélete indokolásában visszautalt az elsőfokú bíróság helyes indokaira, emellett nyomatékosította az elsőfokú ítéleti megállapításokat. A kifejtettekből következően nem állapítható meg az indokolási kötelezettség sérelme arra tekintettel, hogy a bíróságok az általános kötelmi rendelkezés felhívása helyett az adott szerződés típusra irányadó speciális jogszabályi rendelkezést hívták fel, és mindkét bíróság kellőképpen meg is indokolta az ítéletét. [11] A felperes és a perben nem álló adóstársai ingatlanhoz kapcsolódó munkálatok finanszírozása érdekében vettek fel kölcsönt az alperestől. A kölcsön összegéhez az adósok kívántak hozzájutni az alperes kölcsön konstrukciói közül a perbelit választották, a szerződő felek megállapodását követően alá is írták a szerződésükről készült okiratot. Ehhez képest a felperes nem bizonyította, hogy nem az 5.000.000 forint összegű kölcsönhöz kívánt hozzájutni és nem állapítható meg az sem, hogy nem jött létre a szerződés az azt aláíró felek között. A szerződés tárgya meghatározott, kiszámítható volt, ebből következően létrejött a szerződés. E körben az első- és a másodfokú bíróság részletes indokai kiegészítést nem igényelnek, csupán annyiban pontosítja a Kúria a másodfokú bíróság álláspontját, hogy a szerződő felek kölcsönszerződést kötöttek. [12] Helytállóan mutatott rá mindkét fokú bíróság, hogy a szerződő felek meghatározták a szerződés tárgyát; a [11] pontban kifejtett indokok e vonatkozásban is irányadók. A perben eljárt bíróságok megalapozottan jutottak arra a következtetésükre, hogy a kölcsön összege a folyósítás napján 5.000.000 forintnak megfelelő CHF összeg volt, a másodfokú bíróság részletes magyarázatát adta annak, hogyan kellett érteni a szerződésben foglaltakat. A szerződés alapján a felperes és adóstársai devizában nyilvántartott kölcsönt vettek fel, az alperes a kölcsönt forintban, a folyósítás napján érvényes, az általa jegyzett deviza I. vételi árfolyam alapulvételével folyósította. A szerződés nem annak aláírása napján hatályosult, hiszen a kölcsön folyósításának több előfeltétele volt, az előfeltételek teljesítésében a felperesnek és adóstársainak kellett elől járniuk. A kölcsön folyósítása az utolsó előfeltétel teljesülésének igazolását követő öt banki munkanapon belül történhetett. A szerződés megkötésének időpontjában a szerződő felek nem tudhatták, hogy a kölcsön folyósításának előfeltételei mikor teljesülnek és azt sem, hogy aznap milyen árfolyam fog érvényesülni, ezért a szerződéskötés napján nem lehetett azt megmondani, hogy az 5.000.000 forint finanszírozási igénynek a kölcsön folyósítási időpontjában milyen CHF összeg felel meg, de ez nem jelenti azt, hogy nem határozták meg a kölcsön tárgyát, hiszen a CHF összeg a forint összeg és a folyósítás napján érvényes deviza I. vételi árfolyam alapulvételével kiszámítható, ekként meghatározott. A felperes és adóstársai érdekét is szolgálta az a tény, hogy a folyósítási feltételek teljesülésének igazolását követő öt banki munkanapon belül folyósította az alperes a kölcsönt, hiszen ezzel nem vált parttalanná a kölcsön folyósításának időpontja. A szerződés tárgyának a felek által alkalmazott meghatározási módja megfelel a 6/
  1. és az 1/
  2. PJE jogegységi határozatokban foglaltaknak is. [13] A szerződő felek a kölcsön összegén túl meghatározták a kölcsön változó ügyleti kamatlábát és a változó kezelési költséget (százalékos formában), továbbá a kamat és kezelési költség törlesztés várható összegét is CHF-ben. A kamat és a kezelési költség törlesztése együttesen képezte a törlesztő részletet, amit havi rendszerességgel kellett teljesíteni, az első törlesztő részlet esedékességének napja
  3. március
  4. volt. A kamat és a kezelési költség változása miatt csak a szerződéskötéskori törlesztő részletet tartalmazhatta a szerződés, azonban a további részletek a szerződés adatai alapján kiszámíthatóak voltak. A felülvizsgálati érveléssel ellentétben a perbeli szerződés egyértelműen tartalmazza a törlesztés kezdő időpontját, továbbá a kezdő törlesztő részletet. A további részletek összegét azért sem lehetett szerződéskötéskor meghatározni, mivel a kamat és a kezelési költség törlesztésével egyidejűleg a tőkét nem kellett törleszteni, a tőketörlesztést először
  5. február 23-án kellett teljesíteni. A kölcsön folyósításának egyik feltétele életbiztosítási szerződés megkötése volt, a kölcsön fedezetét a biztosítóhoz befizetett biztosítási díjak befektetésével képződő biztosítási összeg jelentette, amelyet a biztosítási esemény bekövetkeztekor a kölcsöntartozás törlesztésére kellett automatikusan fordítani. A biztosítási díj szerződésszerű megfizetése esetében az esedékes tőketörlesztés a biztosító szolgáltatásaként kerülhetett az alpereshez. A szerződő felek a szerződésben a törlesztések összegét kiszámítható módon határozták meg. [14] A [13] pontban kifejtettek értelmében a kölcsön folyósításának egyik feltétele életbiztosítási szerződés megkötése volt, amely életbiztosítási szerződést a Biztosító Zrt.-vel kötötte meg a felperes. Ez a perbeli kölcsönszerződéstől eltérő külön jogviszony volt, az életbiztosítási szerződés tartalmi elemeit az azt megkötő szerződő felek határozták meg, az alperesnek nem volt olyan kötelezettsége, hogy a perbeli kölcsönszerződésben az életbiztosítási szerződésből a felperest terhelő fizetési kötelezettségről rendelkezzen. [15] A kirovó pénznem (CHF) és a lerovó pénznem (HUF) eltérése sem eredményezi a szerződés érvénytelenségét, hiszen a szerződés szerint a részleteket CHF-ben, azaz a kirovó pénznemben kellett megállapítani, melyeket forintban, azaz a lerovó pénznemben kellett megfizetni. Az árfolyamrés kérdését a DH 1 és a DH 2 törvények rendezték, a jogalkotó - utólag - kiküszöbölte és orvosolta - továbbiak mellett - a folyósított kölcsön, illetve a meghatározott törlesztő részletek összegében jelentkező tisztességtelen elemet, nem csak a múltra, hanem a jövőre nézve is rendezte az alkalmazandó deviza átszámítási árfolyamot. Az árfolyamrés tisztességtelenségének kérdésére polgári perben már visszatérni nem lehet. [16] Mivel az alperes a perbeli kölcsönt forintban nyújtotta, de CHF-ben tartja nyilván, követelését CHF-ben kérte végrehajtani, amelynek megfelelően a közjegyző CHF devizanemre rendelte el közokirat záradékolásával a végrehajtást, azaz a végrehajtható okiratban CHF devizanem szerepel. Ennek akadálya nem volt, hiszen a Vht. 163/A.§
(1)bekezdésében foglaltak értelmében a végrehajtás során befolyt összeget a kifizetés napja szerint érvényes, a végrehajtói letéti számlát vezető hitelintézet által jegyzett deviza vételi árfolyam figyelembe vételével, a végrehajtható okiratban foglalt pénznemben kell a végrehajtást kérőnek kifizetni. Ezzel nem ellentétes az, hogy a végrehajtó az általa készített iratokban a tartozás összegét forintban tüntette fel. [17] Az előző pontokban kifejtettek értelmében a perben korábban eljárt bíróságok eljárási szabálysértést nem követtek el, indokolási kötelezettségüket teljesítették, a felperesnek egyéb eljárási szabálysértésekre vonatkozó érvelése konkrétumok hiányában nem értelmezhető. A bíróságok feltárták az érdemi döntés meghozatalához szükséges tényállást, ennek során nem sértették meg a Pp. 206.§
(1)bekezdését, tekintve, hogy a döntés alapjául szolgáló tényeket a rendelkezésükre álló okiratok alapján rögzítették. Azaz a megállapított tényállás alapja elsősorban a perbeli szerződés, melynek rendelkezéseit kellett a bíróságoknak eljárásuk során értelmezni, döntésüket tehát nem mérlegelés útján hozták meg. Mindezek szerint a felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárási szabálysértések nem állapíthatók meg. [18] A felülvizsgálati eljárás kapcsán hangsúlyozza a Kúria: a felülvizsgálati illeték számításának alapja nem a felülvizsgálati kérelemben megjelölt 600.000 forint, hanem a Pp. 24.§
(2)bekezdés g) pontjának megfelelően a „végrehajtási összeg", azaz a végrehajtási ügyérték, amely a jelen esetben 9.782.574 forint. Csupán utal arra a Kúria: ha a felülvizsgálati eljárási illeték számításának alapja 600.000 forint lenne, azaz nem érné el a Pp. 270.§
(2)bekezdésében, a felülvizsgálat feltételeként előírt 3.000.000 forintot, a jogerős ítélet felülvizsgálatára nem nyílt volna lehetőség. [19] A kifejtettekből következően a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [20] A Pp. 270.§
(1)bekezdése alapján alkalmazásra kerülő Pp. 78.§
(1)bekezdése szerint az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperes viseli a saját felülvizsgálati költségét és köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, amely költség az alperes képviseletét ellátó jogi képviselő ügyvédi munkadíjának összege. A Kúria a munkadíj összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(1),
(5),
(6)bekezdéseiben, valamint a 4/A.§
(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel állapította meg, arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. [21] A felperes teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a bírósági eljárásban a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet (Kmr.) 13.§
(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel a 14.§-ban foglaltak alapján az állam viseli. [22] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el. Budapest,
  1. október
  2. . Harter Mária s.k. a tanács elnöke, dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. előadó bíró, dr. Varga Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: BB bírósági ügyintéző

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.