← Magyarország

Mfv.10178/2017/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A munkáltató az Mt. alapján köteles megindokolni egyoldalú jognyilatkozatát és abban a munkavállalót ki kell oktatni az igény érvényesítésének módjáról, határidejéről. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.II.10.178/2017/

  1. A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke Dr. Bors Szilvia előadó bíró Dr. Tánczos Rita bíró A felperes: A felperes képviselője:Dr. Nyitrai Károly Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Nyitrai Károly ügyvéd) Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Román Róbert ügyvéd A per tárgya: közalkalmazotti jogviszony megszüntetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Miskolci Törvényszék 1.Mf.21.480/2016/
  2. Az elsőfokú bíróság határozata: Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.54/2015/
  3. Rendelkező rész A Kúria a Miskolci Törvényszék 1.Mf.21.480/2016/
  4. számú ítéletét abban a részében, amellyel a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.54/2015/
  5. számú ítéletét helybenhagyta abban a részében, melyben a jogviszony megszüntetés jogellenessége megállapítása és jogkövetkezmény megfizetése tárgyában a pert megszüntette, hatályában fenntartja. A Kúria a jogerős ítéletet egyebekben nem érinti. Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárásban (kettőszáznyolcvanháromezer-négyszáz) eljárási illetéket az állam viseli. felmerült 283.400 forint felülvizsgálati Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Tényállás [1] Az
  6. szeptember 9-én született felperes az alperesi jogelődnél
  7. augusztus 16-tól állt határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyban,
  8. június 30-ig a ... Főiskolai Kar szervezeti egységére vonatkozó Dékán elnevezésű beosztással járó vezetői megbízás munkakörben. A vezetői megbízást az alperes
  9. június 30-án kelt ... számú intézkedésével
  10. július 1-jétől visszavonta, ettől kezdve a felperes főiskolai tanár munkakört látott el. [2] Az alperes
  11. július 2-án kelt HEO/459/
  12. iktatószámú
  13. július 28-án közölt értesítésével tájékoztatta a felperest, hogy a közalkalmazotti jogviszonyát
  14. július 11-től számított 8 hónapos felmentési idővel
  15. március 11-re szóló a Kjt. 30.§

(1)bekezdés f) pontján alapuló felmentéssel megszünteti akként, hogy a munkavégzés alól 4 hónapra, így
  1. november 12-től a Kjt. 33.§-a alapján menti fel, továbbá
  2. november 11-ig az időarányosan járó (
  3. évi 46 nap és
  4. évi 9 nap) szabadságát kiadja. Az értesítés 15 napos írásbeli kezdeményezési és további 15 napos perindítási jogorvoslati tájékoztatást tartalmazott, valamint az indoklás hivatkozott a felperes
  5. június 10-én kelt kérelmének figyelembe vételére és arra, hogy a Kjt. 30.§
(1)bekezdés d) pont alapján nyugdíjasnak minősül. [3] Az alperes a
  1. július 7-én kelt ...számú igazolása rögzíti, hogy az alperes a felperes közalkalmazotti jogviszonyát
  2. március
  3. napjára megszüntette akként, hogy a felmentési idő kezdete
  4. július 11-e volt, míg a munkavégzés alól az alperes a felperest
  5. november
  6. napjától mentesítette. Az alperes az igazolásban tájékoztatta a felperest az Mt. 287.§
(1)bekezdés b) pont szerinti 30 napos jogorvoslati jogáról. A felperes a közalkalmazotti jogviszony megszüntetéséről szóló igazolást
  1. augusztus 26-án vette át. [4] A felperes részére 62 év betöltését követő
  2. naptól, azaz
  3. március 12-től öregségi nyugdíj került megállapításra. [5] A felperes keresete és az alperes ellenkérelme A felperes
  4. január 26-án nyújtott be keresetlevelet. Kereseti kérelmében a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetését kérte megállapítani a közalkalmazottak jogállásáról szóló
  5. évi XXXIII. törvény (továbbiakban: Kjt.) 30.§
(1)bekezdés d) bekezdés rendelkezésébe ütközés miatt, jogellenesség jogkövetkezményként 8 havi távolléti díj és annak
  1. július 28-tól járó kamata, 12 havi távolléti díjnak megfelelő végkielégítése és annak
  2. március 26-tól járó kamata, 12 munkanapra munkavégzés alóli mentesítési időre járó távolléti díj és annak
  3. április 4-től járó kamata, 12 munkanapra eső szabadságmegváltás és annak
  4. április 4-től járó kamata, valamint
  5. július 1-je és
  6. [6] [7] [8] [9] július 27-e közötti időszakra vezetői pótlékra és mérlegeléssel adott illetményrészre vonatkozó illetménykülönbözet és annak
  7. augusztus 10-től járó kamata, továbbá perköltsége megfizetését kérte arra hivatkozással, hogy a munkáltatói intézkedés jogellenes, mert sem a közlés időpontjában, sem a felmentéskor nem minősült nyugdíjasnak, a felmentési időt és a jogviszony megszüntetésének időpontját a munka törvénykönyvéről szóló
  8. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 68.§
(1)bekezdésében foglaltakkal szemben tévesen jelölte meg az alperes, ezért az igazolás kijavítását a jogszabálynak megfelelően kérte. A téves időpont megjelölése miatt kérte távolléti díja, az Mt. 125.§ szerinti szabadságmegváltása és illetménykülönbözete, valamint vezetői feladatok ellátása miatt vezetői pótlékból és mérlegeléssel adott illetményrészből álló illetménykülönbözet megfizetését. A Kjt. 37.§
(1)bekezdés a) pont,
(6)bekezdés g) pont és
(7)bekezdés alapján álláspontja szerint részére végkielégítés is jár. Hivatkozása szerint a keresete nem késett el, mert a jogviszony megszüntetését az alperes 2014. július 28-án közölte, azonban az intézkedés nem tartalmazott jogorvoslati kioktatást, így az Mt. 22.§
(5)bekezdés rendelkezése értelmében hat hónapig érvényesíthető az igénye. Ennek eleget tett, mert a keresetlevelet
  1. január 26-án benyújtotta. A
  2. augusztus 26-án közölt igazolás joghatás kiváltására nem alkalmas, valamint szintén nem tartalmaz jogszabályszerű jogorvoslati kioktatást. Hivatkozott a BH1995.
  3. számú, valamint BH2001.
  4. számú eseti döntésre. A felperes a perben elállt a közalkalmazotti jogviszony megszüntetési időpontjának megállapításra, az igazolás kiadására, a végkielégítés, a munkavégzés alóli mentesítési időre járó távolléti díj és a 12 munkanapra eső szabadságmegváltás körében 2 munkanapra eső távolléti díj megfizetésére vonatkozó kereseti követelésétől. Az alperes a kereset elutasítását kérte perköltsége viselés mellett. Álláspontja szerint a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása esetén alkalmazandó Mt. 287.§
(1)bekezdés b) pont szerinti keresetindítási határidőt a felperes elkéste, a felperes által kért időpontban került a közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésre, a 10 munkanapra eső szabadságát kiadta, a vezetői megbízás visszavonása után nem végzett a felperes vezetői feladatokat, ezért illetménykülönbözetre sem jogosult. Az első- és a másodfokú ítélet A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.54/2015/
  1. számú ítéletével a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének és a jogviszony megszüntetési időpontjának megállapításra, az igazolás kiadására, a jogkövetkezmények, a végkielégítés és az időarányos szabadságmegváltás körében 2 munkanapra eső távolléti díj megfizetésére vonatkozóan a pert megszüntette. Kötelezte az alperest 109.950 forint illetménykülönbözet és
  2. augusztus 10től járó kamata, valamint perköltség megfizetésére azzal, hogy az ezt meghaladó illetménykülönbözet és szabadságmegváltás iránti igényt elutasította. Kötelezte felperest 200.000 forint perköltség viselésére is. [10] Ítéletének indokolása szerint a ...iktatószámú felmentésről szóló irat tartalmazta a bírósághoz fordulás időpontját, melyen túlmenően a jogvita alternatív, békésebb rendezésének lehetőségét is felajánlotta az alperes, amely nem teszi a jogorvoslati kioktatást hatálytalanná. A...számú, a „Közalkalmazotti jogviszony megszűnése, megszüntetése” elnevezésű okirat is egyértelműen tartalmazza az Mt. 287.§
(1)bekezdés
  1. b)pontjában rögzített tájékoztatást. A két intézkedés közül az első munkáltatói intézkedés volt joghatást kiváltására alkalmas, így azt kellett a perben irányadónak tekinteni. A felperes a 2014. július 29. napjától számított 30 napos keresetindítási határidőben fordulhatott volna a bírósághoz, melyet azonban elmulasztott. [11] Minderre figyelemmel az elsőfokú bíróság a pert ezen kereseti kérelem tárgyban a Pp. 157.§
  2. a)pontja és a Pp. 130.§
(1)bekezdés
  1. h)pontja értelmében, valamint abban a részében, ahol a felperes a keresetétől elállt a Pp. 157.§
  2. e)pontja alapján megszüntette. [12] A felperes - a perköltsége felemelése, a keresetindítási határidő megtartottsága és a szabadságmegváltás körében előterjesztett fellebbezése alapján eljárt Miskolci Törvényszék 1.Mf.21.480/2016/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét helybenhagyta. A felperest másodfokú perköltség viselésére kötelezte. [13] A törvényszék megállapította, hogy az elsőfokú ítéletet a Pp. 253.§
(3)bekezdés szerint, a fellebbezés korlátai között bírálta felül, így nem érintette a fellebbezéssel nem támadott rendelkezéséket. [14] Az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezései tekintetében rögzítette, hogy a közigazgatási és munkaügyi bíróság a tényállást helyesen és teljes körűen állapította meg, az abból levont jogi következtetéssel egyetért, ezért a Pp. 253.§
(2)bekezdés és 254. §
(3)bekezdés alapján azt helyes indokaira tekintettel hagyta helyben. A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem [15] A felperes a felülvizsgálati kérelmében kizárólag a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése körében kérte elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeként 2.833.600 forint kamattal terhelt távolléti díj megfizetését perköltsége megállapítása mellett, míg másodlagosan az első- és másodfokú ítélet e vonatkozásban történő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását. [16] Az Mt. 22.§
(5)bekezdés megsértésére hivatkozott. [17] Érvelése szerint az eljárt bíróságok jogszabálysértő módon értelmezték az Mt. fenti rendelkezését, s emiatt helytelen jogi következtetésre jutottak. Álláspontja szerint a 2015. (helyesen: 2014.) július 28-án átvett felmentő intézkedés az Mt. 22.§
(5)bekezdésének megfelelő jogorvoslati kioktatást nem tartalmazott, ezért a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésével összefüggő igényét 6 hónapon belül érvényesíthette, melynek eleget tett. [18] Az elsőfokú bíróság egyetértett azon álláspontjával, hogy a közalkalmazotti jogviszony megszűnése, megszüntetése formanyomtatványt az alperes az igazolásokkal együtt állítja ki, ezért a
  1. (helyesen:2014.) augusztus 26-án közölt intézkedés joghatás kiváltásra nem alkalmas. [19] Hivatkozott a BH1995.
  2. számú eseti döntésben foglaltakra, így arra, hogy a jogorvoslati kioktatás hiánya esetén nem alkalmazható a keresetindítási határidő elmulasztásának következménye. [20] Érvelése szerint az elsőfokú bíróság 15 nap + 15 nap = 30 nap számítása körében tett megállapítása legfeljebb matematikai szempontból foghat helyt. A jogorvoslat módja nyilvánvalóan nem a munkáltatónál történő kezdeményezés, illetve határideje nem 15 nap, azaz az intézkedés jogorvoslati kioktatást nem tartalmazott. [21] A felperes a szabadságmegváltással összefüggő jogerős ítéleti döntést nem támadta. [22] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és perköltsége megállapítását kérte annak helyes tényállása és jogi indokolása alapján. [23] A felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felperes rossz - megszűnt - alperest jelölt meg. Hivatkozott a KGD. 2014.
  3. elvi bírósági határozatra, valamint a BH
  4. eseti döntésre, mely szerint a tévesen megjelölt alperes helyett új alperes bevonására csak az elsőfokú eljárásban van lehetőség, a keresetet nem lehet a fellebbezési eljárásban kiterjeszteni, mely szabályok a felülvizsgálati eljárásban is alkalmazandók. [24] Téves a felperes azon érvelése, mely szerint a felmentésről szóló irat jogorvoslati kioktatást nem tartalmazott. A felperes maga kérte nyugdíjazását az általa meghatározott időpontra, de a felmentéssel szemben sem egyeztetést nem kezdeményezett, sem keresetet nem terjesztett elő határidőben. Fenti kioktatás alapján jogorvoslati joga nem csorbult. A felperes saját felróható magatartására hivatkozik. Ezen túlmenően a „Közalkalmazotti jogviszony megszűnése, megszüntetése” elnevezésű irat az Mt. 287.§
(1)bekezdés b) pontjára történő utalást tartalmazza. A felperes által megjelölt eseti döntést a Kúria 4/
  1. KMK véleménye pedig már nem tartja irányadónak. A Kúria döntése és annak jogi indokai [25] A felperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint nem megalapozott. [26] A Pp.
  2. §-ának
(2)bekezdése szerint a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. [27] A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet felülvizsgálati eljárás tárgyát képező permegszüntető része jogsértő, az érdemi vizsgálat mellőzése az Mt. 22.§
(5)bekezdésének nem felelt meg, mert e jogszabályhelyet az eljárt bíróságok helytelenül értelmezték. [28] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint az alperes a felperes kifejezett kérelmére az általa megjelölt időponttal szüntette meg felmentéssel a közalkalmazotti jogviszonyát. Az alperes intézkedése tartalmazott jogorvoslati tájékoztatást, nem vitatottan az nem felelt meg az irányadó törvényi rendelkezésnek. [29] Az Mt. 22.§
(5)bekezdés rögzíti, hogy a munkáltató az egyoldalú jognyilatkozatát az e törvényben meghatározott esetben köteles írásban indokolni és az igény érvényesítésének módjáról, és ha az elévülési időnél rövidebb, annak határidejéről a munkavállalót ki kell oktatni. A határidőről való kioktatás elmulasztása esetén hat hónap elteltével az igény nem érvényesíthető. [30] A Kúria egyetértett az elsőfokú és a másodfokú bíróság érvelésével abban a körben, hogy az Mt. egyes írásbeli jognyilatkozatok kötelező tartalmi elemeit is meghatározza, így a munkáltató az Mt. alapján köteles megindokolni az egyoldalú nyilatkozatát és abban a munkavállalót ki kell oktatni az igény érvényesítésének módjáról, határidejéről. Ebből következően abban az esetben, amennyiben a munkáltató az egyoldalú intézkedésébe nem írja bele a jogorvoslati záradékot, azaz nem tájékoztatja a munkavállalót, hogy az intézkedésben foglaltak ellen bírósághoz fordulhat, továbbá a bírósághoz fordulásra milyen határideje van a munkavállalónak, akkor a keresetindítás határideje az eredeti harminc napról hat hónapra növekszik. Figyelemmel arra, hogy a felek által sem vitatottan az intézkedés kifejezetten rendelkezett a bírósághoz fordulás jogáról és annak határidejéről, - az irányadó tényállásra is figyelemmel - nem valósult meg az Mt. 22.§
(5)bekezdésének azon kitétele, hogy a munkáltató a határidőről való kioktatást elmulasztotta. [31] Nem a határidő helytelen megjelölése, hanem a megjelölés hiánya esetén érvényesítheti felperes igényét 6 hónapon belül. A helytelen, a törvényi rendelkezésnél rövidebb keresetindítási időtartam munkáltató általi megjelölésének jogkövetkezménye, hogy annak a pert indító fél részéről történő elkésettsége nem eredményez permegszüntetést, hanem a jogszabályi - 30 napos határidőn belüli perindítás joghatályos előterjesztését teszi lehetővé, míg a helytelen, a törvényi rendelkezésnél hosszabb keresetindítási időtartam munkáltató általi megjelölésének jogkövetkezménye, hogy ezen határidőn - és a 6 hónapos időtartamon - belül megindított eljárás jogszerű keresetindítást eredményez. [32] Az Mt. 287. §
(1)bekezdés b) pont előírja, hogy a keresetlevelet a munkáltatói jognyilatkozat közlésétől számított harminc napon belül kell előterjeszteni a munkaviszony megszüntetésének jogellenességével kapcsolatos igény érvényesítése iránt. A munkáltató általi a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetése a felperessel
  1. július 28-án közölté vált, az ettől számított 30 napon belül volt a felperesnek lehetősége a bírósághoz fordulásra, így a
  2. január 26-án benyújtott keresetlevél elkésettnek minősül, amely esetben a per megszüntetésnek volt helye azzal, hogy az Mt. 287.§
(4)bekezdésében biztosított igazolási kérelmet sem terjesztett elő a felperes. [33] A felperes által megjelölt BH 1995.
  1. számú eseti döntést a Kúria
  2. szeptember 23-tól nem tartja fenn, így az abban foglaltak vizsgálata nem képezhette a felülvizsgálat tárgyát. [34] Észlelte a Kúria, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében az alperes nevét nyilvánvalóan elírás miatt tévesen jelölte meg azzal, hogy már a másodfokú ítélet a jogviszonyt a felperes és az alperes, mint egyetem között bírálta el, így az ítélet elleni felülvizsgálatban is kizárólag a felperes és a helyes elnevezésű alperes lehet a peres fél. [35] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
  3. §
(3)bekezdése alapján az indokolás kiegészítésével hatályában fenntartotta abban a részében, melyben a jogviszony megszüntetés jogellenessége megállapításra és jogkövetkezmény megfizetése tárgyában helybenhagyta a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét. A jogerős ítéletet ezt meghaladóan nem érintette. Záró rész [36] A pervesztes felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes felülvizsgálati eljárási költségét. [37] A felülvizsgálati eljárásban felmerült 283.400 forint felülvizsgálati eljárási illeték mértékét az Itv. 50.§
(1)bekezdés I. fordulata határozza meg, amely a felperes személyes illetékmentességre tekintettel a 6/
  1. (VI.26.) IM rendelet
  2. §-a alapján az állam terhén marad. [38] A felülvizsgálat lehetőségét a Pp.
  3. § l) pontja zárja ki. [39] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
  4. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. október
  2. Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Bors Szilvia s.k. előadó bíró, Dr. Tánczos Rita s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.