DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf. II. 20.235/2008/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Varga Imre ügyvéd (Baja, Táncsics Mihály utca 3/a. szám) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) felperesnek a perben személyesen eljárt II.rendű alperes neve (címe) II. rendű alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
- P. 21.526/2007/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelez a felperest, hogy térítsen meg az államnak külön felhívásra 26 400 (Huszonhatezer-négyszáz) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes a pert eredetileg az I. rendű alperes Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata Polgármesteri Hivatala, mint I. rendű és a II. rendű alperes, mint a Hivatal köztisztviselője ellen indította meg, és az alpereseket egyetemlegesen kérte 440 000 forint valamint járulékai kártérítés címén történő megfizetésére. Hivatkozott arra, hogy a II. rendű alperes a Polgármesteri Hivatal ...Csoportja munkatársaként hivatali hatáskörével visszaélve
- áprilisában a felperes által utóbb,
- február 12-én megvásárolt személygépjármű 1987-es gyártási évét 1990-re módosította, és ezzel a felperesnek kárt okozott, minthogy a vételár kalkulálásánál a felperes abban a tudatban volt, hogy a gépjármű a ténylegesnél 3 évvel fiatalabb. A II. rendű alperessel szembeni kereseti igény jogcímeként a Ptk.
- §-át, míg az I. rendű alperessel szembeninél a Ptk.
- §-át jelölte meg. A II. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, utalt arra, hogy közlekedési szakértő által kiállított okirat szerint rögzítette a közlekedési nyilvántartásban a perbeli gépjármű adatait. Amennyiben ebben tévedés volt, az szándékán kívül történt. Az elsőfokú bíróság a külön meghozott és fellebbezés hiányában
- március 4-én jogerőre emelkedett
- P. 20.526/2007/6-
- számú végzésében az I. rendű alperessel szemben előterjesztett kereset tárgyában a pert - ítélt dologra hivatkozással megszüntette, a II. rendű alperessel szemben előterjesztett kereset tárgyában meghozott ítéletében pedig a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest a tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán állam által előlegezett kereseti illeték megtérítésére. Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának
- számú állásfoglalása értelmében a Ptk.
- §-ának rendelkezése kogens, azaz kötelező erejű, így kizárja az alkalmazott harmadik személlyel szembeni közvetlen kártérítési felelősségét. Erre tekintettel nem adott helyt sem a felperes szakértő kirendelése iránti bizonyítási, sem az eljárásnak a II. rendű alperessel szemben indult büntetőeljárás jogerős befejezéséig történő felfüggesztése iránti kérelmének, utalva arra, hogy bárhogyan is fejeződjön be a büntetőeljárás, a Ptk.
- §-ának rendelkezése szerint a kárért csak a munkáltató köteles helytállni. A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását indítványozta. Álláspontja szerint a Ptk.
- §-ának rendelkezése mind a szándékos, mind a gondatlan magatartással okozott kár esetében alkalmazandó. A Debreceni Városi Ügyészség perbeli iratok közt megtalálható B.2290/2004-es szám alatti vádirata egyértelműen tanúsítja, hogy a II. rendű alperes eljárása nem felelt meg a jogszabályoknak, és ehhez képest annak eldöntése, hogy e magatartás deliktuális volt-e, a büntetőeljárást lefolytató Debreceni Városi Bíróság hatáskörébe tartozik. A polgári per elsőfokú bírósága azonban mellőzte a felajánlott bizonyítást, és figyelmen kívül hagyta a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdésében foglalt azt a rendelkezést is, mely szerint a bűncselekmény következményeiért való felelősséget előre korlátozni vagy kizárni nem lehet. A polgári per bíróságát a Pp. 4. §-ának
(2)bekezdésében szabályozott korlátokon túl ugyan a büntető bíróság ítélete nem köti, azonban ítéletét csak bizonyítási eljárás lefolytatásának eredményeként hozhatta volna meg, amennyiben pedig a büntető bíróság megállapítja a II. rendű alperes bűnösségét, a kereset jogalapja bizonyítottá válik. A felperes álláspontja szerint a bűncselekménnyel okozott kár megtérítéséért helyesen a bűncselekmény elkövetője tartozik felelősséggel, ezért az elsőfokú bíróság ez okból is akkor járt volna el helyesen, ha az eljárást felfüggeszti, vagy legalább betekint a büntetőeljárási iratokba, továbbá szakértőt rendel ki a kár összegének megállapítása érdekében. Az elsőfokú bíróság azonban nem tárgyalta a pert és bizonyítási eljárást sem folytatott le. Utalt arra, hogy a II. rendű alperesnek beosztásánál fogva csupán lehetősége volt a gyártási év megváltoztatására, és azt, hogy ez jogszerűen vagy jogszerűtlenül történt-e, a bíróságnak kellett volna megállapítania. A II. rendű alperessel, mint köztisztviselővel szemben magasabb szintű elvárások érvényesülnek. Mindebből következően nem helytálló az elsőfokú ítélet azon megállapítása, hogy a II. rendű alperes a kárt a munkakörével összefüggésben okozta volna, így azért a munkáltató tartozna felelősséggel. Az I. és II. rendű alperesekkel szemben előterjesztett kereseti követelés jogalapja éppen ebből következően nem is volt azonos. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság helyes tényállás alapján érdemben is helyes döntést hozott, és az ítélőtábla mindenben osztja az elsőfokú ítélet jogi indokolását is. A bírói gyakorlat következetes abban, hogy az alkalmazott károkozásáért a munkáltatója nemcsak akkor felel, ha az alkalmazott munkakörében eljárva okoz kárt, hanem abban az esetben is, ha a károkozás összefügg a munkaviszonnyal, ideértve azt az esetet is, ha az alkalmazott a munkakörénél fogva kerül olyan helyzetbe, hogy kárt okozhatott. Ebben a körben a munkaviszonnyal való összefüggés még olyan esetekben is megállapítható, amikor a munkáltató kifejezetten megtiltotta azt a tevékenységet, amelyből a kár eredt, vagy ha az alkalmazott ugyan a munkáltató képviseletében, de teljesen önérdekű cselekvéssel okozta a kárt. Mindebből következik tehát, hogy a Ptk. 348. §-ának
(1)bekezdésében szabályozott mögöttes felelősségre vonatkozó rendelkezés alkalmazása még abban az esetben sem mellőzhető, ha a kár az alkalmazott szándékos bűncselekményével okozati összefüggésben következett be. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a Ptk.
- §-ának eredeti rendelkezése a szándékos bűncselekménnyel okozott kár esetén az alkalmazottat a munkáltatójával egyetemlegesen tette felelőssé. Az
- évi IV. tv. azonban
- március 1-jével kezdődő hatállyal általánossá téve a társadalmasított felelősséget - e rendelkezést eltörölte, így ezen időponttól kezdődően a Ptk.
- §-ában szabályozott feltételek fennállása esetén kizárólag a munkáltató állítható perbe, mint aki az alkalmazott károkozásáért helytállni köteles. A kifejtett indokok alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése, illetőleg a 254. §-ának
(2)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. A fellebbezési eljárásban is pervesztes felperest a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése alapján kötelezte a tárgyi illeték feljegyzési jog folytán állam által előlegezett fellebbezési illeték megtérítésére. A fellebbezési eljárásban is pernyertes II. rendű alperesnek költsége nem merült fel, ezért az ítélőtábla mellőzte az erről való rendelkezést. Debrecen, 2008. június 20. Dr. Csiki Péter sk. a tanács elnöke, Süliné dr. Tőzsér Erzsébet sk. előadó bíró, Dr. Veszprémy Zoltán sk. bíró A kiadmány hiteléül: kiadó