Pf.21310/2018/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(4)bekezdése alapján - kérelme tartalma szerint - annak tűrésére kérte kötelezni az I-III. rendű alpereseket, hogy életjáradéki szerződés jogcímén a perbeli ingatlan egészére bejegyezzék tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba. Álláspontja szerint az ingatlan kétszeresen került elidegenítésre, de elsőként ő lépett birtokba, így jóhiszemű birtokosként ő tarthat igényt tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésére. Az I-III. rendű alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezésük szerint nem került sor az ingatlan kétszeres értékesítésére, a vonatkozó szabályok az életjáradéki szerződésre nem alkalmazhatóak. Vitatták, hogy ...-t elállási jog illette meg, és kétségbe vonták, hogy a felperes jóhiszeműen járt el az ügyletkötés során. A beavatkozó az I-III. rendű alperesek pernyertességét támogatta, de érdemi ellenkérelmet és nyilatkozatot nem terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg együttesen az I-III. rendű alpereseknek 254.000 forint perköltséget. Megállapította, hogy a le nem rótt 900.000 forint kereseti illetéket az állam viseli. Döntésének jogi indokolása szerint irányadónak tekintette a Fővárosi Ítélőtábla .../5/II. számú jogerős ítéletét, mivel a releváns tényállási elemek és az eldöntendő jogkérdések nagyfokú azonosságot mutattak. Rámutatott: az életjáradéki szerződés módosításának a tárgya az életjáradék ellenértéke, ugyanis a módosítás szerint az életjáradék fejében nyújtott ellenszolgáltatás változott meg, és - a perbeli ingatlan helyett - a ... utcai ingatlan került átruházásra a felperes részére. A szerződésmódosítás hatályának a beálltát a felek a régi Ptk. 228. §

(1)bekezdésében szabályozott felfüggesztő feltételtől tették függővé, attól, hogy a felperes tulajdonjoga bejegyzésre kerül-e az ingatlan-nyilvántartásba. Erre az ingatlanra már megtörtént a felperes tulajdonjogának a bejegyzése, ezzel a módosított életjáradéki szerződés teljesedésbe ment. A megfizetett életjáradék ellenében a felperes további ellenszolgáltatásra nem tarthat igényt, így a régi Ptk. 117. §

(4)bekezdése nem alkalmazható. Ettől függetlenül kifejtette: a közhitelesség elve és az elállás jellege folytán a felperes a perbeli ingatlan tekintetében nem minősülhetne jóhiszemű jogszerzőnek. Nem tartotta megalapozottnak a felperes eljárás felfüggesztésére vonatkozó kérelmét, mivel a felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, ami a felfüggesztést nem indokolja. A tárgyalás elhalasztására sem látott okot, mivel a jogi képviselő megbízásának az időpontja ezt nem indokolta, ugyanis a releváns tényállás a tárgyalás elhalasztása nélkül is megállapítható volt. Utalt rá: a jogi képviselő felelősségébe tartozik, hogy a tárgyalást megelőzően közvetlenül kapott megbízást elfogadja-e, ha rövidsége miatt szűkös az idő a felkészülésre. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 78. §

(1)bekezdése alapján a pervesztes felperest kötelezte az I-III. rendű alperesek ügyvédi költségeinek megtérítésére, melynek összegét a jogi képviselet ellátása érdekében kifejtett tevékenységre figyelemmel mérlegeléssel állapította meg. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes jelentett be fellebbezést, melyben elsődlegesen annak megváltoztatását, és keresete teljesítését kérte. Másodlagos kérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezésére irányult. Álláspontja szerint súlyos sérelmet szenvedett a tisztességes eljáráshoz fűződő joga, mivel jogi képviselőjét nem értesítették az eljárás folytatásáról, nem biztosítottak lehetőséget számára a jogi képviselőjével való érdemi konzultációra, ügyvédje nem tudta az iratokat beszerezni és így akadálymentesen ellátni a képviseletét. Azt is súlyos sérelemnek minősítette, hogy nem biztosítottak számára illetékmentes másolatot a periratokról, holott teljes személyes költségmentesség illette meg. Súlyos mulasztásnak tekintette, hogy az elsőfokú bíróság nem adott tájékoztatást a bizonyítási teherről, és a felfüggesztést követően folytatódó tárgyalás során a megváltozott ténybeli helyzet ellenére nem oktatta ki az őt terhelő bizonyítási kötelezettségről, illetve a bizonyítatlanság elmaradásának a következményeiről. Kifejtette, hogy ... jogutódjának a perben állása nélkül nem lehetett volna elbírálni az ingatlan kétszeres átruházásából eredő jogvitát; a származékos jogszerzésre figyelemmel perbe kellett volna vonni a Magyar Államot is. Az alperesi ellenkérelem kapcsán az elsőfokú bíróságnak állást kellett foglalnia a felperesi legitimációról, továbbá a szerződés érvénytelenségéről, és ehhez be kellett volna szerezni a korábbi perek iratait, amit az elsőfokú bíróság elmulasztott. Az elsőfokú bíróság a tárgyalás elhalasztása iránti kérelmét is indokolatlanul utasította el, hiszen következetes a joggyakorlat a tekintetben, hogy a felek számára lehetőséget kell biztosítani eljárási jogaik rendeltetésszerű gyakorlására. Mivel a bíróság akadályozta meg jogi képviselőjét a felkészülésben, ezért nem maradhatott volna el a bizonyítási teherre vonatkozó tájékoztatás, ami alapvető kötelezettsége a bíróságoknak. Az ügy érdemére vonatkozóan kifejtette: a Fővárosi Ítélőtábla .../5/II. számú jogerős ítéletével az elállás jogszerűségét nem állapította meg, így bizonyossá vált, hogy a perbeli ingatlant kétszeresen értékesítették. A felek eredeti szándéka viszont a perbeli ingatlan átruházására irányult, ennek sikertelensége esetére rendelkeztek a ... utcai lakás tulajdonjogának az átruházásáról. Hangsúlyozta: természetes hogy a perbeli ingatlan megszerzése esetén a ... utcai ingatlant visszaszolgáltatja ... örökösének, a Magyar Államnak. Ennek a nyilatkozatnak a megtételére azonban az elsőfokú bíróság nem biztosított lehetőséget. Rámutatott: az eredeti szerződési cél elérésében akadályozni nem lehet azon az alapon, hogy a módosítás hatályosulásának a feltételei jelenleg még fennállnak. Az elsőfokú bíróság a tényekkel ellentétesen és az alperesi ellenkérelmen túlterjeszkedve állapította meg, hogy nem minősülhet jóhiszemű jogszerzőnek. Az elsőfokú bíróság ugyanis figyelmen kívül hagyta, hogy a földhivatal bejegyezte tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba, és ezzel egyidejűleg az ingatlan birtoklását is megkezdte. A II-III. rendű alperesek jogelődje nála később jelentkezett be állandó lakosként az ingatlanba, az I. rendű alperes pedig be sem jelentkezett. A társasház lakói tanúsítani tudják, hogy életvitelszerűen az ingatlanban lakott, de az elsőfokú bíróság elmulasztotta a felek meghallgatását, és nem adott lehetőséget a tanú bizonyításra, így a meghallgatni kérte tanúk nevét és lakcímét fellebbezése mellékleteként csatolta be. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság annak sem tulajdonított kellő jelentőséget, hogy az I. rendű alperes és a II-III. rendű alperesek jogelődje nem teljesítette az életjáradéki szerződésből eredő kötelezettségeit, míg ő maradéktalanul teljesítette a rá háruló kötelezettségeket. Az I-II. rendű alperesek fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztettek elő. A felperes fellebbezése nem megalapozott. A Fővárosi Ítélőtábla az érdemi felülbírálatot megelőzően, a régi Pp. 253. §

(1)bekezdése értelmében, a felperes fellebbezésében foglaltakra tekintettel, először abban a kérdésben foglalt állást, hogy van-e ok az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezésére. A felperes fellebbezésében arra hivatkozva állította a tisztességes eljáráshoz fűződő joga megsértését, hogy az elsőfokú bíróság akadályozta a jogi képviselet megfelelő ellátását. A régi Pp. 2. §

(1)bekezdésében nevesített tisztességes eljárás olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezzel összefüggésben a Fővárosi Ítélőtábla rámutat, hogy a rendelkezésre álló iratok között megtalálható a felperes korábbi jogi képviselőjének az elsőfokú bírósághoz

1. november 2-án érkezett bejelentése a meghatalmazása megszűnéséről (
2. sorszámú irat.) Az elsőfokú bíróság ezt követően, jogi képviselet hiányában, az iratokat - helyesen - a felperes részére rendelte kézbesíteni. A felperes új jogi képviselő részére meghatalmazást csupán a
3. szeptember
4. napjára kitűzött tárgyalást közvetlenül megelőzően,
5. szeptember
6. napján adott. A régi Pp.
7. §

(1)bekezdése taxatíve meghatározza, hogy mely esetekben kerülhet sor az egyik fél kérelmére a tárgyalás elhalasztására. Az a körülmény, hogy a több éve folyó eljárásba új jogi képviselő kapcsolódott be, aki a meghatalmazás időpontjára tekintettel az ügy vitelére való felkészülésében akadályozva volt, egyoldalú kérelem előterjesztése esetén nem ad alapot a tárgyalás elhalasztására. Ezért az elsőfokú bíróság nem sértett eljárási szabályt akkor, amikor a kérelemnek nem adott helyt. A költségmentesség által biztosított kedvezményeket a régi Pp. 84. §

(1)bekezdése sorolja fel, amelyből kitűnik, hogy az nem mentesít az iratmásolat illetékének a megfizetése alól. Ezért a felperes nem sérelmezheti alappal, hogy a részére nem biztosítottak illetékmentes másolatot a periratokról. Nem alapos a felperesnek az elsőfokú bíróság tájékoztatási kötelezettség megszegését sérelmező fellebbezési érvelése sem. A kereset elbírálása szempontjából releváns tények ugyanis nem változtak a felfüggesztést követően folytatódó eljárásban, ezért nem változott az elsőfokú bíróságnak a régi Pp. 3. §

(3)bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségének a tartalma, további tájékoztatási kötelezettsége tehát a folytatódó eljárásban nem volt. A fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban a Fővárosi Ítélőtábla utal arra, hogy a kereset elbírálásához ... jogutódjának a perbenállása nem volt szükséges. Az adott esetben a felperes perbeli legitimációja iránt kétség nem merült fel, a kereset elbírálásához szükséges tényállás a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható volt, további iratok beszerzésére nem volt indok. Az előzőekből kitűnően nincs helye az elsőfokú bíróság ítélete hatályon kívül helyezésnek, a Fővárosi Ítélőtábla ezért az ügy érdemében hozta meg a döntését. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a kereset elbírálásához szükséges mértékben feltárta, és a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével hozta meg a határozatát, mellyel a Fővárosi Ítélőtábla minden tekintetben egyetértett. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat a régi Pp. 206. §

(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően, a maguk összességében, helyállóan értékelte. A kereset elbírálásához jogkérdésben kellett dönteni, a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint feltárt tényállás alapján a kereset elbírálható volt, ezért nem volt szükség további bizonyításra. Az adott esetben nem lehetett az ingatlan kétszeres értékesítésének a szabályait alkalmazni. A rendelkezésre álló bizonyítékokból kitűnően a felperes és ... a

1. október 26-án megkötött életjáradéki szerződés módosítással rendezték a jogviszonyukat; a módosítással visszaállították az életjáradéki szerződés megkötésekor fennálló tulajdoni állapotot, és az életjáradéki szerződés teljesítéseként a jogosult a ... kerület .... helyrajzi számú, ..., ... szám alatti ingatlant ajánlotta fel. A szerződő felek e szerződésmódosítás hatályának megszűntét [régi Ptk.
2. §

(2)bekezdés] tették attól függővé, hogy a felperes tulajdonjogát a perbeli ingatlanra bejegyezzék. A felperes a szerződésmódosítással érintett ingatlanra a tulajdonjogát bejegyeztette, majd azt harmadik személy részére értékesítette. E körülményből okszerűen következtetett az elsőfokú bíróság arra, hogy a módosított életjáradéki szerződést a felperes is hatályosnak fogadta el, s az abban foglaltaknak megfelelően az életjáradéki szerződéssel a perbeli ingatlantól eltérő ingatlan, a ... kerület .... helyrajzi számú, ..., ... szám alatti ingatlan tulajdonjogát szerezte meg. Emiatt nincs olyan jogosultsága, amelyre tekintettel az I-III. rendű alperesek tulajdonában álló ingatlanra tulajdonjoga bejegyzését igényelhetné. A Fővárosi Ítélőtábla az előzőekben kifejtettekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét a régi Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján - utalva helyes indokaira is - helybenhagyta. Az I-III. rendű alperesnek és a beavatkozónak a fellebbezési eljárásban költsége nem merült fel, ezért a Fővárosi Ítélőtáblának a fellebbezési eljárási költségekről nem kellett rendelkeznie. Az eredménytelenül fellebbező felperes teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(1)bekezdés,

1. §]. Budapest,
2. február
3. . Sághy Mária s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Kincses Attila s.k. bíró Dr. Felker László s.k. bíró