Bf.84/2018/13 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.84/2018/

1. szám A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, a
2. január
3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta,
4. január
5. napján kihirdette a következő v é g z é s t: A költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmény miatt I.rendű vádlott neve és társai ellen indult büntető ügyben a Szombathelyi Törvényszék
6. május
7. napján kihirdetett 15.B.1/2017/
8. számú ítéletét I.r., II.r., III.r. és VII.r. vádlottak vonatkozásában helybenhagyja. Indokolás: A Szombathelyi Törvényszék a 15.B.2017/91.szám alatti ítéletével hét vádlott büntetőjogi felelősségéről határozott. Az ítélet IV.r., V.r. és VI.r. vádlottak vonatkozásában első fokon jogerőre emelkedett, így e vonatkozásban nem képezte felülbírálat tárgyát. Az elsőfokú bíróság I.r. és II.r. vádlottakat bűnösnek mondta ki a Btk. 396.§ /1/ bekezdés a/ pontja és az /5/ bekezdés b/ pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettében és a Btk. 345.§-a szerint minősülő folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében. Ezért halmazati büntetésül I.r.vádlottat 6 év szabadságvesztésre, 400 napi tétel pénzbüntetésre, 6 év gazdasági társaságban betöltött vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra és mellékbüntetésül 6 év közügyektől eltiltásra, II.r. vádlottat 5 év szabadságvesztésre, 300 napi tétel pénzbüntetésre, 5 év gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra és mellékbüntetésül 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát mindkét vádlott esetében börtönben határozta meg. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét I.r.vádlott vonatkozásában 5.000 Ft-ban, II.r. vádlott esetében 3.000 Ft-ban állapította meg. Rendelkezett az így kiszabott 2.000.000, illetőleg 900.000 Ft meg nem fizetése esetére arról, hogy azt a napi tételek számának megfelelően kell szabadságvesztésre átváltoztatni. A szabadságvesztésbe mindkét vádlott esetében beszámította az általuk előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett arról, hogy a vádlottak a szabadságvesztésből legkorábban a kétharmad rész kitöltését köbvető napon bocsáthatók feltételes szabadságra. III.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 396.§ /1/ bekezdés a/ pontja és a /3/ bekezdés a/ pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében és a Btk. 345.§-a szerint minősülő bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében. Ezért 7 hónapi, végrehajtásában 1 év 6 hónapi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte megállapítva, hogy annak végrehajtási fokozata börtön. Kimondta, hogy a szabadságvesztés utólagos végrehajtásának elrendelése esetén a III.r. vádlott a szabadságvesztésből legkorábban a kétharmad rész kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. VII.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.396.§ /1/ bekezdés a/ pontja és a /3/ bekezdés b/ pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében és a Btk. 345.§-a szerint minősülő folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében. Ezért halmazati büntetésül 5 hónap, végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Rendelkezett arról, hogy a szabadságvesztést utólagos elrendelése esetén börtönben kell végrehajtani és abból a VII.r. vádlott legkorábban a kétharmad rész kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. III.r. és VII.r. vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. Rendelkezett a bűnjelekről a zár alá vett pénzeszközökre elrendelt zár alá vétel feloldásáról és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az ügyész I. és II.r. vádlottak terhére a kiszabott büntetés súlyosítása és vagyonelkobzás alkalmazása érdekében jelentett be fellebbezést. Az I., II. és VII.r. vádlottak és védőik elsődlegesen felmentés, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása, III.r. vádlott és védője a kiszabott büntetés enyhítése érdekében éltek jogorvoslattal. A Győri Fellebbviteli Főügyészség átiratában az ügyész által bejelentett fellebbezést módosítva, kizárólag a büntetés súlyosítása érdekében tartotta fenn. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan betartásával, a megismételt eljárásra vonatkozó könnyítő szabályok alkalmazásával a bizonyítási eljárás eredményeként teljeskörűen megalapozott tényállást állapított meg. A tényálláshoz a rendelkezésre álló bizonyítékok részletes elemzésével, értékelésével meggyőző indokolást fűzött, amellyel teljesítette indokolási kötelezettségét is. A megalapozott tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére, helyesen döntött az időbeli hatály kérdésében is. Megfelel a büntető anyagi jogi szabályoknak a cselekmények minősítése is. Utalt arra, hogy a törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket teljeskörűen feltárta, azonban álláspontja szerint az I. és II.r. vádlottak esetében túlzott jelentőséget tulajdonított a javukra szóló enyhítő körülményeknek. Az időmúlásnak az elkövetett cselekményekhez viszonyítva csekélyebb a jelentősége. Kétségtelen, hogy a vádlottak által okozni szándékozott vagyoni hátrány nagy része nem következett be, azonban a ténylegesen megállapítható vagyoni hátrány összege is több mint háromszorosa a minősítést megalapozó alsó értékhatárnak. Ilyen körülmények közt a II.r. vádlott esetében a törvényi tételkeret minimumában, I.r.vádlott vonatkozásában az azt 1 évvel meghaladó tartamban meghatározott büntetés eltúlzottan enyhe. Ezért a szabadságvesztéseknek az egyéb büntetéseknek és a mellékbüntetéseknek a súlyosítása indokolt. Hivatkozott arra, hogy a III. és VII.r. vádlottakkal szemben megállapított joghátrány arányban áll a terheltek terhére rótt bűncselekmények tárgyi súlyával, ezért álláspontja szerint azok enyhítése egyikőjük esetében sem indokolt. Magyarázatát adta a fellebbviteli főügyészég annak, hogy a vagyonelkobzásra irányuló ügyészi fellebbezést miért nem tartja, hivatkozva arra, hogy az iratokból megállapíthatóan az adóhatóság mind a
9. Kft-t mind pedig a
10. Kft-t kötelezte a feltárt adóhiány megfizetésére, így a vagyonelkobzás kimondása a szóban forgó összeg kétszeres elvonását eredményezné. Összegezve, a fellebbviteli főügyészség I. és II.r. vádlottak vonatkozásában indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, a terheltekkel szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát jelentős mértékben, a középmérték közelébe emelje fel, a pénzbüntetés napi tételének összegét magasabb összegben állapítsa meg, súlyosítsa a foglalkozástól és a közügyektől eltiltás tartamát is, egyebekben az elsőfokú ítéletet valamennyi vádlott vonatkozásában hagyja helyben. I.r., II.r. és VII.r. vádlottak védői a fellebbezést írásban is indokolták. I.r.vádlott védője elsősorban az I.r.vádlott felmentésére, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére és a törvényszék új eljárásra utasítására tett indítványt kérve, hogy a másodfokú bíróság rendelje el, hogy a megismételt eljárást másik tanács folytassa le, valamint a titkos információ gyűjtés anyagát rekessze ki a bizonyítéki körből és rendelkezzen azok megsemmisítéséről. Az I.r.vádlott védője eljárási hibaként hivatkozott arra, hogy a törvényszék az ügyben 2016.április 4.napján tartott tárgyalás hangfelvételét a védelem többszöri kérés ellenére sem kapta meg tekintettel arra, hogy ezen tárgyalási napon nem készült hangfelvétel. A törvényszék eljárása ez okból törvénysértő. Támadta a védő az elsőfokú bíróság eljárását amiatt is, hogy a nyomozati iratok papír alapú kiadását a Be. szabályozás ellenére megtagadta, ezáltal jelentősen megnehezítette a védelemre való felkészülést. Az ítéleti tényállás 1/A. pontjában írt cselekmény kapcsán részletesen ismertette az illetékfizetéssel kapcsolatos jogszabályi hátteret, annak változásait,hivatkozva arra, hogy a
11. Kft. és a vele szerződéses jogviszonyban álló lelendő lakástulajdonosok szempontjáéból nem csak ésszerű, hanem életmentő is volt a
12. Kft és a
13. Kft. közt létrejött adásvételi szerződés, ennek hiányában a megemelkedett illeték 28 millió Ft többletkiadást eredményezett volna a
14. Kft számára szakértő 2 igazságügyi szakértő megállapítása szerint, aki arra hivatkozott szakvéleményében, hogy a büntető jellegű emelt összegű illetékfizetési kötelezettséget szabályosan, törvényesen kerülte el a
15. kft, mely így nem vonhat maga után büntetőjogi konzekvenciákat. Az adásvételi szerződés minden tekintetben valódi adatokat tartalmazott, a szerződésben rögzítettekkel azonosak voltak a szerződő felek, azonosan voltak az ingatlanok, valódi volt a vételár és az eladó valamint a vevő szerződési akarata és nyilatkozata. Hivatkozott e körben a védő arra, hogy a kiutalás előtti áfa ellenőrzések elősegítésére készült anyag is azt tartalmazta, hogy az ügylet nem volt színlelt és számlák sem fiktívek, ezt állapította meg egyébként szakértő 2 szakértő is. A védő az írásbeli fellebbezés következő részében a titkos információ gyűjtés engedélyezésével és felhasználhatóságával kapcsolatosan fejtette ki érveit. Hivatkozott e körben arra, hogy a nyomozóhatóság szándékosan vezette félre az engedélyt kiadó bírót annak érdekében, hogy a titkos információgyűjtést elrendeljék és lefolytathassák. Nem merült fel ugyanis adat arra nézve, szemben az engedélyező határozatban foglaltakkal szemben hogy A.A. a
16. Kft. könyvelője a házi pénztárban szereplő 450 millió Ft-ot fiktíven bizonylatolta, ezen összeg átadásáról számla nem készült. Az Alkotmánybíróság több határozatára és egyes bírósági határozatokra is hivatkozva támadta a védő a titkos információgyűjtés anyagának felhasználhatóságát, utalva arra, hogy a nyomozóhatóság a törvényben megkívánt feljelentési kötelezettségének haladéktalanul nem tett eleget, a titkos információgyűjtés határidejének lejártát követő 57 nap eltúlzottan hosszú idő. Tekintve, hogy a bíróságnak a titkos információgyűjtés közzé tett anyagát ki kellett volna rekeszteni a bizonyítéki körből, eljárási szempontból megkérdőjelezhető azon tanúk kihallgatásának törvényessége is, akiket kihallgatásuk alkalmával több esetben is szembesítette a lehallgatási anyag egyes részleteivel. A védő hivatkozott ekörben arra is, hogy álláspontja szerint a lehallgatási anyag egyetlen a vádlottakra terhelő adatot nem tartalmaz, a vádat egyáltalán nem támasztja alá, sokkal inkább azt igazolja, hogy a vádlottak nem követtek el bűncselekményt. Hivatkozott a védő arra is, hogy a felvétel-meghallgatások során a védelemnek többször kellett szembesülnie azzal, hogy az írott és a hanganyag nem egyezik egymással. Utalt a védő arra is, hogy az ügyészség álláspontjával szemben a lehallgatási anyag az ítéleti tényállás gerincét képezte, így ezen bizonyítékok kirekesztése a bizonyítéki körből már önmagában megalapozatlansági kérdést vetnek fel. Sérelmezte ezen túlmenően a védő, hogy az elsőfokú bíróság szakértő 2 véleményét egyoldalúan értékelte, amennyiben a szakértő a vádlottakra terhelő megállapításokat tett, azokat elfogadta, míg a vádlottakra kedvező nyilatkozatait csupán jogkérdésnek tekintette. A védő hivatkozott arra is, hogy sérült a védelem védekezéshez való joga azáltal, hogy a törvényszék nem tette előttük világossá, hogy szakértő 2 szakvéleményét érdemben nem fogadta el. Mindez csak az ítéletből derült ki, így a védelem nem volt abban a helyzetben, hogy bizonyítási indítványt terjesszen elő akár a két szakértő együttes meghallgatására, a bíróság által kifogásolt ellentmondások feloldására, illetőleg újabb szakértő bevonására. Álláspontja szerint a törvényszék esetében a szakértői bizonyítás során tapasztalható ugyanezen egyoldalú személet érhető tetten a tanúvallomások összegzésével és értékelésével kapcsolatosan is. A bíróság ezen tanúvallomások összevetését elmulasztotta a vádlotti védekezésekkel. Különösen igaz ez tanú 6 tanúvallomásával kapcsolatosan, akinek a vádlottakra nézve kedvező nyilatkozatai kimaradtak az ítéletből - s ennek indokát sem adta a törvényszék-, holott hiteles bizonyítékul szolgált annak igazolására, hogy licencia megvásárlása valós jogügylet volt, annak hasznosítása komoly üzleti haszonnal kecsegtetett. Összességében tehát megállapítható, hogy mindkét tényállási pont vonatkozásában a bizonyítás és a bizonyítási eszközök bizonyítékként értékelése során az elsőfokú bíróság megszegte a Be-ben előírt mérlegelési, tényállás feltárási és bizonyítási szabályokat. A védő indítványa- amennyiben mindezt nem osztaná az ítélőtábla - arra irányult, hogy a másodfokú bíróság vegyen fel bizonyítást, szerezze be a
17. Bank Zrt-től a
18. kft. folyószámla kivonatát és teljes számla-történetét a 2008-2012.évekre vonatkozóan, valamint szerezze be az ausztriai székhelyű Bank Burgenland Ag-től A
19. Kft. és a
20. kft.2008-
21. évekre vonatkozó bankszámla-kivonatait, a teljes számla-történetét az euro és a forint számlákra egyaránt, mert ezek hiányában az ítéleti tényállás súlyos hiányosságokban szenved. Foglalkozott végül a védő az időbeli hatály kérdésével érvei kifejtése mellett indítványozva, hogy az ítélőtábla a cselekmények elbírálásakor a vádlottakra legkedvezőbb 2010.januárjában hatályos Btk-t alkalmazza. Amennyiben az ítélőtábla a védelem eddigi érveinek nem ad helyt, úgy a védő nyomatékos enyhítő körülményként kérte értékelni a 7 éves időmúlást, mely az I.r.vádlottnak nem róható fel, azt, hogy az I.r.vádlott két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, a cselekmények egy része kísérleti szakban maradt, a vádlott hatóságokkal együttműködő magatartást tanúsított, a bűnösségére ki nem terjedő, de a tényeket tekintve teljes feltáró vallomást tett és hogy hosszú ideig volt előzetes fogvatartásban. II.r. vádlott védője az elsődlegesen felmentést, másodsorban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a törvényszék új eljárásra utasítását célzó fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta. Védő-társával azonosan maga is indítványt tett más eljáró tanács kijelölésére, a titkos információgyűjtés eredményének kirekesztésére és megsemmisítésére. Hivatkozott arra, hogy a védelem az ítélet megalapozatlanságának kiküszöbölését a másodfokú eljárásban felvett bizonyítással is lehetségesnek látja, így kérte, hogy az ítélőtábla tartson tárgyalást, melyre szembesítésük céljából idézze meg tanú 15, B.B. és C.C. tanúkat. A megalapozatlanság körében hivatkozott a védő arra, hogy az ítélet a 15.oldalon azt a bizonyítatlan megállapítást tette, hogy a vádlottak 2011-ben közelebbről meg nem határozható időpontban és helyen akként döntöttek, hogy gazdasági társaságok közt színlelt ügyletek kötésével jogtalanul igényelnek vissza áfát, melyet az ítéletben rögzített tényállások szerint valósítottak meg. Ehhez a semmivel alá nem támasztott, megalapozatlan alapvetéshez igazodott a továbbiakban az elsőfokú bíróság egyoldalú, irányított bizonyítékértékelése az adott, konkrét tényállási pontokat illetően, melyekből az elsőfokú bíróság nyilvánvalóan iratellenes következtetések levonásával és a titkos információgyűjtés felhasználhatóságával kapcsolatosan elfoglalt téves álláspontjának eredményeként a védelem számára összességében elfogadhatatlan, felderítetlen, jogszabályellenesen beszerzett és értékelt bizonyítékokon nyugvó téves ténybeli következtetéseket tartalmazó tényállás alapján hozott döntést a II.r. vádlott büntetőjogi felelőssége kérdésében. II.r. vádlott védője az I.r. vádlott védőjével azonosan maga is végigelemezte a titkos információgyűjtés védelem által kifogásolt okait, levonva azokból azt a végkövetkeztetést, hogy ezen bizonyítási eszköz felhasználására az adott ügyben törvénysértő módon került sor. I.r.vádlott védőjével azonosan fejtette ki érveit a mentén is, hogy a védelem miért nem lát jogellenes magatartást a tényállás
22. pontját illetően az I. és II.r. vádlott adott magatartásra nézve. Ezzel kapcsolatos érvelésében maga is szakértő 2 igazságügyi könyvszakértő már az I. r.vádlott védője által is idézett megállapításaira hivatkozott állítva, hogy a védelem álláspontja szerint az
23. tényállási pontban írtak alapján, sem más módon abból levont következtetéssel nem lehet II.r. vádlott büntetőjogi felelősségét megállapítani, tekintettel arra, hogy az adott adásvételi szerződés nem volt színlelt és egyéb olyan többletmagatartás sem fűzhető II.r.vádlott cselekvőségéhez, amely e tekintetben bűnösségét alátámasztaná. A
24. tényállási ponttal kapcsolatosan a II.r. vádlott védője visszautalt az elsőfokú eljárásban már előadott perbeszédében elhangzottakra, annál többre, másra a másodfokú eljárásban sem hivatkozott. Részletesen, hosszasan elemezte az ezen tényállás kapcsán kihallgatott tanúk vallomását valamint szakértő 2 könyvszakértő megállapításait, melyekből a törvényszék egyoldalú bizonyítékértékelésére kívánt rámutatni. Összegezve, mindezekből azt a következtetést vonta le a védelem, hogy a törvényszék által megállapított tényállás ellentételes az egyes tényállási részek elemzése során a védő beszédben is ismertetett szakértő 2 szakértő szakértői megállapításaival, az egyéb okirati és személyi bizonyítékokkal. Végül jelezte a II.r. védője, hogy az I.r.vádlott védője általa előterjesztett fellebbezést ismeri, a védelmi oldalon jelentkező egyező álláspont mellet, ahhoz igazodva is kéri fellebbezési indítványa elfogadását. VII.r. vádlott védője a fellebbezés írásbeli indokolásában hivatkozott arra, hogy a törvényszék a rendelkezésre álló tények alapján tévesen hozott bűnösséget megállapító ítéletet VII.r. vádlott vonatkozásában. Ezért indítványa arra irányult, hogy a másodfokú bíróság változtassa meg a törvényszék ítéletét és a VII.r. vádlottat mentse fel az ellene emelt vád alól. A védő elemezte az ÁFA törvény, a Számviteli törvény és a Munka törvénykönyvének vonatkozó rendelkezéseit és annak az álláspontjának adott hangot, hogy a jogszabályi háttér ismeretében VII.r. vádlott büntetőjogi felelőssége sem tettesi, sem részesi alakzatban nem állapítható meg a költségvetési csalás bűntettében, hiszen az ÁFA tv. szerint, mint könyvelő nem minősült adóalanynak. Hivatkozott emellett arra is, hogy a Számviteli tv. előírásait sem tudta megsérteni VII.r. vádlott, mivel e tv. hatálya alá csak „gazdálkodó" tartozik. D.D. programkezelő tanúvallomására is utalva hivatkozott arra is, hogy nincsen olyan jogszabályi előírás, amely tiltaná, hogy a könyvelő az utólag, vagy elkésve kapott számlákat a későbbiek során lekönyvelje, az alapján analitikát készítsen. Utalt arra ezzel kapcsolatban, hogy a törvényszék elmulasztotta D.D. tanú nyilatkozatának teljeskörű értékelését. Hivatkozott a védő arra is, hogy I.r.vádlott nem vitatottan azt állította a könyvelő irányában, hogy a számlával már fizikailag rendelkezik a könyvelő részére történő közlés időpontjában. A VII.r. vádlott tehát bűnsegédje sem lehet az adott bűncselekménynek ugyanis teljesen kizárt a bűncselekmény alanyi oldala, a szándékos segítségnyújtás a költségvetési csalás elkövetéséhez. Munkajogi oldalról közelítve a védő amellett is érvelt, hogy a
25. Kft. és a
26. Kft. között történt megbízási szerződés tartalmazza, miszerint nem a
27. könyvelőiroda feladata a vevői számlák kiállítása, a számlák, bizonylatok tartalmának, illetve az abban foglalt gazdasági eseménynek a felülvizsgálata, a szerződés kizárja a megbízott részéről a tárgyhót követő
28. napot követően esetlegesen késve leadott számlák egyéb bizonylatok miatti bármilyen felelősségvállalást. A munkavállaló, így VII.r. vádlott csak abban az esetben volt köteles a munkáltató utasítását megtagadni, amennyiben annak végrehajtása más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül veszélyeztetné. Mindebből következik álláspontja szerint, hogy VII.r. vádlott még abban az esetben sem lett volna köteles megtagadni a munkáltatója utasításának végrehajtását, ha ezzel egyéb jogszabályt sértett volna. Kötelességszegés hiányában VII.r. vádlott esetében bűncselekmény elkövetéséről nem lehet szó. A megbízási szerződésből kiderül az is, hogy maga a megbízott, azaz a VII.r. vádlott munkáltatója is kizárta a felelősségét a késedelmesen leadott számlákkal kapcsolatosan. Foglalkozott a védő mindemellett a cselekmény minősítésével is, utalva arra, hogy a költségvetési csalás esetében az üzletszerűség, mint minősítő körülmény bűnösség esetén sem lenne megállapítható, a VII.r. vádlott, mint könyvelő nem haszonszerzésre törekedve járt el, hanem munkaviszonyból adódó kötelezettségét teljesítette. A hamis magánokirat felhasználásának vétsége kapcsán a védő ugyancsak az alanyi oldal hiányára hivatkozott. Érvelése szerint, amennyiben a VII.r. vádlott nem jutott hozzá az I.r.vádlottól a könyvelés alapjául szolgáló hamis számlákhoz akkor nem került a birtokába olyan hamis számla, amit fel lehetett volna használni. Végül a védő amellett fejtette ki érveit, hogy az elsőfokú bíróság ítélete ellentétes a kialakult bírói gyakorlattal. A könyvelő büntetőjogi felelőssége az Sztv. szerinti gazdálkodó és a ÁFA tv. szerinti adóalany esetleges jogellenes magatartásáért- többlettényállási elem hiányában- nem állapítható meg. A másodfokú nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratban foglaltakat fenntartotta előre bocsátva, hogy a joggyakorlat a költségvetési csalást a lopás „privilegizált" eseteként kezeli, ennek megfelelően alkalmaznak a bíróságok gyakran a szükségesnél enyhébb büntetést a terheltekkel szemben. Hivatkozott arra, hogy az
29. tényállási pontban írt magatartásokat lényegére leegyszerűsítve I. és II.r. vádlottak esetében kézzelfogható a büntetőjogi felelősségük. Az elkövetői tudattartalmat vizsgálva, megállapítható, hogy az egyes tranzakcióban résztvevők között erős átfedések voltak, mindenki mindenről tudott. A büntetőjogi felelősség szempontjából az egész ügy lényegét képező, a büntetőjogi felelősséget megalapozó azon körülménynek van jelentősége, hogy ÁFÁ-t csak akkor lehet visszaigényelni, amennyiben az eladó befizette azt. Ennyiben van jelentősége a személyi összefonódásnak, hiszen a visszaigénylő pozícióban lévő cég vezetője tisztában volt azzal, hogy az értékesítést követően a másik cég az ÁFÁ-t nem fizette be. Álláspontja szerint ugyanez mondható el a 2.tényállás kapcsán is. Utalt a fellebbviteli főügyészség képviselője arra is, hogy a beszerzett bizonyítékok megfelelő értékelésével az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg. A védelmi kifogásokra is reagálva hivatkozott arra, hogy a titkos információgyűjtésre törvényesen került sor, a beszerzett adatokat a fellebbviteli főügyészség is felhasználhatónak látja, ugyanakkor megjegyezte, hogy azoknak a tényállás szempontjából különösebb jelentősége nincs. A kiszabott büntetésekkel kapcsolatosan hivatkozott arra, hogy I. és II.r. vádlottak esetében a kiszabott büntetések önmagukban általában nem tekinthetők enyhének. Ezzel együtt is amellett érvelt, hogy a cselekmények tárgyi súlyát nagyban emeli, hogy a vagyoni hátrány összege 430 millió Ft, igaz ez még akkor is, hogy ténylegesen ennek kisebb része, közel 150 millió Ft került kiutalásra. Az időmúlás az elévülési időt meg sem közelíti, így annak túlzott enyhítő szerepet nem lehet tulajdonítani, mint ahogy a többi, a vádlottak javára szóló egyéb körülménynek sem. Hivatkozott a fellebbviteli főügyészség arra is, hogy III. és VII.r. vádlottak esetében a kiszabott büntetések egyáltalán nem eltúlzottak, az elsőfokú bíróság a szabadságvesztések végrehajtását próbaidőre felfüggesztette, emellett a vádlottakat előzetes mentesítésben is részesítette, így III. és VII.r. vádlott esetében a büntetések enyhítése nem indokolt. A másodfokú nyilvános ülésen I.r.vádlott védője az írásbeli fellebbezésben foglaltakat fenntartotta. Annak főbb elemeit kiemelve sorakoztatta fel azon érveit, amelyek miatt a védelem többszörösen törvénysértőnek találta a bizonyítási eljárást. Hivatkozott e körben a bizonyítási szabályok egyoldalú, elégtelen voltára, a védekezés lehetőségét nagymértékben hátrányosan érintő tárgyalásvezetésre, arra, hogy a törvényszék nem tartotta be a fegyverek egyenlőségére vonatkozó előírást. Kifejtette érveit atekintetben is, hogy miért volt többszörösen törvénysértő a titkos információgyűjtés elrendelése, az ennek során beszerzett bizonyítási anyag felhasználása, melyek részben az elsőfokú ítélet megalapozatlanságához is vezettek. A védő e kérdéskör kapcsán előadta, miszerint a védekezést nagyban nehezítette, hogy a védelem kérése ellenére nem bocsátották rendelkezésükre a nyomozati iratok papíralapú másolatát. Hivatkozott arra, hogy a bizonyítás túlnyomó részét a TIGY anyagának több napon keresztüli monoton felolvasása képezte, a bíróság ezzel kapcsolatos indítványaikat teljesen figyelmen kívül hagyta, észrevételek tételét nem biztosította. A védelem számára fontos tanúk szembesítése elmaradt, a védelemnek így nem maradt eszköze a védekezés felépítéséhez. A TIGY beszerzésének törvényességével kapcsolatosan a védelem hivatkozott arra is, hogy a kérelem azt tartalmazza, miszerint A.A., mint a
30. Kft. könyvelője a házi pénztárban lévő 450 millió Ft-ot fiktíven bizonylatolta, annak átadásáról számla nem készült. Ezzel szemben ennek az összegnek a törvénytelen mozgatása a nyomozás során fel sem merült, vagyis az engedélyező végzés teljesen valótlan állítást tartalmaz. Ahogy az eljárás egésze alatt, az I.r.védője továbbra is hivatkozott arra, hogy a titkos információgyűjtés eredménye sem lett volna felhasználható tekintve, hogy az eljárás nem felelt meg a Be. 206/A.§ /1/ bekezdés b/ pontjában írt követelménynek. A titkos információgyűjtés befejezését követően a nyomozóhatóság 57 nappal később rendelte el a nyomozást, amely késedelem nem magyarázható a feldolgozandó anyag nagy terjedelmével ismerve a szakszolgálat munkamódszerét is. Rámutatott álláspontja helyességére az I.r.vádlott védője amellett érvelve is, hogy a jelenleg hatályos Be. erre vonatkozó rendelkezései a jogbiztonság érdekében immár nagyon világos, egzakt határidőket tartalmaznak. Vitatta a védő az elsőfokú bíróságnak azon megállapítását is, hogy az adott ügyletek színleltek voltak. I. r. vádlott személyével kapcsolatosan kifejtette, hogy a gazdasági életben gyakori, hogy adott időszakban ugyanaz a személy egyik vállalkozásnak ügyvezetője, más vállalkozásnak pedig tulajdonosa. Érvelése szerint szakértő 2 szakértő is rámutatott arra, hogy a magyar gazdasági életben szerződéses szabadság van. Hivatkozása szerint szakértő 2 szakértői megállapításait nem vitatta szakértő 1 sem, ezért alappal kifogásolható az elsőfokú bíróság részéről, hogy a szakértői vélemény egészét - 4-5 idézeten túl- figyelmen kívül hagyta. Álláspontja szerint a szakértőnek vizsgálnia kell a szakvélemény elkészítésekor a jogszabályi hátteret is, így az egyes ügyletek színlelt vagy valós tényének megállapítása nem pusztán jogkérdés, ahogy arra az elsőfokú bíróság hivatkozott, hanem részben szakkérdés is. A védő az általa hivatkozott egyoldalú bizonyítékértékelés kapcsán sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság bizonyos tanúk vallomását figyelembe vette, más tanúk vallomását pedig figyelmen kívül hagyta. Így nem foglalkozott tanú 6 tanúvallomásával, melyből egyértelműen megállapítható, hogy a tanú a szabadalmat megvalósíthatónak találta, sőt nem csak találta, hanem el is készítette a takaró ponyvát. A tanú azt is elmondta, hogy a szabadalom nagyon értékes volt. Mindebből megállapítható, hogy az I. és II.r. vádlottak szándéka nem adócsalásra irányult, céljuk egy zseniális ötlet megvalósítása volt. Ennek érdekében komoly anyagi erőfeszítéseket tettek. Törekvésük nem volt olyan mértékben irreális, amely egyértelműen az ügylet színlelt voltát mutatná. Nem értett egyet a védő a fellebbviteli főügyészség érvelésével sem. Az uniós elvre hivatkozva vitatta, hogy csak abban az esetben igényelhető vissza ÁFA, amennyiben a másik szerződő fél azt befizette. Álláspontja szerint az ÁFA visszaigénylés alanyi jog, kizárólag az eladó felelőssége, hogy az ÁFÁ-t az értékesítést követően megfizeti-e. Foglalkozott a védő a Btk. 2.§ alkalmazásának kérdésével is. Ezzel kapcsolatosan hivatkozott arra, hogy a törvényi egység miatt a tényállás három egymástól elkülönülő magatartást tartalmaz. Ezért álláspontja szerint a vádlott cselekményeinek teljes intervallumában hatályban volt legkedvezőbb törvényi tényállást alapul véve a legkorábban,
31. januárban hatályos Btk. alapján kell az I.r.vádlott cselekményeit megítélni. Ellenkező esetben az ítélet megsértené a Btk. tételes rendelkezéseit és a fair eljárás alapelvét is. Összegezve tehát az I.r.vádlott védője elsősorban az I.r.vádlott bűncselekmény hiányában, másodsorban bizonyítottság hiányában történő felmentésére, harmadlagosan a többszörös eljárási szabálysértés és az ítélet másodfokon ki nem küszöbölhető megalapozatlansága miatt a törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezésére és más eljáró tanáccsal az elsőfokú eljárás megismétlésére tett indítványt. II.r. vádlott védője perbeszédében fenntartotta az írásbeli fellebbezésben írtakat és úgy nyilatkozott, hogy mindenben egyetért az I.r.vádlott védője által elmondott eljárási problémákkal. Hivatkozott arra, hogy a megismételt eljárás nem volt több mint a korábban beszerzett bizonyítékok felolvasása. A védelmi bizonyítási indítványokat a törvényszék azonnal elutasította, ezáltal az ítéleti tényállás megalapozatlan. A TIGY anyagával kapcsolatosan a védő amellett érvelt, hogy a fellebbviteli főügyészség álláspontjával szemben annak a törvényszék marginális jelentőséget tulajdonított. A védelem többszöri indítványára a Győri Törvényszék elnökének igazolása csak jóval később került beszerzésre, ez ideig a TIGY anyaga felhasználhatóságának kérdésében a törvényszék nem is dönthetett volna. A védő védő-társával azonosan komoly eljárási hibaként hivatkozott a fegyverek egyenlőségének megsértésére az elsőfokú bíróság részéről. Utalt arra, hogy a tárgyalásról készült hangfelvételekből is megállapítható, hogy az alap és a megismételt eljárásban sem érvényesülhettek azonosan a vád és a védelem jogai. Utalt a védő arra is, hogy a megismételt eljárás dacára az alapügyben és a megismételt eljárásban hozott ítélet csak a kiszabott büntetésben tér el egymástól, egyébként a két ítélet tényállása és a bizonyítékok értékelése szinte szóról-szóra megegyezik. Reagált a védő a fellebbviteli főügyészség azon hivatkozására is, hogy az ingatlanok értékesítésekor a feleket akár valós szerződési szándék is vezethette. Ebből kiindulva álláspontja szerint pusztán az állapítható meg a tényállás 1.pontja kapcsán, hogy II.r. vádlott nem tett mást, mint az ügyvéd által ellenjegyzett adásvételi szerződést meghatalmazottként aláírta. Az ezen jogügylethez kapcsolódó adóbevallást nem ő nyújtotta be, ekként büntetőjogi felelősség ehhez a tényállási ponthoz kapcsolódóan nem terheli. A 2.tényálási pont a II.r. védője szerint megalapozatlan, ellentétes a rendelkezésre álló iratok tartalmával. Téves az az ítéleti megállapítás ugyanis, hogy II.r. vádlott szándéka a vádbeli bűncselekmény elkövetésére irányult. II.r. vádlott védője hosszasan foglalkozott a TIGY anyagának felhasználhatóságával. Védőtársához hasonlóan maga is a nyomozóhatóság indokolatlan, ezáltal elfogadhatatlan, törvénysértő késlekedésére hivatkozott utalva arra, hogy a lehallgatási anyagot - jellegéből adódóanfolyamatosan elemezte, ellenőrizte a hatóság. Mindezek alapján II.r. vádlott védője elsődlegesen bűncselekmény, másodsorban bizonyítottság hiányában kérte a II.r. vádlott felmentését, harmadlagos kérelme védőtársával egyezően az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és más eljáró tanács kijelölése mellett új eljárás lefolytatására irányult. III.r. vádlott védője az enyhítést célzó fellebbezést változatlan formában fenntartotta amellett érvelve, hogy az elsőfokú bíróság nem vette kellően figyelembe a III.r. vádlott mellett szóló enyhítő körülményeket, holott az ítélet 64.oldalán maga is úgy foglalt állást a bizonyítékértékelés eredményeként, hogy a II. tényállást III.r. vádlott vallomására alapította a vádlott-társak védekezésével, tagadásával szemben. Hivatkozott arra, hogy a védelem az adott bizonyítékok tükrében már nem kíván hivatkozni a III.r. vádlottat ért akaratot bénító kényszerre, fenyegetésre, azonban az adott körülményekből egyértelműen megállapítható, hogy III.r. vádlott az adott számlák aláírásakor a vádlott-társak által tanúsított komoly nyomás alatt állt, később látta csak át, hogy milyen bűncselekmény elkövetéséhez használták fel. Mindezekre tekintettel a védő lehetőséget látott az első fokon kiszabott büntetés enyhítésére. VII.r. vádlott védője az írásban benyújtott fellebbezést fenntartotta. Hivatkozott arra, hogy a két ügy egyesítése révén az ügyben VII.r. vádlott „ mellékszereplővé" vált, így a bíróság a terhére rótt bűncselekmény vizsgálatára is kisebb figyelmet fordított. A továbbiakban a védő az írásbeli fellebbezés indokolásából kiemelte és főbb vonalaiban ismertette a védelem számára fontosnak ítélt jogszabályi rendelkezéseket, amelyek álláspontja szerint több megközelítésből is kizárják a VII.r. vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítását. A fellebbviteli főügyészség viszonválaszában akként nyilatkozott, hogy lehetséges, hogy az ingatlanok értékesítése nem volt okvetlenül színlelt, azonban megállapítható, hogy az ügylet megkötésekor a vádlottaknak nem állt rendelkezésére az ahhoz szükséges pénzügyi forrás. A szabadalom kapcsán a fellebbviteli főügyészég képviselője ugyancsak nem kívánta vitatni, hogy a szabadalom létezett, ígéretek is voltak annak megvalósítására, de a szükséges pénz ez esetben sem állt rendelkezésre. Pénzhez a vádlottak a jogosulatlan ÁFA visszaigénylés által kívántak jutni. Az I.r.vádlott védőjének az időbeli hatály kérdéskörében elhangzott érvelésére reagálva a fellebbviteli főügyészség képviselője akként nyilatkozott, hogy a bűncselekmény utolsó mozzanata
32. január 20-ára tehető, ez a bűncselekmény befejezésének időpontja, melyből adódik, hogy a 2012.január 1.napjától hatályos 1978.évi IV.tv illetve a 2012.évi C.tv. szabályainak összevetése jöhet csak szóba. A védelem által kifogásolt eljárási szabálysértésekre is reagált a fellebbviteli főügyészség, mégpedig akként, hogy a védelmet megilleti az indítványtételi jog, ha ezt a védelem nem gyakorolhatja, az súlyos eljárási hiba. Azt pedig, hogy a bíróság az indítványoknak helyt ad-e az ő felelőssége megítélni. Az eljárási törvény különbséget tesz abszolút és relatív eljárási szabálysértések közt. Az elsőfokú bíróság eljárásában ha voltak is apróbb szabálysértések, azok nem olyan jellegűek, amely miatt az elsőfokú ítéletet hatályon kívül kellene helyezni. I.r.vádlott védője viszonválaszában hivatkozott arra, hogy az ügyészség az eljárás során kedvezőbb helyzetben van a védelemhez képest, hiszen míg az ügyész mindvégig felügyeli a nyomozást, a védelmi jogok a védelem számára leginkább a tárgyalási szakban nyílnak meg és érvényesülhetnek. A másodfokú nyilvános ülésen megjelent I., II., III. és VII.r. vádlottak csatlakoztak védőikhez. III.r. vádlott előadta, hogy valóban írt alá valótlan tartalmú számlákat, de tettét nagyon megbánta, míg a többi vádlott ártatlanságára hivatkozott. A fellebbezésekre tekintettel az ítélőtábla a fellebbezéssel érintett vádlottak vonatkozásában a törvényszék ítéletét a Be. 590.§ /1/ és /2/ bekezdése alapján bírálta felül. Vagyis a felülbírálat teljeskörű volt, melynek keretében a másodfokú bíróság vizsgálta az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a - súlyosítási tilalmat figyelembe véve- a büntetés kiszabására, intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, az indokolás helyességét és az eljárási szabályok betartását tekintet nélkül arra, hogy ki, miért fellebbezett. Az ítélőtábla ennek során figyelemmel volt mindkét oldal fellebbezési kérelmeire, a bizonyítási indítványokra, az eljárásjogi és érdemi kifogásokra, aggályokra, melyet az elsőfokú bíróság eljárásával szemben támasztott a védelem. A felülbírálat óhatatlanul érintette a nyomozati eljárás törvényességének vizsgálatát is, hisz amennyiben valamely bizonyíték beszerzésére törvénysértő módon került sor, s ezt az elsőfokú bíróság nem észlelte, úgy az adott bizonyítékot a másodfokú bíróságnak kell kizárnia a bizonyítéki körből. A védelmi fellebbezésekben hangsúlyos helyet kapott az eljárás törvényességének bírálata, így az adott eljárási kérdésekkel kiemelten foglalkozott a másodfokú bíróság. A rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan I.r. és II.r. vádlottakkal szemben a Szombathelyi Törvényszék
33. április 4.napján hozott marasztaló ítéletet 15.B. 151/2014/76.szám alatt. A Győri Ítélőtábla a határozatot a 2016.november 29.napján kelt Bf.54/2016/18.szám alatti végzésével hatályon kívül helyezte és a Szombathelyi Törvényszéket új eljárásra utasította. A hatályon kívül helyezés oka az volt, hogy I.r.vádlott vonatkozásában két szálon indult meg a nyomozás költségvetési csalás bűntette miatt. A Szombathelyi Járásbíróságon indult ügyben az elsőfokú bíróság az egyesítés megfontolása érdekében megkereste a Szombathelyi Törvényszéket, mely közölte a járásbírósággal, hogy az ügyek egyesítését mellőzi és visszaküldte az iratokat a járásbíróságra. A törvényszék által meghozott ítélet felülbírálata során az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék ezen eljárása törvénysértő volt, ugyanis nem a Be.72.§ /2/ bekezdése szerinti bírói mérlegeléstől függő személyi összefüggés miatti célszerűségi ok tette volna indokolttá az ügyek egyesítését. Az ítélőtábla határozatának indoklása szerint a hatályon kívül helyezést az indokolta, hogy a két ügyben megjelölt elkövetési időkből adódóan- az erre vonatkozó jogértelmezés és a joggyakorlat miatt, valamint 6/
34. büntető jogegységi határozatból áttételesen levezethető alaptételből egyértelművé vált, hogy- a törvényi egységbe tartozó részcselekmények csak egy eljárás keretében, egységesen bírálhatók el. Ellenkező esetben az az eljárásjogi helyzet állt volna elő, hogy a járásbíróságnak res iudicata miatt meg kellett volna szüntetnie az előtte folyó eljárást és perújítást kellett volna elrendelni az ügyben. Ennek elkerülése érdekében helyezte hatályon kívül az ítélőtábla a törvényszék ítéletét előírva az ügyek egyesítését. A hatályon kívül helyező végzésben az ítélőtábla rámutatott, hogy érdemi felülbírálatot nem végzett, nem foglalt, nem foglalhatott állást a tényállás megalapozottságát illetően és nem vizsgálta egyebekben az elsőfokú bíróság eljárásának törvényességét sem. Nem tett olyan megjegyzéseket sem, amellyel befolyásolhatta volna a megismételt eljárást. A másodfokú bíróság ezen eljárását lehet kifogásolni, de az ítélőtábla továbbra is azon a határozott véleményen van, hogy ez felelt meg leginkább a tisztességes eljárásnak. Az ügyek egyesítésére vonatkozó rendelkezésen túl e hatályon kívül helyező végzésben egyedüli instrukcióként jegyezte meg az ítélőtábla, hogy nem észlelt olyan helyzetet, amely miatt az egész bizonyítást meg kellene ismételni, a megismételt eljárás könnyítésére vonatkozó szabályok alkalmazhatóak, amennyiben az elsőfokú bíróság élni kíván ezzel a lehetőséggel. Így nyilvánvalóan a törvényszéknek kellett eldöntenie, hogy hol látja szükségét a közvetlenség érvényesítésének. Mindennek tükrében megállapítható, hogy az elsőfokú eljárás ebből a megközelítésből nem sértette az eljárási szabályokat, a közvetlenül megvizsgált bizonyítékokon felül törvényesen történt a további adatok beemelése is a megismételt eljárásba, így ez a bizonyítéki kör teljes mértékben adott volt az ügyben. Az iratokból megállapíthatóan egyetlen olyan felolvasással beemelt bizonyíték esetében sem hivatkozott a védelem az alapügyben nem tisztázott olyan kérdésre, amely közvetlen bizonyítást igényelt volna, nem jelölte meg azokat a szempontokat, amelyek mentén a már beszerzett bizonyítási anyagot hiányosnak, vagy lényeges elemeiben ellentmondásosnak ítélte meg. Az eljárás során többször felmerült az elfogultság kérdése is, melyet más-más irányból vetett fel a védelem. Ehhez a kérdéshez kapcsolódóan feljelentések és egyéb eljárások is indultak, ezért az ítélőtáblának erre nézve is vizsgálnia kellett az objektív, befolyásmentes, pártatlan ítélkezés biztosítását az ügyben. Ennek során figyelemmel volt az ezzel kapcsolatos törvényszéki és egyéb hatósági döntésekre is. A teljes iratanyagot átvizsgálva, lebontva az egyes eljárási cselekményekre, részdöntésekre, bírói intézkedésekre, a konkrét körülmények együtteséből nem lehet az ítélőtábla megítélése szerint elfogultságra következtetni. Érvényesültek az eljárásban a fegyverek egyenlőségéhez rendelhető eljárási szabályok is. Az elsőfokú bíróság az adott bizonyítási eszközöket azok irányától, eredőjétől függetlenül tette a tárgyalás és a bizonyítékértékelés részévé. A törvényszék vitathatatlanul élt mérlegelési jogával, hiszen erre a Be-ben rögzített szabad bizonyítás elve alapján lehetősége volt. Az ezzel kapcsolatos munkájában az ítélőtábla nem tárt fel aránytalanságot, egyoldalúan lefolytatott bizonyítási cselekményeket. Nem eljárási hiba, ha a bíróság valamely bizonyítási indítványnak nem ad helyt, a bizonyítást nem szélesíti tovább valamilyen irányba, amennyiben ennek okát adja. Ha ezzel kapcsolatosan téves döntést hoz, az már az ügy érdemi részét képezi, mely a megalapozottság kérdéskörében vizsgálandó, illetve kifogásolható. A bűnügyi iratok másolatban történő rendelkezésre bocsátása a védelem felkészülésének elősegítésére Be-ben biztosított jogosítvány. Az iratmásolatok kiadásával kapcsolatosan a kialakult gyakorlat korábban a Be. szabályozás mentén nem volt mindenben egyértelmű. A megismételt eljárás idején hatályos Be. 70/B. §