A határozat elvi tartalma: A felek között folyamatban volt eljárás során jogerős ítélet állapította meg a felperes
- évi helyes mértékű illetményét, így azt az összeget kellett az alperesnek megfizetnie
- november 1-je és december
- között is.
- XXXIII. Tv.
- § g) A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.II.10.181/2018/
- A tanács tagjai: Dr. Tálné dr. Molnár Erika a tanács elnöke Dr. Tánczos Rita előadó bíró Dr. Stark Marianna bíró A felperes: A felperes képviselője: kamarai jogtanácsos, Az alperes: Az alperes képviselője: kamarai jogtanácsos A per tárgya: közalkalmazotti illetmény-különbözet megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Egri Törvényszék 2.Mf.20.308/2017/
- Az elsőfokú bíróság határozata: Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.263/2017/
- Rendelkező rész A Kúria az Egri Törvényszék 2.Mf.20.308/2017/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 15.000 (tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárásban felmerült 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A tényállás [1] A felperes az alperesnél állt közalkalmazotti jogviszonyban középfokú besorolású munkakörben. [2] Az Egri Törvényszék a felek között a jelenlegivel azonos tárgyú,
- október 31-ét megelőző időszakra illetmény-különbözet megfizetése iránt korábban folyt munkaügyi perben hozott 2.Mf.20.001/2016/
- számú - és a Kúria Mfv.II.10.330/2016/
- számú ítéletével hatályában fenntartott - ítéletében megállapította, hogy a felperes
- évre helyesen megállapított illetménye 128.900 forint lett volna, az alperes által folyósított 124.900 forint helyett. Erre figyelemmel
- január 1-jétől
- október 31-éig havi 4000 forint illetmény-különbözetre kötelezte az alperest. A felperes keresete, az alperes ellenkérelme [3] A felperes keresetében
- november 1-jétől
- december 31-éig 8000 forint és a középarányos időtől számított késedelmi kamat, továbbá illetménypótlék-különbözet címén
- július 1-jétől
- december 31-éig 1200 forint és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a jogerős ítélet ellenére az alperes
- november 1-je után is a neki járó 128.900 forint összegnél alacsonyabb összegben állapította meg és folyósította az illetményét, továbbá
- július 1-jétől a rendvédelmi ágazati pótlékát sem a jogerősen lezárult perben megállapított helyes illetmény alapulvételével számította. [4] Álláspontja szerint az alperes által egyoldalúan végrehajtott illetménykiegészítés nem vezethet az összilletménye csökkentéséhez, mivel a munkáltató intézkedése sértené a munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
- §-a rendelkezését, melynek értelmében a felek a munkaszerződést közös megegyezéssel módosíthatják. Keresetében utalt a Kúria több eseti döntésére is. [5] Az alperes a kereset elutasítását és a felperes költségekben történő marasztalását kérte azzal, hogy az összegszerűséget nem vitatja. Álláspontja szerint a felperes illetménye elérte a garantált bérminimum összegét, illetménye nem csökkent. Az első- és másodfokú bíróság ítélete [6] Az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.263/2017/
- számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 8000 forint elmaradt illetményt és ezen összeg után
- december 1-jétől járó késedelmi kamatot, 1200 forint rendvédelmi ágazati pótlékot és ezen összeg után
- április 1-jétől járó késedelmi kamatot, valamint 10.000 forint perköltséget azzal, hogy az eljárási illetéket az állam viseli. [7] Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felek között korábban folyamatban volt munkaügyi perben a bíróság korábbi jogerős ítélete már megállapította, hogy a felperest
- évre helyesen 128.900 forint - pótlékok nélküli - illetmény illeti meg. Az alperesnek ezt az összeget kellett volna folyósítani
- november és december hónapra is, melyre a felperesnek alanyi joga volt. Megalapozottan hivatkozott a bíróság szerint az alperes az Mt.
- §-ára is, mely szerint egyoldalúan nem módosíthatta a felperes illetményét a terhére a munkáltató. [8] Az alperes fellebbezése folytán eljárt Egri Törvényszék 2.Mf.20.308/2017/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte az alperest 10.000 forint perköltség viselésére. Kifejtette, hogy az alperes által a fellebbezésben [9] felhozott körülmények már az alapeljárásban elbírálást nyertek. Az okiratokból tényként volt megállapítható, hogy az alperes alacsonyabb mértékben állapította meg a felperes összilletményét, melynek összegszerűségét a felek nem vitatták. A munkáltatói döntésen alapuló illetményrész akkor csökkenthető, vagy vonható meg, ha ez nem jár a kinevezés szerinti illetmény összegének csökkenésével. Nincs lehetőség arra, hogy a munkáltató egyoldalúan a közalkalmazott hozzájárulása nélkül az illetmény összegének csökkentésével a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt felhasználva fizesse meg a közalkalmazottnak a jogszabály alapján őt megillető pótlékot. A rendvédelmi ágazati pótlék esetén szintén a helyes illetményt alapul véve kell megállapítani a pótlék mértékét is. A felülvizsgálati kérelem, felülvizsgálati ellenkérelem [10] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új határozat meghozatalát kérte perköltsége megfizetése mellett. A Kjt. 21.§
(3)bekezdés és a 66.§ (7-9) bekezdések megsértésére hivatkozott. [11] Álláspontja szerint a Kjt. 66.§
(9)bekezdés b) pontja kogens szabályként rögzíti, hogy a középfokú vagy magasabb iskolai végzettséget, illetve magasabb szakképzettséget igénylő munkakör betöltése esetén a közalkalmazottat garantált illetményként legalább a garantált bérminimumnak megfelelő összeg illeti meg. A megilleti szó használata tehát jogosultságot fogalmaz meg arra, hogy a mindenkori költségvetési törvényben található illetménytáblázatban rögzített garantált illetményen felül a közalkalmazott a szintén az adott évre hatályos kormányrendeletben meghatározott összeget is megkapja, mint őt megillető illetményt. [12] A Kjt. 66.§
(9)bekezdésének helyes értelmezése a Kjt. 21.§
(3)bekezdésével összhangban nem tartalmaz előírást arra, amely szerint kötelezettség lett volna
- augusztus 1-jétől a felperes bértábla szerinti illetményének összegét a garantált bérminimum összegére kiegészíteni és az így elért összeget külön sorban szerepeltetni, úgy, hogy erre olyan munkáltatói intézkedést hozzon, amelyben a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentését is megjeleníti. [13] Vitatta, hogy a garantált bérminimumra megbontás, külön sorban történő feltüntetés, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentéséről, átsorolásáról szóló írásbeli döntés kötelező lett volna. [14] Álláspontja szerint a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt saját belátása szerint a garantált illetménybe „beszámíthatta", átcsoportosíthatta, irányadónak tekintve a kinevezés szerint járó teljes illetmény csökkentésének tilalmát. [15] A kormányrendeletek csak „zsinórmértéket" határoznak meg, de nem tekinthetők a közalkalmazott besorolás szerinti illetménye önálló elemének, melyet külön sorba kellene szerepeltetni. Utólagos hozzászámításról, átnevezésről azért nem beszélhetünk, mert
- augusztus 1-je előtt is a garantált illetmény és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész szokásos „egybeszámításával" biztosította a munkáltató a garantált illetményminimum éves összegét. [16] Ténylegesen nincs a közalkalmazott kinevezés szerinti illetményének egészét érintő csökkenés, amely a munkáltatói intézkedés, illetményhatározat készítését írná elő. [17] Álláspontja szerint a törvényszék ítéletének indokolásában nem lát lehetőséget arra, hogy a munkáltató külön írásbeli intézkedése nélkül a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt a garantált bérminimum fedezetének tekintse és nem ad arra sem magyarázatot, hogy az átcsoportosítást, egybeszámítást milyen jogi hivatkozással tekinti meg nem engedhetőnek, utólagos munkáltatói lépésnek, főként miután a
- augusztus 1-je előtti munkáltatói döntések is ugyanezt a módszert követték. Miért kellene a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt munkáltatói döntés (írásbeli határozat) formájában módosítani, átsorolni, csökkenteni. Miért nem kezelheti ezt a saját döntésen alapuló illetményrészt a munkáltató tetszése szerint, hiszen a közalkalmazottnak ezen illetményelemre a védettséget jelentő alanyi jogosultsága nem áll fenn. [18] A törvényszék a Kjt. 66.§ (7-8) bekezdéseiben és
(9)bekezdés b) pontjában foglaltakat tévesen értelmezte és így helytelen következtetést vont le a mulasztására és ezáltal a felperes részére megfizetni elmulasztott illetményre irányadó összegre. A Kjt. 21.§
(3)bekezdés alapján a közalkalmazotti kinevezési és kinevezésmódosítási döntések kötelező tartalmi elemeire vonatkozó törvényi előírásokat is figyelmen kívül hagyta, a garantált bérminimumot nem egyszerű zsinórmértéknek tekintette, hanem a közalkalmazotti illetmény önálló, alanyi jogosultsággá lett elemének, kizárva a munkáltatót abból, hogy a saját mérlegelésén alapuló illetményrészt írásbeli döntés nélkül hozzászámíthassa. [19] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és perköltsége megállapítását kérte annak helyes tényállása és jogi indokolása alapján. Álláspontja szerint a 2016. évre a teljes illetmény kizárólag a felek közös megegyezése alapján lett volna csökkenthető a Kjt. 66.§
(9)bekezdés és az Mt. 58.§-a alapján, ennek hiányában el kellett volna érnie legalább a 2015. évben jogszerűen megállapított pótlékok nélküli teljes illetményt, azaz a 148.900 forintot. Az alperes állítása azért nem helytálló, mert nem a garantált illetmény, hanem csak az összilletmény tekintetében biztosította a garantált bérminimum vonatkozásában a Kjt. 66.§
(9)bekezdésében előírtakat. [20] Hivatkozott a Kjt. 66.§
(9)bekezdés és 85/A.§
- l)és
- m)pontjai szerint arra, hogy a közalkalmazott számára az Mt. 45.§ és 58.§ alapján olyan írásbeli tájékoztatást kell adni a kifizetett illetményről, amelyből az elszámolás helyessége ellenőrizhető. Egyedül annak van jelentősége, hogy a parancs szerint a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész elnevezésű illetményelem a garantált illetményen felül illette meg a felperest. [21] Utalt a Kúria Mfv.II.10.460/2015. számú ítéletében írtakra, amely szerint a garantált illetmény és az összilletmény nem azonos fogalmak és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész átcsoportosítása a garantált illetménybe csupán perbeli hivatkozás alapján - nem elfogadható. [22] Az Mt. 46.§
(1)bekezdés b) pont és
(4)bekezdés szerint az alperesnek a fenti változásról a felperest 15 napon belül és írásban kellett volna tájékoztatni. A Kúria döntése és annak jogi indokai [23] Az alperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint nem megalapozott. [24] A Kúria számos döntésében kimondta, hogy a közalkalmazott garantált illetménye és a megállapított illetménye nem azonos fogalmak (Mfv.II.10.390/2016/5., Mfv.II.10.414/2016/6., Mfv.II.10.550/2016/4.), a Kjt. 66. §
(1)-
(5)bekezdésében, 79/E. §ában, 85/A. § l) pontjában meghatározott rendelkezések alapján figyelemmel a 390/2012.(XII.20.) Kormányrendelet 2. §
(2)bekezdésére, valamint a garantált bérminimumot évenként meghatározó kormányrendeletekre is. [25] Mindebből következően a Kjt. 66. §
(9)bekezdés b) pontjában előírtaknak megfelelően
- augusztus 1-jétől a felperes garantált illetményének kellett elérnie a garantált bérminimumnak megfelelő összeget, amely a 390/
- (XII.20.) Kormányrendelet
- §
(2)bekezdése szerint ekkor havi 114.000 forint volt,
- január 1-jétől a 483/
- (XII.17.) Kormányrendelet
- §
(2)bekezdése szerint havi 118.000 forint,
- január 1-jétől a 347/
- (XII.29.) Kormányrendelet
- §
(2)bekezdése alapján havi 122.000 forint volt. [26] A perben nem volt vitatott az a tény, hogy a felek között folyamatban volt eljárás során jogerős ítélet állapította meg a felperes
- évi helyes mértékű illetményét. A felperest jogszerűen
- október hónapra 128.900 forint illette meg a Kúria Mfv.II.10.330/2016/
- számú ítéletében kifejtetteknek megfelelően. Erre tekintettel az alperes e perben már nem vitathatta azt, hogy a felperes ugyanilyen mértékű illetményre jogosult
- november 1je és december 31-e között is, így helyesen utalt arra a másodfokú bíróság, hogy az illetménye
- évi mértéke ítélt dolognak minősül. [27] Mindezekre tekintettel a felperest
- november és december hónapra is további 4000 forint illetmény-különbözet illette meg. [28] Ugyancsak jogszerűen tarthatott igényt a felperes a rendvédelmi ágazati pótlék különbözetre is figyelemmel arra, hogy a munkáltató tévesen a helytelenül megállapított illetményt alapul véve folyósította ezt a juttatást a felperes számára. [29] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [30] A pervesztes alperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárási költségét. [31] A le nem rótt 50.000 forint felülvizsgálati eljárási illeték mértékét az Itv. 50.§
(1)bekezdés II. fordulata határozza meg, amelyet az alperest megillető személyes illetékmentességre tekintettel a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján az állam visel. [32] A felülvizsgálat lehetőségét a Pp.
- § l) pontja zárja ki. [33] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- december
- Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző