Mfv.10351/2018/8 – Kúria

(7)bekezdésében meghatározott további 4 havi távolléti díjnak megfelelő összegre a felperes nem volt jogosult, mert azt csak akkor kellett volna megfizetnie az alperesnek, ha a felperes közalkalmazotti jogviszonya az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző 5 éven belül szűnt meg. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.II.10.351/2018/

1. A tanács tagjai: Dr.Tálné dr. Molnár Erika a tanács elnöke Dr. Tánczos Rita előadó bíró Dr. Stark Marianna bíró A felperes: A felperes képviselője: (ügyintéző: Dr. Megyesi Melinda pártfogó ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Nagy Péter ügyvéd A per tárgya: közalkalmazotti illetmény-különbözet megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Egri Törvényszék 2.Mf.20.014/2018/
2. Az elsőfokú bíróság határozata: Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.126/2017/
3. Rendelkező rész A Kúria az Egri Törvényszék 2.Mf.20.014/2018/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Megállapítja, hogy a felperes a felülvizsgálati eljárásban 100 %ban pervesztes lett. A felülvizsgálati eljárásban felmerült 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A tényállás [1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes
5. december 9-én kelt munkaszerződés szerint a körzeti fogorvosi rendelőben takarító munkakörben dolgozott.
6. április 11-én újabb munkaszerződést kötött, mely szerint a Sz. Községi Önkormányzat Polgármesteri Hivatalában parkgondozó munkakörben foglalkoztatták
7. november 30-áig tartó határozott időtartamra. [2] [3] [4] Ezt követően a munkaszerződés határozott időt kikötő rendelkezését
8. november 30-áig meghosszabbították, majd a munkaviszonyt
9. január 31-ével közös megegyezéssel megszüntették. A felperes
10. február 1-jétől állt a Napköziotthonos Óvoda munkáltatónál dajka munkakörben közalkalmazotti jogviszonyban. A kinevezési okirat a közalkalmazotti jogviszonya időtartamát 17 év 1 hónapban állapította meg, s a felperest a B fizetési osztály
11. fizetési fokozatába sorolták. Részére
12. július 1-jétől fogyatékossági támogatást állapítottak meg. Az alperes
13. június 30-án kelt intézkedésével
14. december 31-ével felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, és a július 1-jétől kezdődő felmentési idő teljes időtartamára mentesítette őt a munkavégzési kötelezettség alól. Megállapította, hogy 18 éves közalkalmazotti jogviszonyát figyelembe véve 6 havi távolléti díjának megfelelő összegű végkielégítésre vált jogosulttá. A felperes számára
15. január 1jétől rokkantsági ellátást állapítottak meg. Az alperes a felperest
16. évben megillető 32 napi szabadságából 30 napot a felmentés időtartama alatt adott ki a felperes számára. A felperes keresete, az alperes ellenkérelme [5] A felperes keresetében kérte, kötelezze a bíróság az alperest 40 nap szabadság megváltására, melyből 10 munkanap a fogyatékossága miatt őt megillető pótszabadság volt, valamint további 4 havi távolléti díjának megfelelő összegű végkielégítés címén 698.160 forint megfizetésére, a közalkalmazottak jogállásáról szóló
17. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.)
18. §

(7)bekezdése szerint. [6] Érvelése szerint, ha a közalkalmazotti jogviszonya nem szűnt volna meg, öt éven belül igénybe vehette volna a 40 éves jogosultsági idővel a kedvezményes öregségi nyugdíjat. Ezen túl 2 havi felmentési időre járó illetmény iránti igényt is előterjesztett a Kjt. 33. §

(2)bekezdés f) pontjára hivatkozva figyelemmel arra, hogy közalkalmazotti jogviszonya ideje meghaladta a 30 évet. További 2 havi végkielégítés megfizetését kérte ezen felül a Kjt. 37. §

(6)bekezdés g) pontjára hivatkozva arra tekintettel, hogy közalkalmazotti jogviszonyban töltött idejét

1. január 1-jétől kellett volna számítani. Így összesen 8 havi távolléti díj illette volna meg végkielégítés címén. Kérte továbbá, hogy a bíróság vizsgálja felül a besorolása helyességét, mivel őt helyesen a C fizetési osztályba kellett volna sorolni, és erre figyelemmel illetmény-különbözetre tartott igényt. [7] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy tévesen sorolták be a felperest figyelemmel arra, hogy az önkormányzat polgármesteri hivatalával fennállt korábbi jogviszonyát közös megegyezéssel szüntették meg. A végkielégítés megfizetése során a Kjt.
2. §

(4)bekezdésében meghatározottak szerint jártak el és nem lehetett alkalmazni a felperes által felhívott jogszabályhelyeket. A pótszabadság előadta, hogy az arra való jogosultságáról nem felperes a munkáltatót. vonatkozásában tájékoztatta a Az első- és másodfokú bíróság határozata [8] Az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.126/2017/

1. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 174.540 forint szabadságmegváltást, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította és megállapította, hogy a felperes 92 %-ban pervesztes, míg 8 %-ban pernyertes lett és 122.390 forint perköltség megfizetésére kötelezte a felperest azzal, hogy a le nem rótt eljárási illetéket az állam viseli. [9] Megállapította, hogy a felperest a felmentési idő teljes tartamára mentesítette a munkavégzési kötelezettség alól a munkáltató, így jogszerűen terjesztette elő a 30 nap szabadság megváltás iránti igényét, és annak megfizetésére kötelezte a munkáltatót. Nem tartotta a bíróság megalapozottnak a felperes 10 nap pótszabadság megváltása iránti igényét figyelemmel arra, hogy erre való jogosultságáról nem tájékoztatta munkáltatóját. [10] Ugyancsak nem találta megalapozottnak a bíróság az emelt összegű végkielégítéssel kapcsolatos igényét tekintettel arra, hogy ez a kedvezmény az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven belül felmentés esetén illeti meg a közalkalmazottat, és nem abban az esetben, ha a felmentést követő 5 éven belül a közalkalmazott elérné a nők 40 éves jogosultsági idejével igénybe vehető nyugellátás feltételeit. [11] Ugyancsak nem tartotta megalapozottnak a felperes azzal kapcsolatos igényét, hogy felmentési idejét nem megfelelően számolta a munkáltató, mivel közalkalmazotti jogviszonyának ideje meghaladta a 30 évet, ezt a felperes nem bizonyította. [12] Nem igazolta azt sem, hogy a Kjt.
2. §

(6)bekezdés

1. g)pontja alapján további 2 havi végkielégítésre vált volna jogosulttá, illetve, hogy helytelen volt besorolása. [13] A felperes fellebbezése folytán eljárt Egri Törvényszék 2.Mf.20.014/2018/7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte a felperest 12.700 forint perköltség megfizetésére azzal, hogy a fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. [14] Megállapította, hogy valamennyi kereseti követelés vonatkozásában helytállóan került megállapításra a tényállás, a bizonyítékok megfelelő mérlegelésével jogszerű döntést hozott az elsőfokú bíróság, így azt helyes indokaira tekintettel hagyta helyben. A felülvizsgálati kérelem, felülvizsgálati ellenkérelem [15] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria azt helyezze hatályon kívül, adjon helyt keresetének és marasztalja az alperest a perköltségben. [16] A pótszabadság vonatkozásában előadottak szerint a munkáltató a rendelkezésére bocsátott iratanyagból tudomással bírhatott arról, hogy fogyatékossági támogatást kap, ennek ellenére nem adta ki a pótszabadságot, e körben a felperes azonban megsértett jogszabályhelyet nem jelölt meg. A besorolással kapcsolatos kereseti követelése vonatkozásában arra hivatkozott, hogy közoktatási intézményben dolgozott, esetében a Kjt. végrehajtási rendelete alkalmazandó, ezért a bíróság a 138/1992.(X.8.) és a 326/2013.(VIII.30.) Kormányrendeletekkel ellentétesen döntött. Nem jelölte meg azonban a megsértett jogszabályhelyet, illetve nem fejtette ki, hogy miért jogsértő a törvényszék döntése. [17] A végkielégítés vonatkozásában előadta, hogy csatolta a közalkalmazotti jogviszonyáról szóló dokumentumokat, az alperes által kiállított dokumentum tévesen került kitöltésre, egyazon önkormányzatnál 20 év 3 hónap 13 nappal rendelkezett. E körben sem jelölte meg a felperes, hogy a másodfokú bíróság döntése miért jogsértő. Előadta továbbá, hogy a 2011. január 1-jétől hatályos Tny. 18. § 2.
2. a)pont 2.d.) pontja alapján életkortól függetlenül saját teljes öregségi nyugdíjra jogosult az a nő, aki a feltételeknek megfelel, továbbá utalt az Mt. 294. §-ára, nem fejtette ki azonban, hogy a jogerős ítélet e körben miért törvénysértő. 2019. január 21-én felülvizsgálati kérelmét további érvekkel egészítette ki. [18] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn és marasztalja a felperest a perköltségben, mivel a jogerős ítélet megfelel a jogszabály rendelkezéseinek. A Kúria döntése és annak jogi indokai [19] A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. [20] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp.272. §

(2)bekezdés]. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Mindezek bármelyikének hiánya a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását eredményezi [1/2016.(II.15.) PK vélemény]. A felülvizsgálati kérelem előterjesztésére a Pp. 272. §

(1)bekezdése szerint a jogerős ítélet közlésétől számított hatvan napon belül van lehetőség, ezért a felperes által az ezt követően benyújtott észrevételben foglaltakat a Kúria nem vizsgálta. [21] A felperes felülvizsgálati kérelmében kifogásolta, hogy a pótszabadság körében a bíróság nem értékelte az általa csatolt dokumentumokat, ezzel kapcsolatban azonban megsértett jogszabályhelyet nem jelölt meg [Pp. 206. §

(1)bekezdés], így azt a Kúria érdemben nem vizsgálta. Bár a felülvizsgálati kérelem kifogásolta a felperes besorolásának helyességét is, e körben konkrét jogszabályhelyet nem jelölt meg és nem fejtette ki, hogy besorolása milyen okból volt jogszabályba ütköző, így ez sem volt érdemben vizsgálható. [22] A végkielégítés tekintetében kifogásolta, hogy nem 8 havi végkielégítést állapított meg számára az alperes, s hivatkozott arra, hogy ezzel kapcsolatban dokumentumokat csatolt, mellyel vélhetően arra kívánt utalni, hogy azokat nem megfelelően értékelte a bíróság, ezzel kapcsolatban azonban megsértett jogszabályhelyet [Pp. 206. §

(1)bekezdés] nem jelölt meg, így a bizonyítékok felülmérlegelésére nem volt lehetőség. Helyesen állapította meg a törvényszék az elsőfokú bírósággal egyezően, hogy a Kjt. 87/A. §-a határozza meg, hogy mely időtartamokat kell közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek tekinteni, s e körben a bizonyítási teher a közalkalmazottat terhelte. Helytálló volt a bíróság azon megállapítása is, hogy amennyiben tévesen határozták meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a kinevezési okiratban, az nem keletkeztetett jogot számára. Ezen túl a Kjt. 37. §

(4)bekezdésében foglaltakra figyelemmel a végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a közalkalmazott a Kjt. 37. §

(6)bekezdésében meghatározott időtartamú közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezzen, amely időtartamba - az áthelyezést kivéve - nem lehet beszámítani a korábbi közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt. [23] A felperes felülvizsgálati kérelmében utalt arra, hogy a Tny.

1. § 2.a.) pontja szerint öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő, aki legalább 40 év jogosultsági idővel rendelkezik és az egyéb törvényes feltételeknek is megfelel. Ezzel ellentétben a Kjt.
2. §

(7)bekezdésében meghatározott további 4 havi távolléti díjnak megfelelő összegre a felperes nem volt jogosult, mert azt akkor kellett volna megfizetnie az alperesnek, ha a közalkalmazotti jogviszonya az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző 5 éven belül szűnt volna meg, a felperes esetében pedig az öregségi nyugdíjkorhatár a Tny. 18. §

(1)bekezdés g) pontja szerint 65 év volt. [24] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [25] A pervesztes felperes a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes felülvizsgálati eljárási költségét. [26] A felülvizsgálati eljárási illetéket a munkavállalói költségkedvezményre jogosult felperes helyett a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet

1. §-a alapján az állam viseli. [27] A felülvizsgálat lehetőségét a Pp.
2. § l) pontja zárja ki. [28] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. február
2. Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző