Balassagyarmati Törvényszék 4.Bf.49/2018/
- szám 1 A Balassagyarmati Törvényszék mint másodfokú bíróság Balassagyarmaton, a
- június
- napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő í t é l e t e t: A bántalmazás hivatalos eljárásban bűntette miatt ... ellen indított büntetőügyben a Balassagyarmati Járásbíróság
- január
- napján kihirdetett 23.B.72/2017/
- számú ítéletét megváltoztatja. ... vádlottat az ellene bántalmazás hivatalos eljárásban bűntette [Btk.
- §
(1)bekezdése] és testi sértés büntette [Btk. 164. §
(1)és
(3)bekezdése] miatt emelt vád alól felmenti. A pénzbüntetésre vonatkozó rendelkezéseket mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést megváltoztatja azzal, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült 67.591.- (Hatvanhétezer-ötszázkilencvenegy) Ft-ot az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek van helye. Indokolás A Balassagyarmati Járásbíróság a 2018. január 8. napján kihirdetett 23.B.72/2017/16. számú ítéletével ... vádlottat bűnösnek mondta ki hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettében [Btk. 301. §
(1)bekezdés] és testi sértés bűntettében [Btk. 164. §
(1)és
(3)bekezdés]. Ezért őt - halmazati büntetésül - 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egynapi tételének összegét 1.000.- Ft-ban állapította meg. Rendelkezett a kiszabott összesen 300.000.- Ft pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. A ... magánél által előterjesztett polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Döntött a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést felmentés érdekében. A Nógrád Megyei Főügyészség B.686/2015/4.BF. számú átiratában a fellebbezéseket alaptalannak tartva az elsőfokú bíróság határozatának helybenhagyását indítványozta. A törvényszék, mint másodfokú bíróság a fellebbezéssel támadott határozatot a Be. 346. §
(1)bekezdése szerinti jogkörében eljárva, a Be. 348. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően az azt megelőző eljárással együtt, a Be.
- §-a alapján tartott nyilvános ülésen bírálta felül. A nyilvános ülésen a védő nyilatkozatában a felmentésre irányuló fellebbezést fenntartva hivatkozva a Kúria Bfv.III.859/2017/
- számú döntésére - az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a vádlott felmentését kérte, mert álláspontja szerint a vádlott az események során jogos védelmi helyzetben volt. Így amennyiben a sértett sérülése akkor keletkezett, amikor a vádlott az igazolványát próbálta a birtokában megtartani a sértett elvételi szándékával szemben, akkor azért büntetőjogilag nem felelősség nem terheli. Ezzel együtt a vádlott továbbra is fenntartja, hogy nem ütötte meg a sértett kezét. A felmentésre irányuló fellebbezések alaposak. A másodfokú bíróság a felülbírálat eredményeként azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során a büntetőeljárási szabályokat megtartva járt el. Feltárta azokat a bizonyítékokat, amelyek az ügy helyes ténybeli és jogi elbírálása szempontjából szükségesek. A megállapított tényállás kisebb fokú megalapozatlanságban szenved (Be. 351.§
(2)bekezdés a/ pontja) mivel részben hiányos. A törvényszék a részbeni megalapozatlanságot a Be. 352. §
(1)bekezdés a/ pontja és az iratok tartalma alapján kiküszöböli az alábbiak szerint; Az első fokú bíróság által megállapított "és a jobb kezével nyúlt az irattartó részhez, hogy abból ki tudja venni az igazolványt és megnézze azt." mondatot követően egészíti ki "Miközben a sértett megpróbálta az igazolványt kivenni az irattartóból, a vádlott továbbra is húzta magához azt. Az így kialakult helyzetben" résszel. Ezt követi az első fokú megállapítás " ...vádlott...." A fenti kiegészítéssel a tényállás már mindenben mentes a Be. 351. §
(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, megalapozott és ezért a Be. 351. §
(1)bekezdése alapján irányadó volt a fellebbezési eljárásban. A másodfokú bíróság a Be. 352. §
(2)bekezdése értelmében a fentiek szerint kiegészített tényállás alapján bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéltét. A törvényszék megítélése szerint az irányadó tényállás alapján az állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság helytelenül következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére az alábbi indokok miatt. A törvényszék - figyelembe véve a védelem által hivatkozott Kúriai döntést, valamint a 4/
- számú büntető jogegységi határozatban foglaltakat - vizsgálta, hogy miként értékelendő a vádlotti és sértetti magatartás az irányadó tényállás alapján. Szükséges utalni arra; az Alaptörvény V. Cikkében kimondott elv, hogy "mindenkinek joga van a törvényben meghatározottak szerint a személye, vagy tulajdona ellen intézett, vagy ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához." Ennek a természetes alapjognak az érvényesülési feltétele a 4/2013.BJE szerint, hogy a védekezést támadás előzze meg. Ezért vizsgálandó, hogy a jelenleg elbírált esetben volt e ilyen jogtalan támadás a sértett részéről. Az irányadó tényállás szerint a vádlott - miután bebocsájtást nyert a sértetti lakásba, hogy a feladatát elvégezve, az általa tapasztaltakat egy feljegyzésben(jegyzőkönyvben) rögzítse - ... sértett azon felszólítására, hogy „igazolja magát", a kérésnek eleget téve elővette azt az irattartót, melyben igazolványát tartotta és azt felmutatta a sértettnek. Ezt követően jött létre az a helyzet, amikor is a sértett - erre való jogosultság nélkül - az irattartót (miközben azt a vádlott még mindig a kezében tartotta ) a jobb kezével megfogta, és azt a vádlott akarata ellenére el akarta venni. A vádlott ezt igyekezett akadályozni azért, hogy az ne kerüljön ki a birtokából és ennek érdekében igazolványát maga felé húzta. A sértett azonban továbbra sem hagyott fel azzal a jogtalan szándékával, hogy magához ragadja a vádlott tulajdonában és birtokában lévő igazolvány tokot. Ennek érdekében már a bal kezével is megfogta az irattartót ("ráfogott") és azt erővel, rángatással (szemben a vádlott a birtoklást biztosító szorításával) igyekezett magához ragadni. Ez a sértett részéről megnyilvánuló magatartás a hivatalos eljárásban a helyszínen tartózkodó vádlottban egyrészt azt a képzetet alakította ki, (melyet a Ptk. 5:
- §
(1)és
(2)bekezdése szabályoz) miszerint a birtoka megvédéséhez a szükséges mértékben önhatalommal is felléphet, másrészt a sértett fenti magatartása a vádlottal szemben kétirányú jogtalan támadást jelentett. Egyrészt azt, hogy a jogszerű eljárásában erőszakkal akarják akadályozni, (erre utalt a sértett felháborodott magatartása, hogy miért azon a címen keresi a végrehajtó a ... nevű személyt), másrészt, hogy ennek konkrét megnyilvánulásaként, a birtokából erőszakkal és jogtalanul kívánja ... sértett az igazolványát elvenni. A vádlott ezzel olyan helyzetbe került, hogy a saját java elleni, közvetlenül fenyegető, jogtalan támadást észlelt, mert a közvetlenül birtokában tartott dolgot erőszakosan akarta tőle elvenni a sértett. Ezzel a jogtalan támadással szemben (mely elvételi szándékban nyilvánult meg) védekezett a vádlott, erőt alkalmazott az erőszakkal szemben. A jogtalan támadás elhárításának következményeit pedig a támadónak kell viselni. A fent jelzett büntető jogegységi határozat [61] pontjában a Kúria kifejti - és ez jelen esetben is alkalmazható -, hogy a javak elleni támadás esetében annak váratlansága, rövidsége nem foszthatja meg az ezt elszenvedő személyt a jogos védelmi cselekvés lehetőségétől. Jelen ügyben a sértett a tényállásban rögzített esemény során nem osztotta meg a vádlottal azt a gondolatát, illetve cselekményének indokát, amelyre az eljárás során később hivatkozott, hogy azért akarta tüzetesebben megvizsgálni az igazolványt, mert különböző médiában több esetben visszaélésről hallott. Ebből kifolyólag a vádlott csak arra következtethetett, hogy a sértett jogtalan, erőszakos támadást indított ellene, mellyel szemben védekeznie kell. Mivel a minimális védekezési mód - az igazolvány megtartása az igazolvány kézzel való megszorítása és magához húzásával nem vezetett eredményre, aktívabb elhárító cselekményt alkalmazott és ráütött a sértett kezére. Ez a mozzanat a védekezés korlátja között maradt, nem lépett át megtorlásba. Amint az igazolvány teljes mértékben visszakerült a birtokába, azaz a jogtalan támadás befejeződött, nem volt további fenyegető helyzet a sértett részéről, a vádlott sem tanúsított a sértett irányába további elhárító tevékenységet. A vádlott magatartásának eredményeként az igazolvány nem került ki teljesen az uralma alól, így nem vált szükségessé a vádlottat egyébként megillető visszaszerzési jogosultság érvényre juttatása. A tényállásbeli eseményt vizsgálva megállapítható, hogy a vádlott szándéka a tulajdonában lévő dolgot ért támadást elhárító cselekmény volt, a szándéka nem terjedt ki az elhárító magatartása következményeként bekövetkezett eredményre. Erre utal a vádlottnak az a magatartását is, amelyet akkor tanúsított, amikor az esemény végén a sértettnek és férjének a felhívására egy cédulára a nevét felírta és ezzel utólag is igazolta magát. A vádlotti magatartás, melynek eredményként a sértett 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, tehát egy olyan társadalomra veszélyességet nélkülöző magatartás volt, amely bűncselekményt nem valósított meg. Az elhárító, védekező cselekmény nélkülözi a szándék bűnösségét, ezért a Btk. 9. §a szerinti felelősség nem merülhet fel, mert csak bűnös szándékhoz fűződhet felelősség. A fentiek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, a vádlottat az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette [Be. 331. §
(1)bekezdés, figyelemmel a Be. 6. §
(3)bekezdés c) pontjára]. A felmentésre tekintettel a törvényszék a pénzbüntetésre vonatkozó rendelkezéseket mellőzte, azonban az elsőfokú bíróságnak azt a rendelkezését, mely szerint a sértett polgári jogi igénye érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja, valamint a lefoglalt bűnjelek lefoglalását megszüntette és azok megsemmisítését elrendelte, a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A törvényszék a vádlottat az ellene emelt vád alól felmentette, ezért az elsőfokú bírósági eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére a vádlottat nem lehet a Be. 338. §-a alapján kötelezni. A bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezést ezért a törvényszék a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján megváltoztatta és azt állapította me339. §
(1)bekezdése alapján az állam viseli. A törvényszék ítéletével szemben a Be. 386. §
(1)bekezdés c/ pontja alapján fellebbezésnek van helye. Balassagyarmat,
- június
- dr. Lente István sk. a tanács elnöke Lászlóné dr. Verebélyi Edina sk. előadó bíró dr. Csonka Tibor sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő