A határozat elvi tartalma: Ingó értékesítésből származó jövedelem meghatározása.

ellenőrzési határidő be nem tartásának jogkövetkezménye. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete

ügy száma: Kfv.I.35.144/2018/6. A tanács tagjai: dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva előadó bíró, dr. Sisák Péter bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: dr. Fekete Adrienn ügyvéd

alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság

alperes képviselője: dr. Kollár János Levente jogi előadó A per tárgya: adó ügyben hozott közigazgatási határozat A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.487/2017/

1. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi 10.K.27.487/2017/
2. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül

alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

államnak felhívásra 125.800 (százhuszonötezer-nyolcszáz) felülvizsgálati eljárási illetéket. - külön forint

ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes ingó értékesítésből származó jövedelmeinek a 2010., 2011., 2012., 2013. és 2014. évekre történő bevallásakor 25%-os költséghányadot alkalmazott. A 2016. évben

érintett évekre önellenőrzéseket nyújtott be, amelyekben a bevétellel egyező összegű kiadásokat tüntetett fel, és

okra tekintettel visszaigényelte a korábban bevallott és már megfizetett adót. [2] A 2010. évben a felperes vagy nem állított ki bizonylatot, vagy

t, saját vaterás ügyfélkódjának alkalmazása mellett más néven tette meg.

adóhatóság egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzése során

t állapította meg, hogy a 2010-

1. években a felperes gazdasági tevékenység megállapítható, amely miatt bizonylat kiállítási kötelezettsége keletkezett. Annak elmulasztása miatt 150.000 forint mulasztási bírságot szabtak ki. A felperes kapcsolódó keresetét a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 7.K.27.418/2016/
2. számú jogerős ítéletével elutasította. [3] Ezt követően a felperesnél ismételten egyes adókötelezettségek ellenőrzésére került sor. Ekkor egyebek mellett arról nyilatkozott, hogy a 2010-
3. évi értékesítésekre nem rendelkezik beszerzési bizonylatokkal, családtagjai is értékesítettek

ő neve alatt. A későbbiekben előadta, a

1. évben értékesített tárgyakat még a
2. évben szerezte be H. J-től. Csatolt 10 db adásvételi szerződést 452 db, tételesen be nem

onosítható régiség 68.300.000 forint ellenében való megvételéről. [4] A

1. évet érintő szja és százalékos EHO adónemekben folyó, bevallások utólagos ellenőrzésére szolgáló, kiutalás előtti ellenőrzés megbízólevelét a felperessel
2. október 17-én közölték.

ellenőrzést

1. április 4-én, a felperes észrevétele nyomán indult kiegészítő ellenőrzést
2. május 19-én befejezték be. [5]

ellenőrzés során a felperes újabb 30 db, H. J-vel

1998-2001. években kötött adásvételi szerződést csatolt: 1.110 db műtárgyról szóló megállapodást 157.000.000 forint értékben.

újabb szerződések miatt a felperest először

1. október
2. napján kötelezték nyilatkozattételre. A felperes mind erre, mind a későbbi felhívásokra nyilatkozatokat tett, de okiratokat nem csatolt.

elsőfokú adóhatóság értékelése szerint a felperes nyilatkozatai ellentmondásosak voltak mind a beszerzésekre, mind

értékesítésekre nézve. A vaterát üzemeltető D. Kft-nél lefolytatott egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzés során beszerzett adatok szerint

értékesítésekből a felperes felhasználói nevével a 2010. évben a bevallott 16.532.000 forinttal szemben 20.927.772 forint bevétel keletkezett. A becsatolt adásvételi szerződésekből a vásárolt termékek nem

onosíthatóak,

okban csak darabszám és összeg szerepel.

eladóként megnevezett H. J-ről a hivatkozott több éves kapcsolat ellenére a felperes nem rendelkezett információkkal, őt a megjelölt találkozási helyszínt,

E-i piacot üzemeltető Fővárosi Önkormányzat Csarnok és Piac Igazgatósága sem tudta beazonosítani. A szerződéseken szereplő aláírások ránézésre nem egy személytől származnak, illetve egy esetben nem is szerepel

on

eladó neve. A felperes úgy nyilatkozott, hogy

értékesített ingóságokat H. Jtől vásárolta

1998-2008. években, bankszámla adatai szerint

onban még a vizsgált időszakban is rendszeresen vásárolt a vatera.hu oldalon. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tv. (a továbbiakban: Szja tv.) 58.§

Szja tv. 58.§

elsőfokú adóhatóság a

1. évre szja adónemben 1.257.986 forint adókülönbözetet állapított meg, amelyből 983.250 forint jogosulatlan visszaigénylésnek, 274.736 forint adóhiánynak minősült, továbbá adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. [7] Alperes a
2. számú határozatával helybenhagyta

elsőfokú döntést. Indokolásában kitért arra, hogy

adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 92.§

ok hitelességét alátámasztó iratait teljes körűen nem bocsátotta

adóhatóság rendelkezésére. A kereseti kérelem [8] A felperes

alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát részben

ért kérte, mert a becsatolt szerződések alkalmasak a költségek elszámolására, részben

ért, mert

ellenőrzés időtartama nem léphette volna túl

Art. 92.§

elsőfokú ítélet [9]

elsőfokú keresetét. bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes [10]

Art. 92.§

elsőfokú bíróság nem állapított meg

ügy érdemét érintő, más tartalmú határozat meghozatalához vezető eljárási jogszabálysértést. [11]

adóhatóság a felperes 2010. évi bevételét a vatera.hu oldalt üzemeltető cég által szolgáltatott adatok alapján állapította meg 20.927.772 forintban. Ezzel

összeggel szemben a felperes hitelt érdemlően nem tudta igazolni, hogy 2010. évben

eladott vagyontárgyak megszerzésére milyen költséget fordított, ez

adóhatósági megállapítás nem volt jogszabálysértő. A felperes csatolt ugyan adásvételi szerződéseket,

onban

ok tekintetében

adóhatóság helyesen foglalt állást arról, hogy

ok nem felelnek meg a teljes bizonyító erejű magánokirat törvényi feltételeinek.

egyik tanú lakóhelye nem került feltüntetésre és

adásvételi szerződések alapján nem

onosítható, hogy a 2010. évben értékesített vagyontárgyak megszerzésével kapcsolatban mikor, milyen összegű költség merült fel. A csatolt adásvételi szerződéseket

1990-es évek végén, 2000-es évek elején kötötték,

okból a régiségek, műtárgyak egyedileg semmilyen módon nem

onosíthatók, általánosságban tartalmazzák, hogy a felperes több tucat régiséget, műtárgyat vásárolt több millió forint ellenében. A felperes által csatolt okirati bizonyítékok és

adóhatóságot terhelő tényállás felderítési kötelezettség körében megtett adóhatósági intézkedések alapján

alperes jogszabálysértés nélkül foglalt állást abban a kérdésben, hogy nem állapítható meg a 2010. évben értékesített ingó vagyontárgyak megszerzésével felmerült költség. Ennek hiányában

Szja tv. 58.§

alperesi határozat hatályon kívül helyezését, a felperes által visszaigényelt személyi jövedelemadó kiutalását kérte, másodlagosan

elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalra utasítását indítványozta. [13] A közigazgatási eljárás adatainak-,

álláspontja szerinti irányadó tényállásnak a megjelölését követően ismertette

elsőfokú bíróság ítéletét. A továbbiakban előadta, hogy a jogerős ítélet sérti

Art. 1.§

Szja tv. 58.§

ingók adásvételére vonatkozó szerződés szóban, írásban vagy ráutaló magatartással is megköthető, így

ingó szerződés lényeges feltételét tartalmazó bármely okirat érvényes szerződésnek minősül, ahhoz nem szükséges tanúk alkalmazása. Ennek folytán a felperes által bemutatott írásbeli szerződések alkalmasak a megszerzésre fordított költségek igazolására is. Ezért téves mind

alperes, mind

elsőfokú bíróság

on következtetése, hogy a felperes ne tudta volna hitelt érdemlően igazolni a megszerzésre fordított költségeket. A felperes esetében tehát

Szja tv. 53.§

58.§

Art. 92.§

adóhatóság nem kötelezte volna a felperest további bizonylatok becsatolására, hiszen a felperes a felhívásnak eleget téve nyilatkozott határidőn belül és a költségeit tartalmazó okiratokat a revízió rendelkezésére bocsátotta. A jogsértés miatt a kereseti kérelemnek helyt kellett volna adni és mentesíteni kellett volna a felperest a fizetési kötelezettség alól.

elsőfokú bíróságnak észlelnie kellett volna

t is, hogy

alperes nem kötelezhette volna a felperest

adóbírság megfizetésére, figyelemmel a Kúria Kfv.I.35.760/2016/6. számú ítéletére. [15]

alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta. Kiemelte, hogy a felperes nem tudta hitelt érdemlően igazolni költségeit, ezért

Szja tv. 58.§

Art. 92.§

ügy érdemét érintő jelentős eljárási jogszabálysértést. A Kúria döntése és jogi indokai [16] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. [17] A Kúria a jogerős ítéletet csak a Pp. 272.§

ott megjelölt jogszabályok szerint, a rendelkezésre álló iratok alapján vizsgálta felül. A felperesi felülvizsgálati kérelmet először annak eljárásjogi előadása mentén értékelte. [18]

Art. 92.§

adózó

ellenőrzést akadályozó módon nem tesz eleget együttműködési kötelezettségének.

együttműködési kötelezettség megszegésének minősül különösen, ha

adózó

ellenőrzés időtartama alatt

adóhatóság számára nem elérhető, iratait teljes körűen

ellenőrzés 6 hónapon belüli lezárását biztosító időpontban nem bocsátja

adóhatóság rendelkezésére. [19] Ha sérül

Art. ezen rendelkezése, akkor a jogszabálysértés nem vizsgálható aszerint, hogy lényeges, vagy

ügy érdemére ki nem ható eljárási hiba volt.

Art. 92.§

eljárási hibához:

adóhatóság

ellenőrzési határidő lejártát követően ellenőrzési cselekményeket nem végezhet.

ellenőrzési határidő meghosszabbításának hiányában

ellenőrzést a törvényben előírt módon és határidőben kell lezárni. [20] A felperesnek tehát nem csupán hivatkoznia kell

eljárási határidő meg nem tartására, hanem

t számszakilag le is kell vezetni, és tételesen meg kell jelölni

álláspontja szerint lejárt határidőt követően elvégzett, figyelembe nem vehető ellenőrzési cselekményeket. A perbeli esetben

onban ilyen előadás nem volt. A felperes saját együttműködésének hiánya tolta ki

Art. 92.§

eljárási hibák természete kapcsán a Kúria itt emeli ki, akkor lényeges

eljárási jogszabálysértés, ha a közigazgatási döntés érdemére kihatott, továbbá orvoslása a bírósági felülvizsgálat során nem lehetséges. Téves a jogerős ítéletnek

a megközelítése, hogy

eljárási hibák ügy érdemét érintő jellege attól függne, hogy a korrekció folytán más tartalmú határozat meghozatalára kerülne sor: a megismételt eljárásban hozandó új közigazgatási döntés potenciális tartalmát a hiba észlelésekor még csak felvázolni sem szabad, olyan követelmény lenne, ami a prejudikáció tilalma miatt fel sem merülhet a bíróság előtt.

eljárási szabályokat ab ovó meg kell tartani. [22]

Szja tv.

ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem meghatározására kétféle módszer alkalmazását teszi lehetővé.

egyik szerint levonhatók a bevételből a megszerzésre fordított összegek, és

ezzel összefüggő más kiadások [Szja tv. 58.§

eladásból származó bevételnek és

eladott ingó megszerzésére fordított kiadásnak.

Szja tv. alkalmazásában a tételes költségelszámolás csak írásbeli dokumentációval lehetséges, szóbeli megállapodás alapján nem. Ez utóbbi esetben a 25%-os jövedelem számítás szabályát kell alkalmazni. [23] A felperes esetében

eladásból származó bevételek a vatera adatai alapján egyértelműen megállapíthatók, de

, hogy ezen egy-egy ingó megszerzése milyen költséggel járt, már nem. A felperes által csatolt okiratok ömlesztett - egyedileg be nem

onosítható adatai attól függetlenül nem alkalmasak a megszerzésre fordított kiadások

onosítására, hogy

aláírásokat miként értékeli a bíróság.

elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy nem állapítható meg a 2010. évben értékesített ingó vagyontárgyak megszerzésével felmerült költség. Ennek hiányában pedig nem alkalmazható

Szja tv. 58.§

58.§

ingó értékesítéséből származó jövedelem. [24] A felülvizsgálati kérelem nem tartalmazott a jogerős ítélet hatályon kívül helyezést megalapozó előadást. Ezért a Kúria

elsőfokú bíróság ítéletét

indokolásnak

Art. 92.§

illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény
2. §

alperes indítványára Budapest,

1. január
2. dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva sk. előadó bíró, dr. Sisák Péter sk. bíró