Kbf.83/2018/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján a III.r. vádlott vonatkozásában, mivel az ítélet megalapozott, az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a III.r. vádlott cselekményét és vele szemben megfelelő jogkövetkezményt alkalmazott. A III.r. vádlott védője előterjesztette fellebbezése részletes írásbeli indokolását, melyben a tárgyaláson bejelentett fellebbezését kiegészítette. Elsődlegesen felmentésre, másodsorban enyhítésre tett indítványt. Elsődleges indítványával kapcsolatban kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás részben megalapozatlan, mert a bíróság tényről tényre helytelenül következtetett. Beadványában kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság az ún. személycserés védekezést azon az alapon nem fogadta el, hogy az I.r. és II.r. vádlottak a tárgyaláson beismerésük során úgy nyilatkoztak, hogy a vádirattal, annak megállapításaival teljes mértékben egyetértenek. Ez az ítéleti hivatkozás azonban azért nem fogadható el, mert az I.r. és II.r. vádlottak ezen alkalommal is hozzátették, hogy a III.r. vádlott nem tudott arról, hogy az orvosi igazolás mire lesz felhasználva. Utalt továbbá a védő arra, hogy azt a tényt, hogy a vizsgálaton valaki más jelent meg az I.r. vádlott helyett, alátámasztja a III.r. vádlott tanúként tett nyilatkozata és tanú1 nyilatkozata, mivel mindketten állították, hogy olyan sohasem fordult elő, hogy a beteg távollétében állítottak volna ki ambuláns lapot. Ezt alátámasztja az, hogy az I.r. vádlott 2017. március 31-én visszament ellenőrző vizsgálatra, amikor is még mindig voltak középfülgyulladási tünetei. Azt, hogy nem az I.r. vádlott, hanem valaki más megjelent vizsgálaton középfülgyulladással nem cáfolták a kihallgatott tanúk vallomásai. Azt, hogy a vizsgálati időpontok és tartalmuk tekintetében eltérések lehetnek alátámasztja az a tény is, hogy több tanú is teljes bizonyossággal állította, hogy őket férfi orvos vizsgálta meg. A tanúként kihallgatott tanú2 informatikai osztályvezető nyilatkozott arra vonatkozóan, hogy a program automatikusan generálja az aktuális dátumot és az órát, valamint percet. Módosítást is lehet létrehozni, maga a dátum azonban nem változtatható. A védői álláspont szerint azonban az elsőfokú katonai tanács elmulasztotta tisztázni, hogy az időpont módosítására miért nyújt lehetőséget a rendszer. Utalt a védő arra, hogy bűnsegédkénti bűnösség megállapítására kifejezetten csak szándékos elkövetés esetén van lehetőség. Jelen ügyben a szándékosság azt jelenti, hogy a III.r. vádlottnak tudnia kellett volna arról, hogy az ambuláns lapot az I.r. vádlott jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására kívánja felhasználni. Ez azonban a jelen eljárásban nem bizonyosodott be. A III.r. vádlott tudattartalmára semmiféle bizonyíték nem merült fel. Az I. és II.r. vádlottak vallomásai szerint sem volt beavatva, nem tudta azt, hogy az igazolást mire kívánják felhasználni. A védői álláspont szerint az elsőfokú bíróság a III.r. vádlott szándékos elkövetésére tévesen következtetett a mobil szolgáltatói adatok alapján a telefonhívások időpontjai, az ambuláns lap készítésére és a validálás időpontjai, az ambuláns lapnak a II.r. vádlott részére való átadása alapján. Kétséget kizáróan nem nyert megállapítást a III.r. vádlott bűnössége, ezért a védő felmentésére tett indítványt elsődlegesen bűncselekmény, másodsorban bizonyítás hiányában. Arra az esetre, ha a másodfokú bíróság nem látna lehetőséget a védence felmentésére, úgy a kiszabott pénzbüntetés helyett megrovás intézkedés alkalmazását indítványozta. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a fellebbezésében és az írásbeli indokolásában foglaltakat fenntartotta. Vitatta, hogy védence a beteg távollétében állított volna ki ambuláns lapot. Álláspontja szerint erre vonatkozó bizonyíték nem is merült fel. Utalt arra, hogy az I.r. és II.r. vádlottak a vallomásaikban kezdettől fogva arra hivatkoztak, hogy a III.r. vádlott nem tudta, hogy mire lesz felhasználva ez a dokumentum. Az elsőfokú bíróságon lefolytatott bizonyítási eljárás alapján kétséget kizáróan nem nyert bizonyítást a III.r. vádlott tudattartalma és ezen keresztül bűnössége. Bizonyítékok épp az ellenkezőjére vonatkozóan merültek fel. A III.r. vádlott nem volt tisztában azzal, hogy aki megjelent a vizsgálaton az nem az I.r. vádlott volt, ezért elsődlegesen védence bűncselekmény vagy bizonyítottság hiányában történő felmentésére, másodsorban az elsőfokú ítéletben kiszabott pénzbüntetés enyhítésére, megrovás intézkedés alkalmazására tett indítványt. A III.r. vádlott az utolsó szó jogán úgy nyilatkozott, hogy a jelen büntető eljárásban meghurcolva érzi magát egy olyan cselekmény miatt, amelyet nem követett el. Állította, hogy nem készített ambuláns lapot olyan beteg vonatkozásában, akit nem vizsgált meg. A III.r. vádlott és védője által bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 590.§

(1)és

(2)bekezdése alapján teljes körűen bírálta felül. A Be. 590. §

(9)bekezdése alapján azonban mellőzte a felülbírálatot az I.r. és II.r. vádlottak vonatkozásában, figyelemmel arra, hogy az ő esetükben az elsőfokú ítélet már jogerőre emelkedett. A III.r. vádlottnak és védőjének a felmentésre irányuló fellebbezései nem alaposak. A másodfokú katonai tanács megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta, perrendszerű eljárást folytatott le. Az eljárás résztvevői eljárási szabálysértésre nem is hivatkoztak. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú katonai tanács elmulasztotta felhívni az I.r. és II.r. vádlottakat arra vonatkozóan, hogy ha a váddal egyezően beismerő vallomást tesznek, akkor annak mik a következményei. Megállapítható ugyanakkor, hogy ezen mulasztásnak a III.r. vádlott esetében semmiféle jelentősége nincs. Az elsőfokú bíróság a tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A III.r. vádlott a nyomozás során nem kívánt vallomást tenni, csupán a bűnösségét tagadó rövid nyilatkozatot tett. A tárgyaláson szintén tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Védekezése szerint szándékosan nem állított ki olyan személyre vonatkozóan ambuláns alpot, aki nem volt jelen a vizsgálaton. Álláspontja szerint ez csak úgy történhetett meg, hogy valaki az I.r. vádlott nevében megjelent a vizsgálaton. Érvelése szerint ügyeletben sürgős esetben akkor is el kell látnia a beteget, hogy ha semmiféle papírt nem tud felmutatni. Az ellátási kötelezettség a dokumentálást megelőzi. Az I.r. és II.r. vádlottak a tárgyaláson beismerő vallomást tettek, azonban a II.r. vádlott hangsúlyozta, hogy a III. r. vádlott nem volt beavatva az elkövetésbe, ő nem tudott semmiről. Nem tévedett a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor III.r. vádlott védekezését nem fogadta el. Az elsőfokú bíróság ítélete harmadik oldal harmadik bekezdésétől az ötödik oldal végéig értékelte az általa megismert bizonyítékokat, és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy a III.r. vádlott cselekménye tekintetében miért nem az ő vallomását fogadta el a tényállás alapjául. Az elsőfokú bíróság ebben a tekintetben a bizonyítékok értékelése körében a III.r. vádlott terhére szólóan a közvetett bizonyítékok láncolatának meglétét állapította meg. Ezen belül foglalkozott a rendelkezésre álló híváslisták elemzésével, azzal, hogy az I.r., II.r. és III.r. vádlottak között mikor történt beszélgetés vagy SMS váltás. Foglalkozott a III.r. vádlott által használt rendelőben található számítógép adataival, az annak alapján kiállított orvosi dokumentációval. Helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a III.r. vádlott részéről a jóhiszemű személycserén alapuló vizsgálat megtörténtét cáfolja az I.r. vádlott adataival kitöltött ambuláns lap fiktív volta. Az adott ambuláns lap kitöltését 15.42-kor kezdték meg, és azt 15.43-kor lezárták, validálták. Ehhez képest a vizsgálat idejeként 17.20-tól 18.00 óráig terjedő időintervallum van feltüntetve. A Be. 591. §.

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetve a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. Megállapítható, hogy a III.r. vádlott és védője új tényre, új bizonyítékra nem hivatkoztak. Az elsőfokú katonai tanács III.r. vádlott bűnösségét a rendelkezésére álló közvetett bizonyítékok vizsgálata alapján állapította meg. Erre akkor van lehetőség, ha ezen bizonyítékok zárt logikai láncot alkotnak, tehát ha a bíróság által értékelt bizonyítékok alapján az állapítható meg, hogy kizárható, eltérő tényállás megállapítása, az hogy a cselekvőség másként zajlott volna le, mint ahogy a tényállásban megállapításra került. A másodfokú bíróság álláspontja szerint jelen esetben nem merülhet fel kétség azzal kapcsolatban, hogy III.r. vádlott állította ki az ambuláns lapot. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést a III. r. vádlott bűnösségére, és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Nem tévedett a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor III.r. vádlott bűnösségét a Btk.

1. §-ába ütköző, bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében megállapította. Az adott bűncselekményt tettesként az I.r. vádlott valósította meg, hiszen ő volt az, aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltoztatásának vagy megszűnésének bizonyítására valótlan tartalmú magánokiratot használt fel. A III.r. vádlott bűnsegédként valósította meg az adott bűncselekményt, mert a valótlan tartalmú magánokirat elkészítésével az I.r. vádlottnak a bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújtott. Az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás alapján, és az elsőfokú ítéletben rögzített történeti tényállás szerint a III.r. vádlott ezt a magatartást szándékosan valósította meg. Szándékosan az követi el a bűncselekményt, aki cselekményének következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik. Az elkövetés körülményeiből az állapítható meg, hogy a III.r. vádlott legalábbis belenyugodott cselekményeinek lehetséges következményeibe, abba, hogy I.r. vádlott felhasználja a valótlan tartalmú magánokiratot, tehát legalább eshetőleges szándékkal elkövette a terhére megállapított bűncselekményt. A III.r. vádlott védőjének az enyhítésre irányuló fellebbezése alapos. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a III.r. vádlott tekintetében az enyhítő és súlyosító körülményeket. Tévedett azonban, amikor vele szemben pénzbüntetést szabott ki. Nem kétséges, hogy ezen vádlottnak lényeges szerepe volt a bűncselekmény elkövetésében, azonban a cselekményt tettesként megvalósító I.r. vádlottal szemben csupán próbára bocsátás intézkedés alkalmazására került sor, míg a bűncselekményt bűnsegédként megvalósító III.r. vádlottal szemben pénzbüntetést szabott ki a bíróság. A joghátrányoknak ilyen módon történő megállapítása nem felel meg az ítéleti belső arányoknak. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az III.r. vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést 1 év próbára bocsátás intézkedésre enyhítette a Btk.
2. §

(1)és

(3)bekezdései alapján. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a III.r. vádlottal szemben ez a büntetés is megfelelően szolgálja a Btk. 79. §-ában írt büntetési célokat. A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért azokat a másodfokú bíróság - helyes indokok alapján - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 606.§

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. február
2. Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. a tanács elnöke Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. előadó bíró Dr. Szabó Éva hb. alezredes s.k. bíró A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete III.r. vádlott vonatkozásában a rendelkező részben írt változtatással jogerős és a bűnügyi költség tekintetében végrehajtható. Budapest,
3. február
4. Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. a tanács elnöke