Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.113/2008/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla dr. Svéda István ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Egri Zoltán ügyvéd által képviselt alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- november 30-án kelt 9.G.40.404/2007/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja; kötelezi a felperest, hogy az illetékfeljegyzési joga folytán előzetesen le nem rótt 57.840 (ötvenhétezer-nyolcszáznegyven) forint jogorvoslati illetéket külön felhívásra fizessen meg a Magyar Államnak. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes kivitelezte a perben nem álló ... Zrt. generál-kivitelezővel
- augusztus 8-án kötött vállalkozási szerződés alapján az alperes tulajdonát képező .... kerület ... út .... szám alatt található ingatlanon épülő „..." lakópark A és B épületeinek estrichbetonozási építési munkáit. A megrendelő az ellenszolgáltatásból 20.360.582 forintot nem fizetett meg, ezért a felperes keresetében a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése alapján az elvégzett munkák értékének arányában a tulajdonjoga megállapítását, és 102/10.000-ed hányadban annak bejegyzését kérte az ingatlannyilvántartásba, másodlagosan az építési munkák ellenértékének, 20.360.582 forint megfizetésére kérte az alperes kötelezését a Ptk. 361. §
(1)bekezdésére hivatkozással. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság
- sorszámú ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.200.000 forint perköltséget és az államnak külön felhívásra 900.000 forint eljárási illetéket.
- január 30-án kelt
- sorszámú végzésével az ítélet rendelkező részét - számítási hiba folytán - a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján akként javította ki, hogy az alperest 964.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Jogi álláspontja szerint a felperest az alperessel szemben ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzésre hivatkozással nem illeti meg a bejegyzés követelésének a joga (Ptk. 116. §
(1)bekezdés), a peres felek között nem jött létre olyan tulajdonközösség, amelyből következően kártalanítási kötelezettség terhelné az alperest, a vállalkozási szerződés (Ptk.
- §) alapján a felperes az építési szolgáltatását teljesítette. Kifejtette továbbá, hogy a peres felek között a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése alapján sem állapítható meg közös tulajdon létrejötte, és az alperes a felperes rovására nem jutott vagyoni előnyhöz (Ptk. 361. §
(1)bekezdése). Az elsőfokú bíróság a perköltségről a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(2)bekezdésének alkalmazásával rendelkezett, és a pervesztes felperest az
- évi XCIII. tv.
- §-a szerint alkalmazandó 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §-ának
(2)bekezdése alapján kötelezte az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt eljárási illeték megfizetésére. A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének a perköltségre vonatkozó rendelkezése ellen terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatása iránt. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság két tárgyalási napot tartott, s az alperes négy érdemi beadványt terjesztett elő. Álláspontja szerint az eljárás viszonylag rövid tartama és az ügy bonyolultsága olyan mélységű és mennyiségű jogi munkát nem igényelt, amely arányban állna a megítélt perköltséggel, ezért az ügyvédi munkadíj összegének a mérséklését kérte. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság mentesítette az eljárási illeték előzetes lerovása alól, s a vagyoni viszonyaiban azóta lényeges változás nem állt be, ezért kérte a megítélt perköltség, valamint a fizetendő eljárási illeték megfizetésére részletfizetés engedélyezését. Az alperes a felperes fellebbezésére érdemi nyilatkozatot nem terjesztett elő. A Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 256/A. §-ának b) és c) pontjaiban foglaltakra figyelemmel a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálta el. A fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság 22. sorszámú végzésével kijavított ítéletében az ügyvédi munkadíj és a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt kereseti illeték viseléséről helyesen határozott, a fellebbezésben felhozott indokok alapján a munkadíj mérséklésére, valamint részletfizetés engedélyezésére a következők szerint nincs lehetőség. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 37. §-ának
(1)bekezdése alapján a bírósági eljárásért a törvényben megállapított illetéket kell fizetni. Az Itv. 88. §-ának
(1)bekezdése úgy rendelkezik; az e törvényben külön nem szabályozott eljárási kérdésekre - így különösen az illeték megfizetéséért egyetemleges felelősség megállapítására, a tartozás megfizetésére, behajtására, részletfizetés vagy halasztás engedélyezésére, az illetéktartozás méltányosság címén történő részbeni vagy teljes elengedésére, illetve behajthatatlanság címén való törlésére - az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései irányadóak. A törvény idézett rendelkezése értelmében fizetési kedvezmény biztosítása, így részletfizetés vagy halasztás engedélyezése, az állami adóhatóság hatáskörébe tartozik (2003. évi XCII. tv. 133-134. §), ezért az illeték részletekben történő megfizetése felől a bíróság nem rendelkezhet. Az alperes teljes mértékben pernyertes lett, ezért a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján az ügyvédi képviselettel felmerült perköltségét a felperes köteles megtéríteni. A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-ának
(1)bekezdése szerint, ha a fél és az ügyvéd között nincs az ügy ellátására vonatkozó díjmegállapodás vagy, ha a fél ezt kéri, a bíróság a képviselet ellátásával felmerült munkadíj összegét a
(2)-
(6)bekezdésben foglaltak figyelembevételével állapítja meg. Az elsőfokú bíróság helyesen mérlegelte a perköltség összegének megállapításánál irányadó körülményeket. A felperes a per tárgyát 20.360.582 forintban jelölte meg, ehhez képest az alperes javára megítélt munkadíj összege nem eltúlzott, az megfelel az IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontjában foglaltaknak. A pertárgyértékből kiindulva az elsőfokú bíróság megfelelően értékelte az alperes jogi képviselőjének a tevékenységét, aki aktívan ellátta az alperes képviseletét; a tárgyalásokon személyesen megjelent és az általa benyújtott négy beadványra is figyelemmel az elsőfokú bíróság az ellenfélnek járó perköltség összegét helyesen állapította meg, mivel az arányban áll a pertárgy értékével, és a ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységgel. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg ítéletében a teljesítési határidőt is. A Pp. 217. §-ának
(1)bekezdése szerint a határozatban megállapított kötelezettség teljesítésére rendszerint 15 napos határidőt kell szabni, és a bíróság csak kivételes esetekben rendelheti el a kötelezettségnek részletekben való teljesítését (Pp. 217. §
(3)bekezdés), a felperes fellebbezésében felhozott indok nem alapozza meg a részletfizetési kedvezmény megadását. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezéseit a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperesnek áthárítható másodfokú perköltsége nem merült fel, ezért a másodfokú bíróság arról nem rendelkezett. A le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a felperes köteles az államnak külön felhívásra megtéríteni a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése alapján. Budapest,
- június
- . Bánki Horváth Mária s. k., a tanács elnöke . Rédei Anna s. k., előadó bíró Levek Istvánné dr. s. k., bíró