Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.152/2018/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a dr. Schablauer Katalin ügyvéd (fél címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a dr. Hadházi Éva ügyvéd (fél címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen személyiségi jogvédelem és kártérítés iránt indított perében a Kaposvári Törvényszék
- szeptember
- napján kelt 20.P.21.740/2017/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben, az alábbiak szerint változtatja meg: az alperest terhelő sérelemdíj összegét 3.400.000 (hárommilliónégyszázezer) forintra felemeli azzal, hogy ez után az összeg után az alperes az elsőfokú ítélet szerinti kamatok megfizetésére
- szeptember
- napjától kezdődően köteles, egyúttal a
- július
- napjától kamatozó 2.450.000 forint részösszegből a 2.400.000 forintot mellőzi; mellőzi annak megállapítását, hogy a peres felek a perrel felmerült költségeiket maguk viselik; az alperes által az államnak fizetendő le nem rótt elsőfokú eljárási illeték összegét 248.300 (kettőszáznegyvennyolcezer-háromszáz) forintra, az állam által előlegezett - a Kaposvári Törvényszék Gazdasági Hivatalának külön felhívására fizetendő - szakértői költség összegét 186.700 (egyszáznyolcvanhatezer-hétszáz) forintra felemeli. Egyéb fellebbezett részében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt napon belül 500.000 (ötszázezer) forint együttes első- és másodfokú eljárásban felmerült perköltséget, valamint az államnak - az illetékes állami adóhatóság külön felhívására - 80.000 (nyolcvanezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a
- július
- napján B belterületén segédmotor-kerékpárral szabályosan közlekedő felperes az XXX-000 forgalmi rendszámú személygépkocsi vezetőjének közlekedési szabálysértése miatt vészfékezésre kényszerült, elesett, és testével a személygépkocsinak ütközött. A károkozó üzembentartó az alperesnél rendelkezett kötelező gépjármű felelősségbiztosítással. A felperes a balesetben a bal boka szilánkos, elmozdulással járó, a szalagok sérülésére és a szárkapocscsont törésére is kiterjedő törését szenvedte el. Sérülését megoperálták, a tört részeket csavarokkal, lemezeléssel rögzítették.
- július
- napján bocsátották otthonába, ahol önellátásra képtelen állapota miatt folyamatos gondozásra, segítségre szorult. Fémeltávolító műtétre
- november
- napján került sor, a kontrollvizsgálatok mellett 45 alkalommal gyógytorna kezelésben részesült. A baleset következményeként a felperes a sérült végtagját folyamatosan fájlalja, lába kisebb terhelésre is bedagad, feszül. Guggolni, térdelni nem tud, sántítva jár, ezzel összefüggésben porckopás is kimutatható nála. A felperes keresetében a személyiségi jogai megsértésének megállapítását kérte, sérelemdíj iránti igényét az alperes által teljesített 100.000 forintra figyelemmel 3.900.000 forintban és ennek
- július
- napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamataiban határozta meg. A vagyoni károk körében módosított keresetében az alábbiak megtérítését kérte: 40.000 forint ruházatban keletkezett dologi kár és ennek
- július
- napjától járó kamatai, 30.000 forint kórházi kényszervásárlás költsége és ennek
- július
- napjától járó kamatai, 91.490 forint útiköltség, kísérő költsége és ennek
- március
- napjától járó kamatai, 60.000 forint élelemfeljavítás költsége és ennek
- augusztus
- napjától járó kamatai, 103.500 forint ápolás, gondozás költsége és ennek
- szeptember
- napjától járó kamatai (leszállítva 336.000 forintról). Módosított járadékigényét az alábbiak szerint terjesztette elő: A háztartási, házkörüli és mezőgazdasági kisegítő járadéka körében
- július
- és
- december
- közötti időszakra (a házastárs szüleinek kertészetében felmerült 184 napi munkát is magában foglaló) évi 280 napi kieső munka 5 hónapra eső időarányos részét, 117 napot számolt el azzal, hogy ebből a középnehéz munka 79,8 napra 5.000 forint napidíjjal 399.000 forint, 35,1 nap nehéz munka napi 6.000 forint napidíjjal 210.600 forint, így
- évre összesen 609.600 forint megtérítését kérte.
- évre 84 napi kieső nehéz munkát számított fel 6.400 forint napidíjjal 537.600 forint összegben, emellett a felmerülő középnehéz munkák 70%-ának a fele részét kérte figyelembe venni 98 napban 5.300 forint napidíjjal 519.400 forint összegben, így
- évre összesen 1.057.000 forint hátralékos járadékot számolt el.
- évben a kertészeti munkák pótlásával már nem számolt, így 28,8 napi nehéz munkára 6.700 forint napidíjjal 192.960 forint, 33,6 napi középnehéz munkára 5.600 forint napidíjjal 188.160 forint, összesen
- évre 381.120 forint megtérítését kérte.
- évre a
- évi számításnak megfelelő kieső munkaórákra a 6.700 forint napidíjat 7.000 forintra, az 5.600 forintos napidíjat 5.800 forintra emelve összesen 396.480 forint megtérítését igényelte.
- január
- napjától kezdődően, a jövőre nézve is havi 34.692 forint megtérítését kérte arra figyelemmel, hogy a kieső munkamennyiség évi 62,4 nap, amelyből 28,8 nap a nehéz munka napi 7.350 forint munkadíjjal, 33,6 nap a középnehéz munka napi 6.090 forint ellenértékkel számítva, a pótlásra szoruló munka teljes ellenértéke évi 416.304 forint, havi 34.692 forint. A fentiek mellett gyógyszerköltség címén
- július
- napjától havi 12.400 forint összegű járadékigényt terjesztett elő, közlekedési többletköltség címén
- január
- napjától kezdődően havi 5.000 forint megtérítését kérte. Valamennyi lejárt járadékigény tekintetében kérte a középidőtől kezdődően a törvényes mértékű késedelmi kamatok megtérítését is. Az alperes érdemi ellenkérelmében a felperes követelését összegszerűségében vitatta. Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 2.400.000 forint sérelemdíj és 2.384.070 forint kártérítés, a fentiekből 2.450.000 forint után
- július
- napjától, 30.000 forint után
- augusztus
- napjától, 41.900 forint után
- augusztus
- napjától, 10.000 forint után
- augusztus
- napjától, 80.592 forint után
- szeptember
- napjától, 1.359.350 forint után
- november
- napjától, 312.228 forint után
- május
- napjától, 50.000 forint után
- szeptember
- napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatok, valamint
- október
- napjától kezdődően havonta minden hónap
- napjáig 44.692 forint járadék megfizetésére kötelezte. A fentieket meghaladóan a keresetet elutasította. Az alperest 115.995 forint állam által előlegezett költség, valamint 149.000 forint feljegyzett elsőfokú eljárási illeték megfizetésére kötelezte azzal, hogy a feljegyzett további illetéket és a szakértői költséget az állam viseli, a felek felmerült és előlegezett költségeiket maguk viselik. Ítéletének indokolásában értékelte, hogy a felperes a bal külboka elmozdulással járó darabos törését szenvedte el, amit fémanyagok beültetésével stabilizáltak,
- augusztus
- napjáig fekvőgipszet, majd
- október
- napjáig járógipszet alkalmaztak. A sérülés elszenvedését követő 12 hét elteltével a végállapot kialakult, a bokamozgások ezt követően a gyógytorna ellenére sem javultak. A felperes élete hátrányosan megváltozott, bokamozgásai beszűkültek, fájdalmasak, járása nehezített, nála kímélő jellegű sántítás alakult ki. Panaszait a fizikai megerőltetés, időjárásváltozás fokozza. A maradványállapot 4% mértékű baleseti egészségkárosodást jelent. A felperest pszichésen is megviselte a baleset, alvászavarokkal küzd, enyhe depressziójához a baleset következményei is hozzájárultak. Szabadidős tevékenységében akadályozott. A munkavégzés során a tartós állás folytán 15% mértékű többleterő kifejtés szükséges. Az elszenvedett sérülés, a gyógykezelések, a gyógyulás során jelentkező fájdalmak és a lelki trauma alapján a felperest ért hátrány kiküszöbölésére összesen 2.500.000 forint sérelemdíjat látott alkalmasnak az elsőfokú bíróság, összehasonlításként utalva a Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.215/2017/
- számú ítéletére is. A gondozás körében a 138 órai szükségletet az elsőfokú bíróság a szakértői vélemény alapján elfogadta, az érvényesített 750 forint óradíjat azonban eltúlzottnak találta, ehelyett annak ellenértékét a minimálbér alapján számított 584 forint óradíj alkalmazásával határozta meg. A közlekedési többletköltség körében arra volt figyelemmel, hogy a tanúvallomások alátámasztották a felperes előadását, miszerint a baleset előtt általában gyalog vagy motorkerékpárral közlekedett, míg a balesetet követően motorkerékpárt nem vezet. Ennek ellenére sem találta megalapozottnak a közlekedési járadékigényt, mivel a felperesnek a gyermekei szállítása miatt is szüksége van a gépjármű használatára, kismotorral a három gyermekét iskolába és egyéb helyekre szállítani nem tudná. Álláspontja szerint a gépjárműhasználat így a gyermekek növekedésével, illetve azzal áll okozati összefüggésben, hogy a felperes egyedül neveli őket. A közlekedéssel kapcsolatban felmerült többletköltséget
- augusztus és szeptember hónapokra 5.000-5.000 forint összegben állapította meg. A házastárs szüleinek tulajdonában álló ingatlanon végzett mezőgazdasági munka kapcsán érvényesített igényt ugyancsak alaptalannak találta az elsőfokú bíróság. Utalt rá, hogy az itt szerzett jövedelem nem a felperes bevételét, hanem a felperes házastársa szüleinek bevételét képezte volna. Egyébként sem ítélte elfogadhatónak a kieső munka 184 napi mértékét, miután ez az év napjainak felét jelenti, és a peradatokkal ellentétben áll, hogy a felperes minden második napon házastársa szüleinél tevékenykedett volna amellett, hogy nemcsak hétköznap, de szombati napokon is dolgozott a sportboltban, sportolásra is rendszeresen időt fordított. Rámutatott az elsőfokú bíróság, hogy a bontóperi jegyzőkönyv szerint a felperes és volt házastársa között az életközösség
- augusztus
- napján megszakadt, a felperesnek így nemcsak ideje, de a felbomlott családi kötelékre tekintettel kötelezettsége sem volt a házastársa szüleinek ingatlanán munkát végezni. Az elsőfokú bíróság így a pótlásra szoruló házkörüli, mezőgazdasági munka meghatározásánál a felperes tulajdonában álló ingatlannál és a testvérével közös tulajdonú ingatlannál felmerülő munkákat vette figyelembe. Az alperes által megtérítendő károkat az elsőfokú bíróság az alábbiak szerint összegezte: ruházati kár kórházi ingóság és figyelmességi csomag élelemfeljavítás költsége útiköltség (még nem térült rész) közlekedési többletköltség ápolás, gondozás költsége házkörüli, mg-i kisegítő (
- júl.
- -
- dec. 31.) házkörüli, mg-i kisegítő (
- jan.
- -
- szept. 30.) gyógyszerköltség (
- júl.
- -
- szept. 30.) összesen 20.000 forint 30.000 forint 30.000 forint 41.900 forint 10.000 forint 80.592 forint 1.359.350 forint 312.228 forint 500.000 forint 2.384.070 forint sérelemdíj (még nem térült) 2.400.000 forint háztartási, házkörüli, mg-i kisegítő
- október 1-től gyógyszerköltség
- október 1-től járadék összesen havi 34.692 forint havi 10.000 forint havi 44.692 forint. A perköltség körében az elsőfokú bíróság a pernyertesség-pervesztesség közel egyenlő mértékére figyelemmel, a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (
- évi Pp.) 81.§
(1)bekezdése alapján úgy rendelkezett, hogy a költségét mindkét fél maga viseli. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. A közlekedési többletköltség járadékot, a gondozási költséget, a kieső munkák pótlási értékét, a sérelemdíjat és a perköltséget érintő fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával az alperesnek
- január
- napjától kezdődően havi 5.000 forint közlekedési többletköltség járadék és a lejárt részek középidő arányos kamatai megfizetésére kötelezését, a gondozási költség vonatkozásában a marasztalási összeg 22.548 forinttal és annak
- szeptember
- napjától járó kamataival, a kieső munkák pótlási értéke körében 392.600 forinttal és annak kamataival, míg a sérelemdíj jelenértéken meghatározott 3.400.000 forintra történő felemelését kérte. A perköltség vonatkozásában kérte az
- évi Pp. 81.§
(2)bekezdésének alkalmazását. Fellebbezését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a gyermekek szállításán kívül egyéb közlekedési szükségességet nem vett figyelembe annak ellenére, hogy jelentős számú olyan feladata van, ami nem jár együtt a gyermekek szállításával (pl. megjelenés szülői értekezleten, vásárlás). A lefolytatott bizonyítás alapján a megnövekedett autóhasználat a balesetre vezethető vissza, melynek költsége az általános kár megítélési elvei szerint mérlegeléssel bírálandó el. A gondozás kapcsán kifogásolta, hogy a mezőgazdasági szakvélemény középnehéz munkára vonatkozó óradíj adataiból képzett 750 forint óradíjat az elsőfokú bíróság indokolás nélkül minősítette eltúlzottnak, és alaptalanul alkalmazta a minimálbért az alkalmi kisegítés ellenértékeként. A kieső mezőgazdasági munkák pótlása körében sérelmezte, hogy a házastársa szüleinek ingatlanán felmerült munkavégzést nem vette figyelembe az elsőfokú bíróság, holott a házastársa az elsőfokú ítéletben is hivatkozott bontóperi jegyzőkönyv szerint 2015 elején hagyta el a közös háztartást, így 2014. év utolsó öt hónapjára a házastárs szüleinek gazdaságából kiesett munka a módosított keresetében előterjesztettekkel egyezően időarányosan elszámolandó. A sérelemdíj körében kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal az őt ért testi, lelki hátrányokat, így mindenekelőtt a sántítást, az állapotrosszabbodás kilátása miatti szorongást, életvitele, örömforrásai beszűkülését, és a többleterő-kifejtési kényszert. Rámutatott, hogy a perköltségről az 1952. évi Pp. 81.§
(1)bekezdése helyett a 81.§
(2)bekezdése alapján kellett volna rendelkezni. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A közlekedési többletköltség-járadék vonatkozásában kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság helytálló megállapítása szerint a felperesnek gyermekeit személygépkocsival kell fuvaroznia, három gyermek esetében motorral, kerékpárral a szállítás nem oldható meg. A gyermekek Bra járnak iskolába, ahol a felperes sportboltja is van, és ahol a szükséges ügyintézések történnek. A felperes nem munkálta ki, milyen úticélok lennének azok, ahová a megváltozott családi helyzete ellenére kismotorral közlekedne, és mekkora költségkülönbözetet jelentene ez. A gondozás ellenértéke kapcsán arra hivatkozott az alperes, hogy a gondozási tevékenység szakértelmet nem igényel, adó- és járulékvonzattal nem jár, mivel csupán elméleti értékmegállapításról van szó, ezért nincs indok a minimálbérnél magasabb óradíj elszámolására. A kieső mezőgazdasági munkák pótlása kapcsán állította, hogy 2015 januárjáig sem maradt volna fenn a korábbi családi munkamegosztás, mert az életközösség
- augusztus
- napján megszűnt a felperes és házastársa között, emellett a felperes időbeosztásába a házastárs szüleinek nyújtott évi 184 napi kisegítés eleve nem férhetett be. A sérelemdíjra nézve összességében 2.500.000 forintot a jelenlegi értékviszonyok mellett is messzemenően alkalmasnak talált a felperest ért személyiségi sérelmek ellensúlyozására. A fellebbezés részben alapos. Az elsőfokú bíróság a perben releváns tények jelentős részét nem az ítéleti tényállás keretei között, hanem ítéletének más szerkezeti egységeiben szerepeltette, emiatt a tényállás hiányos maradt. A nagyobb részben az ítéletszerkesztésre visszavezethetően, kisebb részben egyéb ok miatt hiányos tényállást a fellebbezéssel érintett részében a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján az alábbiak szerint egészíti ki: A baleset előtt egészséges, aktív életet elő felperes
- évben született, a baleset bekövetkezésekor 42 éves volt. Családi házukban házastársával három kiskorú gyermeket neveltek, sportboltban eladóként dolgozott, mely üzletbe később vállalkozóként is belépett. Eladóként végzett munkája mellett a lakóhelyéül szolgáló B-s ingatlanon gondozta a gyümölcsfákat, füvet nyírt, kivette részét a háztartási munkákból, a testvérével közös tulajdonú gyümölcsösben a fűnyírás, faápolás mellett a szőlő gondozását végezte. A házastársa szüleinek fóliasátras kertészetében is segédkezett, ami kiterjedt február hónapban a palántaföld kitermelésére, március hónapban a metszésre és lemosó permetezésre, talajmunkára, illetve márciustól augusztusig a növények öntözésére, május-augusztus hónapokban a szedésre. Szabadidejében rendszeresen futballozott, amiből baráti kapcsolatainak nagy része is származott. A közlekedéshez segédmotor-kerékpárját is igénybe vette. A kórházból való hazabocsátását követően,
- július
- napjától augusztus
- napjáig sérült végtagját egyáltalán nem terhelhette, fekvőgipsz alkalmazása mellett napi négy órában gondozásra szorult. Ezt követően
- augusztus
- napjától szeptember
- napjáig sérült végtagját járógipszben rögzítették, ebben az időszakban napi két órában, majd
- szeptember
- napjától október
- napjáig napi egy óra időtartamban szorult gondozásra. A családtagok által végzett összesen 138 óra gondozás ellenértéke 80.592 forintban összegszerűsíthető. A végállapot a sérülés elszenvedését követő tizenkét hét elteltével alakult ki. A külbokatörés maradandó következményeként a felperes bokamozgásai beszűkültek, fájdalmasak, a járása nehezített, kímélő jellegű sántítás alakult ki. A nehéz fizikai munkák elvégzésére alkalmatlanná vált, a tartós állással, járással, kényszertesthelyzettel járó tevékenységekben korlátozott. A tartós gyaloglás, kerékpározás, motorkerékpározás nehézséget okoz, futballozni nem tud, rendszeresen fájdalomcsillapító készítmények alkalmazására kényszerül. A mozgásbeszűkülés és funkciókárosodás 15%-os baleseti eredetű munkaképesség-csökkenésként, 4% mértékű összszervezeti egészség-károsodásként értékelhető. Munkakörében a tartós állás, áruk mozgatása során sérült bokaízülete fokozott terhelésnek van kitéve, emiatt munkavégzés közben a fájdalom fokozódik, feladatainak ellátása 15% mértékű többleterő kifejtést igényel. A műtéti hegei nem torzítóak, de maradandó esztétikai hátrányt jelentenek. A sérülés talaján ízületi kopás és elváltozások alakultak ki, emiatt állapotrosszabbodással kell számolni. Rendszeres gyógytornára, illetve fizioterápiás kezelésekre szorul. A felperest a baleset pszichésen is megterhelte, nála enyhe depressziós tünetképzés ismerhető fel, melynek hátterében a baleseti maradványtünetek, az egzisztenciális biztonság megrendüléséhez társuló szorongások, szociális kapcsolatok beszűkülése áll. Házastársával az életközösségük
- augusztus hó végén megszűnt, házastársa a közös lakást
- év elején elhagyta, a házasságot a bíróság felbontotta. A felperes azóta három kiskorú gyermekéről egyedül gondoskodik. Személygépkocsival közlekedik a munkahelyére, bevásárolni, gyermekeit iskolába, óvodába, úszóedzésre gépjárművel hordja. A tényállás fenti kiegészítésére is figyelemmel a másodfokú bíróság nagyobb részben egyetértett az elsőfokú bíróság által levont következtetésekkel. Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolását a másodfokú bíróság kiegészíti azzal, hogy az alperes biztosítottjának kártérítési felelősségét a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény 6:
- §
(1)bekezdése alapozza meg. A felperes fellebbezésében helytállóan hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság által figyelembe vett 2.500.000 forint az őt ért személyiségi jogi hátrányok, a testi épségében, egészségében bekövetkezett kedvezőtlen változás vagyoni előnnyel történő ellentételezésére nem elégséges. A jogsértés sértettre és környezetére gyakorolt hatásának vizsgálata körében az elsőfokú bíróság nem vette kellő súllyal figyelembe, hogy a felperest olyan életkorban érte az egészségkárosodás, amikor előreláthatólag még évtizedekig számíthatott volna az egészséges fizikum melletti életvitelre, ezzel szemben a baleset következtében egészsége maradandóan károsodott, élete fennmaradó részében az ebből következő korlátozottságokhoz kell állandó jelleggel alkalmazkodnia. A bokamozgások beszűkültsége mindennapjait megnehezíti, a terhelhetőségét, munkavégző képességét hátrányosan befolyásolja, visszatérő panaszokat okoz, korábbi kedvelt sporttevékenységének folytatásában is akadályozza a felperest, megfosztva őt az ezzel járó örömforrástól, rekreációs, kikapcsolódási lehetőségtől. A másodfokú bíróság ezért a fellebbezéssel egyezően 3.500.000 forint sérelemdíjat látott szükségesnek a felperest ért személyiségi jogsérelem másnemű, vagyoni előnnyel történő hozzávetőleges kompenzálására, azzal azonban, hogy ezt az összeget a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően, és annak keretei között nem a baleset időpontjában, hanem a jelenleg fennálló ár- és értékviszonyok alapján találta a nem vagyoni sérelmekkel arányban állónak. A Ptk. 2:52.§
(2)bekezdése folytán alkalmazandó 6:534.§-a lehetőséget ad az értékviszonyok változásának figyelembevételére a sérelemdíj mértékének meghatározásánál. E rendelkezés alapján, ha a bíróság a sérelemdíj mértékét az ítélethozatal időpontjában fennálló értékviszonyok szerint határozza meg, a károkozó késedelmi kamat fizetésére az érték meghatározásának időpontjától kezdődően köteles. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a sérelemdíjra vonatkozóan az alperes késedelmi kamatfizetési kötelezettségének kezdőidőpontját az elsőfokú ítélet meghozatalának időpontjában állapította meg. Az elsőfokú bíróság az egyes külön kamatozó részösszegek között a sérelemdíj összegét a ruházati kárral és a kényszervásárlás költségével összevontan kezelte; utóbbi, fellebbezéssel nem érintett tételek tekintetében a kamatszámítás kezdőidőpontja nem változott, így a
- július
- napjától kamatozó részösszegből a másodfokú bíróság a sérelemdíjnak megfelelő összeget mellőzte. Az elsőfokú bíróság által hivatkozott, a Pf.VI.20.251/2017/
- számú ítélettel elbírált ügyben a Pécsi Ítélőtábla szintén segédmotor-kerékpárral elszenvedett közúti baleset következményeivel összefüggésben határozott, abban az esetben azonban a károsult sérülései (ide nem értve a fogai elvesztését) funkcionális maradványállapot visszahagyása nélkül gyógyultak, így a hátrány enyhébb volt, mint amit a perbeli esetben a felperes kényszerült és kényszerül elszenvedni. A közlekedési többletköltség körében a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban a kérdésben, hogy a felperes közlekedési szokásait elsősorban nem a baleset következményei, hanem a családi helyzetéből adódó feladatai határozzák meg. A felperes maga hivatkozott arra, hogy gyermekeit személygépkocsival viszi az oktatási-nevelési intézményekbe, egyéb elfoglaltságaikra. A három gyermek szállítását a munkába járással, az egyéb feladatok (bevásárlás, ügyintézés) lebonyolításával szükségszerűen össze kell hangolni; az elfoglalt családapa időbeosztása mellett kevéssé valószínű, hogy a felperesnek a gyermekszállítás elvégzését követően rendszeresen van ideje hazatérni vagy a városba újra visszatérni olyan módon, hogy újabb útjára már segédmotorkerékpárral indulhasson. Ebből következően az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett arra, hogy a felperes a bokamozgások korlátozottságától függetlenül is személygépkocsi használatára szorul, az ezzel járó költségek így jellemzően nem a balesettel okozati összefüggésben merülnek fel. Nem látott lehetőséget a másodfokú bíróság a gondozási költség emelésére sem. Ebben a körben arra kellett figyelemmel lenni, hogy a felperes a bokatörése miatt szorult gondozásra, így nem vált magatehetetlenné vagy erőtlenné. Járóképtelen volt ugyan, de a neki segítő személy tevékenységében a megfelelő testhelyzet felvételével közre tudott működni, speciális ellátást, így például sebkötözést, fertőtlenítést nem igényelt, mint ahogy állandó odafigyelést sem, a körülötte felmerülő gondozási feladatok tervezhetőek, ütemezhetőek voltak. Ilyen körülmények között az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett arra, hogy a szakismeretet, speciális tapasztalatot nem igénylő, és fizikailag sem kiemelkedően megterhelő gondozási munka a minimálbérhez igazított óránkénti 584 forinttal elszámolható. Az elsőfokú bíróság a fellebbezésben foglaltakkal ellentétben indokolásai kötelezettségének ha röviden is, de eleget tett, utalt rá, hogy a gondozók szakképzettséggel nem rendelkeztek, így az igényelt 750 forint összegű óradíj eltúlzott. Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban a kérdésben is, hogy a házastárs szüleinek kertészetében megállapíthatóan baleseti okból a felperesnek munkája nem esett ki: nem vonható ugyanis megalapozott következtetés arra nézve, hogy a házassági életközösségnek röviddel a baleset után bekövetkezett megszűnése nem hatott volna ki a felperesnek a házastárs szüleivel fennálló viszonyára. Emellett a másodfokú bíróság jelentőséget tulajdonított annak is, hogy a mezőgazdasági szakértő véleményében részletezettek szerint a kertészeti munkákat a felperes túlnyomó részben az augusztust megelőző hónapokban végezte, és nem abban az elsősorban őszi időszakban, amelyre az igényérvényesítés vonatkozott. A felperes keresetének pertárgyértéke 5.142.594 forint volt (3.900.000 forint sérelemdíj, 40.000 forint ruházati kár, 30.000 forint kórházi vásárlás, 91.490 forint útiköltség, 60.000 forint élelemfeljavítás, 336.000 forint gondozási költség, 416.304 forint kisegítő-járadék, 148.800 forint gyógyszerköltség járadék, 60.000 forint utóbb leszállítással érintett jövedelempótló járadék, 60.000 forint közlekedési többletköltség járadék), melyből a pernyertessége 4.138.796 forintra terjedt ki. A felperes által igényelt összeg nem tekinthető nyilvánvalóan eltúlzottnak, ezért az
- évi Pp. 81.§
(2)bekezdésére figyelemmel a pernyertesség-pervesztesség (egyebekben 80-20 %-os) arányát a perköltségről való rendelkezés körében figyelmen kívül kellett hagyni. A másodfokú bíróság ezért mellőzte annak megállapítását, hogy a peres felek a perrel felmerült költségeiket maguk viselik. A marasztalási összeggel arányosan az alperes által az államnak fizetendő le nem rótt elsőfokú eljárási illeték összegét 149.000 forintról 248.300 forintra, a pernyertesség-pervesztesség arányát szem előtt tartva az állam által előlegezett 231.989 forint költségből az alperesre eső 115.995 forintot 186.700 forintra emelte fel a másodfokú bíróság. A fentiekben részletezettek szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az 1952. évi Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján - fellebbezett részében - részben megváltoztatta, míg egyéb fellebbezett részében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes jogi képviselője a felperessel kötött díjmegállapodásban az első- és másodfokú eljárásért a marasztalási összeg 25%-ának megfelelő díjat kötött ki. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2.§
(1)bekezdés a) pontja alapján az első- és másodfokú eljárásra a marasztalási összeg után együttesen járó ügyvédi munkadíjat állapított meg, melynek összegét a kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányosan a felhívott IM rendelet 2.§
(2)bekezdése alapján 500.000 forintra mérsékelte. Az alperes a másodfokú perköltség megfizetésére az 1952. évi Pp. 81.§
(2)bekezdése alapján köteles. A tárgyi költségfeljegyzési jogra figyelemmel feljegyzett fellebbezési eljárási illetékből 80.000 forintot az alperes köteles megfizetni az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74.§
(3)bekezdése folytán alkalmazandó, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (a továbbiakban: Kmr.) 13.§
(2)bekezdése alapján. A Kmr. 13.§
(1)bekezdése és 14.§-a alapján a fellebbezés eredménytelen részére eső fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. A másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést az 1952. évi Pp. 256/A.§
(1)bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,
- február
- . Kutasi Tünde s.k. a tanács elnöke, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. előadó bíró, Dr. Vogyicska Petra s.k. bíró