Pfv.21911/2017/9 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Öröklési szerződés esetén az érvénytelen szerződés alapján eredetileg nyújtott szolgáltatások egyenértékűségéről a szerződés kockázati jellege miatt nem lehet beszélni, ezért azok visszatérítése esetén az egyenértékűség nem biztosítható. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.I.21.911/2017/

1. szám A tanács tagjai: . Orosz Árpád a tanács elnöke . Kiss Gábor előadó bíró . Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes bíró A felperes A felperes képviselője: 30-as Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Czeglédy Magdolna ügyvéd Az alperesek: I. rendű II. rendű Az alperesek képviselője: Dr. Szabó Patrik Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Szabó Patrik ügyvéd Más perbeli személyek neve és perbeli állása: felperesi beavatkozó Beavatkozó képviselője: Dr. Volni Emese ügyvéd A per tárgya: Hagyatéki hitelezői igény A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: I-II. rendű alperesek A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.21.394/2016/5/II. Az elsőfokú bíróság és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 6.P.23.011/2014/
2. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.21.394/2016/5/II. számú jogerős ítéletét a felülvizsgálattal támadott részében a per főtárgyát tekintve részben, a másodfokú perköltség és a fellebbezési illeték viselésére vonatkozóan teljes terjedelmében hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletét az alábbiak szerint megváltoztatja: Az alperesek által a felperesnek fizetendő 10.811.877 (tízmillió-nyolcszáztizenegyezernyolcszázhetvenhét) forint marasztalási összeget 2.919.941 (kétmillió-kilencszáztizenkilencezerkilencszáznegyvenegy) forintra leszállítja és az alpereseket 1.000.000 (egymillió) forint után
3. június
4. napjától
5. december
6. napjáig évi 20%-os,
7. január
8. napjától
9. április
10. napjáig a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékű,
11. május
12. napjától
13. június
14. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű,
15. július
16. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű, 1.919.941 (egymillió-kilencszáztizenkilencezer-kilencszáznegyvenegy) forint után az elsőfokú ítéletben írt időponttól járó és mértékű kamatának megfizetésére kötelezi. Mellőzi az alperesek perköltség fizetésére kötelezését és a felperest kötelezi, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 650.000 (hatszázötvenezer) forint perköltséget. Az alperesek által az államnak felhívásra fizetendő 870.400 (nyolcszázhetvenezer-négyszáz) forint fellebbezési illetéket 233.600 (kétszázharmincháromezer-hatszáz) forintra, az 1.088.000 (egymilliónyolcvannyolcezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket 292.000 (kétszázkilencvenkettőezer) forintra leszállítja; az elsőfokú ítélet 210.000 (kétszáztízezer) forint viszontkereseti illeték megfizetésére vonatkozó rendelkezését nem érinti. A felperes által az államnak felhívásra fizetendő 489.600 (négyszáznyolcvankilencezer-hatszáz) forint fellebbezési illeték összegét 1.126.400 (egymillió-százhuszonhatezer-négyszáz) forintra, a 612.000 (hatszáztizenkétezer) forint felülvizsgálati eljárási illeték összegét 1.408.000 (egymilliónégyszáznyolcezer) forintra felemeli. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesek mint egyetemleges jogosultak részére 300.000 (háromszázezer) forint együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget, és az államnak felhívásra 631.400 (hatszázharmincegyezer-négyszáz) forint fellebbezési és 689.200 (hatszáznyolcvankilencezer-kétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket, míg az alperesek egyetemlegesen 233.600 (kétszázharmincháromezer-hatszáz) forint le nem rótt fellebbezési és 100.000 (százezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket kötelesek felhívásra az államnak megfizetni. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] A felperes
17. június 4-én „mint eltartó" öröklési szerződést kötött D. G. és D. G.-né örökhagyókkal „mint eltartottakkal". A szerződés szerint az örökhagyók az 1/2-1/2 arányban közös tulajdonukban álló lakásingatlanukat a felperesre hagyták, a felperes pedig kötelezettséget vállalt arra, hogy az örökhagyóknak személyenként havi 5000 forint életjáradékot fizet életük végéig. A szerződésben a felek rögzítették, hogy a szerződéses örökös külön megállapodás alapján korábban 1.000.000 forint kölcsönt nyújtott az örökhagyóknak, amely nem került visszafizetésre, ezért a kölcsönt jogosult a havonta esedékes életjáradék összegébe beszámítani. A szerződéskötés napján kelt elismervényben D. G. és D. G.-né örökhagyók elismerték, hogy a felperestől átvettek 1.000.000 forint kamatmentes kölcsönt, és feljogosították, hogy annak törlesztése fejében a részükre fizetendő havi 5000-5000 forint életjáradékot a kölcsön teljes kiegyenlítéséig „tartsa vissza". A felperes 1999 novemberétől 2009 februárjáig havonta 10.000 forintot, összesen 1.120.000 forintot, „valorizált" értéken 1.517.967 forintot, közös költség hozzájárulás címén pedig összesen 328.860 forintot, valorizált" értéken. 411.316 forintot fizetett meg az örökhagyóknak. D. G.
18. február 22-én, D. G.-né
19. február 25-én elhunyt. A hagyatéki eljárásban az öröklési szerződés alakiságával kapcsolatos aggályokra tekintettel a közjegyző az örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatállyal törvényes öröklés jogcímén egymás közt egyenlő arányban az alpereseknek adta át. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] A felperes keresetében elsődlegesen az örökhagyókkal
20. június 4-én kötött öröklési szerződés érvényességének a megállapítását kérte. Másodlagos kérelme annak megállapítására irányult, hogy a szerződés megfelel az életjáradéki szerződés érvényességi kellékeinek, ezért kérte az alpereseket annak a tűrésére kötelezni, hogy a perbeli ingatlanra a tulajdonjogát bejegyezzék. [6] A felperesnek az eshetőlegesen előterjesztett további kereseti kérelme a szerződés alapján általa nyújtott szolgáltatások visszatérítésére irányult. [7] Az elsőfokú bíróság a
21. június 4-én meghozott 6.P.27.236/2012/
22. számú ítéletével megállapította, hogy D. G. és D. G.-né, valamint a felperes között
23. június 4-én létrejött öröklési szerződés érvényes. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a
24. május 30-án meghozott 1.Pf.21.804/2012/
25. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. [8] A jogerős ítélet ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Kúria a
26. március 19-én meghozott Pfv.I.21.301/2013/
27. számú részítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta és a felperes hagyatéki hitelezői igény iránt előterjesztett kereseti kérelme körében az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására utasította. [9] A felperes a megismételt eljárásban módosított keresetében az alpereseket egyetemlegesen 17.000.000 forint és annak
28. február
29. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamata megfizetésére kérte kötelezni. [10] Álláspontja szerint a szerződés alapján általa teljesített szolgáltatások ellenértéke a hagyatéki eljárás során beszerzett értékbecslés alapján a szerződés tárgyát képező ingatlan jelenlegi forgalmi értékével azonos. Érvelése szerint okirattal bizonyította, hogy az örökhagyóknak 1.000.000 forintot egy összegben, továbbá halálukig összesen 1.280.000 forint életjáradékot fizetett meg. Előadta, hogy az örökhagyókkal kötött megállapodás szerint, mivel a közös költségből a felújítási alap nem különíthető el, a társasházi közös költség felét vállalta megfizetni, további kb. 700.000 forintot fizetett ki. Szerinte a szerződés alapján általa teljesített összes kifizetés valorizált értéke meghaladja a perbeli ingatlannak a hagyatéki eljárás során megállapított 17.000.000 forintos értékét. [11] A felperesi beavatkozó kérte, hogy a bíróság a keresetnek adjon helyt. [12] Az alperesek kérték a kereset elutasítását. [13] Vitatták, hogy a felperes a perbeli szerződés megkötését megelőzően 1.000.000 forintot adott volna kölcsön címén az örökhagyóknak. Hangsúlyozták, hogy a felperes az általa hivatkozott kölcsönnel kapcsolatban az eljárás során szerződést nem csatolt, és szerintük az örökhagyóknak a lakás önkormányzattól történő megvételéhez nem is volt szükségük kölcsönre. Kérték, hogy a bíróság vizsgálja az öröklési szerződés tartalmát abban a vonatkozásban is, hogy a perbeli szerződés valójában nem a kölcsönszerződés bújtatott fedezetéül szolgált-e. Vitatták, hogy a felperes a havi életjáradék-fizetési kötelezettségének eleget tett; továbbá, hogy a felperes által bizonyítottan nyújtott szolgáltatások valorizált értéken való megtérítésére van jogi lehetőség. [14] Ezen túlmenően beszámítási kifogást és másodlagosan viszontkeresetet is előterjesztettek 3.500.000 forint tőke és annak
30. február
31. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamata megfizetése iránt. Arra hivatkoztak, hogy a felperes az örökhagyók halálát követően a perbeli ingatlanból elvitte az örökhagyók ingóságait. Az elsőfokú kiegészített és másodfokú ítélet [15] Az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 10.811.877 forintot és ennek
32. február
33. napjától
34. június
35. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon,
36. július
37. napjától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényesített jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet és az alperesek viszontkeresetét elutasította. Kötelezte az alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 1.455.810 forint, a beavatkozónak 300.000 forint perköltséget, továbbá egyetemlegesen fizessenek meg az államnak 210.000 forint viszontkereseti, 870.400 forint fellebbezési és 1.088.000 forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak 489.600 forint fellebbezési és 612.000 forint felülvizsgálati eljárási illetéket. [16] Álláspontja szerint a perben a felperes bizonyította, hogy az életjáradéki szerződés megkötését megelőzően 1.000.000 forint kölcsönt nyújtott az örökhagyóknak, amelynek összegét utóbb az életjáradéki szerződés alapján jogosult volt az életjáradék havonta esedékes összegébe beszámítani. Hangsúlyozta, hogy a pénz átadását az arra vonatkozó átvételi elismervény, továbbá D.-né dr. V. J. és S. A.-né tanúk vallomása bizonyította. Utalt arra is, hogy az átadott 1.000.000 forint 1999 októberéig fedezte az esedékes életjáradék összegét. [17] Megállapította, hogy a perben a felperes sikerrel bizonyította azt, hogy az 1.000.000 forinton felül is eleget tett az életjáradéki szerződésben foglalt kötelezettségének. Ezt ugyan átvételi elismervénnyel alátámasztani nem tudta, amit - okfejtése szerint - megfelelően magyaráz az örökhagyókkal ápolt jó kapcsolata, bizalmi viszonya. Erre vonatkozó tényállítását szerinte a perben kihallgatott tanúk vallomása bizonyította. [18] Rámutatott: a felperes az eljárás során bizonyította, hogy 1999 januárjától a perbeli ingatlanra eső közös költség felét is megfizette 2003 augusztusáig 113.400 forint, 2003 szeptemberétől 2009 februárjáig 215.460 forint összegben, azaz ezen a címen összesen 328.860 forintot fizetett meg. [19] Kifejtette, hogy a felperes kétséget kizáróan bizonyította, hogy az örökhagyók részére 18 éven keresztül nyújtotta az életjáradéki szolgáltatásokat, amelyek egységes egészt alkotnak, azok visszatérítésének igénye az örökhagyók halálával vált esedékessé, ezért az ellenszolgáltatás nélkül maradt felperesi szolgáltatások elszámolásánál az örökhagyók halála időpontjában,
38. februárban fennálló értékviszonyokból kell kiindulni. Az 1991 júniusától eltelt idő alatt az értékviszonyok jelentősen változtak, ezért szerinte a felperes méltányos érdekeire tekintettel az időközben bekövetkezett értékarány-eltolódások a felperes kifizetéseinek valorizált értéken való visszatérítését indokolják, amely után kamat azonban csak a hagyaték megnyíltától követelhető. [20] Utalt rá, hogy a felperes csatolta a KSH által a fogyasztói árindex változásáról közzétett adatokat, amelyek szerint az 1.000.000 forint fogyasztói árindex-szel növelt összege 2009 februárjában 8.882.594 forint volt; a 112 hónap alatt kifizetett 1.120.000 forint életjáradék összege 1.517.967 forintnak, míg a 328.860 forint közös költség összege 411.316 forintnak felelt meg. Mindezek együttes értékét 10.811.877 forintban határozta meg. [21] Az elsőfokú bíróság az alperesek beszámítási kifogását és viszontkeresetét alaptalannak találta, mert az azok alátámasztásául előadott tényeket az eljárás során nem tudták bizonyítani. [22] Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság kiegészített ítéltének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és a felperesi beavatkozónak fizetendő perköltség összegét 80.000 forintra leszállította, egyebekben azt helybenhagyta. [23] Érvelése szerint a perbeli életjáradéki szerződés érvénytelenségére tekintettel a Polgári Törvénykönyvről szóló
39. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
40. §-ára figyelemmel kellett rendelkeznie az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatások megtérítéséről. [24] Szerinte az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg a felperes által teljesített szolgáltatások értékét. [25] Okfejtése szerint alaptalanul kifogásolták az alperesek a felperes pénzbeli kifizetéseinek valorizálását. Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonásánál a bíróságnak gondoskodnia kell az eredetileg egyenértékű szolgáltatások értékegyensúlyának a fenntartásáról, és meg kell akadályoznia bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását. Az öröklési szerződés megkötésétől az örökhagyók haláláig több mint 17 év telt el, amely alatt az értékviszonyokban szerinte is igen jelentős változások következtek be. Erre tekintettel helytállónak találta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy mindez a felperes részére a pénzbeli teljesítéseinek az örökhagyók halálakor fennálló értéken való visszatérítését indokolja. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [26] A jogerős ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amely annak hatályon kívül helyezését és olyan tartalmú határozat meghozatalát célozta, amely szerint a Kúria a felperesnek járó összeget 1.919.941 forintra leszállítja. [27] A felülvizsgálati kérelmükben vitatták, hogy a felperes az eljárás során hitelt érdemlően bizonyította, hogy az örökhagyóknak a perbeli szerződés megkötése előtt 1.000.000 forint kölcsönt nyújtott. Változatlanul arra hivatkoztak, hogy az örökhagyóknak a perben érintett ingatlan megvásárlásához erre nem volt szükségük. [28] Érvelésük szerint a megismételt eljárásban a bíróságnak vizsgálnia kellett volna, hogy a perbeli szerződés valójában a kölcsön „bújtatott" fedezetéül szolgált. [29] Sérelmezték, hogy az ügyben eljáró bíróságok anélkül fogadták el a visszatérítendő összeg valorizációját, hogy ennek a jogszabályi alapja meglenne. [30] Vitatták, hogy a szolgáltatások egyensúlya a szerződés megkötésekor fennállt. A bíróságoknak szerintük arra kellett volna törekedniük, hogy a bizonyítottan teljesített szolgáltatásokkal egyenértékű ellenszolgáltatások megfizetését rendeljék el. [31] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását célozta. [32] A beavatkozó szintén kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. A Kúria döntése és jogi indokai [33] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos. [34] A Kúria elöljáróban a következőkre mutat rá: Az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet szerint megítélt társasházi közös költséghányad és a havi részletekben teljesített életjáradék összegeit illetően a jogerős ítéletet nem támadták; úgy nyilatkoztak, hogy csak „az e feletti követelés elutasítását" kérik. A felülvizsgálati kérelem tárgya tehát a felperes által az örökhagyóknak nyújtott és utóbb az öröklési szerződés alapján teljesítendő életjáradék összegébe beszámítandó 1.000.000 forint és annak a valorizált összege volt, az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben ugyanis továbbra is vitatták a kölcsön folyósításának a tényét. Ismételten arra utaltak, hogy „a törvényes örökösök a kölcsön jogcímén állítólag átadott 1.000.000 forint és annak kamatát soha nem ismerték el", továbbá vitatták, hogy a megítélt 1.000.000 forint összeg után van jogszabályi lehetőség az összeg valorizációjára. A Kúria ezért az alperesek jogi képviselője által a felülvizsgálat tárgyában a felülvizsgálati tárgyaláson tett nyilatkozatot, miszerint „az egymillió forint kifizetését teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolta a felperes, ezért az eljárás során nem ezt, hanem a havi 5000 forintos életjáradék fizetését vitattuk" mint a törvényes határidőn belül benyújtott felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal és az alperesek korábbi nyilatkozataival ellentmondásban állót, a felülvizsgálati kérelem elbírálása során figyelmen kívül hagyta. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak ilyen tartalmú megváltoztatására ugyanis a felülvizsgálati eljárásra nyitva álló határidő előterjesztését követően már nincs jogi lehetőség. [35] A polgári perrendtartásról szóló
41. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.)
42. §