A határozat elvi tartalma: A közigazgatási határozat felülvizsgálata íránti perben a felperesnek bizonyítania kell a határozatok jogsértő voltát. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e

ügy száma: Kfv.V.35.551/2018/4. A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke Dr. Kurucz Krisztina előadó bíró Dr. Stefancsik Márta bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: dr. Boros Andrea Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Boros Andrea ügyvéd

alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

alperes képviselője: dr. Juhász Marianna jogtanácsos A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős ítélet: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

1. május
2. napján kelt 4.K.27.542/2017/
3. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.542/2017/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

alperesnek 15 napon belül 25.000 (

az huszonötezer) forint felülvizsgálati költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

államnak felhívásra 232.200 (

az kétszázharminckétezer-kétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adó- és Vámigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél személyi jövedelemadó (szja) adónemben

1. január
2. -
3. december [2] [3] [4]
4. közötti időszakra végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a
5. július
6. napján kelt határozatával a felperest
7. évre 2.322.363 Ft adókülönbözet, 1.741.772 Ft adóbírság és 726.584 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte,
8. évre elévülés okán megállapítást nem tett. A fellebbezés folytán eljárt alperes a
9. december
10. napján kelt határozatával

elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint

elsőfokú hatóság megállapította, hogy adózó vagyongyarapodásával és

életvitelére fordított kiadásaival nem volt arányban

adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmeinek együttes összege, ezért helytállóan

adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109.§

adó alapját becsléssel állapította meg és a fedezetlen kiadásokat a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 4.§

alperes nem fogadta el kiadások fedezetéül a

1. január 1-jei pénzkészlet megállapítása körében a felperes által hivatkozott megtakarítást, a H. L.-nak (a továbbiakban: magánszemélynek)
2. szeptember 6-án adott 9.000.000 Ft kölcsön
3. április 30-án történt visszafizetését, mert

hitelt érdemlően nem igazolt. A T.Kft. (a továbbiakban: Kft.) és a felperes közötti tagi kölcsön be- és visszafizetéseket pedig a pénzforgalmi mérlegben a tagi kölcsön nyilvántartás és a pénztárbizonylatok adatai alapján vette figyelembe. A kereseti kérelem [5] [6] A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint

adóhatóság jogellenesen alkalmazott becslési eljárást, megfordítva ezzel a bizonyítási terhet.

általa kimutatott 10.551.900 Ft-nak a 2009. január 1-jei rendelkezésre állását

alperesnek el kellett volna fogadnia, ahogyan bevételként a magánszemély által visszafizetett 9.000.000 Ft-ot is. A Kft. tagi kölcsön be- és kifizetéseket (2010. április 21-i 680.000 Ft, június 1-jei 120.000 Ft és június 10-i 1.700.000 Ft visszafizetés, augusztus 24-i 800.000 Ft befizetés és 1.600.000 Ft visszafizetés) pedig tévesen, a főkönyvi könyvelési karton adataival ellentétesen szerepeltette a pénzforgalmi mérlegben.

elsőfokú határozat [7]

elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. [8] Indokolása szerint

adózó részéről nem vitatott bevallott, továbbá

adóhatóság által beszerzett jövedelmekre vonatkozó adatok összevetése alapján megállapítható, hogy a felperes kiadásai és jövedelmei nem voltak arányban a vizsgált időszakban, amely megalapozta

alkalmazott becslési eljárást. [9]

adóhatóságot becslés esetén terhelő tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének a revízió eleget tett, a megállapítással érintett évre feltárt, táblázatban rögzített jövedelmek és kiadások iratokkal bizonyítottak, a felperes által sem voltak - konkrétan és érdemben vizsgálhatóan vitatottak. Nincs olyan adójogi előírás, amely a felperes állítása szerinti korábbi időszak megtakarításait, vagy a visszafizetett kölcsönt

adózó jövedelmének minősítené, következésképpen

t, mint bevételt (kiadások forrását) csak

Art. 109.§

a jogi álláspontja, hogy ellenkező bizonyítás hiányában is el kellene fogadnia

adóhatóságnak

adózó hivatkozott forrásait. [10] A perbeli megállapítással érintett 2010. évben forráshiány

adóhatóság által kimunkált idősoros pénzforgalmi mérleg szerint először 2010. július 31-én jelentkezett.

adóhatóság

eltelt időre, valamint figyelemmel arra, hogy felperes a rendelkezésre álló pénzintézeti adatok alapján megtakarításait bankbetétben tartotta, és a

1. január 1-jét megelőző időszak összes tényleges készpénz kiadása nem ismert, illetve
2. évre 6.403.738 Ft forráshiány került kimutatásra, okszerűen állapította meg, hogy a
3. évi tagi kölcsön nyilvántartás-, banki be- és kifizetések éves egyenlegeiben mutatkozó készpénztöbblettel a
4. évre megállapított forráshiány fedezete - a rendelkezésre állás bizonyításának hiányában - hitelt érdemlően nem igazolt. [11] A magánszemélynél indult kapcsolódó vizsgálat nem igazolta a felperes állítását, nem lehetett megállapítani, hogy rendelkezett a visszafizetéshez szükséges összeggel. A megismert adatok szerint a magánszemély
5. évtől bevallott jövedelemmel nem rendelkezik. A nála lefolytatott vizsgálat során

adóhatósággal nem működött együtt, a 9.000.000 Ft meglétének igazolására csatolt okiratok (ingatlan adásvételei előszerződés és annak felbontása) hitelessége sem állapítható meg. [12] A csatolt okiratok szerint a jövedelemmel és igazolt forrással nem rendelkező magánszemély (ügyvéd vagy közjegyző nélkül)

1. március 30-án előszerződést köt, egy adóhatósági adatok alapján 30.000.000 Ft értékű ingatlannak 90.000.000 Ft vagy a részadatok alapján (előleg 15.000.000 Ft, vételár hátralék 70.000.000 Ft) 85.000.000 Ft vételárért történő megvételére, amely szerződést a felek
2. április 30-án felbontják és

eladó visszaadja a 15.000.000 Ft előleget a magánszemélynek.

okiratok tartalmi hitelessége és a valós pénzmozgás kapcsán nyilvánvalóan felmerülő aggályokra - felhívásra -

eladó és a magánszemély nem nyilatkozott. Mindebből, amint

alperes helytállóan megállapította,

következik, hogy a magánszemély igazoltan nem rendelkezett a 9.000.000 Ft-tal, amely miatt hitelt érdemlően nem igazolt, hogy a felperesnek 2010. április 30-án a magánszemélytől készpénz bevétele származott volna. [13] A felperes alaptalanul sérelmezte, hogy

adóhatóság a Kft. tagi kölcsön be- és visszafizetéseket a főkönyvi könyvelési karton adataival ellentétesen szerepeltette a pénzforgalmi mérlegben.

adóhatóságnak a készpénzforgalmon alapuló idősoros pénzforgalmi mérlegben

okat a készpénz bevételeket kellett rögzítenie, amelyeknél a készpénzmozgás igazolt, és a szintén rögzített készpénzes kiadások forrásául szolgálhatott. A főkönyvi könyvelési kartonban szereplő 2010. április 21-ig 680.000.000 Ft, június 1-jei 120.000 Ft és június 10-i 1.700.000 Ft kapcsán a kifizetésről pénztárbizonylat nem áll rendelkezésre, ezeket a felperesre vonatkozó tagi kölcsön nyilvántartás sem tartalmazta. A készpénzmozgást igazoló pénztárbizonylatok hiányában közömbös, hogy a főkönyvi kartonon (aminek a tényleges meglévő bizonylatok alapján kellene tartalmaznia

adatokat) milyen adatok szerepelnek. A felperes 2010. augusztus 24-én 800.000 Ft tagi kölcsön befizetést teljesített és 1.600.000 Ft visszafizetést kapott, aminek

egyenlege 800.000 Ft készpénz bevétel,

idősoros pénzforgalmi mérleg ezt

összeget tartalmazza. Tartalmi és jogi jelentősége nincs annak, hogy

idősoros pénzforgalmi mérleg 2010. augusztus 24-i sora csak

egyenleget: a 800.000 Ft készpénzbevételt tartalmazza, és nem tüntette fel külön

t, hogy ez 800.000 Ft befizetésből és 1.600.000 Ft visszafizetésből származik. [14] Összességében felperes a keresetét nem bizonyította, állításai a hatóság határozatának jogszerűségét nem cáfolták meg. A felülvizsgálati kérelem [15] A felperes felülvizsgálati kérelmében

ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. [16] Álláspontja szerint

ítélet sérti

Art. 86.§

alperes érdemi ellenkérelmében

ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [19] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [20] A Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelem keretei között, a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatta felül (Pp. 272.§

adóhatóság rendszeresen ellenőrzi

adózókat és

adózásban részt vevő más személyeket.

ellenőrzés célja

adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása [Art. 86.§

adóhatóság

ellenőrzés célját

Art. 87.§ának

a) pont szerinti bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott. [22] A bevallások utólagos ellenőrzése során

Art. 106.§ -ának

adóhatóság

adózó adómegállapítási, bevallási kötelezettsége teljesítését vizsgálhatja adónként, támogatásonként és időszakonként vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás tekintetében is. [23] A közigazgatási eljárásban a bizonyítási teher szabályait, a bizonyítási eszközök meghatározását

Art. 97.§-ának

ellenőrzés során a tényállást

adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást

adózó kötelezettségévé teszi. Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen:

irat, a szakértői vélemény,

adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, más adózók adatai,

elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai,

adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó adat. [24]

Art. 97.§-ának

ellenőrzés felperesnél alkalmazott fajtájánál is

adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani a tényállást.

Art. 109.§-ának

adóhatóság megállapítása szerint

adózó vagyongyarapodásával és

életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban

adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege,

adóhatóság

adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel

ismert és adóztatott jövedelmekre is -

adóhatóságnak

t kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és

életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége. [25]

Art. 108.§-ának

adóhatóság a bizonyítási eljárás során a becslés módszerét alkalmazza - mint ahogyan a felperes ügyében jogszerűen tette, mert a kiadásai meghaladták a bevételeit - a valós adó alapját valószínűsítenie kell.

Art. 108.§-ának

adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak,

onban

Art. 109.§ának

adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja. [26] Kiadásainak fedezetéről

adózó bír ismerettel, így annak bizonyítása, hogy mikor, mennyi bevétele volt,

t mire fordította, a felperest terhelte.

Art. 97.§

adózó terhére értékelhető.

adóhatóság

általa beszerzett, illetve a felperes részéről előtárt bizonyítékok alapján volt köteles dönteni. A meghozott adóhatározatokkal szembeni jogorvoslat közigazgatási perben a felperes részére is biztosított volt [Art. 143.§

adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a [Pp. 324.§-ának

okat a bíróság valónak fogadja el. Bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék,

okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok [Pp. 166.§

elsőfokú bíróság a keresetben foglalt állítások igazolására bizonyítási eljárást rendelt el, majd a közigazgatási eljárásban -

adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség és a felperesnek biztosított igazolási lehetőség alapján lefolytatott bizonyítási eljárást, illetve

eredményeként meghozott alperesi döntést (a kereseti kérelem keretei között) a perben lefolytatott bizonyítás eredményeként jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította. [29] A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275.§-ának

onban a felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria nem állapított meg. [31]

elsőfokú bíróság a Pp. 221.§-ának

alperes részéről a bizonyítékok értékelését, a keresetet,

ellenkérelmet, meghatározta a per tárgyát, amelyet követően nemcsak megjelölte, hanem idézte is

irányadó jogszabályhelyeket, majd ismertette a bizonyítási teher perbeli megosztását és a lefolytatott bizonyítási eljárást. Jogi indokolásában a Pp. 206.§

elsőfokú bíróság a bizonyításra vonatkozó Pp. előírások megtartásával,

eljárási és anyagi jogszabályoknak megfelelő ítéletet hozott, döntése a Pp. 213.§

alperes határozatban foglalt megállapításait, így a Pp. 164.§-a alapján a bizonyítatlan kereset elutasítása helytálló döntés. [33] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275.§-ának

alperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére. [36] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről a Kúria

illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§-ának