Pfv.22084/2017/4 – Kúria

(1),

1. III. Tv.
2. §

(2)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.I.22.084/2017/

1. szám A tanács tagjai: Dr. Orosz Árpád a tanács elnöke . Kiss Gábor előadó bíró Böszörményiné dr. Kovács Katalin bíró A felperes A felperes képviselője: Dr. Cziráki ügyintéző: Dr. Icsu Róbert ügyvéd és Dr. Icsu Ügyvédi Iroda Az alperes Az alperes képviselője: Káldi és Rumi Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Káldi Dávid ügyvéd A per tárgya: Sérelemdíj iránti igény A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Felperes A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma: Zalaegerszegi Törvényszék 3.Pf.20.997/2016/
2. Az elsőfokú bíróság és a határozat száma: Lenti Járásbíróság 3.P.20.107/2015/
3. Rendelkező rész A Kúria a Zalaegerszegi Törvényszék 3.Pf.20.997/2016/
4. számú jogerős ítéletének a felperes sérelemdíj megfizetésére irányuló keresetét elutasító rendelkezését hatályában fenntartja; kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, és az államnak felhívásra 100.000 (százezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes mint bérlő és az alperes jogelődje mint bérbeadó között
5. szeptember 7-én bérleti szerződés jött létre a L-i, általános [2] [3] [4] [5] iskolában a felperes által létesítendő büfé területére. A megállapodás alapján a büfét a rendelkezésre álló anyagokból a felperes építette fel. A szerződés szerint, amennyiben a bérleti szerződés megszűnik, a felperes által épített büfé elbontásra kerül, de ha a fennmaradására igény van, azt értékbecsléssel állapítják meg. Ugyanezt a kikötést tartalmazta a felperes és az alperes jogelődje között
6. december 1-jén létrejött újabb bérleti szerződés. A felperes és az alperes jogelődje
7. január 1-jén kötötték meg az újabb bérleti szerződést, amelyben szintén szerepelt az a kikötés, hogy a szerződés megszűnésekor a bérlő által épített büfé megegyezés szerint elbontásra kerül, vagy amennyiben fennmaradására igény van, azt értékbecsléssel állapítják meg, amely összeget vagy az iskola, vagy az új bérlő fizet meg a felperes részére. Az alperes jogelődjének
8. június 28-án kelt felmondását a felperes a bíróság előtt megtámadta, és kérte a felmondás érvényességének a megállapítását. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság 3.P.20.225/2011/
9. számú ítéletét megváltoztató 3.Pf.20.395/2014/
10. számú ítéletével megállapította, hogy a felmondás érvénytelen. Az alperes jogelődje
11. november 14-én ismételten felmondta a bérleti szerződést
12. december 31-ei hatállyal azzal, hogy a szerződés
13. március 31-én szűnik meg, a felperes a felépítményt legkésőbb
14. április 15-ig köteles elbontani. A felperes a felmondást átvette, azt azonban nem fogadta el. A felperes az alperes jogelődjének felhívására a büfét nem bontotta el, annak anyagait, illetve a büfében tárolt vagyontárgyakat nem szállította el. A felperes
15. április 17-ét követően a büfét tovább üzemeltette. Miután a büfé nem került elbontásra, ezért az alperes jogelődje azt
16. május 22-én tanúk jelenlétében elbontatta, a büfé építési anyagát, illetve az ott található ingóságokat leltárba vette és elraktározta, azokat a felperes
17. július 7-én elszállította. A helyi jegyző 2910-10/
18. számú határozatával a felperes birtokvédelmi kérelmét elutasította arra hivatkozással, hogy a felek között a birtokláshoz való jog vitás, és miután a felperes vitatta a felmondás érvényességét, ezért neki a jogvita elbírálására nincs hatásköre. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [6] A felperes módosított keresetében elsődlegesen azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes birtokháborítást követett el, másodlagosan kérte a felmondás érvénytelenségének a megállapítását. Kérte továbbá, hogy a bíróság kártérítés címén kötelezze az alperest a felépítmény értékére figyelemmel 704.934 forint, bevételkiesés címén 250.000 forint, a pénztárgép bérleti díja címén 12.500 forint, eladatlan árukészlet értéke alapján 30.000 forint, ügyintézési költség 27.640 forint, korábban [7] [8] kifizetett szakértői díj címén 196.447 forint, valamint 1.000.000 forint sérelemdíj és ezen összegek után
19. május 22-től a kifizetés napjáig járó késedelmi kamat megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy az alperes
20. május 22-én jogellenesen bontotta el a tulajdonát képező büfé rendeltetésű építményt. A tanév végéig 2,5 hónap volt hátra, továbbá neki a pénztárgép bérlése miatt is többletkiadása merült fel, illetve elmaradt haszon címén is kár érte. Állította, hogy személyiségi jogai sérültek, amikor a büfé elbontásakor a jelen lévők a bizalmas irataiba betekinthettek. Az első- és másodfokú ítélet [9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. [10] Álláspontja szerint az alperes jogelődje a bérleti szerződést jogszerűen mondta fel, s miután a felmondás érvényes volt, ezért a felperes köteles lett volna a büfét elbontani, és ingóságait elszállítani. Mivel ez nem történt meg, az alperes jogelődjének többszöri felhívására sem, így az alperes jogelődje nem követett el jogsértést, amikor a büfét elbontotta és annak anyagait, valamint az abban található vagyontárgyakat elraktározta. [11] Az elsőfokú bíróság a felperes kártérítési igényét alaptalannak találta, mert az nem tudta bizonyítani, hogy az alperes jogellenesen járt el és nem bizonyította a kiesett bevétel összegét sem. Utalt arra is, hogy a felperes a felek között folyamatban volt korábbi perben felmerült kiadásait a jelen perben kárként nem érvényesítheti. [12] Az elsőfokú bíróság érvelése szerint a felperes személyiségi joga nem sérült a büfé lebontása és az ingóságok eltávolítása során, továbbá, hogy a jogsértő állapotot maga a felperes idézte elő azzal, hogy a büfét nem volt hajlandó önként elbontani. [13] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [14] Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban, hogy a felmondás a jogszabályoknak megfelelt. Szerinte a felperes állításával szemben a büfé nem építmény, hanem ingóság. Utalt arra is, hogy mivel a felperes a büfé önkéntes elbontására nem volt hajlandó, ezért az alperes jogelődjének nem volt más lehetősége, minthogy a felperes tulajdonában álló ingóságokat maga távolítsa el. Utalt arra is, hogy a felperesnek nem volt joga ahhoz, hogy a tulajdonában álló vagyontárgyakat az iskola területén birtokolja, és ténylegesen birtokban sem volt, ezért az alperes nem követett el jogszabálysértést, amikor a felperes terhére a büfét elbontotta. Hangsúlyozta, hogy mivel a felmondás nem volt jogellenes, ezért a felperes kártérítési igényének nem volt jogalapja, és azt sem bizonyította, hogy a bontással a személyiségi joga sérült volna. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [15] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely annak a hatályon kívül helyezésére és „a keresetének helyt adó" határozat meghozatalára irányult. [16] A Kúria a Pfv.I.22.084/2017/
21. számú végzésével a felülvizsgálati kérelmet a birtokháborítás megállapítása, valamint a kártérítés iránti igény vonatkozásában hivatalból elutasította. [17] A felperes a felülvizsgálati kérelmében változatlanul arra hivatkozott, hogy az alperes a bérleti szerződés felmondása, valamint a perbeli büfé elbontása során jogszerűtlenül járt el. A sérelemdíjjal összefüggő igény kapcsán utalt a Polgári Törvénykönyvről szóló
22. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:
23. §

(1)bekezdésében foglaltakra, amely szerint akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért. Hivatkozott a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 206. §

(1)bekezdésére is. [18] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását célozta. A Kúria döntése és jogi indokai [19] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [20] A régi Pp. 270. §

(2)bekezdésének és 275. §

(3)és

(4)bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja anyagi jogi jogszabálysértés, vagy eljárási szabálysértés lehet, utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt. [21] A felperes a sérelemdíj iránti keresetét arra alapozta, hogy az alperes a perbeli büfé elbontása során jogszerűtlenül járt el, továbbá, hogy annak elbontásakor jogosulatlanul betekintett a személyes irataiba (üzleti és orvosi iratok). [22] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a keresetet elutasító ítéletét helybenhagyó határozatát ebben a részben azzal indokolta, hogy az alperes magatartása (a büfé elbontása) nem volt jogellenes, a felperes pedig azt nem bizonyította, hogy a bontással a személyiségi joga sérült. [23] A Kúria kiemeli, hogy a régi Pp. 272. §

(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés, és a megsértett jogszabály megjelölése, valamint annak a kifejtés, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [1/

1. (II. 15.) PK vélemény
2. pont]. A felülvizsgálati kérelem egy része e követelményeknek nem felelt meg. [24] A felperes felülvizsgálati kérelmében ugyanis a jogerős ítéletnek a sérelemdíj iránti igényt érintő részével kapcsolatban csupán a Ptk. 2:
3. §

(1)bekezdésében és a régi Pp. 206. §

(1)bekezdésében foglaltakra utalt. Ismertette a hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket, de nem adta indokát annak, hogy a jogerős ítélet mennyiben jogszabálysértő, nem adta elő részletesen, hogy a másodfokú bíróság - szerinte - miért járt el jogszabálysértő módon, amikor az elsőfokú bíróság álláspontját osztva arra a következtetésre jutott, hogy a személyiségi jogi jogsértés tényét a felperes nem bizonyította. Mindezekre figyelemmel a felülvizsgálati kérelme nem vezethetett eredményre. [25] A Kúria utal rá, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra is, hogy az alperes részéről a felek között korábban létrejött bérleti szerződés felmondása nem volt szabályszerű. Az elsőfokú bíróság a felmondás érvénytelenségének a megállapítására irányuló keresetet önálló keresetként bírálta el. Annak megítélése, hogy az helytálló volt-e, kívül esik a felülvizsgálat keretein. A felperes ugyanis a fellebbezésében az elsőfokú ítéletet e kereseti kérelmet érintő részében nem támadta, a másodfokú eljárásnak tehát a felmondás érvényessége már közvetlenül nem volt a tárgya. Ebből következően a felperes által előadottakat a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során figyelmen kívül hagyta. [26] A fentiekre figyelemmel a Kúria a nem jogszabálysértő jogerős ítéletet a régi Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [27] A felperes pervesztes lett, a Kúria ezért a régi Pp. 270. §

(1)bekezdésére figyelemmel alkalmazandó 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte az alperesnek a felülvizsgálati eljárással felmerült költsége megfizetésére, amely a jogi képviselje munkadíjából áll. [28] A felperes a személyes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján köteles az államnak megfizetni. [29] A Kúria a határozatát a régi Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján a felperes kérelmére kitűzött tárgyaláson hozta meg. Budapest,

1. augusztus
2. . Orosz Árpád s.k. a tanács elnöke, Dr. Kiss Gábor s.k. előadó bíró, Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. bíró