Mfv.10323/2018/9 – Kúria

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.III.10.323/2018/

1. A tanács tagjai: Dr. Zanathy János a tanács elnöke Dr. Farkas Katalin előadó bíró Dr. Magyarfalvi Katalin bíró A felperes: Az alperes: Budapest Főváros Kormányhivatal Az alperes képviselője: jogtanácsos A per tárgya: közigazgatási határozat felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 66.M.1594/2017/
2. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi 66.M.1594/2017/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárási illetéket a magyar állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Tényállás [1] A felperes
4. október
5. napján álláskeresőként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelmet nyújtott be. A másodfokú hatóság a
6. december
7. napján kelt ... számú határozatával az elsőfokú hatóság
8. november
9. napján kelt ... számú határozatát, amelyben a felperes álláskeresőként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelmét elutasította, helybenhagyta a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló
10. évi IV. törvény (továbbiakban: Flt.)
11. §

(5)bekezdés

1. d)és
2. e)pontja, 54. §

(11)bekezdése, 58. §

(5)bekezdés s) pontja, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 5. §

(1)bekezdés

1. e)pontja, 4. §
2. b)pontja, továbbá az egyéni vállalkozókról és az egyéni cégekről szóló 2009. évi CXV. törvény (továbbiakban: Evtv.) alkalmazásával. A határozat indokolása szerint az ügyvéd egyéni vállalkozónak, az ügyvédi tevékenység szüneteltetése pedig kereső tevékenységnek minősül. A felperes álláskeresőként való nyilvántartásba vételéhez az ügyvédi tevékenységét meg kell szüntetnie. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [2] [3] A felperes kereseti kérelmében kérte annak megállapítását, hogy álláskeresőnek minősül, 2016. július 1. napjától álláskeresőként nyilvántartásba vételét, továbbá az alperes kötelezését a közigazgatási jogkörben okozott kár megfizetésére. A felperes álláspontja szerint az Flt. 58. §

(5)bekezdésében írt feltételeknek megfelelt, ezért az Flt. 54. §

(11)bekezdése alapján álláskeresőkénti nyilvántartásba vételének nem volt akadálya. A felperes álláspontja szerint a Tbj.

1. §-a és az adózás rendjéről szóló
2. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.)
3. §

(1)bekezdése, 20. §

(6)bekezdése és

1. §-a együttes értelmezéséből következően
2. július 1-től az adószáma NAV általi törlésének napjától sem egyéni vállalkozónak, sem egyéni ügyvédnek nem volt tekinthető, ezért az alperes elutasító határozata jogsértő. Az alperes a kereső tevékenység fogalmát is jogsértően értelmezte. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte a határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokai fenntartásával. Hivatkozott a Kúria Mfv.III.10.142/
3. számú ügyben kifejtett kereső tevékenység fogalom meghatározására, továbbá az ügyvédekről szóló
4. évi XI. törvény (továbbiakban: Ütv.) 17.-
5. §-ai és
6. §

(1)bekezdése rendelkezéseire. Érvelése szerint az ügyvédi tevékenység szüneteltetését az egyéni vállalkozó tevékenysége szüneteltetésével azonosan kell értelmezni, azaz a felperes mindaddig, amíg az ügyvédi tevékenységét nem szünteti meg nem vehető álláskeresőként nyilvántartásba. Az elsőfokú ítélet [4] [5] A munkaügyi bíróság a felperes keresetét az Flt. 58. §

(5)bekezdés

1. d)és
2. s)pontjai, 54. §

(11)bekezdése, a Tbj. 5. §

(1)bekezdés

1. e)pontja, 4. §
2. b)pontja, valamint az Ütv. 18. §

(2)bekezdése alkalmazásával elutasította. A bíróság érvelése szerint az Flt. speciális jogszabály az Ütv.-hez képest, mely utóbbi általános szabályaival szemben a felperes álláskeresési nyilvántartásba vétel iránti kérelme elbírálásakor az Flt. szabályait kellett alkalmazni. A bíróság a közigazgatási jogkörben okozott kár megfizetése iránti kereseti kérelmet a Pp. 339/A. §-a és 23. §

(1)bekezdés b) pontja alkalmazásával, hatáskör hiányában nem vizsgálta. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [6] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett kérte kötelezni az alperest, hogy

1. július 1től a felperest álláskeresőként nyilvántartásba vegye a Pp. „idézésre és kézbesítésre vonatkozó szabályainak" megsértése miatt. Kérte annak megállapítását, hogy a foglalkoztatási szervvel együttműködött; a szerv által felajánlott munkahelyet nem utasította vissza; az együttműködést az alperes nem tette lehetővé. [7] A felperes álláspontja szerint a bíróság a Pp.
2. §-a megsértésével a szabályszerű bizonyítási eljárást nem folytatta le; a felperes nem kapott lehetőséget a bizonyítékai (pl. NAV igazolás a be nem fizetett egészségügyi hozzájárulásról) előterjesztésére. A bíróság a bizonyítékokat a Pp.
3. §-a megsértésével értékelte; az utolsó tárgyalásra a felperest szabályszerűen nem idézte és az alperes által megjelölt BH-ra nem reagálhatott. A bizonyítékok értékelésének a megsértése körében a felperes számos eseti döntésre hivatkozott. [8] A felperes hivatkozott az Alkotmánybíróság 25/
4. (XII.21.) AB határozatára azzal, hogy „nem értékelhető a felperes hátrányára az a mulasztás, hogy az Országgyűlés az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése alatt az önhibán kívül bekövetkezett munkanélküliség esetére a támogatásra jogosultságot nem szabályozta". [9] A felperes kifogásolta, hogy a bíróság a
5. február 27-ei tárgyalásra a Pp. 96.-
6. §-ai,
7. §

(2)bekezdése megsértésével szabályszerűen nem idézte, továbbá álláspontja szerint sérült a tisztességes eljáráshoz és a per ésszerű időtartamon belüli befejezéséhez való joga; a bíróság tévesen állapította meg, hogy kártérítésre (sérelemdíjra) az álláskeresőként való nyilvántartásba bejegyzés iránti kérelme jogsértő elutasítása miatt nem jogosult. [10] A felperes érvelése szerint nem minősült egyéni vállalkozónak, a NAV az adószámát megszüntette, ezért az álláskeresők nyilvántartásába szerepelnie kellett volna. A felperesre, mint az ügyvédi tevékenységét szüneteltető igénylőre a Tbj. 4. § b) pontjával szemben a Tbj. 8. § e) pontját kell alkalmazni. [11] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte jogszabálysértés hiányában. Az alperes érvelése szerint az Flt. 58. §

(5)bekezdés s) pontja, a Tbj. 5. §

(1)bekezdés

1. e)pontja és 4. §
2. b)pontja értelmében az Ütv. hatálya alá tartozó ügyvéd egyéni vállalkozónak minősül. Az Evtv. alapján a tevékenységét szüneteltető egyéni vállalkozó álláskeresőként - az Flt. 58. §

(5)bekezdés e) pontjára figyelemmel - nyilvántartásba nem vehető, mely értelmezést alátámasztja a Kúria Mfv.III.10.142/

1. számú ítéletében kifejtett álláspontja is. Az Ütv. 17.-
2. §-ai és
3. §

(1)bekezdéséből sem lehet levezetni, hogy az ügyvédi tevékenység szüneteltetése - az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetésével azonosan - ne minősülne kereső tevékenységnek. A felperes az ügyvédi tevékenysége megszüntetéséig álláskeresőként nem vehető nyilvántartásba. A Kúria döntése és jogi indokai [12] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint. [13] A felperes

1. június
2. napi tevékenységi kezdettel főállású egyéni vállalkozóként kért adószámot jogi ügyvédi tevékenységre, mely vállalkozói tevékenységét a Budapesti Ügyvédi Kamara határozata értelmében - tagsági viszonya érintetlenül hagyása mellett
3. június
4. napjától, határozatlan időre szüneteltette.
5. december 30-án benyújtott kérelme alapján, kérelmének megfelelően egyéni vállalkozói adószáma
6. június
7. napi időponttal megszüntetésre került. [14] A felperes
8. október
9. napján álláskeresőként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelmet terjesztett elő alperesnél. [15] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen eljárásjogi jogszabályok [Pp. 96.-
10. §-ai,
11. §

(2)bekezdése,

1. §-a és
2. §-a] bíróság általi megsértését állította, továbbá kifogásolta, hogy a
3. február
4. napjára kitűzött tárgyalásra szabályszerűen nem idézték. [16] A peradatok szerint a
5. október
6. napján megtartott tárgyaláson, amelyen a felperes jelen volt a bíróság a tárgyalást elhalasztotta és új határnapként
7. december
8. napját tűzte ki, amelyre a jelenlévő feleket szóban rendelte idézi. A
9. december
10. napjára kitűzött tárgyalás megtartására a bíró betegsége miatt nem került sor, melyről a bíróság a feleket (felperest
11. december 13-án 11:08 órakor) e-mailben értesítette, mely tájékoztatást a felperes az e-mailre még ezen a napon 11:44 órakor e-mailben adott „Kösz" válasszal tudomásul vette. A bíróság
12. február
13. napjára tűzte ki az újabb tárgyalást, az idéző végzés a felperes tartózkodási helyéről a bírósághoz (kétszeri sikertelen kézbesítést követően)
14. február 15-én nem kereste jelzéssel érkezett vissza. A bíróság a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent felek távollétében megtartott tárgyaláson hozott érdemi döntést. [17] A Pp.
15. §-a az idézés általános szabályait, az idézés közlésének néhány lehetséges módját [

(3)bekezdés] rögzíti, a kézbesítés részletes szabályait a 97.-

1. §-ai és külön jogszabályok tartalmazzák. A Pp.
2. §-ából kitűnően a fél részére kézbesített iratot a félnek, ha meghatalmazottja van, a képviselőjének kell kézbesíteni. A Pp.
3. §-a a kézbesítés akadályára (címzett meghal vagy megszűnt), a
4. §-a a bírósági iratok kézbesítésének módjára vonatkozó szabályokat tartalmazza. A Pp.
5. §

(2)bekezdése kézbesítési vélelmet állít fel, amely akkor alkalmazható, ha a fél megtagadta a küldemény átvételét, vagy a címzett a küldeményt a postán határidő alatt nem vette át. [18] A peres iratok között rendelkezésre álló, a

1. február
2. napján tartandó tárgyalásra szóló
3. számú idéző végzést a posta
4. január 29-én és
5. február 5-én a felperes részére történt sikertelen kézbesítéseket (az értesítők elhelyezését) követően
6. február
7. napján küldte vissza „nem kereste" jelzéssel a bíróságnak. A felperes részére a küldemény azért nem volt kézbesíthető, mert azt határidőn belül a postán nem vette át, a szabályszerű közlés joghatásai a második kézbesítési kísérletet követő ötödik munkanapon bekövetkeztek. [19] A munkaügyi bíróság a fentiek alapján a Pp. 96.-
8. §-ai megsértése nélkül járt el. A felperes a Pp.
9. §

(2)bekezdése bíróság általi megsértésére is tévesen hivatkozott a folytatólagos tárgyalási határnap kitűzése és tárgyalási időpont tekintetében, mivel a hivatkozott jogszabályhely az első tárgyalás kitűzésére (tárgyalási időköz) tartalmaz jogszabályi rendelkezéseket. [20] A felperes kifogásolta a bíróság bizonyítási eljárását és a bizonyítékok értékelését a Pp.

1. §-a és
2. §-a megsértését állítva. [21] A perbeli jogvita eldöntése jogkérdés volt, amelyhez a bíróságnak bizonyítási eljárást nem kellett lefolytatnia. A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes ügyvédi tevékenységének a szüneteltetése kereső tevékenységnek minősül-e. Az alperes nem vitatta, hogy a felperes az általa megjelölt időszakban okiratokkal is bizonyítottan az ügyvédi tevékenységét szüneteltette. [22] A Pp.
3. §-a értelmében a közvetlenség elvéből következően a bizonyítást elsősorban az ügyben eljáró perbíróságnak kell lefolytatnia; ettől kivételesen és csak akkor indokolt eltérni, ha a bizonyítás a perbíróság előtti foganatosítása aránytalan többletköltséggel vagy nehézséggel jár, vagy más módon lehetetlen. [23] A Pp.
4. §-a a bizonyítás eredményének mérlegelésére vonatkozó szabályokat tartalmaz. [24] Tekintettel arra, hogy a peres eljárásban bizonyítási eljárásra nem került sor, nem volt olyan tény vagy körülmény, amely bizonyításra szorult volna, a bíróság sem mérlegelt bizonyítékokat, ezért a Pp.
5. §-a és
6. §-a bíróság általi megsértése fel sem merülhetett. [25] A felperes érdemében is vitatta a jogerős ítéletet. [26] Az álláskeresési ellátást álláskereső személy számára biztosítanak a jogszabályok. A jogvita alapját az képezte, hogy a tevékenységét szüneteltető ügyvéd az Flt.
7. §

(5)bekezdés d) pontja szerinti álláskereső személynek minősül-e, s mint ilyen személyt az Flt. 54. §

(11)bekezdése alapján az állami foglalkoztatási szervnek álláskeresőként nyilvántartásba kell hogy vegye. Az Flt. 54. §

(11)bekezdése határozza meg, hogy mely személyt lehet álláskeresőként nyilvántartásba venni: azt, aki megfelel az 58. §

(5)bekezdés d) pontjának 1-

1. alpontjaiban meghatározott feltételeknek és kötelezettséget vállal arra, hogy az állami foglalkoztatási szervvel együttműködik [
2. § (9-10) bekezdés]. Az Flt.
3. §

(5)bekezdés d) pontjának

1. alpontja szerint álláskereső az a személy, aki (...) egyéb kereső tevékenységet nem folytat. Az Flt.
2. §

(5)bekezdés e) pontja értelmében kereső tevékenység minden olyan munkavégzés, amelyért díjazás jár, továbbá kereső tevékenységet folytatónak kell tekinteni azt a személyt is, aki külön törvény szerint egyéni vállalkozónak minősül. Az Flt. 58. §

(5)bekezdése az egyéni vállalkozó fogalmát is értelmezi utaló rendelkezéssel. Az s) pont szerint egyéni vállalkozó: a Tbj. 5. §-a

(1)bekezdésének

1. e)pontja szerinti biztosított, a Tbj. 4. §-ának
2. b)pontjában meghatározott személy. A Tbj. 4. §
3. b)pont 3. alpontja az ügyvédi törvény hatálya alá tartozó ügyvédeket az egyéni vállalkozónak minősülő személyek között sorolja fel. Azt a kérdést, hogy a felperes megfelel-e az Flt. 58. §

(5)bekezdés d) pontja

1. alpontja feltételeinek az Flt. és a Tbj. fenti rendelkezései alapján kell megítélni. Az Flt.
2. §

(11)bekezdése alapján álláskeresőként történő nyilvántartásba vételre jogosultság szempontjából az Ütv. hatálya alá tartozó ügyvédek sem esnek kedvezőbb megítélés alá, mint az egyéni vállalkozónak minősülő személyek. [27] A Kúria számos határozatában (Mfv.III.10.248/2015/7, Mfv.III.10.142/2014., MFv.III.10.745/2009/4., Mfv.III.10.682/2015/5., Kfv.III.38.175/2014/3., Kpkf.IV.37.453/2016/2.) akképp foglalt állást, hogy az Flt. vonatkozásában az az egyéni vállalkozó, aki e státusszal rendelkezik - függetlenül a tevékenysége szüneteltetésétől - kereső tevékenységet folytatónak kell tekinteni. [28] Az Alkotmánybíróság a 25/

1. (XII.21.) AB határozatában (továbbiakban: AB határozat) megállapította „mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség áll fenn amiatt, hogy az Országgyűlés az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése alatt az önhibán kívül bekövetkezett munkanélküliség esetére a támogatásra jogosultságot nem szabályozta". Az AB határozat [34] bekezdése: „az Flt., a Tbj. és az Evtv. együttesen értelmezhető úgy, hogy a vállalkozást önként szüneteltető egyéni vállalkozó e jogviszonya alapján a hatályos szabályok szerint nem minősül álláskeresőnek, mert biztosítási jogviszonya áll fenn, ebből fakadóan pedig nem lehetett a bíróság döntését önkényesnek ítélni. [37] bekezdés: „Jelenleg nincs olyan szabály, amely megengedné, hogy - a szüneteltetéshez vezető személyes döntés és a megszüntetés közötti választás eltérő okokra alanyi jogon járó, munkanélküliség esetére szóló ellátásnál figyelemmel legyenek". Az Alkotmánybíróság az Országgyűlést
2. június
3. napjáig bezárólag hívta fel jogalkotói feladata teljesítésére. [29] Az Alkotmánybíróság a bíróságok jelen ügyben is irányadó jogértelmezését a fentebb hivatkozott határozatában nem ítélte alaptörvény-sértőnek. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet megállapító határozatára sem a közigazgatási-, sem a bírósági eljárásban közvetlenül érvényesíthető jogosultság nem alapítható. [30] A jogalkotó az Alkotmánybírósági határozatban foglaltaknak eleget téve a
4. évi XCIV. törvény
5. §

(1)bekezdése rendelkezésével az Flt. 58. §

(5)bekezdés

1. e)pontját a 2019. január 1. napjától hatályos kiegészítő 6. alpontban rögzítette: „Nem kell kereső tevékenységet folytató személynek tekinteni az
2. s)pont szerint egyéni vállalkozónak minősülő személyt arra az időtartamra, amely alatt tevékenységét a jogszabályban meghatározott módon szünetelteti." Az eljáró hatóságok határozataikat 2016. november 4., illetve 2016. december 21. napján hozták meg, az ezen időpontokban hatályos jogszabályok alapján. A bíróságok a közigazgatási határozatot jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a meghozatalakor hatályos jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül (Pp. 339/A. §), ezért a 2019. január 1. napjától hatályos jogszabályi rendelkezés alkalmazására nem volt lehetőség. [31] A peres eljárásnak nem volt a tárgya annak vizsgálata, hogy a felperes a foglalkoztatási szervvel együttműködött; a szerv által felajánlott munkahelyet nem utasította vissza; az együttműködést az alperes nem tette lehetővé, ezért a bíróságnak ezekben a kérdésekben nem kellett dönteni, továbbá jogszabálysértés nélkül mellőzte a felperes sérelemdíj megfizetése iránti kérelmének a vizsgálatát is. [32] A fentiekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alkalmazásával az indokolás kiegészítésével hatályában fenntartotta. Záró rész [33] A felperes a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére. [34] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IMr. 13. §

(2)bekezdése alapján a magyar állam viseli. [35] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. Budapest,

1. január
2. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő