A Fővárosi Ítélőtábla dr. Kuchár Zoltánügyvéd által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek dr. Tóth Katalin Ildikó jogtanácsos által képviselt alperes neve(alperes címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében – amely perbe dr. Tóth Istvánügyvéd által képviselt Felperesi beavatkozó(felperesi beavatkozó) a felperes pernyertessége érdekében beavatkozott – a Fővárosi Törvényszék
- május 24-én kelt 74.G.42.743/2017/
- számú ítéletével szemben a felperes
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint jogtanácsosi munkadíjból álló másodfokú perköltséget. A felperes illetékmentessége folytán le nem rótt 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a gépjárműversenyzői felelősségbiztosítás keretszerződés biztosítási feltételeinek
- pontja nem vált az alperessel megkötött szerződés részévé. Ehhez a keresethez kapcsolódó másodlagos kérelme annak megállapítására irányult, hogy a biztosítási feltételek
- pontja semmis. Kérte továbbá annak megállapítását is, hogy az alperessel
- október 18-án megkötött rendezvényszervezői felelősségbiztosítás egyedi része hatályos, másodlagosan annak megállapítását, hogy a rendezvényszervezői felelősségbiztosítás feltételeinek 2/b. pontján belül az extrém sportokhoz tartozó kizárást tartalmazó rendelkezés semmis. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A beavatkozó csatlakozott a felperes keresetéhez, azzal egyetértett. Az elsőfokú bíróság a 74.G.42.743/2017/
- számú ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 60.000 forint jogtanácsosi munkadíjat. Megállapította, hogy a felperes személyes illetékmentessége folytán feljegyzett 72.000 forint illetéket az állam viseli. Ítéletének indokolása szerint a felperes megállapítás iránti kereseteinek a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §-ában foglalt feltételei nem állnak fenn. Idézte a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §
(1)-
(3)bekezdéseit. A károsult az általa indított peres eljárásban a károkozókkal szemben a Ptk. 348. §
(1)bekezdése és a 350. §
(2)bekezdése alapján érvényesített jogot, míg a perbeli biztosítási szerződések alapján a biztosított követelheti az alperestől, hogy mentesítse a károsultat ért kár megtérítése alól. Mindezekre tekintettel az elsődleges kérelmet alaptalannak találta. Mindezek mellett egyetértett a felperessel abban, hogy általános szerződési feltételekben kikötött egyéves elévülési időről külön tájékoztatni kell a szerződő felet. Megállapította, hogy a felek között nem fogyasztói szerződés jött létre, a Ptk. 236. §
(1)-
(2)bekezdésében írt megtámadási határidő eltelt, ezért a másodlagos kérelmet is elutasította. A rendezvényszervezői felelősségbiztosítási szerződéssel kapcsolatban előterjesztett keresetet a fentiekkel azonos okok miatt utasította el. A felperes az ítélet elleni fellebbezésében kizárólag a gépjárműversenyzői felelősségbiztosítás tekintetében előterjesztett elsődleges kérelmét elutasító ítéleti rendelkezés megváltoztatásával kérte annak megállapítását, hogy az alperessel kötött ... kötvényszámú versenyző felelősségbiztosítási szerződés általános szerződési feltételeinek 10. pontja nem vált a szerződés részévé. Ennek következtében a felek jogviszonyára a szerződés 10. pontja helyett a Ptk. 324. §
(1)bekezdésében szabályozott 5 éves elévülési idő az irányadó, ezért az alperes köteles a felperes, illetve a beavatkozó helyett megtéríteni a károsult kárait. Állítása szerint nem vitás, hogy az alperestől teljesítést nem követelhet, a biztosított maga a versenyző, a szerződő fél pedig a felperes. A szerződéssel kapcsolatos jognyilatkozatokat a szerződő fél tehet, beleértve a szerződés megtámadását, vagy az arra való hivatkozást, hogy az általános szerződési feltételek egyes részei nem váltak a szerződés részévé. Hivatkozott a Ptk. 547. §
(1)bekezdésére. Kiemelte, hogy a károsult által indított perben a károsult egyetemlegesen kéri kötelezni a felperest és a beavatkozót. Az alperestől a felperes teljesítést nem követelhet, a szerződés
- pontja nem vált a szerződés részévé, így az alperessel szembeni jogai megóvásához szükséges a kért megállapítás, mert ezzel megnyílna az alperes helytállási kötelezettsége a károsulttal szemben. Mindezekre tekintettel álláspontja szerint a megállapítási kereset indításának feltételei fennállnak. A beavatkozó a felperes fellebbezésének teljesítését indítványozta. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet fellebbezéssel támadott részének helybenhagyására irányult. Csatlakozó fellebbezést terjesztett elő az elsőfokú ítélet indokolása ellen, amelyet a másodfokú bíróság hivatalból elutasított. A felperes fellebbezése a gépjárműversenyzői felelősségbiztosításhoz kapcsolódó elsődleges kereseti kérelmet elutasító rendelkezés megváltoztatására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletének a további kereseti részeket elutasító rendelkezései a Pp.
- §
(1)bekezdése értelmében fellebbezés hiányában jogerőre emelkedtek, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezett kereseti rész tekintetében bírálta felül. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a kereset eldöntéséhez szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a tényállást helyesen állapította meg, és helytálló érdemi döntést hozott. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezéssel érintett részének indokaival is maradéktalanul egyetért, ezért a felperes fellebbezése folytán csupán az alábbiakkal egészíti ki. A gépjárműversenyzői felelősségbiztosítást a sportrendezvényen résztvevő gépjárművek által harmadik félnek okozott károk megtérítése érdekében a felperes mint szerződő fél kötötte azzal, hogy a biztosítottak a gépjárművek vezetői. A Ptk. 559. §
(1)-
(2)bekezdése értelmében a felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős, míg a biztosító a megállapított kártérítési összeget csak a károsultnak fizetheti; a károsult azonban igényét közvetlenül a biztosító ellen nem érvényesítheti. A kötelező gépjárműfelelősségbiztosításról szóló
- évi LXII. törvény
- § b) pontja szerint a törvény hatálya a .... területén rendezett gépjárműversenyen (edzésen) részt vevő gépjárművekre kötött felelősségbiztosítási szerződésekre nem terjed ki, ezért a károsult a gépjárműversenyen részt vevő gépjárművekre kötött felelősségbiztosítás alapján a kártérítési igényét polgári peres eljárásban az alperessel szemben nem érvényesítheti. A fentiek alapján a biztosító jellemző szolgáltatási kötelezettségeként vállalt mentesítést – végső soron végrehajtási kényszer igénybevételével – csakis maga a szerződés szolgáltatásának jogosultja (biztosított) kényszerítheti ki, míg a szerződés jellegéből adódóan a teljesítés módja nem lehet más, mint a károsult részére történő közvetlen fizetés. A károsult részére történő fizetés a biztosító hatályos szolgáltatási kötelezettségének módját határozza meg, és nem azt, hogy a teljesítés kikényszerítésére kötelmi jogosultsággal rendelkező biztosított a követelését a biztosítóval szemben nem érvényesítheti. A szerződéses szolgáltatás követelésére a relatív szerkezetű kötelmi jogviszony alanya jogosult, ezért az elsőfokú bíróság az irányadó jogszabályok mindenben megfelelő alkalmazásával állapította meg, hogy a biztosító szolgáltatási kötelezettsége – függetlenül a teljesítés módjától – a biztosított felé áll fenn. A károsult részéről a polgári jogviszony hiánya miatt kizárt közvetlen igényérvényesítés nem azt jelenti, hogy a jogalkotás a kártérítési, valamint a biztosítási jogviszony alanyait azonos ténybeli alapon több egymást követő peres eljárás megindítására késztetné. A biztosított mint a kötelem alanya a felelősségbiztosítási szerződéssel fennálló jogait a biztosítóval szemben polgári per útján abban az esetben is meg tudja védeni, ha a biztosító a mentesítési kötelezettségének teljesítését megtagadja. A felelősségbiztosítási szerződés alapján keresettel követelheti, hogy a biztosító a szerződésnek megfelelően mentesítse őt a kártérítés megfizetése alól [Ptk.
- §
(1)bekezdés] oly módon, hogy a bíróság által megítélt marasztalási összeget a szerződésnek és a felelősségbiztosításra vonatkozó polgári jogi szabályoknak megfelelően a károsultnak fizesse meg [Ptk. 559. §
(2)bekezdés]. Mindehhez a károsult perben állása is mellőzhető, mert a végrehajtáshoz szükséges adatok alapján a biztosító teljesítése a kárt okozó biztosított kártérítési kötelezettségével azonos hatályú kifizetésnek minősül, amelyet a károsult a Ptk. 360. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó 286. §
(1)bekezdése értelmében köteles elfogadni. A biztosított saját részére történő teljesítést pedig abban az esetben és annyiban kérhet, amennyiben a károsult követelését kiegyenlítette [Ptk. 559. §
(2)bekezdés]. A megállapítás iránti kereset indítására azonban a Pp.
- §-a szerint az nem szolgáltat ténybeli alapot, hogy a károkozó a károsulttal fennálló kártérítési jogviszonyából eredő kártérítési kötelezettségét saját elhatározása alapján önként nem teljesíti, vagy az, hogy követelését a biztosítóval szemben nem érvényesíti. A fentiekből következik, hogy a felperes mint szerződő jogainak megvédéséhez sem szükséges a kért megállapítás, mert a megállapítással önmagában a biztosító teljesítését nem tudja kikényszeríteni. A szerződésre irányadó elévülési idő tartamának csak abban az esetben van érdemi jelentősége, ha a biztosítóval szembeni igényérvényesítés esetén az alperes az elévülésre igényt megszüntető kifogásként hivatkozik. Ebben az esetben a biztosított sincs elzárva attól, hogy a kifogást a szerződés tartalmának bizonyításával elhárítsa, amelynek külön, közokiratban (ítéletben) történő megállapítása az igényérvényesítés eredményességéhez nem szükséges. A kifejtett indokok alapján a felperesnek mint szerződő félnek nem áll fenn védendő polgári joga az alperessel szemben, míg a megállapítás azért is szükségtelen, mert ezáltal a biztosítási szolgáltatás teljesítése nem kényszeríthető ki. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a megállapítási kereset Pp.
- §-ában előírt feltételei nem állnak fenn. A kifejtett indokokra tekintettel a másodfokú bíróság a Pp.
- §
(2)bekezdése értelmében – visszautalva a 254. §
(3)bekezdése alapján annak helyes indokaira – az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes fellebbezése eredménytelen volt, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdése értelmében köteles az alperesnek az ügyvédi munkadíjban felmerült másodfokú perköltségét megfizetni, amelynek összegét a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdése alapján a kifejtett érdemi tevékenység figyelembevételével állapította meg. Budapest,
- március
- Dr. Koday Zsuzsanna a tanács elnöke Dr. Bleier Judit előadó bíró Dr. Pusztai Anita bíró