← Magyarország

Mfv.10123/2018/7 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Közölt intézkedés hiányában az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészre nézve bármilyen döntést hozott, a bizonyítás sikertelensége pedig a terhére esik. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.II.10.123/2018/

  1. A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke Szolnokiné dr. Csernay Krisztina előadó bíró Dr.Tálné dr. Molnár Erika bíró A felperes: A felperes képviselője: ügyintéző: Dr. Ilovics Tamás jogi és képviseleti ügyvivő Az alperes: Az alperes képviselője: kamarai jogtanácsos A per tárgya: illetmény-különbözet megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék 6.Mf.680.077/2017/
  2. Az elsőfokú bíróság határozata: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.M.2195/2016/
  3. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 6.Mf.680.077/2017/
  4. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezését nem érinti, egyebekben hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a felperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A 105.500 (százötezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A tényállás [1] A felperes középfokú besorolású munkakörben állt az alperesnél közalkalmazotti jogviszonyban. [2] Az alperes
  5. augusztus
  6. és
  7. december
  8. között a felperes garantált illetményét 83.000 forintban, a garantált összegen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét 71.000 forintban, ekként illetményét összesen 154.000 forintban állapította meg. Az alperes
  9. január 1jétől a felperes garantált illetményét a garantált bérminimumra történő kiegészítéssel együtt 129.000 forintban állapította meg, a garantált összegen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt 26.900 forintra csökkentette és amellett 15.590 forint rendvédelmi ágazati pótlékot állapított meg, ekként a felperes illetménye 171.490 forint volt. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [3] A felperes a pontosított keresetében
  10. augusztus 1-től
  11. december 31-éig terjedő időszakra 1.054.700 forint illetmény-különbözet és ezen összeg
  12. október 15-től a kifizetésig számított [4] [5] késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a közalkalmazottak jogállásáról szóló
  13. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.)
  14. augusztus
  15. napjától hatályos
  16. §

(9)bekezdése alapján garantált illetményként legalább a garantált bérminimumnak megfelelő összeg illette meg. A jogszabálysértő gyakorlatot az alperes
  1. január 1-jével szüntette meg, amikor rendelkezett a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészből a garantált bérminimumra történő kiegészítésről. Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes garantált illetményének összege
  2. december 31-ig technikailag nem megfelelően szerepelt az alperes határozataiban, azonban a munkáltatói döntésen alapuló illetményrésszel együtt a felperes illetménye minden esetben meghaladta a garantált bérminimum összegét. Az első- és másodfokú bíróság ítélete [6] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 11.M.2195/2016/
  3. számú ítéletével kötelezte az alperest 1.054.700 forint és ezen összegnek
  4. október 15-től a kifizetésig számított késedelmi kamata, továbbá 30.000 forint perköltség megfizetésére megállapítva, hogy az eljárási illetéket az állam viseli. [7] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában a Kjt.
  5. §-a, valamint a peresített időszakban a garantált bérminimum összegét meghatározó kormányrendeletek és az irányadó bírói gyakorlat alapján megállapította, hogy a felperes garantált illetményének
  6. augusztus 1-jétől el kellett érnie a garantált bérminimum összegét. Ezen időponttól a munkáltatónak a garantált illetmény összegét ki kellett volna egészítenie, ennek hiányában a felperes garantált illetményének összege
  7. augusztus 1-től december 31-ig havi 31.000 forinttal,
  8. évben havi 35.000 forinttal, 2015ben pedig havi 39.000 forinttal tért el az irányadó kormányrendeletben meghatározott összegektől. Kiemelte, hogy miután az alperes
  9. augusztus 1-jétől
  10. december 31-éig a felperes illetményének megállapításáról határozattal nem döntött, ezért alaptalanul hivatkozott arra, hogy a felperes garantált illetményének a garantált bérminimumra történő kiegészítésére a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészből csoportosított át összeget. [8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes
  11. január 1-jétől hozott határozatot a felperes illetményének megállapításáról, amelyben rendelkezett a bértábla szerinti illetmény garantált bérminimumra történő kiegészítéséről és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentéséről. [9] Az alperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Törvényszék a 6.Mf.680.077/2017/
  12. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta. A fellebbezésre tekintettel kiemelte a perbeli jogvita tárgyával összefüggésben kialakult következetes joggyakorlatot, amely egyértelműen rögzítette, hogy
  13. augusztus 1-jét követően a Kjt.
  14. §
(9)bekezdésének rendelkezése folytán a garantált illetménynek el kellett érnie legalább a kötelező legkisebb munkabér, illetve középfokú vagy magasabb iskolai végzettséget, illetve középfokú vagy magasabb szakképzettséget igénylő munkakör betöltése esetén a garantált bérminimum összegét, amely az adott esetben nem teljesült. [10] A törvényszék kiemelte, hogy
  1. július 1-jétől a felperes a bruttó illetménye 5 %-ában meghatározott rendvédelmi ágazati pótlékban is részesült, így a
  2. július 1-jétől december 31-éig terjedő hat hónapra további havi 1950 forinttal kevesebb illetményt kapott, mint ahogy arra a jogszabály alapján jogosult lett volna. Az elsőfokú bíróság az alperes marasztalása során ezt az összeget is figyelembe vette, azt azonban az indokolásában részletezett számításokban tévesen nem szerepeltette. Ebből következően a másodfokú bíróság az indokolást annyiban pontosította, hogy
  3. július 1-től december 31-ig a felperes illetménye a garantált illetményt és illetménypótlékot tekintve havi 40.950 forinttal volt kevesebb. [11] A törvényszék abban is egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, hogy a munkáltatónak a saját döntésén alapuló illetményrész átcsoportosításáról határozatot kellett volna hoznia. Ahhoz, hogy a közalkalmazott ellenőrizhesse a besorolását és a jogszabályban meghatározott garantált illetménye kiszámítását, szükség van a garantált illetmény és a munkáltatói többletilletmény külön történő feltüntetésére, amely következik a Kjt.
  4. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó, a munka törvénykönyvéről szóló
  1. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
  2. §
(2)és
(4)bekezdéséből, 46. §
(1)bekezdés b) pontjából, a 46. §
(4)bekezdéséből a 155. §
(3)bekezdéséből is. Ameddig a munkáltató a megállapított többletilletménnyel kapcsolatban érdemben nem határoz és döntéséről a közalkalmazottat nem értesíti, az illetményrész változatlan marad és a közalkalmazottat a kormányrendeletnek megfelelő összegben a megállapított garantált illetményen felül illeti meg. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [12] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, valamint perköltségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint nem sértette meg az első- és másodfokú bíróság ítéletében megjelölt jogszabályhelyeket, mert a perbeli időszakban a felperes illetménye elérte a jogszabályokban meghatározott garantált bérminimum összegét. A felperest vagyoni hátrány nem érte, a felperes a keresetében csupán az egyes illetményelemek technikailag más megbontását kéri. [13] Az alperes élve a jogszabály adta lehetőségével, amelyet az állásfoglalásában a Kúria is megerősített, a garantált illetmény összegének felperesi kereset szerinti megemelése esetén arányosan csökkentette volna a munkáltatói döntésen alapuló illetmény elemet, amely a teljes illetmény változatlan összegét eredményezte volna. A fentiekből következően az eljárt bíróságok jogértelmezése jogszabálysértő, mivel a munkáltató eleget tett a kereseti kérelemben hivatkozott jogszabályi rendelkezéseknek. [14] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és az alperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte. [15] Az alperes az illetményt megállapító határozataiban mindvégig maga is garantált illetményt határozott meg, amely nem felelt meg jogszabályban előírt összegeknek. Nem felel meg a valóságnak, hogy a felperes csupán az egyes illetményelemek technikailag más megbontását kérte, mivel az elmaradt illetmény-különbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A Kúria döntése és annak jogi indokai [16] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [17] A Kúria számos döntésében kimondta, hogy a közalkalmazott garantált illetménye és a megállapított illetménye nem azonos fogalmak (Mfv.II.10.390/2016/5., Mfv.II.10.414/2016/6., Mfv.II.10.550/2016/4.), a Kjt. 66. §
(1)-
(5)bekezdésében, 79/E. §-ában, 85/A. § l) pontjában meghatározott rendelkezések alapján, figyelemmel a 390/2012. (XII.20.) Kormányrendelet 2. §
(2)bekezdésére, valamint a garantált bérminimumot évenként meghatározó kormányrendeletekre is. [18] A Kjt. 66. §
(9)bekezdés b) pontjában előírtaknak megfelelően 2013. augusztus 1-től a felperes garantált illetményének kellett elérnie a garantált bérminimumnak megfelelő összeget, amely 2013ban a 390/2012.(XII.20.) Kormányrendelet 2.§
(2)bekezdése alapján havi 114.000 forint,
  1. január 1-től a 483/
  2. (XII.17.) Kormányrendelet
  3. §
(2)bekezdése szerint havi 118.000 forint,
  1. január 1-től pedig a 347/
  2. (XII.29.) Kormányrendelet 2.§
(2)bekezdése alapján 122.000 forint volt . [19] Mindezekkel szemben tény, hogy az alperes
  1. augusztus 1-től
  2. december 31-ig terjedő perbeli időszakban a garantált illetmény változásáról, a garantált bérminimumnak megfelelő összegben történő megállapításáról, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegének csökkentéséről, a garantált illetmény emelkedése miatt annak összegére történő átcsoportosításáról írásban nem intézkedett, a felperes garantált illetményét a teljes időszakban, vagyis
  3. augusztus 1-től
  4. december 31-ig 83.000 forintban állapította meg. Az alperes kizárólag a perben hivatkozott arra, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt a garantált illetmény összegénél a perbeli időszakban figyelembe vette. [20] Az eljárt bíróságok helyesen vizsgálták azt is, hogy a munkáltató megalapozottan hivatkozhat-e arra, hogy a Kjt.
  5. §
(9)bekezdése szerint a garantált bérminimumnak megfelelő garantált illetményt a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész átcsoportosításával akkor is biztosította (megfizette), ha e körben semmilyen, a felperessel közölt munkáltatói intézkedést nem tett. [21] Az elsőfokú és a másodfokú bíróság ítéletének helyes jogi álláspontja szerint nincs lehetőség arra, hogy a munkáltató külön intézkedés nélkül utólag, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt minden további nélkül úgy tekintse, hogy az a jogszabályváltozás miatt emelésre szoruló garantált illetmény fedezetéül szolgált. Az illetmény fogalma nem szabályozza külön a garantált illetményt és a munkáltatói többletet, ezért azokat az illetmény fogalma együttesen tartalmazza, a további illetményelemek - illetménypótlékok, illetménykiegészítés, keresetkiegészítés, jutalom - mellett, amelyeket a Kjt. 85/A. §
  1. l)és
  2. m)pontjai meghatároznak. [22] A közalkalmazott garantált illetménye és illetménypótlékai jogszabályon alapuló - kötelező mértékű - juttatások, amelyek a jogszabály változásakor akkor is változnak a jogszabályoknak megfelelően (összegük növekedik), ha arról a munkáltató nem hoz semmilyen írásbeli intézkedést, illetve a változásról nem tájékoztatja a közalkalmazottat. Ezzel szemben a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész más jogi természetű, mivel egyrészt nem jár alanyi jogon a közalkalmazottnak - mert ez a juttatás munkáltatói döntésen, mérlegelésen alapul -, másrészt ezen juttatás jellegét a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelkedésekor nem veszíti el, ezért munkáltatói kifejezett döntés, írásbeli intézkedés hiányában annak összege a legutolsó munkáltatói intézkedésben közölt mértékű marad az újabb intézkedésig. [23] A kifejtettekből az következik, hogy amennyiben a garantált illetmény mértéke jogszabályon alapulóan emelkedik és a felek között nem jött létre újabb megállapodás a kinevezés módosításával az illetmény emeléséről és a munkáltató sem hoz döntést - írásban nem intézkedik - a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészről, azaz annak összegét változatlanul tartja, a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelése fedezetét a változatlan összegű illetmény nem biztosítja. Ilyen tényállás mellett nem hivatkozhat a munkáltató arra, hogy a garantált illetmény emelését biztosította, illetve megfizette a közalkalmazott részére. [24] A kinevezés szerinti illetményben a feleknek meg kell állapodniuk. A jogszabály kötelező rendelkezésén alapuló rész a garantált illetmény és a pótlékok, míg a garantált illetményt növelő részre, azaz a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészre nézve és annak módosítását illetően a munkáltatót írásbeli intézkedési kötelezettség terheli, intézkedését a közalkalmazottal jogszerűen közölnie kell. [25] A közalkalmazotti jogviszonyban is irányadó az Mt. 46. §
(1)bekezdés b) pontja szerint a munkáltató legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított tizenöt napon belül írásban tájékoztatja a munkavállalót, az alapbéren túli munkabéréről és egyéb juttatásokról, az Mt. 46. §
(4)bekezdése pedig arról rendelkezik, hogy az
(1)bekezdésben meghatározottak változásáról a munkavállalót a változást követő tizenöt napon belül írásban kell tájékoztatni. [26] Az adott ügyben megállapított tényállás szerint az alperes
  1. augusztus 1-től
  2. december 31e között ezt a kötelezettségét elmulasztotta, mivel úgy ítélte meg - tévesen -, hogy az illetményen belül a munkáltatói többletilletmény a garantált illetmény növekedését automatikusan fedezte. [27] Az irányadó bírói gyakorlat szerint (EBH2006.1544., EBH2016.M.25., Mfv.II.10.098/2016/5.) a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész - a garanciális feltételek mellett - „csökkenthető" vagy „átcsoportosítható", azaz a munkáltató dönthet úgy is, hogy a garantált illetmény kötelező növelése mellett a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt változatlan összegben biztosítja, de dönthet úgy is, hogy ebből biztosítja a garantált illetmény növelését, azaz csökkenti a munkáltatói többletrészt. Az előbbi esetben értelemszerűen növelni kell az illetményt (közös megegyezéssel), az utóbbi esetben az illetmény nem változik. [28] Mivel a nem vitatott tényállás alapján az alperes a munkáltatói döntésen alapuló többletilletmény csökkentéséről peridőszakban nem intézkedett azt eredményezi, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összege a perbeli időszakban havi 71.000 forint volt és annak átcsoportosítása a garantált illetmény növelése összegére csupán az alperes perbeli hivatkozása volt. Közölt intézkedés hiányában az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészre nézve bármilyen döntést hozott, a bizonyítás sikertelensége pedig a terhére esik. [29] Mindebből következően a felperest
  3. augusztus 1-től december 31-éig havi 31.000 forint (114.000 forint - 83.000 forint illetmény-különbözet,
  4. január 1-től december 31-éig havi 35.000 forint (118.000-83.000 forint),
  5. január 1-től december 31-ig pedig havi 39.000 forint (122.000 forint + 83.000 forint), mindösszesen 1.043.000 forint (155.000 + 420.000 forint + 468.000 forint) illetmény-különbözet illette meg. [30] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a rendvédelmi ágazati pótlék számítását nem támadta, ezért a Kúria a jogerős ítélet ezen rendelkezését nem érintette, egyebekben a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [31] A pervesztes alperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. [32] A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
  1. §-a alapján az alperes személyes költségmentességére tekintettel az állam viseli. [33] A felülvizsgálat lehetőségét a Pp.
  2. § l) pontja zárja ki. [34] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
  3. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. november
  2. Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.