Szegedi Ítélőtábla Bf.I.78/2019/
- A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Szegeden,
- április
- napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő v é g z é s t: Az emberölés bűntette miatt vádlott neve ellen indított büntetőügyben a Kecskeméti Törvényszék
- január
- napján kihirdetett 3.B.503/2018/
- számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezésből mellőzi a legkevesebb három hónap kitöltésére történő utalást. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A Kecskeméti Törvényszék vádlott neve vádlott bűnösségét a Btk.
- §
(1)bekezdésébe ütköző emberölés bűntettében állapította meg. Ezért 7 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításáról, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére. Az első fokú ítélet ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést, egyezően a kiszabott büntetés enyhítése érdekében. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.37/2019/
- számú átiratában - amelyet az ügyész a fellebbezési nyilvános ülésen változtatás nélkül fenntartott - az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a másodfokú bíróság a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezésből mellőzze azt, hogy annak legkorábbi időpontja legkevesebb három hónap kitöltését követő nap. A fellebbezési nyilvános ülésen a védő perbeszédében arra hivatkozott, hogy a vádlott elkövetéskori tudattartalma nem kellően bizonyított. A bíróság szerint a vádlott egyenes szándékkal követte el a bűncselekményt, erre azonban a nyomozás során nem folytattak le részletes bizonyítást. Az elsőfokú bíróság által felsorolt, ezt alátámasztó körülményekből az eshetőleges szándékú elkövetésre is lehet következtetni. A védő érvelése szerint az alanyi tényezők azonban inkább azt támasztják alá, hogy a vádlott szándéka csak a testi sértés okozására terjedt ki, az nincs kétséget kizáróan bizonyítva, hogy szándéka a sértett halálát is átfogta. Ezért a védő elsődlegesen azt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlott cselekményét halált okozó testi sértés bűntettének minősítse és a büntetését erre figyelemmel enyhítse. Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy a vádlott az élet elleni bűncselekményt eshetőleges szándékkal követte el, és ezt a másodfokú bíróság további enyhítő körülményként értékelve, enyhítse a büntetést. Egyebekben, változatlan minősítés mellett is, fenntartotta a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezését. A vádlott fenntartva az enyhítésre irányuló fellebbezését, az utolsó szó jogán megismételte a nyomozás során előadottakat. Az ítélőtábla a védelmi fellebbezéseket nem találta alaposnak. Tekintettel arra, hogy a fellebbezések kizárólag a kiszabott büntetés tartama ellen irányultak [Be.
- §
(3)bekezdés a) pontja], az ítélőtábla a Be. 590. §
(3)bekezdése alapján az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését bírálta felül. A korlátozott felülbírálat azonban a Be. 590. §
(5)bekezdése alapján - figyelemmel a Be. 606. §
(3)bekezdésére is - kiterjedt a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezésekre, valamint azon eljárási szabályok megtartásának a vizsgálatára is, amelyek megsértése esetén a Be. 607. §
(1)bekezdése, valamint a 608. §
(1)bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni. Az ítélőtábla e vonatkozásban azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályokat megtartva, az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés nélkül folytatta le. Ítéletét a Be. 504. §
(6)bekezdése alapján előkészítő ülésen hozta meg. A felülbírálat során az ítélőtábla is azt állapította meg, hogy ennek a Be. 504. §
(2)bekezdés a)-c) pontjaiban részletezett törvényi feltételei fennálltak. Az elsőfokú bíróság az ítélet írásba foglalásakor a jogi indokolás terjedelmét illetően helyesen, a Be. 562. §
(2)és 564. §
(4)bekezdése szerint járt el. A fellebbezések a Be. 583. §
(3)bekezdés a) pontja alapján kizárólag a kiszabott büntetés tartama ellen irányultak. Ezért a Be. 584. §
(3)bekezdése alapján a fellebbező az 583. §
(3)bekezdése szerinti fellebbezését a későbbiekben nem terjesztheti ki. Ily módon a védő a bűncselekmény minősítését is támadó fellebbezést a másodfokú eljárásban nem terjeszthet elő, ugyanakkor a másodfokú bíróság a Be. 590. §
(5)bekezdés c) pontja alapján a korlátozott felülbírálat során is vizsgálja a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést. A Be. 591. §
(2)bekezdése alapján a másodfokú bíróság nem vizsgálja az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, ha a fellebbezést kizárólag az 583. §
(3)bekezdése alapján jelentették be. Az ekképp irányadónak tekintett tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és a bűncselekményét is a törvénynek megfelelően minősítette. A jogi indokolás
- oldal első bekezdését a másodfokú bíróság kiegészítette azzal, hogy a vádlott egyenes szándékkal követte el az élet elleni bűncselekményt. Az ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban is, hogy a vádlottnál nem állapítható meg olyan méltányolható okból származó indulati állapot, ami az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének megállapítására lenne alkalmas. E vonatkozásban az ítélőtábla mindenben osztotta az elsőfokú bíróságnak az első fokú ítélet
- oldal harmadik bekezdésében kifejtett álláspontját. Ezt csupán azzal helyesbítette, hogy nem a vádlott terhére, hanem javára nem állapítható meg az emberölés privilegizált esete. Az ítélőtábla a Be.
- §
(5)bekezdés
- c)pontja szerinti vizsgálat körében megállapította, hogy a vádlott javára a halált okozó testi sértés bűntette sem állapítható meg. E körben a következőkkel egészítette ki az első fokú ítélet indokolását: A 3/2013. Büntető Jogegységi határozat I. pontja szerint a szándékos emberölés és a halált okozó testi sértés bűntettének elhatárolása során vizsgálni kell az elkövetőnek a cselekmény véghezvitele időpontjában fennálló konkrét tudattartalmát. Az elkövetéskori tudattartalomra a tárgyi és az alanyi tényezőkből lehet következtetni. A konkrét ügyben az alanyi tényezők (a vádlott személyisége, sértetthez fűződő kapcsolata) hiányosak, nem adnak kellő eligazítást a két bűncselekmény elhatárolásához. Az irányadó tényállás szerint ugyanis bár a vádlott és a sértett ittas állapotban gyakran veszekedtek, de a vádbeli napig tettlegességre nem került sor közöttük. A tárgyi tényezőkből azonban egyértelmű következtetést lehet levonni a vádlotti tudattartalomra. A történeti tényállás szerint a vádlott felszólította a sértettet, hogy hagyja el a fia által használt szobát, az élet kioltására irányuló kijelentés azonban nem került megállapításra. Az elsőfokú bíróság helyesen sorolta fel azokat a tárgyi tényezőket, amelyekből annak ellenére, hogy a vádlott ilyen tartalmú kijelentést nem tett, a vádlott egyenes szándékára lehetett következtetni. A már hivatkozott jogegységi határozat I/2/A/a. pontja szerint az olyan különösen veszélyes eszközök, mint a nagy pengehosszúságú kés, megfelelő irányítottsággal, erővel alkalmazva, jellegüknél fogva általában az emberölésre irányuló szándékra engednek következtetni. A jogegységi határozat I/2/A/b. pontjára figyelemmel az egyenes szándékot támasztja alá az elkövetésnél tanúsított erőkifejtés (az irányadó tényállás szerint nagy erejű volt) és annak irányítottsága (a hanyatt fekvő sértett mellkasára irányult a szúrás). Az emberi testnek vannak olyan részei (például a fej, szív, has és mellüreg, nyaki területek, stb.) amelyek önmagukban életfontosságú szervek vagy ilyeneket tartalmaznak. Az ezeket ért sérülések általában a sértett azonnali vagy rövid idő alatt bekövetkező, esetleg csak műtéti úton elhárítható halálához vezethetnek. Az köztudomású, hogy a mellkas megszúrásával életfontosságú szerv, így a szív vagy a tüdő is sérülhet. Ezért a konkrét ügyben a megtámadott testtájékból is a vádlott egyenes szándékára lehetett következtetni (hivatkozott jogegységi határozat I/2/A/c. pontja). A vádlott 18 centiméter pengehosszúságú, kifejezetten hegyes késsel, nagy erővel szúrta mellkason a sértettet, mely szúrás a szívet érte és a sértett halálát eredményezte. A tárgyi oldalon megállapított tények (szúrás ereje, irányultsága, a használt eszköz, a megtámadott testrész) kétségkívül bizonyítják azt, hogy a vádlott egyenes szándéka terjedt ki a sértett halálára. Ezért a bűncselekmény minősítése törvényes. Megjegyzi azonban a másodfokú bíróság, hogy a törvényszék az ítélet rendelkező részében a bűncselekmény jogszabályi alapjaként szükségtelenül tüntette fel a Btk. törvényszámát. Ezt csak abban az esetben kell megjelölni, ha a bíróság nem a hatályos anyagi jogi rendelkezéseket alkalmazza. A bűncselekmény elkövetési időpontjára figyelemmel a korábbi Btk. alkalmazása fel sem merült. A hatályos anyagi jogi törvénykönyvre elegendő a Btk. rövidítéssel hivatkozni. A bűnösségi körülményeket vizsgálva az ítélőtábla további súlyosító körülményként értékelte azt, hogy a vádlott különösen veszélyes szúró eszközzel követte el a bűncselekményt. Az 56. BK vélemény III/2. pontja szerint élet elleni cselekmények esetén az elkövetéshez használt eszköz különös veszélyessége súlyosító körülmény, ha az adott módon használva nagy biztonsággal, az elhárításra esélyt sem hagyva alkalmas a halálos eredmény előidézésére. A közbiztonságra különösen veszélyes eszközökről szóló 175/2003. (X. 28.) Kormányrendelet mellékletének
- a)pontja szerint ilyen eszköznek minősül az olyan szúró- vagy vágóeszköz, amelynek szúróhosszúsága vagy vágóéle a 8 cm-t meghaladja. Ehhez képest a vádlott által használt kés, különösen annak pengehosszúságára (18
- cm)tekintettel olyannak volt tekinthető, mint ami az adott módon használva nagy biztonsággal alkalmas volt a halálos eredmény előidézésére. Az enyhítő körülményeket helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, azt csupán elírás miatt helyesbítette az ítélőtábla akként, hogy a vádlott sorsszerű megbetegedései tekinthetők enyhítő körülménynek. Az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés arányos a bűncselekmény tárgyi súlyával, valamint a számba vett enyhítő és súlyosító körülményekkel. A törvényszék helyesen állapította meg azt, hogy az öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető emberölés bűntette esetén a Btk. 80. §
(2)bekezdése szerinti középmérték tíz év. Ettől az elsőfokú bíróság a számba vett enyhítő körülmények súlyára figyelemmel a vádlott javára jelentős mértékben eltért. Az ítélőtábla álláspontja az, hogy ennél enyhébb tartamú szabadságvesztéssel már nem biztosíthatók a Btk.
- §a szerinti büntetési célok. Ezért a másodfokú bíróság az enyhítésre irányuló fellebbezéseket alaptalanoknak találta. Az elsőfokú bíróság egyéb rendelkezései is törvényesek, azonban a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározásakor szükségtelenül hivatkozott a legkevesebb három hónap kitöltésére, figyelemmel a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamára. E fordulat felhívása olyan rövid tartamú szabadságvesztés kiszabásakor szükséges, amelynek kétharmada nem éri el a három hónapot. Ezért az ítélőtábla a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezésből mellőzte a legkevesebb három hónap kitöltésére történő utalást. A bűnjelekről is a törvénynek megfelelően rendelkezett az elsőfokú bíróság, de a
- oldal negyedik bekezdésének harmadik sorát az ítélőtábla kiegészítette a „tart" szóval („és senki nem tart rájuk igényt"). A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezéseket alaptalanoknak találta, és az első fokú ítéletet a Be.
- §
(3)és
(5)bekezdése szerint felülbírálva, azt a Be. 605. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A végzés ellen a Be. 615. §
(1)és
(2)bekezdése és a Be. 458. §
(2)bekezdés a) pontja alapján fellebbezésnek nincs helye. Szeged,
- április
- Dr. Benedek Tibor sk. a tanács elnöke Dr. Cserháti Ág ota sk. előadó bíró Sefta Márta dr. sk. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.78/2019/
- számú végzése és a Kecskeméti Törvényszék 3.B.503/2018/
- számú ítélete a jelen végzés folytán a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
- április
- Dr. Benedek Tibor sk. a tanács elnöke