Mfv.10114/2018/6 – Kúria

(3)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.II.10.114/2018/

1. A tanács tagjai: Dr. Tálné dr. Molnár Erika a tanács elnöke Szolnokiné dr. Csernay Krisztina előadó bíró Dr. Stark Marianna bíró A felperes: A felperes képviselője: ügyintéző: kamarai jogtanácsos Az alperes: Az alperes képviselője: kamarai jogtanácsos A per tárgya: elmaradt illetmény-különbözet megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Gyulai Törvényszék 9.Mf.25.693/2017/
2. Az elsőfokú bíróság határozata: Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.212/2017/
3. Rendelkező rész A Kúria a Gyulai Törvényszék 9.Mf.25.693/2017/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás [1] Tényállás A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes középfokú besorolású munkakörben állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél. A Gyulai Törvényszék a 9.Mf.25.936/2016/
5. számú jogerős ítéletével az alperest - többek között - a felperes javára illetmény-különbözet megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes
6. évi jogszerűen megállapított illetménye 161.700 forint volt, amellyel szemben havonta 153.400 forintban részesült. 2014-ben a felperes 170.800 forint helyett 161.400 forint illetményt kapott, [2] [3] [4] [5] [6] [7] 2015-ben pedig szintén havi 9.400 forinttal kevesebb illetményben részesült. A felperes 2015-ben 167.685 forint illetményben részesült, amelyből havi 7.985 forint rendvédelmi ágazati pótlék volt. Az alperes 2016-ban a felperes garantált illetményét 108.625 forintban, a garantált bérminimumra kiegészítését 20.375 forintban, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét 15.700 forintban állapította meg, ekként a felperes illetménye a részére főmunkatársi címpótlék és rendvédelmi ágazati pótlék jogcímén folyósított 15.000 és 15.970 forinttal együtt 175.670 forint volt. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme A felperes a keresetében
7. január 1-től
8. december 31-éig tartó időszakra 112.800 forint illetmény-különbözet és ezen összeg
9. július 1-től a kifizetésig számított késedelmi kamata, valamint
10. július
11. és
12. december 31-e között 14.100 forint elmaradt pótlék-különbözet és ezen összeg
13. április 1től a kifizetésig számított késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Hivatkozott arra, hogy a Gyulai Törvényszék 9.Mf.25.936/2016/
14. számú jogerős ítélete a felperes pótlékok nélkül számított illetményét 154.100 forintban állapította meg, azonban a munkáltató annak ellenére a perrel érintett időszakot követően is alacsonyabb összegben folyósította számára az illetményt és annak jogszerű mértékét továbbra is elmulasztotta megállapítani. Érvelése szerint az alperes a
15. július 1-től megillető rendvédelmi ágazati pótlékának összegét is alacsonyabb mértékben folyósította, ezért annak különbözetére jogosult. Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint a közalkalmazottak jogállásáról szóló
16. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.)
17. §

(7)és

(8)bekezdéséből nem következik, hogy az illetményt részekre bontva kellene megállapítani és garantált illetményt, valamint munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt kellene megkülönböztetni. A közalkalmazott alanyi joga nem az illetmény egyes jogcímeire, hanem annak teljes összegére áll fenn. Az első- és másodfokú bíróság ítélete A Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2.M.212/2017/

1. számú ítéletével kötelezte az alperest elmaradt illetmény jogcímén 112.800 forint és ezen összeg után
2. július 1-től a kifizetésig számított késedelmi kamata, elmaradt pótlék-különbözet címén pedig 14.100 forint és ezen összeg
3. április 1-től a kifizetésig számított késedelmi kamat, valamint 6.345 forint perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a 15.000 forint eljárási illetéket az állam viseli. Ítéletének indokolása szerint
4. augusztus 1-től a közalkalmazott garantált illetményének el kellett érnie a garantált bérminimumnak megfelelő összeget, amely összeget a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló kormányrendeletek határoznak meg. Utalt a 29/
5. (VI.15.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet)
6. január 1-jétől hatályos
7. §

(2)bekezdésére is és rögzítette, hogy a rendvédelmi közalkalmazottak részére a munkáltató köteles rendvédelmi ágazati pótlékot megállapítani, amely a havi illetmény 10%-ának,

1. július 1-től
2. december 31-éig pedig 5%-ának felelt meg. [8] Hivatkozott arra, hogy a Gyulai Törvényszék 9.Mf. 25.936/2016/
3. számú jogerős ítélete a felperes 2013-
4. évekre számított illetmény-különbözet iránti igényét már elbírálta. 2015-ben a felperes garantált illetménye úgy került emelésre, hogy az alperes a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészből csoportosított át összeget. Az alperes 2015-ben jogszerűen megtehette, hogy a felperes jogszabály alapján emelkedett garantált illetményét a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét csökkentve egészítse ki, ezt azonban csak az addigi illetmény összegének csökkentése nélkül tehette meg. Erre tekintettel a felperest olyan helyzetbe kell hozni, mintha az alperes a
5. évi illetményét is helyesen állapította volna meg. Ebből következően a felperes
6. évi illetménye nem lehetett volna kevesebb 186.100 forintnál, így a felperes
7. évre számított havi 9.400 forint illetménykülönbözet iránti igénye megalapozott volt. [9] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a BM rendelet alapján a rendvédelmi ágazati pótlék összege a közalkalmazott havi illetményéhez igazodik, ezért a felperes
8. évre rendvédelmi ágazati pótlék jogcímén a megállapított 7.985 forinttal szemben 8.455 forintra lett volna jogosult, ezért megalapozott volt a havi 470 forint különbözeti igénye 6 hónap vonatkozásában. 2016-ban a felperes rendvédelmi ágazati pótlék nélkül számított jogszerű illetménye 169.100 forint lett volna, amelynek 10%-ával számolva a felperest a részére megállapított 15.970 forinttal szemben havi 16.910 forint illette volna meg, ezért éves szinten 11.280 forint pótlék iránti igénye megalapozott volt. [10] Az alperes fellebbezése alapján eljárt Gyulai Törvényszék a 9.Mf.25.693/2017/
9. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta. Az alperes fellebbezésére tekintettel kiemelte, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló
10. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.)
11. §

(9)bekezdésének

1. augusztustól hatályos rendelkezése alapján a közalkalmazott garantált illetményét legalább a kötelező legkisebb munkabérben, illetve a garantált bérminimumnak megfelelő összegben kell megállapítani. A közalkalmazott garantált illetményének változása jogszabályon alapul, erre külön munkáltatói intézkedés nem szükséges, ezzel szemben a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész a munkáltató döntésén, illetve mérlegelésén alapul és ezt a jellegét a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelésekor sem veszíti el. A törvényszék megállapítása szerint
2. évben a munkáltató már intézkedett arról, hogy a felperes garantált illetményét a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét csökkentve egészítse ki, azonban figyelemmel kellett volna lennie arra is, hogy a felperest olyan helyzetbe kellett hoznia, mintha már a
3. évi illetményét is helyesen állapította volna meg. Ugyanezen indok irányadó a
4. évre vonatkozóan is. Mindezekre figyelemmel a felperes
5. évre jogszerűen tarthatott igényt az elsőfokú bíróság által megállapított illetmény-különbözet összegére. [11] A törvényszék álláspontja szerint az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a rendvédelmi ágazati pótlék nem volt tárgya a pernek. A felperes erre vonatkozóan keresetet terjesztett elő, amelyet az elsőfokú bíróságnak el kellett bírálnia. Az alperes alaptalanul panaszolta azt is, hogy a rendvédelmi ágazati pótlék összege az alapbérbe, mint illetménybe nem számít bele, minthogy az elsőfokú bíróság helytálló megállapítása szerint a BM rendelet a hivatkozott pótlék összegét a közalkalmazott havi illetményéhez igazodóan állapítja meg. A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem [12] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, valamint perköltsége megfizetését kérte. [13] Álláspontja szerint a Kjt. 66.§ (7-9) bekezdéseiből és azok értelmezéseiből nem következik, hogy az illetményt illetményrészekre bontva, tételezve kellene megállapítani, garantált illetményt, illetve munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt kellene megkülönböztetni, avagy a kinevezésben vagy a kinevezés módosításban a garantált illetményt szükséges lenne az illetmény keretei között elkülöníteni. [14] Az alperes érvelése szerint a felperesnek az összilletményre, nem a jogcímenként meghatározott illetményelemekre van alanyi jogosultsága. Nincs akadálya annak, hogy a munkáltató az összilletmény csökkentése nélkül, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét csökkentve egészítse ki a besorolás szerinti illetményt a garantált bérminimumra. Az EBH2006.
6. számú döntése és a Kúria Mfv.II.10.391/2014/
7. számú határozata szerint a közalkalmazottnak a garantált illetményre van jogosultsága, amennyiben pedig munkáltatói döntés alapján ennél magasabb illetményt biztosítottak számára, úgy arra az illetményre, amely a két összeg együttes mértéke volt. A Kjt. 21.§

(3)bekezdés értelmében nem volt kötelezettsége, hogy a határozatokban az illetményt elemeire bontva jelölje meg. [15] Az alperes érvelése szerint a rendvédelmi ágazati pótlék a Kjt. 66. §

(9)bekezdése szerinti garantált illetményen felüli olyan illetményelem, amely az alapbérbe, mint illetménybe nem számít bele. Az illetménypótlékok az illetményen felül illetik meg a közalkalmazottat, a felperesnek legfeljebb a garantált illetményre lehet jogosultsága. Mindezek alapján a jogerős ítélet az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás alapján megállapított tényállásból nyilvánvalóan helytelen, téves következtetéseket vont le, a feltüntetett jogszabályhelyek rendelkezéseit tévesen értelmezte, ezért tévedett, amikor az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [16] A felperes illetménye mindig meghaladta a garantált bérminimum összegét, ezért az Mt. 7.§ szerinti, rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye mellett nem sérült a felperes garantált bérminimumhoz való joga. [17] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és az alperes jogtanácsosi munkadíjban történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint helytelen az a felülvizsgálati érvelés, amely szerint elégséges, ha a közalkalmazott teljes illetménye eléri a kormányrendelet szerinti garantált bérminimum összegét, mert a Kjt. 66.§

(9)bekezdése ezt egyértelműen a közalkalmazott garantált illetményére vonatkozóan írja elő. A jogerős ítélet összhangban van a Kúria Mfv.II.10.460/

1. számú ítéletével, amely rámutatott arra, hogy a közalkalmazott garantált illetménye és megállapított illetménye nem azonos fogalmak és az illetmény megállapításáról szóló határozat hiányában nem fogadható el, hogy
2. augusztus 1-től a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt a garantált illetményre átcsoportosította. [18] A felperes megalapozatlannak találta azt a felülvizsgálati érvelést is, mely szerint a munkáltatónak nem kellett új okmányt kiállítania a Kjt.
3. augusztus 1-jei módosítását követően. A Kjt.
4. §

(3)bekezdése és az Mt.

1. §-a alapján a közalkalmazott számára olyan írásbeli tájékoztatást kell adni a kifizetett illetményről, amelyből az elszámolás helyessége ellenőrizhető. A kinevezési okmányok külön-külön számszerűsítették a jogszabályon alapuló és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt. A Kúria döntése és annak jogi indokai [19] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [20] Az elsőfokú bíróság a tényállásában helytállóan állapította meg, hogy a peres felek között azonos tárgyban már per volt folyamatban, amelynek eredményeképp a Gyulai Törvényszék a 9.Mf.25.936/2016/
2. számú ítéletében az alperest a felperes részére 267.100 forint illetmény-különbözet megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes
3. évre helyesen számított illetménye a 153.400 forinttal szemben jogszerűen 161.400 forint lett volna.
4. év vonatkozásában a felperest 170.800 forint illetmény illette volna meg, a folyósított 161.400 forinttal szemben, míg 2015-ben a felperes ugyancsak 9.400 forinttal alacsonyabb összegű illetményben részesült. A felperes
5. január 1-től június 30-ig számított jogszerű illetménye 169.100 forint lett volna, a részére folyósított pótlékokkal együtt ugyanezen számítás alapján pedig
6. július 1-től december 31-ig 177.555 forintra lett volna jogosult a kapott 167.685 forinttal szemben. [21] A jogerős ítélet ellenére az alperes
7. január 1-jétől december 31-éig a felperes besorolás szerinti illetményét 108.625 forintban, a garantált bérminimumra történő kiegészítését 20.375 forintban, ekként garantált illetményét 129.000 forintban állapította meg, emellett munkáltatói döntésen alapuló illetményrészként 15.700 forintot folyósított számára. Az alperes emellett főmunkatársi címpótlékként 15.000 forintot, míg rendvédelmi ágazati pótlék jogcímén 15.970 forintot fizetett, így a felperes részére folyósított összeg 175.670 forint volt a jogszerűen számított 186.010 forinttal szemben. Ebből következően a felperes garantált illetménye ugyan a peridőszakban elérte a garantált bérminimum összegét, azonban a felperes
8. és
9. évi illetménye (garantált illetmény és munkáltatói döntésen alapuló illetmény együttes összege) az előzőekből következően annyival lett magasabb, amennyivel a garantált illetménye növekedett. Mindebből következően az alperes 2016-ban nem csökkenthette a felperes
10. évre jogszerűen megállapított illetményének összegét, illetve ezt jogszerűen csak az addigi illetmény összegének csökkentése nélkül tehette meg. Ez az elv az irányadó, amennyiben az illetmény helyes összege a perben került megállapításra. Ez esetben a felperest olyan helyzetbe kell hozni, mintha az alperes a
11. évi illetményét is helyesen állapította volna meg. A felperes
12. évi illetményének helyes összege pótlékok nélkül számítottan 154.100 forint lett volna, ehhez képest 2016-ban az alperes csak 144.700 forintot folyósított számára, ezért a felperes megalapozottan terjesztett elő havi 9.400 forint illetmény-különbözet iránti igényt. [22] Az eljárt bíróságok helytállóan utaltak a rendvédelmi ágazati pótlék számítását meghatározó BM rendeletre is, amely a rendvédelmi ágazati pótlék összegét a közalkalmazott havi illetményéhez igazodóan állapítja meg. Minthogy a felperes jogszerűen megállapított illetménye
13. július 1-től
14. december 31-ig 154.100 forint lett volna, ezért a felperest
15. július 1-től december 31-ig havi 470 forint, összesen 2.820 forint, míg 2016-ban havi 940 forint, mindösszesen 11.280 forint pótlék-különbözet is megillette. [23] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
16. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [24] A pervesztes alperes a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. [25] A le nem rótt 50.000 forint felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-a alapján az állam visel. [26] A felülvizsgálat lehetőségét a Pp.
3. § l) pontja zárja ki. [27] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
4. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Stark Marianna s,k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző