MfvK.IV.10.760/2007/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Gór Nagy Istvánné ügyvéd felperesnek a Közép-magyarországi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság alperes ellen szolgálati idő megállapítása tárgyában hozott társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Munkaügyi Bíróság
- május
- napján kelt 21.M.5129/2005/
- számú jogerős ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Munkaügyi 21.M.5129/2005/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 5.000 (ötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen további felülvizsgálati helye nincs. I n d o k o l á s A felperes
- június 13-án szolgálati idő elismerése iránti kérelmet terjesztett elő az alperesnél. Az alperes a
- június 29-én kelt határozatával 42 év 57 nap szolgálati időt állapított meg a felperes részére. A felperes fellebbezett a határozat ellen, melyben az
- szeptember 1-től
- június 18-ig terjedő Mezőgazdasági Gépészképző Szakiskola Villamostagozatán folytatott tanulmányi idejét szolgálati időként kérte beszámítani. A felperes fellebbezésének elbírálása során az alperes másodfokú hatósága a
- augusztus 17-én kelt 11-18764/2005/
- számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az alperesi határozatok felülvizsgálatát és megváltoztatását kérte. Arra hivatkozott, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
- évi LXXXI. törvény (Tny.) végrehajtására kiadott 168/
- (X.6.) Korm. rendelet (Vhr.) 29.§
(1)bekezdése szerint szolgálati időnek számít a szakmunkástanulói viszony. Mivel a felperes igazolta, hogy szakmunkástanuló volt, ezért ezt a szolgálati idejébe be kellett volna számítani. Előadta, hogy a szakmunkás bizonyítványt nyújtó iskolának csak a neve az, hogy mezőgazdasági, valójában ipari iskola volt. Ezt igazolja az ún. záróvizsga bizonyítvány. Villanyszerelésből és járművillamosságból vizsgázott, továbbá az iskola után autóvillamossági szerelőként dolgozott három évig. Az eljárás során a felperes hivatkozott arra is, hogy nem szakiskola volt, amit elvégzett, hanem szakképző iskola, amelynek időtartamát a szolgálati időbe be kell számítani. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a Tny. 4.§
(1)bekezdés f) pontjára a Vhr. 29.§
(1)bekezdésére hivatkozással megállapította a becsatolt tanulmányi értesítő másolata alapján, hogy a felperes a Mezőgazdasági Gépészképző Szakiskola Villamos-tagozatán tanult
- szeptember 1-től 1964 június 18-ig. Szakmunkás bizonyítványát, mely a felperest mezőgazdasági elektromos berendezés-szerelővé nyilvánította ez az iskola állította ki. A munkaügyi bíróság nem találta megalapozottnak a felperes hivatkozását, mely szerint szakképzői iskolába járt volna. A felperes nem vitásan gépészképzésben részesült, azonban az oktatási intézmény oktatási formája - nevéből kitűnően - szakiskola volt. A munkaügyi bíróság a tanulmányokról szóló dokumentumok megküldésével megkereste a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot (FVM), állásfoglalást kért az iskola képzési formájára vonatkozóan. Az FVM
- április 14-én úgy foglalt állást, hogy a felperes által végzett iskola alapító okirata szerint szakképző iskola, de a kérdéses időszakban szakmunkásképzési jogkörrel rendelkező szakiskola volt, ami a mai fogalmak szerint a szakképző iskolának felel meg. Ebből következően a felperes számára a kettő év tanulmányi időt a nyugdíj szempontjából számításba kell venni. A munkaügyi bíróság ismételt megkeresésére
- november 30-án kelt levelében az FVM korábbi álláspontját nem tartotta fenn a mező és erdőgazdálkodási tanulóképzésről szóló 1/
- (III.31.) FM-MüM együttes rendelet (együttes rendelet), valamint a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának
- számú állásfoglalására tekintettel. A felperes indítványozta a két tájékoztatás közötti ellentmondás feloldására a minisztérium ismételt megkeresését, azonban ezt a munkaügyi bíróság elutasította tekintettel arra, hogy a minisztérium később kelt és több körülmény figyelembevételével hozott álláspontját találta megalapozottnak. Hivatkozott a munkaügyi bíróság a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának
- számú állásfoglalására, mely szerint a szakiskolai tanulók e minőségben eltöltött ideje nem minősül szakmunkástanuló viszonynak vagy tanulószerződés alapján szakképző iskolában tanulói viszonynak, ezért szolgálati időnek nem tekinthető, ennél fogva a nyugellátás megállapításánál sem vehető figyelembe szolgálati időként. A szakiskolai bizonyítványok a szakmákban ugyan egyenértékűek voltak a szakmunkás bizonyítványokkal, ezek az iskolák lényegében a mai értelemben vett középfokú szakmai végzettséghez kötött munkakörök betöltésére képesítettek. A szakiskolai hallgatóknál nem a tanoncokhoz hasonló konkrét munkahelyi, fizikai munkavégzés, hanem az elméleti tanulmányok elsajátítása, az iskolai tanulmányokat folytató tanuló tevékenysége volt a meghatározó. Rögzítette a munkaügyi bíróság, hogy az eljárás során hivatkozás történt az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) és a Földművelésügyi Minisztérium között
- december
- napján létrejött megállapodásra, mely a mezőgazdasági szakiskolákban eltöltött tanulmányi időnek szolgálati időként való elismerésére vonatkozott, arra az esetre is, ha erre az időre a társadalombiztosítási nyilvántartásban bejelentés nem található. Ezen megállapodás felsorolta az érintett mezőgazdasági szakiskolákat és kihangsúlyozta, hogy a megállapodás az adott körben csak az
- november 1-től
- március 31-ig terjedő időben folytatott tanulmányok idejére vonatkozik. A felperes esetében az általa beszámítani kért időszak a megállapodásban megjelölt időkereten túlnyúlik. Nem találta megalapozottnak a munkaügyi bíróság a felperes igényét arra hivatkozással sem, hogy a felperes szakképző iskolát végzett és ez alapján kell szolgálati idejébe a kérdéses időszakot beszámítani. Hivatkozott e körben a Legfelsőbb Bíróság KK
- számú állásfoglalására és kifejtette, hogy a felperes nem igazolta, hogy tanulószerződést kötött volna a szakképző iskolával, ezért a perbeli időszak ezen a jogcímen sem számítható bele szolgálati idejébe. Kifejtette a munkaügyi bíróság, hogy az eljárás során a felperes, valamint az FVM levele is hivatkozott az együttes rendeletre. Ezen jogszabály alapján azonban a perbeli időszak felperes szolgálati idejébe nem számítható be egyrészt azért, mert ezen rendelet melléklete a gépészképzést nem tartalmazza, így a felperesre a rendelet hatálya nem terjed ki, másrészt a rendelet 4.§-a rögzíti a meghatározott felvételi korhatár kezdő évét (érettségizett vagy középiskolában képesítő vizsgát tett tanuló esetében életének
- évét). A felperes esetében a tanulmányok megkezdésekor érettségi bizonyítvánnyal rendelkezett és
- életévét is betöltötte. Minderre tekintettel a munkaügyi bíróság azt állapította meg, hogy az alperes jogszerű határozatot hozott, a felperesnek az
- szeptember 1-től
- június 18-ig terjedő szakiskolában végzett tanulmányi ideje szolgálati időként nem vehető figyelembe. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta. Kifejtette, hogy a rá vonatkozó rendelkezéseket nem az együttes rendelet, hanem a 2/
- (IV.10.) MüM rendelet melléklete
- oldala
- mező és erdőgazdasági gépészeti ipar,
- mezőgazdasági elektromos szerelő tartalmazza. Kifejtette, hogy az FVM
- állásfoglalása az
- állásfoglalását nem tartotta fenn az együttes rendeletre tekintettel. A munkaügyi bíróság a
- állásfoglalást vette figyelembe, ez azonban téves jogszabályra hivatkozik, hiszen rá nem az együttes rendelet vonatkozik, hanem a 2/
- (IV.17.) MüM rendelet, mert ott található a besorolása, nem pedig az együttes rendeletben. Kifogásolta, hogy a jogerős ítélet nem tartalmazza azon lényeges előadását, hogy az
- évi IV. törvény 39.§-a szerinti iparostanuló segédvizsgát letette. A 40.§ szerint a segédvizsga bizottságok az iskola vezetőjének vagy helyettesének az elnöklete alatt az iskolák mellett működnek. A vizsgabizottságban a munkáltatók és a szakszervezet küldöttei egyenlő arányban vesznek részt. A szakmunkás bizonyítványa szerint a vizsgabizottságban részt vett szakszervezeti vizsgabizottsági tag mellett részt vett a vállalati vizsgabizottsági tag is a munkáltató képviseletében és ez igazolja, hogy iparos tanuló volt feltételezhetően vállalati érdekeltséggel. Hivatkozott még a 67/
- (XII.24.) Korm. rendelet 34.§
(2)bekezdésére, miszerint szakmunkás az, akinek ipari szakképzettsége van. Az 1969. évi VI. törvény 35.§
(3)bekezdése az "ipari tanuló" szó helyébe a "szakmunkás tanuló" szót változtatta. Az MK 131. szerint ipari iskolák, szakiskolák és felső ipari iskolák voltak. A fentiek a felperes álláspontja szerint igazolják, hogy nem szakiskolába, hanem ipari iskolába járt, nem szakiskolai bizonyítványt, hanem szakmunkás bizonyítványt kapott, szakmunkás létét tehát nem lehet megkérdőjelezni. Szakmunkás bizonyítványát, aminek még a címe is szakmunkás bizonyítvány nem lehet degradálni szakiskolai bizonyítványnak. Minderre tekintettel továbbra is kérte az iparos tanuló idejének, amelynek végén szakmunkás bizonyítványt kapott, szolgálati időkénti elismerését. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§
(1)bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a munkaügyi bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást és abból az idevonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával helytálló jogi következtetést vont le. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak kapcsán hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes által hivatkozott 2/1959. (IV.10.) MüM rendelet nem rendelkezik arról, hogy a mezőgazdasági és erdőgazdasági gépészeti ipar szakiskolai időszak a Vhr. 29.§
(1)bekezdése szerinti képzésnek felel meg, a jogszabály csupán a képzés módját szabályozza. Megalapozatlanul kifogásolta a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a munkaügyi bíróság az együttes rendelet előírásait alkalmazta, így a jogszabályi hivatkozása téves. Ezzel szemben a munkaügyi bíróság jogerős ítéletében kifejezetten akként foglalt állást, hogy az együttes rendelet hatálya a felperesre nem terjed ki, mivel annak melléklete a gépészképzést nem tartalmazza. Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy KK
- számú állásfoglalás értelmében a szakiskolai tanulók tanulmányi ideje nem minősült szakmunkástanuló viszonyban eltöltött időnek és a nyugellátás megállapításánál szolgálati időnek nem tekinthető. A rendelkezésre álló adatok alapján az volt megállapítható, hogy a felperes szakiskolai tanuló volt, tanulmányi szerződést nem kötött az iskolával. Kérelme elbírálásakor nem bírt jelentőséggel, hogy ipari vagy mezőgazdasági tanuló volt-e, mivel a képzés nem szakmunkástanuló viszony alapján történt. Ezt támasztja alá, hogy a felperes részére a szakiskola nem ipari tanuló munkakönyvet állított ki, hanem tanulmányi értesítőt, továbbá a felperes esetében nem történt meg a szolgálati időként elismerhető szakmunkásképzést igazoló munkaviszony-nyilvántartó lap társadalombiztosítás felé történő leadása az iskola részéről. A felperes által hivatkozott 2/
- (IV.10.) MüM rendelet - a felperes felülvizsgálati kérelembeli előadásával ellentétben - nem rendelkezik arról, hogy szolgálati időként be kell számítani a mezőgazdasági és erdőgazdasági gépészeti ipar szakiskolai tanulmányi időszakot, csupán a képzés módját szabályozza. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a munkaügyi bíróság helyesen, a Pp. 206.§
(1)bekezdése előírásainak megfelelően összevetette, értékelte és mérlegelte a perben rendelkezésre állt bizonyítékokat és abból megalapozott, logikus és jogszerű következtetést vont le. Nem sértett jogszabályt az alperes akkor, amikor a felperes által a mezőgazdasági gépészképző szakiskola villamos tagozatán folytatott
- szeptember 1-től
- június 18-ig tartó tanulmányi időt szolgálati időként nem ismerte el. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért bekezdése alapján hatályában fenntartotta. azt a Pp. 275.§
(3)A felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság a felperest a Pp. 270.§
(1)bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 78.§
(1)bekezdés szerint kötelezte. Az eljárás a Tny. 81.§-ának megfelelően illetékmentes. Budapest,
- július
- Dr. Buzinkay Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Darák Péter sk. bíró